19. Fejezet

Másnap is korán kivetett magából az ágy. Rami még aludt, így megpróbáltam olyan óvatosan és csendben kimenni a szobából, amennyire csak lehetséges volt. Mindenem kávéért kiáltott. Már a konyhaajóban éreztem a frissen lefőtt kávé illatát. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet ilyen korán ébren rajtam kívül. A konyhában egy kialvatlan, morcos Lindával találkoztam.

-Hát, te? Miért nem alszol? Holnap lesz életed legnagyobb napja. Nem kellene magad kialudnod?- Linda nem mondott semmit, csak nézett rám.-Linda baj van? Összevesztél Mikivel, vagy történt valami? Kérlek, mondj már valamit...!

-Azt hiszem, nem vagyok normális. Azt mondják, minden menyasszony elbizonytalanodik az esküvő előtt. Nálam most van ez a szakasz.

-De mitől bizonytalanodtál el? Mi az oka?

-Te meg Miki!

-Mi? Ugye ezt te sem gondolod komolyan?- kérdeztem megrökönyödve. Nehogy már.. Nem tudom, hogy juthatott erre  a következtetésre.

-Jaj, nem úgy értem, hogy van valami közöttetek. Egyszerűen csak azon filóztam, hogy megfelelő felesége tudok-e lenni. Tudod, látlak titeket együtt, és látom a szemében, hogy mennyire szeret téged. Tudom, hogy velem is jóban voltál amikor fiatalabbak voltunk, de mindig mindent neki mondtál el. Néha kiközösítve éreztem magam. Volt, hogy úgy éreztem, többet érez irántad, mint pusztán baráti szeretetet. Mi van ha egyszer rájön, hogy nem is én kellek neki, hanem te? Mi lesz, ha egyszer gyűlölni fog?- itt elcsuklott a hangja és csak suttogott. Gyorsan odaszaladtam hozzá, és átöleltem.

-Linda, ne légy buta és kérlek, ne haragudj rám. Soha nem vettem észre, hogy így érzel. Miért nem mondtad? De te is tudod, hogy ami közöttünk van, az soha nem volt és soha nem is lesz szerelem. Ha engem akarna, akkor nem veled készülne összeházasodni. Ha pedig nekem ő kellene, akkor megtaláltam volna a módját, hogy ne kelljen Finnországba mennem. Szeret téged, teljes szívéből. Talán te nem veszed észre, de mindig téged figyel, aggódik érted és minden második szava te vagy. Ha nem rólad beszélünk, úgy próbálja irányítani a beszélgetést, hogy te legyél a téma. Talán én voltam egykor az ő kicsi hercegnője, de most már te vagy a szíve királynője. És hidd el, Miki mindig meggondolja mit tesz. Ha nem lenne biztos a dolgában, most nem készülnénk a holnapra. És tőled jobb embert nem is kívánhatnék neki. Szívből örülök Nektek.- Linda elgondolkodva nézett rám.-Annyira szeretném, hogy boldogok legyetek.

-Tudod Lili, fura, hogy te vagy a fiatalabb és mégis bölcsebb.

-Nem hiszem, hogy bölcsebb lennék. Egyszerűen csak kívülről könnyebb. Bent egy kapcsolatban sokkal hamarabb elbizonytalanodik az ember. Kívülről jobban átlátni mindent, főleg hogy ismerlek mindkettőtöket. Linda, szerintem ne filózz ezen, mert a boldogság annyira törékeny. -töltöttem magamnak egy bögre kávét, kivettem  a tejet a hűtőből és letettem a cukorral együtt magam elé. Elkészítettem a kávét, ahogy szeretem és elgondolkodva kavargattam.- Sok időm volt elmélkedni a boldogságon, az életen. Az ember dolgozik, feláldoz dolgokat, mert azt hiszi, így a helyes. Csak közben elfelejt élni. Valamiért azt hisszük mindannyian, hogy örökké fogunk élni és kapunk második, harmadik, sokadik esélyt. Pedig minden összedőlhet egy másodperc alatt. Soha nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Szóval csak egyszerűen hagyd, hogy szeressen és te is szeresd őt nagyon, mert megérdemli. Mindketten megérdemlitek a boldogságot. Csak remélni tudom, hogy egyszer én is megtalálom azt a valakit, aki annyira szeret, ahogy téged Miki.

