26. Fejezet

Szédelegve szálltam be a kocsiba. Furcsa volt, mert nem éreztem úgy, mintha akkora ütés érte volna a fejemet. Inkább a fáradtság, a megalázottság érzése vett rajtam erőt.  Nem akartam gondolkodni, csak szerettem volna láthatatlanná válni, vagy legalábbis aludni egy jó ideig, nem tudni, nem érezni semmit. Ez viszont lehetetlen volt, mivel Miki folyamatosan figyelmeztetett, hogy ne aludjak. Ha pedig elfelejtettem, vagy ha  próbáltam semmibe venni az utasításait, Rami  csipkedett, hogy ébren tartson.

-Rami, fejezd be. Mire a kórházba érünk, tele leszek kék foltokkal. És ez rosszabb, mint egy fejsérülés. Inkább azzal foglalkozz, hogyan értesítsük Marcsit, mert szegényt úgy ott hagytuk, azt sem mondtuk neki, hogy fapapucs.

-Nyugi, Lili. Annyira összemelegedtek Tonival, hogy mögöttünk autóznak. Szóval ezzel ne foglalkozz. Inkább azon törd a fejecskédet, hogy mit mondasz a szüleidnek, ha el kell halasztani az egyiptomi utat.

-Köszi, Rami, de azt hiszem mára elég volt a "fejtörésből". Ezzel ráérek majd akkor foglalkozni, ha tényleg bekövetkezik. De még abban se legyél biztos, hogy bent maradok a  kórházban. Szívből gyűlölöm a kórházakat, annak ellenére, hogy majd ott szeretnék dolgozni valamikor. Tonihoz meg Marcsihoz visszatérve, remélem, hogy Toni nem bántja meg a barátnőmet, mert ha mégis, akkor tuti, hogy 1-2 centivel megrövidítem bizonyos testrészét. És szeretném, ha ezt a tudtára adnád.- visszafojtott nevetést hallottam az első ülésről. -Linda, te ne röhögj, mert megmutatom Mikinek a titkos képeidet. Szóval viselkedj!

-Ó, azt hiszem semmi baja Lilinek. Legalábbis a nyelve nem sérült meg.-Miki nem bírta ki, hogy ne szóljon bele.- Na, megérkeztünk- mondta és leparkolt a bejárat előtt. Majd Lindához fordult.- Milyen képekről van szó? Mit nem szabad nekem látnom?

-Ha lehet, ezt intézzétek el később. Minél hamarabb szabadulni akarok erről a szörnyű helyről. Szeretnék végre aludni, mert kb. 1 hete nem aludtam úgy igazán. És kezdek nyűgös lenni.- kiszálltunk az autóból és elindultunk a sürgősségire. Az ügyeletes orvos Miki régi osztálytársa volt, Ákos , akit mellesleg én is ismertem, így egész gyorsan sorra kerültem. A seb nem volt mély, összevarrni nem kellett. A röntgen és CT nem mutatott eltérést, viszont az orvos éjszakára bent akart tartani megfigyelésre. Hosszú és nehéz csata után kiegyeztünk pár órában. Kaptam egy szobát, megembereltem magam és még a kórházi pizsamát is hajlandó voltam felvenni. Megpróbáltam mindenkit hazaküldeni,  nem sok sikerrel. Mindenki azt mondta, ha kell reggelig várnak, de nem hagynak egyedül. Hálás voltam nekik, hogy maradtak, nem éreztem  magam annyira egyedül. Az orvos és a nővérek kikötötték, hogy a szobában senki nem tartózkodhat, még Miki sem. Miután kimentek, sóhajtva, kimerülten dőltem a párnára. Kaptam fájdalomcsillapítót, így lassan nem éreztem fájdalmat. Olyan volt, mintha lebegnék.. ellebegnék az álmok ködös világába. Nem tudom, meddig aludhattam, csak hatalmas hangzavarra, üvöltésre ébredtem, majd hirtelen csend lett.. félelmetes csend. Épp ki akartam nézni, hogy mi volt ez a lárma, amikor bejött Linda. Fehér volt, az arca félelemről árulkodott.

-Istenem, Linda mi történt kint? És mi történt veled, mitől ijedtél meg ennyire?

