19. Fejezet

Másnap is korán kivetett magából az ágy. Rami még aludt, így megpróbáltam olyan óvatosan és csendben kimenni a szobából, amennyire csak lehetséges volt. Mindenem kávéért kiáltott. Már a konyhaajóban éreztem a frissen lefőtt kávé illatát. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet ilyen korán ébren rajtam kívül. A konyhában egy kialvatlan, morcos Lindával találkoztam.

-Hát, te? Miért nem alszol? Holnap lesz életed legnagyobb napja. Nem kellene magad kialudnod?- Linda nem mondott semmit, csak nézett rám.-Linda baj van? Összevesztél Mikivel, vagy történt valami? Kérlek, mondj már valamit...!

-Azt hiszem, nem vagyok normális. Azt mondják, minden menyasszony elbizonytalanodik az esküvő előtt. Nálam most van ez a szakasz.

-De mitől bizonytalanodtál el? Mi az oka?

-Te meg Miki!

-Mi? Ugye ezt te sem gondolod komolyan?- kérdeztem megrökönyödve. Nehogy már.. Nem tudom, hogy juthatott erre  a következtetésre.

-Jaj, nem úgy értem, hogy van valami közöttetek. Egyszerűen csak azon filóztam, hogy megfelelő felesége tudok-e lenni. Tudod, látlak titeket együtt, és látom a szemében, hogy mennyire szeret téged. Tudom, hogy velem is jóban voltál amikor fiatalabbak voltunk, de mindig mindent neki mondtál el. Néha kiközösítve éreztem magam. Volt, hogy úgy éreztem, többet érez irántad, mint pusztán baráti szeretetet. Mi van ha egyszer rájön, hogy nem is én kellek neki, hanem te? Mi lesz, ha egyszer gyűlölni fog?- itt elcsuklott a hangja és csak suttogott. Gyorsan odaszaladtam hozzá, és átöleltem.

-Linda, ne légy buta és kérlek, ne haragudj rám. Soha nem vettem észre, hogy így érzel. Miért nem mondtad? De te is tudod, hogy ami közöttünk van, az soha nem volt és soha nem is lesz szerelem. Ha engem akarna, akkor nem veled készülne összeházasodni. Ha pedig nekem ő kellene, akkor megtaláltam volna a módját, hogy ne kelljen Finnországba mennem. Szeret téged, teljes szívéből. Talán te nem veszed észre, de mindig téged figyel, aggódik érted és minden második szava te vagy. Ha nem rólad beszélünk, úgy próbálja irányítani a beszélgetést, hogy te legyél a téma. Talán én voltam egykor az ő kicsi hercegnője, de most már te vagy a szíve királynője. És hidd el, Miki mindig meggondolja mit tesz. Ha nem lenne biztos a dolgában, most nem készülnénk a holnapra. És tőled jobb embert nem is kívánhatnék neki. Szívből örülök Nektek.- Linda elgondolkodva nézett rám.-Annyira szeretném, hogy boldogok legyetek.

-Tudod Lili, fura, hogy te vagy a fiatalabb és mégis bölcsebb.

-Nem hiszem, hogy bölcsebb lennék. Egyszerűen csak kívülről könnyebb. Bent egy kapcsolatban sokkal hamarabb elbizonytalanodik az ember. Kívülről jobban átlátni mindent, főleg hogy ismerlek mindkettőtöket. Linda, szerintem ne filózz ezen, mert a boldogság annyira törékeny. -töltöttem magamnak egy bögre kávét, kivettem  a tejet a hűtőből és letettem a cukorral együtt magam elé. Elkészítettem a kávét, ahogy szeretem és elgondolkodva kavargattam.- Sok időm volt elmélkedni a boldogságon, az életen. Az ember dolgozik, feláldoz dolgokat, mert azt hiszi, így a helyes. Csak közben elfelejt élni. Valamiért azt hisszük mindannyian, hogy örökké fogunk élni és kapunk második, harmadik, sokadik esélyt. Pedig minden összedőlhet egy másodperc alatt. Soha nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Szóval csak egyszerűen hagyd, hogy szeressen és te is szeresd őt nagyon, mert megérdemli. Mindketten megérdemlitek a boldogságot. Csak remélni tudom, hogy egyszer én is megtalálom azt a valakit, aki annyira szeret, ahogy téged Miki.

-Lili, nem gondolod, hogy már megtaláltad? Miért nem adsz neki esélyt? Miért utasítod el?

-De én nem vagyok Ramiba szerelmes. És nem akarom sem őt, sem magamat becsapni. Csak azért nem leszek vele, hogy legyek valakivel, ha ló nincs, jó a szamár is alapon. Nem ezt érdemli. De ezt már megbeszéltem vele.

-Ki beszél itt Ramiról? Én Kimiről beszélek.-már épp tiltakozni akartam, amikor Linda felemelte a kezeit.-Kérlek hallgass végig, mert én is megtettem, amikor erre kértél. És utána, ha nemet mondasz, tiszteletben fogom tartani, és nem hozom fel a témát többet. De gondolkodj el azon, amit mondtál. Tudod, hogy mindennek vége lehet egy másodperc alatt. Látom rajtad, hogy nem közömbös neked. Miért nem hallgatod meg, mit akar mondani? Az élet nem fekete és fehér, vannak köztes árnyalatok és nagyon sok szín is. Ne kárhoztasd magad boldogtalanságra, csak mert gyáva vagy. Nem ilyennek ismertelek.