-Lili, nem gondolod, hogy már megtaláltad? Miért nem adsz neki esélyt? Miért utasítod el?

-De én nem vagyok Ramiba szerelmes. És nem akarom sem őt, sem magamat becsapni. Csak azért nem leszek vele, hogy legyek valakivel, ha ló nincs, jó a szamár is alapon. Nem ezt érdemli. De ezt már megbeszéltem vele.

-Ki beszél itt Ramiról? Én Kimiről beszélek.-már épp tiltakozni akartam, amikor Linda felemelte a kezeit.-Kérlek hallgass végig, mert én is megtettem, amikor erre kértél. És utána, ha nemet mondasz, tiszteletben fogom tartani, és nem hozom fel a témát többet. De gondolkodj el azon, amit mondtál. Tudod, hogy mindennek vége lehet egy másodperc alatt. Látom rajtad, hogy nem közömbös neked. Miért nem hallgatod meg, mit akar mondani? Az élet nem fekete és fehér, vannak köztes árnyalatok és nagyon sok szín is. Ne kárhoztasd magad boldogtalanságra, csak mert gyáva vagy. Nem ilyennek ismertelek.

-Linda, fogalmad sincs, hogy mit érzek és mit miért teszek.

-Akkor magyarázd el, hogy megértsem! Mert tényleg nem tudom, hogy mi ez a hülyeség nálad. Soha nem voltál ilyen.

-Neked lehet, hogy hülyeség, de nekem nem. Itt most az én szívemről van szó. Talán önző dolog, hogy most csak magamra figyelek? Akkor igen önző vagyok és gyáva. Mert nem akarok feleslegesen szenvedni. És igen, szeretem őt. Folyamatosan rá gondolok, néha úgy érzem, hogy beleőrülök. Kényszeríteni kell magam, hogy ne menjek és ne lessem meg őt, hogy mit csinál. Csak agyalás van minden percben, hogy hol van, kivel, jól van-e, mit gondolhat, mit érezhet, bántja-e őt valaki, vagy valami. Aztán látom Hannával és szinte fizikai fájdalmat érzek, ha látom, hogy csókolóznak, hogyan viszonyulnak egymáshoz és belegondolok, hogy együtt mennek haza, őt csókolja, őt öleli helyettem. És gyűlölöm magam, hogy érte dobban a szívem és szükségem van rá. Nem akarok függeni senkitől, nem akarom átélni hogy elhagy. Mert mennyi az esélye, hogy én kellek neki? Semmi! Nézz már rám kérlek! Én nem az az ember vagyok, akire neki szüksége. Én nem vagyok modell, még csak az alakom sem olyan. Nincsenek vékony lábaim, nem az a legfontosabb, hogy ki legyen vasalva a hajam, én olyan ruhát hordok, ami kényelmes és nem érdekel a legújabb divat. Jobban érzem magam egy könyvvel otthon, mint folyamatosan bulizni.

És félek, mert még most is érzem milyen íze volt a csókjának, milyen volt az érintése a feszes, de gyengéd ajkának. Ha rá gondolok, most is szédülök, annyira felkavaró volt. És ez veszélyes. Neki nem rám van szüksége, én túl jelentéktelen, túl átlagos vagyok. Ha a Magyar Nagydíj után találkozunk, talán már meg sem fog ismerni. Szerintem legközelebb egy sztármagazin címlapján látom majd, amint egy csodaszép barna, vagy szőke bombázót tart a karjában. Neki olyan társ kell, aki tudja támogatni, el tudja kísérni minden futamra, mert ő most a karrierjére fog koncentrálni. És te is nagyon jól tudod, hogy én most ezt nem tudnám megtenni. Van egy álmom és nem akarok róla lemondani. Én nem tudnék minden hétvégére elszabadulni az egyetem miatt, és tönkre menne a kapcsolatunk. Akkor meg minek belekezdeni?