-Ööö, az van, hogy ugye mi itt kint vártunk rád, közben befutott Marcsi, Toni és Kimi is. Kávéztunk és halkan beszélgettünk, aztán hogy ne legyen nagyon unalmas, humoros történetekkel szórakoztattuk egymást. Majd hirtelen kivágódott az ajtó, de úgy, hogy azt hittük vihar van. És berobbant Hanna, majd nekiesett Kiminek. Fogalmam sincs, honnan tudhatta, hogy itt vagy . Te jó ég, Lili, én még embert nem láttam ennyire zakkantnak. Teljesen ledöbbentünk, majd megpróbáltuk a lehetetlent, és próbáltuk megfékezni, de ő mint egy vadállat nekirontott Kiminek. Rúgott, harapott, majd törni-zúzni kezdett. Ami mozdítható volt,  a falhoz csapta, kiöntötte a földre a kávét. Majd téged kezdett mocskolni. Kimi tért előbb magához, elkapta Hannát és a nyitott ablakon félig kilógatta. Komolyan azt hittem, hogy kidobja.Erre már megérkeztek a biztonságiak is és Hannát elvezették. Féltettem Kimit, mert láttam nagyon begőzölt, amikor Hanna téged emlegetett. Féltem, hogy valami őrültséget csinál. Nem néztem volna ki belőle, hogy ennyire dühös tud lenni. Ez a pasi tényleg odáig van érted.

-De Kiminek ugye nem történt semmi baja?-Linda megrázta  fejét. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.-Az a baj, Linda, hogy nem értem saját magam. Eddig azt hittem, hogy egy kiegyensúlyozott nő vagyok- láttam Linda vigyorát-, vagyis viszonylag kiegyensúlyozott, na. De mióta Kimi belépett az életembe, teljesen fejreállt a világ. Néha nem ismerek magamra, hisztizek és össze vagyok zavarodva. Azt mondta, hogy bejövök neki, de nem szerelmes. Olyan könnyű lenne neki hinni, de nem ígér semmit. Mégis elég volt egy pillantás, hogy tudjam, ő sem akar elveszíteni. Már attól a fellegekben járok, hogy a közelében lehetek, és talán ez a legtöbb, ami lehetséges. És mégis önzőnek érzem magam, mert üvölteni tudnék, hogy szükségem van rá. Tudod milyen érzés nap mint nap azzal a tudattal ébredni, hogy még mindig magányos vagy? Azt hittem, már hozzászoktam, de mióta ismerem őt,még inkább nyomaszt ez az érzés. Szeretnék boldog lenni, tudni, hogy van valaki, illetve nem valaki hanem pontosan Ő, foghatom a kezét, simogathatom az arcát, nézhetem vele a naplementét... Most én kérdezem tőled Linda, mi van ha rájön, hogy nem én kellek neki? - a mondat utolsó részét már szinte csak suttogtam.

-Ó, Lili ne haragudj, hogy annyit bántottalak Kimi miatt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire mély érzéseket fog belőled kiváltani. Eddig olyan könnyedén vetted a dolgokat, azt hittem ez neked csak szórakozás. De most már látom, hogy nem játék. Te nem játszol, hanem nagyon is komolyan veszed. De nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy hagyj neki időt, ne sürgesd. Nem tudhatod, mit érez és ne akarj belőle vallomást kicsikarni. Hagyd, hogy minden a maga idejében történjen. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kedvel, de annyira zárkózott, hogy nem tudom megmondani, lesz-e ebből szerelem a részéről. Ne agyalj most ezen, próbálj pihenni, kikapcsolódni. Hagyd, hogy az élet elrendezze a dolgokat. Ha folyton ezen jár az eszed, bele fogsz őrülni. Nem foroghat minden csak Kimi körül. Neked is meg van az életed, éld tovább. Talán most tényleg jót fog tenni neked Egyiptom. Napfény, csend, tenger... És ha nem Kimi az igazi, akkor sem dől össze a világ. Még annyira fiatal vagy, annyi pasid lehet, amennyit csak akarsz. Nézd meg Ramit: teljesen odáig van érted, követ mint egy hűséges kiskutya, és védelmez, mint egy oroszlán. Vedd kicsit lazábban, ne gondolj arra, hogy mi történhet, vagy éppen mi nem fog történni.

-Ok, megpróbálom megfogadni a tanácsaidat. Nagyon élveztem a társaságod, de most beküldenéd Kimit, hogy tényleg meggyőződjem róla, egyben van?