-Linda, fogalmad sincs, hogy mit érzek és mit miért teszek.

-Akkor magyarázd el, hogy megértsem! Mert tényleg nem tudom, hogy mi ez a hülyeség nálad. Soha nem voltál ilyen.

-Neked lehet, hogy hülyeség, de nekem nem. Itt most az én szívemről van szó. Talán önző dolog, hogy most csak magamra figyelek? Akkor igen önző vagyok és gyáva. Mert nem akarok feleslegesen szenvedni. És igen, szeretem őt. Folyamatosan rá gondolok, néha úgy érzem, hogy beleőrülök. Kényszeríteni kell magam, hogy ne menjek és ne lessem meg őt, hogy mit csinál. Csak agyalás van minden percben, hogy hol van, kivel, jól van-e, mit gondolhat, mit érezhet, bántja-e őt valaki, vagy valami. Aztán látom Hannával és szinte fizikai fájdalmat érzek, ha látom, hogy csókolóznak, hogyan viszonyulnak egymáshoz és belegondolok, hogy együtt mennek haza, őt csókolja, őt öleli helyettem. És gyűlölöm magam, hogy érte dobban a szívem és szükségem van rá. Nem akarok függeni senkitől, nem akarom átélni hogy elhagy. Mert mennyi az esélye, hogy én kellek neki? Semmi! Nézz már rám kérlek! Én nem az az ember vagyok, akire neki szüksége. Én nem vagyok modell, még csak az alakom sem olyan. Nincsenek vékony lábaim, nem az a legfontosabb, hogy ki legyen vasalva a hajam, én olyan ruhát hordok, ami kényelmes és nem érdekel a legújabb divat. Jobban érzem magam egy könyvvel otthon, mint folyamatosan bulizni.

És félek, mert még most is érzem milyen íze volt a csókjának, milyen volt az érintése a feszes, de gyengéd ajkának. Ha rá gondolok, most is szédülök, annyira felkavaró volt. És ez veszélyes. Neki nem rám van szüksége, én túl jelentéktelen, túl átlagos vagyok. Ha a Magyar Nagydíj után találkozunk, talán már meg sem fog ismerni. Szerintem legközelebb egy sztármagazin címlapján látom majd, amint egy csodaszép barna, vagy szőke bombázót tart a karjában. Neki olyan társ kell, aki tudja támogatni, el tudja kísérni minden futamra, mert ő most a karrierjére fog koncentrálni. És te is nagyon jól tudod, hogy én most ezt nem tudnám megtenni. Van egy álmom és nem akarok róla lemondani. Én nem tudnék minden hétvégére elszabadulni az egyetem miatt, és tönkre menne a kapcsolatunk. Akkor meg minek belekezdeni?

­-Lili, te tiszta hülye vagy. Legszívesebben megráználak, mert nem érdemelsz mást. Ne legyél már ennyire gyerekes. Komolyan mondom, olyan vagy mint egy sündisznó. Miért nem próbálsz csak egyszer az életben kockáztatni? És hogy jössz ahhoz, hogy megítélj másokat? Honnan tudod, hogy ki mit gondol? Honnan tudod, hogy Kiminek mi a jó? Mert szerinted neki az a jó. De mondok én neked valamit, ez csak neked jó, nem neki. Nem is ismered. Milyen jogon állítod be ennyire felszínesnek és szívtelennek? Kérte ő tőled, hogy kísérd el a futamokra vagy tett valamiért is szemrehányást? Hát neked senki nem lehet elég jó? Lili, de tényleg, nem ismerek rád. Mi történt veled ez alatt az egy év alatt? Hová tűnt az az édes, bohó, vidám kislány, aki mindenben meglátta a jót?

-Talán éppen most nő fel... Erre nem gondoltál? Vagy esetleg arra, hogy csalódott, mert a férfi, akiért titokban rajongott megcsókolta és utána kiderült, hogy csak bosszút akart állni? Vagy mélyen megsebezve érzi magát, mert a férfi a következő találkozásnál burkoltan kijelentette, hogy nem lehet elég jó neki? Kinek az oldalán állsz tulajdonképpen? És mi a francot vársz tőlem?

-Az igazság oldalán állon. Azt akarom, hogy boldog légy, mert nincs csodálatosabb dolog a világon, még ha néha úgymond felhők borítják is be az eget és eltakarják a napot. Csak annyit szeretnék, hogy beszélj Kimivel és hallgasd meg az ő változatát is. Nem hiszem, hogy túl nagy áldozat lenne. Add meg az esélyt magadnak a boldogságra és ha mégsem sikerül, legalább megpróbáltad.

-Még mindig úgy gondolom, hogy a szerelem elvette az eszedet. De rendben van, megadom magam, mert úgysem hagynátok addig békén. Azt viszont nem ígérhetem, hogy megváltozik a véleményem. Most viszont ne haragudj, de lassan mennem kell készülődni. Köszönöm a kimerítő beszélgetést.- mondtam gúnyosan, és elindultam az ajtó felé. Linda még utánam szólt.

-Lili, ne haragudj, hogy kemény voltam. Egyszerűen csak nem szeretem, ha valakit ok nélkül bántanak, legyél az te, vagy bárki más.

Nem gondoltam, hogy erre válaszolnom kellene. Anélkül, hogy egy szót szóltam volna a már ébren lévő Ramihoz, összeszedtem a ruháimat és bevonultam a zuhany alá.