­-Lili, te tiszta hülye vagy. Legszívesebben megráználak, mert nem érdemelsz mást. Ne legyél már ennyire gyerekes. Komolyan mondom, olyan vagy mint egy sündisznó. Miért nem próbálsz csak egyszer az életben kockáztatni? És hogy jössz ahhoz, hogy megítélj másokat? Honnan tudod, hogy ki mit gondol? Honnan tudod, hogy Kiminek mi a jó? Mert szerinted neki az a jó. De mondok én neked valamit, ez csak neked jó, nem neki. Nem is ismered. Milyen jogon állítod be ennyire felszínesnek és szívtelennek? Kérte ő tőled, hogy kísérd el a futamokra vagy tett valamiért is szemrehányást? Hát neked senki nem lehet elég jó? Lili, de tényleg, nem ismerek rád. Mi történt veled ez alatt az egy év alatt? Hová tűnt az az édes, bohó, vidám kislány, aki mindenben meglátta a jót?

-Talán éppen most nő fel... Erre nem gondoltál? Vagy esetleg arra, hogy csalódott, mert a férfi, akiért titokban rajongott megcsókolta és utána kiderült, hogy csak bosszút akart állni? Vagy mélyen megsebezve érzi magát, mert a férfi a következő találkozásnál burkoltan kijelentette, hogy nem lehet elég jó neki? Kinek az oldalán állsz tulajdonképpen? És mi a francot vársz tőlem?

-Az igazság oldalán állon. Azt akarom, hogy boldog légy, mert nincs csodálatosabb dolog a világon, még ha néha úgymond felhők borítják is be az eget és eltakarják a napot. Csak annyit szeretnék, hogy beszélj Kimivel és hallgasd meg az ő változatát is. Nem hiszem, hogy túl nagy áldozat lenne. Add meg az esélyt magadnak a boldogságra és ha mégsem sikerül, legalább megpróbáltad.

-Még mindig úgy gondolom, hogy a szerelem elvette az eszedet. De rendben van, megadom magam, mert úgysem hagynátok addig békén. Azt viszont nem ígérhetem, hogy megváltozik a véleményem. Most viszont ne haragudj, de lassan mennem kell készülődni. Köszönöm a kimerítő beszélgetést.- mondtam gúnyosan, és elindultam az ajtó felé. Linda még utánam szólt.

-Lili, ne haragudj, hogy kemény voltam. Egyszerűen csak nem szeretem, ha valakit ok nélkül bántanak, legyél az te, vagy bárki más.

Nem gondoltam, hogy erre válaszolnom kellene. Anélkül, hogy egy szót szóltam volna a már ébren lévő Ramihoz, összeszedtem a ruháimat és bevonultam a zuhany alá.

Karácsonyi történet..!

       Sziasztok!
       Egy rövid karácsonyi történetet hoztam Nektek! Nem épp a szokásos "Éltek, míg meg nem 
       haltak, de talán ez is tetszeni fog..! 
     

Levél Neked!

Ülök a szobában, és nézem a kinti fényeket. Az emberek sietősen haladnak az utcán, az utolsó bevásárlásokat intézik.  Eltelt egy év, újra közeledik a szeretet ünnepe, a csodák ideje.A rádióból halk zene szól , az asztalon gyertya világít. Nézem az utcai lámpa alatt kavargó hópelyheket, és érzem, hogy megint nedves az arcom. Mindig ez van, ha eszembe jutsz... A gyertya lángja vonzza a tekintetemet és én elmerülök az emlékekben...

Pont egy éve, karácsony előtt történt. Egy csalódáson voltam túl és nem akartam mást, csak felejteni. Az Alpok egyik eldugott részén, egy hotelben foglaltam szobát. Úgy döntöttem, hogy a szüleimtől, a barátaimtól távol töltöm a karácsonyt. Elegem volt a szánakozó tekintetekből, a baráti jó tanácsokból. Nem akartam hálátlannak látszani, de tudtam, hogy ezt egyedül kell megoldanom. Gondolkodni akartam és döntenem kellett, hogyan folytassam az életemet. Élveztem a magányt, hogy senki nem ismer és hogy senkinek nem kell magyarázkodnom a könnyeim miatt.