-Úgy tudom, az orvos megtiltotta, hogy bárki is a szobádban tartózkodjon.

-Hát, a bárkibe te is beletartozol-csúfolódtam.- Különben is vállalom a felelősséget.-Pár perc múlva kinyílt az ajtó és egy eléggé megviselt, összekarmolt Kimi lépett be rajta. -Ne, Kimi, kérlek ne mondj semmit, csak gyere ide és ölelj át. -közelebb jött, helyett csináltam neki az ágyon és mellém feküdt. Mellkasára hajtottam a fejem, hallottam a szívverését, olyan volt, mint egy csodálatos dallam. Átkarolt és óvatosan ringatott, mint egy kicsi gyereket és suttogott a fülembe.

-Nyugodj meg, már nincs semmi baj. Nem történt semmi és már nem árthat nekünk. Vége van.
Olyan jó érzés volt így feküdni. Békét és nyugalmat éreztem. Szerettem volna megállítani az időt és úgy maradni örökre. Kis idő múlva halk kopogás hozott vissza a jelenbe. Ákos lépett be az ajtón.

-Lili, itt a zárójelentés, ha nagyon akarsz, hazamehetsz. Bár én még mindig nem értek egyet veled, de ez a te döntésed. Nocsak, megzavartam valamit?-nézett ránk vigyorogva.

-Törődj a magad dolgával, ja és kösz a papírt. Nem szeretném tovább élvezni a vendégszereteted, mint amennyire szükséges. Amúgy miért nem műtteted meg az orrod? Még mindig elég görbe.

-Ó, igen, hála neked.-nézett rám vádlón.

-Ne kend rám, én ártatlan vagyok, mint a ma született bárány.

-Elmondanátok, hogy mi folyik itt?- kérdezte Kimi.- Ti ismeritek egymást?

-Inkább mondjuk úgy, hogy van közös élményünk, bár soha nem fogom azt az estét elfelejteni. Életem első házibuliját tartottam, én is és Miki is hívtunk pár embert, köztük volt Ákos is a barátnőjével. Kb. húszan lehettünk, már jóval elmúlt éjfél, és tényleg fergeteges volt a hangulat. Csak Ákos annyira berúgott, hogy nem ismerte meg a barátnőjét és helyette engem tapizott le és utána ahogy megfordult, beleszaladt Miki öklébe.

-Na, igen, lett egy kis felfordulás, de Lili nem esett pánikba, elrendezte a dolgot. Kikapcsolta a zenét, felkapcsolta a villanyt és mindenkit hazaküldött Mikin és rajtam kívül. Kulcsra zárta a bejárati ajtót és kitakaríttatta velünk a lakást. El tudod te képzelni milyen érzés részegen, de olyan részegen, hogy a saját barátnődet nem ismered fel, ablakot mosni?- fordult Ákos Kimihez megértést remélve. Csalódnia kellett, mert Kimi csak vigyorgott. -Életemben nem józanodtam ki olyan hamar, mint akkor. Lili pedig, mint aki jól végezte dolgát, teát főzött magának, leült a kanapéra és osztogatta a parancsot, ahelyett, hogy segített volna.

-Na persze.. Ti rontottátok el a bulit, felelnetek kellett. Jó kis lecke volt nektek. Ja, és utána még kaptam Ákostól karácsonyra egy új felmosót, ami azóta is megvan. Na, elég a nosztalgiából,  most már tényleg leléptem.-kivettem a kezéből a papírt és kimentünk a várakozókhoz. Lassan kiballagtunk a kórházból. Marcsi és Toni úgy döntöttek még sétálnak kicsit, így Kiminek egyedül kellett visszamennie a hotelbe.

-Lili, nem lehetne, hogy cseréljünk Ramival?-nézett rám Kimi reménykedve.-Mármint, hogy Rami alszik a hotelben, én pedig veled?

-Szerintem nem jó ötlet, bármennyire is csábító. Ne érts félre, nagyon szeretném, de félek, hogy egyikünk sem aludna, és most mindkettőnknek szüksége van a pihenésre.-annyira fájt, hogy el kell utasítsam, de tényleg nem tartottam jó ötletnek az együtt alvást. Még nem.. Időt akartam adni, hogy meggondolhassa magát. Nem akartam, hogy másnapra megbánja, azt nem bírtam volna elviselni. És különben is a stressz olyan dolgokat hoz ki az emberből, amit egyébként nem tenne meg. És stresszből volt elég az elmúlt napokban.- Azt hiszem, most kell elbúcsúznunk.- A nyaka köré fontam a karjaim, arcom a nyakához fúrtam és belélegeztem azt az édes, összetéveszthetlen Kimi-illatot. Nem akartam tőle elszakadni, de tudtam, el kell engedjem. Kimi az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézhessek.  Összekapcsolódott a tekintetünk, majd lassan lehunytam a szemeim és máris éreztem Kimi puha ajkait. Édes kínzás volt, mert tudtam, hogy akkor és ott nem lesz folytatás. A lágy csókból szenvedélyes ölelés lett. Mintha valami ködön keresztül hallottam volna a hangokat magam körül. Halk köhécselés vetett véget a csóknak.

-Ok, madárkáim.. most már elég lesz..nem akarunk zavarni, csak tilosban parkolunk..

-Ó, Miki ne légy már ennyire kicsinyes.. Különben is ne irigykedj, és ne sajnálj már ennyit tőlünk..Gondolj arra, hogy mit fogsz csinálni a nászutadon..Egyébként Kimi majd kifizeti a büntetést- kacsintottam.

-Miért pont én?- megrovóan néztem Kimire.

-Öö, persze, ez csak természetes. Majd küldd a számlát..Holnap korán repülök, szóval Lili..

-Majd találkozunk Finnországban.-fejeztem be a mondatot. -Vigyázz magadra és aludj jól!-még egy puszit nyomtam a szájára.

-Kizárt, hogy nélküled jó éjszakám legyen- morogta a számba úgy, hogy csak én hallhattam. Nehezen szakadtunk el egymástól, de tényleg menni kellett. Megvártam míg Kimi elhajt, majd mi is haza indultunk. Fáradtan és fejfájással léptem be a lakásba. Gyors zuhany után bekaptam egy fájdalomcsillapítót, amit Ákos adott Mikinek. Rami még elköszönt Lindáéktól, mivel ő is a korai géppel szándékozott utazni, majd bebújt mellém. Már kezdett hatni a gyógyszer, de próbáltam legyőzni, mert tudtam, hogy kora reggel képtelen leszek felébredni és elbúcsúzni. Mikor Rami meglátott, kitört belőle a nevetés.

 -Lili, te mit ittál? Úgy nézel ki, mint én szoktam egy igazi buli után. Össze van akadva a szemed.

-Köszi, de úgy is érzem magam. Meg a nyelvem is összeakad. Ez a tabletta egy lovat is kiütne. És érezd magad fontosnak, mert már alig látok, de megvártalak, hogy elbúcsúzhassam. Na, gyere ide!- emeltem fel a paplant, majd egy kecses mozdulattal besiklott a paplan alá. -Annyira fogsz hiányozni...-simogattam meg az arcát.

-Lili, nem a világvégére megyek..Nemsokára te is ott leszel..

-Tudom, de hiányozni fog a horkolásod. Ott már nem lenne helyes, ha továbbra is így aludnánk. Nem biztos, hogy Kimi díjazná.

-Nem is horkolok. Tényleg igazi bestia vagy, kis házisárkány-palánta. Szerencséd, hogy nem bánthatlak.

-Na, visszatért az ősember. Pedig már azt hittem, hogy sikerült téged megnevelnem. -kuncogtam. Hirtelen különös zaj ütöttem meg a fülem. -Basszus Rami, te is hallod? Ugye nem Linda és Miki?

-Nem hallok semmit... Már képzelődsz is? Én is kaphatok ebből a csodaszerből? De ugye a hangok még nem mondanak semmit?

-De hülye vagy- csaptam fejen a párnával. - Csak figyelj és hallgass!

-Most már én is hallom. Ez hihetetlen, hogy mennyire tapintatlanok az emberek. Finnországban ilyen nem fordulhat elő.Ott még együttérzőek az emberek.  Itt meg nem gondolnak azokra, akik ezt nem tehetik.- Rami az ablakhoz ment, kihajolt és elkezdett  üvölteni.- Igazán bezárhatnátok az ablakot, senki nem kíváncsi hány oktávot vagytok képesek kiénekelni szex közben.-majd hatalmas lendültettel becsapta az ablakot és elégedetten feküdt le. Elképedve néztem rá.