 Egy gyönyörű, napsütéses reggel sétálni indultam. Egész éjjel havazott, körülöttem sokan sétáltak. Néztem a befagyott tavon korcsolyázó gyerekeket, és mosolyogtam. Hosszú hónapok óta először éreztem a szívemben békét és nyugalmat. Épp arra gondoltam, hogy talán az kellett, hogy elvonuljak, és le tudjam tenni a terheket.. A gondolataimba mélyedtem, amikor hirtelen a hóban fekve találtam magam. Fogalmam sem volt,  hogy mi történt. Óvatosan megmozgattam a végtagjaimat, felültem és körbenéztem. És akkor megláttalak. Fogalmam sem volt, hogy ki vagy, csak a gyönyörű kék szemeidet láttam. Gyorsan felálltál és felém nyújtottad a kezed.

 -Segíthetek?- kérdezted mosolyogva.

 -Köszi, de inkább nem. Már eleget segítettél. Csak a hóba nem sikerült egyedül bejutnom, a többit meg már egyedül is megoldom. De mondd csak, te tiszta hülye vagy? Meg akarsz ölni? Remélem nincs jogosítványod, mert ha egy szánkót nem tudsz irányítani, bele se merek gondolni, mihez kezdenél egy autóval.- nagyon mérges voltam. Rám néztél és hahotázni kezdtél. Bosszúsan dobbantottam a lábammal és nem tudtam, hogy beledobjalak a hóba, vagy megcsókoljalak. Hátatfordítottam neked és elindultam a szállodába. Még sokáig visszhangzott a fülemben a nevetésed. Olyan volt, mint egy lágy dallam a hosszú csend után. Megérintette a lelkem. Visszaérve a hotelbe, lezuhanyoztam és próbáltam olvasni. Persze sikertelenül, mert mindig  a szemeidet láttam. Hirtelen bevillant, hogy én ezeket a szemeket már láttam valahol. A homlokomra csaptam és már tudtam, ki vagy. Nem hiszem, hogy sok nőnemű lény él ezen a Földön, aki ne álmodozott volna legalább egyszer Rólad egy hosszú, magányos éjszakán. Persze én is közéjük tartoztam. Magamhoz húztam a párnám, lehunytam a szemem és elmerültem az álmok birodalmában.

Már sötétedett, amikor felébredtem. Gyorsan rendbe hoztam magam és lementem vacsorázni. Szétnéztem, kerestem a szőke fejet és egy jeges, kék pillantást. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nem vagy ott. Csak remélni mertem, hogy még nem utaztál el. Kedvetlenül ettem a vacsorámat, amikor árnyék vetült az asztalra.

 -Leülhetek?-kérdezted.-Ne haragudj, nem akartalak bedobni a hóba, csak a haverokkal szórakoztunk és valahogy így sikerült.

 -Ha nincs nálad a szánkód, nyugodtan maradj itt. Legalább nem vagyok egyedül. 

Te leültél és csendben ettünk. Hirtelen a kezedbe vetted a poharat.

-Nem zavar, hogy még be sem mutatkoztunk? És ha már itt tartunk, igazán elárulhatnád, hogy mi szél hozott ide, és miért vagy egyedül?-nagyon kíváncsi voltál. Lassan beszélgetni kezdtünk. Te elmondtad, hogy gondolkodni jöttél. Nemrég nősültél, de a feleséged megcsalt és most nem tudod, hogyan tovább. 

Humoros voltál és kedves. Hirtelen megfogtad a kezem és én hagytam. Azt gondoltam, talán kockáztatok, nem tudom, mi lesz később. Talán te vagy a boldogság, vagy esély a boldogságra. Nem hittem a véletlenben, de ott hinni akartam a csodában. A karácsonyi csodában.