-Hűha, a híres finn hidegvér.-gúnyolódtam.-Gondolod, hogy érdekli őket? De mindegy, legalább nyugi van és tudok aludni.

-Lili, most már tényleg aludj, ne karattyolj annyit. -nem kellett ezt a mondatot megismételni, az oldalamra fordultam és mély álomba zuhantam. Későn ébredtem, és annyira mélyen aludtam, hogy azt sem hallottam, mikor ment el Rami. Üres volt a helye és csak egy doboz csokit találtam a párnán. Kitámolyogtam a konyhába és vitába bonyolódtam Mikivel, mert egész nap ágynyugalomra akart kárhoztatni. Én viszont valami mást terveztem. A vitát a telefonom csörgése szakította félbe. Kimi írt, hogy megérkeztek, útban vannak a szüleikhez és megkérdezte, hogy érzem magam. Gyorsan visszapötyögtem, majd ábrándos mosollyal magamhoz szorítottam a telefont. Útban a szobám felé elhaladtam egy tükör előtt és belepillantottam. Gyorsan leraktam a mobilt, mert úgy néztem ki, mint egy gyengeelméjű. Kicsit még visszafeküdtem, majd felhívtam Marcsit, hogy mit szólna egy bevásárló-körúthoz. Természetesen nem kellett sokáig győzködni, kicsit ő is letörve érezte magát. Megbeszéltük, hogy kb. 2 óra múlva találkozunk az egyik bevásárlóközpont kávézójában, majd húztam készülődni. Sikerült időben odaérnem, bár Marcsi már ott volt és egy hatalmas kehely eperfagyival várt rám.

-Ez ám a fogadtatás, te aztán tudod, hogy mi kell nekem-vigyorogtam rá, ledobtam magam a székre és nekikezdtem a fagyinak.

-Ó, ez önző dolog volt részemről, nekem is szükségem van rá- legyintett és szomorkás mosolyra húzódott a szája.

-Hé, azért ennyire nem kell elkenődni.-fogtam meg a kezét.- Ahogy Rami mondta, nem a világ végére ment. És nézd, az én helyzetem sem jobb. Ne búslakodjunk, inkább érezzük jól magunkat. Ahogy elnézlek, úgy gondolom, programváltozás lesz. Megnézünk egy csajos filmet és aztán kifosztjuk az üzleteket. Elég kalóriát vittünk már be, most gyere- húztam fel a székről és indultunk a mozi felé.- Ezt a kört én fizetem..-Órákkal később, nagyon sok nevetés után, szatyrokkal felszerelkezve, remek hangulatban indultunk haza. Hirtelen benéztem egy üzletbe és szó szerint letapadtam. A kirakatban megláttam egy álomszép, tűzpiros rövid ruhát. Marcsi csak pár másodperccel később vette észre, hogy már nem baktatok mellette, mikor nem válaszoltam a kérdésére. Szerintem látta, hogy jobban jár, ha visszajön hozzám.

-Nem költöttél még eleget? Ennyi cuccal 3 hónapig is nyaralhatnál..

-Pszt, ne rontsd el a hangulatot- suttogtam.- Nézd azt a piros ruhát. A fél karomat odaadnám, ha fel tudnám venni.

-Akkor mire vársz? Eggyel több vagy kevesebb már igazán nem számít..- kuncogott Marcsi.

-Ne légy szemtelen. Meg is venném, ha kb. 20 kilóval kevesebb, és 10 centivel magasabb lennék. Szóval ez kilőve. De azért gyönyörködni még lehet benne. De mi lenne, ha te vennéd meg? Pont illene rád- mértem végig Marcsit.

-Aha, és szerinted hová vegyem fel? Meg kivel?

-Csak ennyi a baj? Nyugi, biztosíthatlak, hogy Toni nem bír ki nélküled hosszú időt. Legalábbis nem úgy tűnt, hogy vidáman megy haza. Hamarabb itt lesz nálad, mint gondolnád. Szóval készülj fel minden eshetőségre. Már látom is magam előtt a romantikus vacsorát, a gyertyafényt, a többit meg már képzeld hozzá. És most befelé.- szinte betoltam Marcsit az üzletbe. Mesésen állt rajta a ruha és nem kellett nyomás alá helyezni, hogy megvegye. Ezután viszont már tényleg elbúcsúztunk, mert ő másnap utazott haza, rám pedig egy hosszú nap várt mosással, vasalással, és pakolással.

25. Fejezet

Peter szemszöge:

Sokáig vártam Lilire a megbeszélés után. Hirtelen jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Lili üzent, hogy később ér haza, mert valami elintéznivalója akadt. Biztos voltam benne, hogy megint menekül, bár az utóbbi időben egyre ritkábban fordult vele elő. Amikor megismerkedtünk, nagyon zárkózott volt. Sokáig tartott, amíg megnyílt. Bár a múltjáról soha nem beszélt, Miki megnyugtatott, hogy nincs semmi titkolnivalója, nem követett el bűncselekményt. Hosszú ideig vártam, hogy talán elmondja, hogy mi történt vele. Próbáltam faggatni, de egyszer elege lett belőle, és választás elé állított: vagy elfogadom őt így, hogy nem ismerem a múltját és megbízok benne, vagy többet nem találkozunk, csak barátokként. Nehezen, de tudomásul vettem, hogy nem fog beszélni arról, miért menekült el Finnországból. Tudtam, ha nem akarom őt elveszíteni, akkor türelmesnek kell lennem vele szemben. Abban bíztam, talán valamikor megnyílik és mindent elmesél. Egy ideje viszont már nem számít, hogy mi volt, csak előre tekintek. Lilinél jobb, támogatóbb, odaadóbb társat nem tudnék találni.
Emlékszem, amikor először megpillantottam, annyira törékeny volt. Ült az ágyban, bámult maga elé és nem reagált semmire. Nehezen kinyögött egy igent vagy egy nemet, de senkihez nem szólt egy szót sem. Amikor beléptem a kórterembe, felpillantott. Rám nézett azokkal a nagy, zöldeskék szemeivel, és annyi szomorúságot, fájdalmat láttam a tekintetében, amennyit egy fiatal nőében talán még soha. Úgy éreztem, védelmeznem kell, meg kell óvnom mindentől és nem tagadom azonnal beleszerettem. Mégsem vallhattam be neki, mert a betegem volt. Várnom kellett, míg felépül és csak akkor volt bátorságom elhívni vacsorázni. Persze kapásból visszautasított. Teljesen tanácstalan voltam, nem tudtam, mit tegyek, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Miki figyelmeztetett, hogy legyek óvatos és türelmes, ha nem akarom teljesen elveszíteni. De egy szerelmes ember minden, csak nem türelmes. Néha úgy éreztem, megőrülök, de nem tudtam semmit tenni. Aztán egyszer megláttam az osztályunkon. Épp szabadság után voltam és a nővérek rebesgették, hogy új munkatársat kapunk. Ahogy megpillantottam, megdobbant a szívem. Próbáltam vele beszélgetni, és lassan feloldódott, visszatért az életkedve is. Annyira szerettem a gödröcskét az arca jobb oldalán, amikor nevetett, vagy a hajával játszott, ha elmélyülten beszélt valamiről, és visszatért a ragyogás is a szemeibe.. A betegek pedig egyenesen odáig voltak érte. Sejtettem, hogy valaki mélyen megsebezte. Fokozatosan azonban elértem, hogy megbízzon bennem és azóta egy pár vagyunk. Hosszú időbe telt, de megérte.
Most viszont megint történt valami, és én féltem, hogy ez tönkreteheti a boldogságunkat.  Tudtam, hogy hiába várok Lilire, a kórházba vissza nem jön. Így hazamentem, begyújtottam a kandallóba, főztem egy teát és egyedül maradtam a gyötrő gondolataimmal, baljós gondolatok kerítettek hatalmukba, de próbáltam nem foglalkozni velük. Nemsokára viszont fordult a kulcs a zárban és Lili lépett be az ajtón. Teljesen átfagyva, sápadtan jött be a szobába. Levette a kabátját és rossz jel volt, hogy nem csókolt meg, ahogy szokott. Annyit mondott, hogy elmegy zuhanyozni és utána beszélni szeretne velem. Hosszú időt töltött a fürdőben és nem tudtam, hogy csak halogatni akarja a beszélgetést vagy esetleg meggondolta magát. Amikor kijött, kezébe vett egy bögre teát és letelepedett a kandalló elé.. Nem nézett rám , a tüzet bámulta