 Másnap hatalmas hóviharra ébredtünk, esély nem volt a sétára. A szállodában maradtunk és délután segítettünk fát díszíteni.Néztem a fényeket, fogtam a kezed és imádkoztam. Imádkoztam, hogy maradj velem. Mélyen a szemembe néztél és én nem tudom hogy történt, de már akkor szerettelek. Úgy,mint még soha senkit. Lassan elindultunk a szobád felé. Tudtam, életem legszebb éjszakája vár rám. A szobában sötét volt. Elhúztad a függönyt, a hold sápadt fénye és a hó megvilágította a szobát. Nem volt szükség más fényre. Gyengéden megcsókoltál és az ágyra fektettél. Nem siettünk, ki akartuk élvezni az együtt töltött időt. Lassan levetkőztettük egymást. Óvatosan fölém kerültél és abban a pillantaban nem csak a testünk, de a lelkünk is összeolvadt. 

Mikor felébredtem, még sötét volt. Nem akartam, hogy véget érjen az éjszaka. Még nem. Annyira jó volt veled, biztonságban lenni a karjaid között, hallani, ahogy lélegzel, alvás közben nézni az arcodat, amely olyan nyugalmat és békét árasztott. De akkor történt valami. Megszólalt a telefonod. Gyorsan felvetted, és halkan azt mondtad, hogy most nem tudsz beszélni, de mindjárt visszahívod. Azt hitted, alszom, de minden szót hallottam. Ő hívott, akinek azt ígérted, hogy mindig, minden körülmények között vele maradsz. Egy újabb esélyt kért. Mielőtt kimentél a fürdőbe, egy puszit adtál a homlokomra. Tudtam, ez lesz az utolsó érintés, amit tőled kapok. Bár a szívem és az eszem harcolt, tudtam, hogy az eszemre kell hallgatnom. Mert ha szeretlek, nem szakíthatlak el tőle. Te hozzátartozol. Gyorsan összeszedtem a ruháimat, felöltöztem és a szobámba mentem. Felhívtam a portát és üzenetet hagytam, hogy sürgősen el kellett utaznom, nem tudtam elbúcsúzni. A szobámba érve csak álltam az ablak előtt és hullottak a könnyeim. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de a szálloda előtt megállt egy taxi és te beszálltál. Az ablakon keresztül még felnéztél a szombámra, a szemed tele volt szomorúsággal. Könnycseppek gurultak az arcomon, és összetört a szívem. Te voltál minden álmom, minden amit az életben akartam. De el kellett engedjelek. Nem akartam második lenni.

Másnap én is hazamentem. Már nem volt értelme maradni. Otthon próbáltam eljátszani, hogy minden rendben van. Tettem, amit vártak tőlem, ettem, ittam, aludtam, dolgoztam, mosolyogtam. De boldog nem voltam, mert tudod, "a bohóc sem azért mosolyog, mert jó kedve van, hanem mert az arcára van festve a mosoly".És most....? Meg kellett tanulnom nélküled élni. De az élet ment tovább. Felvettem az álarcot és senki nem tudta, hogy mi fáj belül. Most már el tudok tőled búcsúzni.

Ma délután feldíszítettem a fát. Néztem a fényeket és most először éreztem, hogy magyarázatot kell adnom a történtekre.Sajnálom, hogy csak ennyi idő után jelentkezem, de nem volt elég erőm. Időre volt szükségem...

Még annyit szeretnék kérni, ha meggyújtod a karácsonyfán az égőket, egy percre állj meg és gondolj rám. De ne légy szomorú, mert ez így van jól, ennek így kellett történni. Csak kérlek: ne felejts el, és légy nagyon boldog. És még annyit, hogy: BOLDOG KARÁCSONYT!!!