és láttam rajta, hogy keresgéli a szavakat. Mielőtt mesélni kezdett, arra kért, hogy hallgassam végig és ne szakítsam félbe. Hihetetlen volt látni, hogy mesélés közben mennyi minden megy végbe benne. Hányszor derült fel az arca és ábrándos mosoly játszadozott az ajkán. Annnyira beleélte magát, hogy szinte láttam őt az asztalon táncolni, láttam ahogy megüti Kimit és Hannát. És mintha kést forgottak volna a szívemben, amikor Kimiről beszélt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ő és Lili ennyire közel kerültek egymáshoz, vagy hogy egyáltalán ismerhetik egymást. Én mondjuk szerettem az autósportokat, de Lili ilyenkor mindig elment otthonról és csajos napot tartottak a barátnőivel. Azt hittem, csak untatják az ilyen dolgok. De most már megértem, hogy mi volt az oka. A történetben  voltak olyan részek is, amiket talán nem igazán akartam tudni, amik fájdalmat okoztak. Annyira fájt hallani és elképzelni Lilit, ahogy egy másik férfi karjában fekszik, másnak a nevét súgja a legintimebb pillanatokban. Szerettem volna megrázni és rákiabálni, hogy hagyja abba, mert fáj, mert nem bírom hallgatni. Kinyitottam a szám, de nem jött ki hang a torkomon. De tudatában voltam annak, hogy most mindent megtudhatok, és nem szakíthatom őt félbe. Lili pedig mintha fel sem fogta volna, hogy mennyi szenvedést okoz, mondta tovább. Újra és újra átélte élete legszebb és legfájdalmasabb pillanatait.Egyszer sem nézett rám, talán azt is elfelejtette, hogy ott vagyok.
Órák múlva ért a története végére. Amikor felemelte a fejét, könnyes volt az arca. Remegő hangon vallotta be , hogy Kimi visszatért és ő nem tudja, mit tegyen. Tudja, hogy beszélnie kellene vele, mert van pár dolog, amiről Kiminek tudnia kell. Nem tudja, hogyan viselkedjen vele. Legszívesebben elkerülné, de azt nem teheti meg. Azt mondta, úgy érzi, hogy minden, amit eddig felépített, kártyavárként omlik össze. Úgy érezte, veszélybe került a lelki békéje és hogy gyűlöli Kimit...
Figyeltem az arcát, ahogy beszélt. De valami megfogott a tekintetében. Gyűlöletről beszélt, mégsem ez volt a szemeiben. Nem tudtam eldönteni, hogy volt-e idő, amikor is megszűnt Kimit szeretni. A gyűlöletet és a szerelmet csak nagyon vékony határ választja el egymástól. És szerintem neki fogalma sem volt, hogy mit is érez igazán. Amikor Kimiről beszélt, különös fény csillogott a szemében. Tudtam, hogy szeret engem és soha nem bántana meg. A kérdés viszont az, hogy én tudnék-e úgy élni, hogy még mindig csontvázak vannak a szekrényben. Tudnék-e egy másik férfi árnyékában élni? Éreztem, hogy tiszta szívéből szeret, de nem tudtam, vajon ez igazi, mindent elsörprő szerelem e a részéről, vagy csak erős, eltéphetetlen szeretet és nem csak beképzeli-e magának a szerelmet. Úgy döntöttem, nem beszélek a kételyeimről és inkább bátorítottam és biztosítottam arról, hogy mindig mellette állok majd és szeretni fogom, bármi történjen is. Úgy éreztem, ennek az ügynek egyszer és mindenkorra pontot kell tenni a végére, bárhogy fog is alakulni a dolog. A szívemre hallgattam, amikor arra kértem, hogy beszéljen Kimivel, mert ennyivel tartozik neki. És éreztem, nem biztos, hogy tudnék úgy élni, hogy tudom, valahol van egy másik férfi, akinek az emléke egész életünkön végigkísér és akit Lili talán még mindig nem szűnt meg teljesen szeretni. Nem akartam, hogy szánalomból, megszokásból vagy épp azért maradjon mellettem, mert nem akar megbántani. Azt akartam, hogy azért legyen velem, mert szeret, csakis engem szeret és bennem találta meg a társát.