                                                                                                                                Én

18. Fejezet

A taxiban megint nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Amikor a ház elé értünk, kifizettem a taxit és bebotorkáltam a lakásba. Anélkül, hogy villanyt gyújtottam volna, bementem a fürdőszobába és vizet engedtem a kádba. Szórtam bele fürdősót és meggyújtottam néhány illatgyertyát. Arra gondoltam, talán sikerül kicsit ellazulni és nem gondolkodni. Csak néztem a gyertyalángot, majd amikor fázni kezdtem, kiszálltam. Magamra kaptam egy fürdőköpenyt, és kimentem a konyhába. Olyan nagy volt a kísértés, hogy kinyissak egy üveg vodkát. De tudtam, ha tiszta fejjel akarok gondolkozni, akkor nem engedhetem meg magamnak, hogy igyak. Inkább főztem egy teát és kivettem egy doboz sütit a hűtőből. Leültem a konyha padlójára, nem bírtam bemenni a szobába. Annyira fáradtnak, erőtlennek éreztem magam. Nem testileg, hanem lelkileg viselt meg az este.  Lelkifurdalás nélkül toltam befelé a sütiket, mintha az megvigasztalna. Az jutott eszembe, hogy milyen pokoli érzés, amikor kettétörnek az álmaid, a reményeid. Amikor a lelkedbe tipor valaki. Mennyire tud fájni még az is, ha olyan ember bánt meg, aki semmit sem jelent neked. De ha olyan ember töri össze a szívedet, akiről azt gondoltad, hogy fontos szerepet játszhat a jövődben, az szinte elviselhetetlen. Címeres ökörnek éreztem magam, hogy újra beleestem ugyanabba a hibába. Azt reméltem, talán most másképp fog viselkedni, és mekkorát csalódtam. Pedig tudhattam volna, hogy egyik percről a másikra nem lehet megváltozni. Nem tudtam, hogy fognak alakulni a következő napok, de úgy gondoltam, köztünk már barátság sem alakulhat ki, mert olyan törés keletkezett a kapcsolatunkban, amin nem biztos, hogy lehet változtatni. Úgy éreztem, már nincsenek álmaim. Üres voltam belül.
Nem tudom, meddig ülhettem a padlón. Arra riadtam fel, hogy valaki kopog az ajtón. Jobban mondva, szinte verte valaki az ajtót.

-Lili, kérlek nyisd ki az ajtót. Beszélnünk kell..- Nem hittem el, hogy Kimi képes volt késő este odajönni. És honnan tudhatta a címet? Abban a pillanatban ő volt az utolsó ember, akivel találkozni szerettem volna. Csak álltam a sötét előszobában, és nem tudtam, hogy mit mondjak.

-Lili, nem hallod? Tudom, hogy odabent vagy, nyisd ki ezt a rohadt ajtót! Addig nem megyek el, amíg nem beszéltünk..-éreztem, hogy kezdek elgyengülni, de ezt nem engedhettem meg magamnak. Erősnek kellett maradnom, mert megint csak én lettem volna a vesztes.

-Kimi, ne üvölts és ne üsd az ajtót, mert nem nyitom ki. És kérlek menj el. Mára elég volt belőled. Nem akarlak látni, és nem fogok veled beszélni, mert nincs miről.

-De igen, van miről beszélni. Meg akarom magyarázni, hogy miért...

-Semmit nem kell megmagyarázni, világosan megmondtad, hogy mit gondolsz rólam. Én vagyok a hülye, hogy szóba állok veled és hagyom, hogy játszadozz az érzéseimmel.

-Az érzéseiddel? Te milyen érzésekről beszélsz? Basszus, Hannának tényleg igaza van. Te..

-Tudod mit Kimi? Menj a pokolba és vidd magaddal Hannát is! És ha most nem távozol, hívom a rendőröket.-Nem vártam meg, hogy Kimi elment -e, bementem a hálóba ledőltem az ágyra, a párnába fúrtam a fejem és zokogtam. Egy idő után éreztem, már elfogytak a könnyeim. Csak ültem és bámultam sötétségbe. Ekkor hallottam, hogy fordul a kulcs a zárban. Úgy hallottam, hogy valamiről vitatkoznak, így kimentem a többiekhez a konyhába.

-Ti miért jöttetek haza ilyen korán? Történt valami?

-Lili, hogy néz ki a konyha? Partit adtál vagy mi? És hogy nézel ki, bántott Kimi? Ha igen, én laposra verem..-Miki, mint a nagy testvér, megint aggódni kezdett.

-Miki, már bocs, tudom, hogy az öcsém hülye, de nem hiszem, hogy vert volna nőt.

Úgy éreztem, nagyon gyorsan közbe kell lépnem, mielőtt Rami és Miki valami olyat mondana a másiknak, amit másnapra megbánnának. Poharakat vettem elő és leraktam az asztalra.

-Szerintem igyunk valamit, és elmondom, mit gondolok erről az egészről. -Kivettem egy doboz narancslevet és mindenkinek töltöttem. - Mindenki üljön le! Arra azért kíváncsi lennék, hogy ki volt az a hülye, aki megadta a címet Kiminek?- senki nem szólt, Linda halkan dünnyögött valamit, a két fiú pedig szúrósan nézett rá. Egyikőjük sem mondta el, amit tudni szerettem volna. - Mindegy, hagyjuk. Nem történt semmi, mert nem engedtem be Kimit. Kiüvöltötte magát az ajtó előtt, majd elküldtem a pokolba és megfenyegettem, ha nem megy el, rendőrt hívok. Mivel nem találkoztatok vele, gondolom elment.

-Nem gondolod, hogy esélyt kellene neki adnod, hogy megmagyarázza? Talán van értelemes magyarázat arra, hogy miért mondta, amit mondott. Talán, ha..

-Linda, már te is kezded? Te nem ugyanott voltál, ahol én? Nem, én nem fogom keresni, és szerintem ő sem engem. Rájöttem, hogy az én utam valószínűleg nem keresztezi az övét, szóval nincs közös utunk és így jövőnk sincs. Voltak álmaim, de úgy érzem, romba döntötte a kicsi életemet. Talán gyerekes,amit mondani fogok, de én még hittem a tündérmesékben, még vártam a szőke herceget a fehér lovon. De most már tudom, hogy nem szabad bízni a happy endben, mert az élet nem mesefilm és ritka a boldog befejezés. Kimi rádöbbentett arra, hogy veszélyes álmodni és nincs tündérmese sem. Én vele akartam átélni a csodát, a nagy szerelmet, de ezek szerint ő máshogy gondolja. Ezt el kell fogadjam, bármennyire fáj is. Talán csak illúziókat kergettem, de az élet megy tovább és én is tovább lépek. A Nap holnap is ugyanúgy felkel, ahogy mindig, nem áll meg, és nem várja meg, hogy összeszedjem magam. Valószínűleg nem fogom tudni őt meg Hannát elkerülni a hétvégén, és szívem meg fog szakadni, de felnőttként fogok viselkedni.

-Ok, Lili, megértettük, amit mondtál, bár mindhárman úgy gondoljuk, hogy meg kellene őt hallgatnod. Megint azt tudom mondani, hogy én melletted leszek, és Jenson felajánlotta, hogy az egész hétvégét az ő boxukban tölthetjük. Most már nagyon késő van, szerintem feküdjünk le és ne aggódjunk amiatt, hogy mi lesz holnap.

Igazat adtam Raminak, tényleg ideje volt ágyba bújni. Próbáltam nem gondolni arra, hogy mi lesz a következő napokban. Csak az esküvőnek tudtam szívből örülni, már vártam, hogy kitomboljak magamból mindent: a fájdalmat, a csalódottságot, a keserűséget, a reménytelenséget.

17. Fejezet

A következő napok hihetetlenül gyorsan teltek. Amennyire vártam a csütörtököt, hogy találkozzak Kimivel, legalább annyira féltem is tőle. Rami nagyon jó fej volt, próbált nem emlékeztetni a múltra. Úgy éreztem magam, mint a mesében, már csak a herceg hiányzott. Rami volt a lovag, de sajnos ez nem volt elég. Én valaki másra vágytam, hiányzott az a valaki, aki megküzd értem a sárkánnyal. Bebarangoltuk a várost, rengeteg képet készítettünk. Elvittem Ramit a legkedvesebb helyeimre, mindenhez fűződött valamilyen emlék. Próbáltam úgy bemutatni a szülővárosomat, ahogy én láttam. Esténként pedig főztünk, utána filmet néztünk, de volt amikor egyszerűen csak társasoztunk Lindáékkal.
Szerda reggel Rami kitalálta, hogy mi lenne, ha elmennénk shoppingolni, mivel az esküvőre szeretett volna valamit venni ,hogy, ahogy ő fogalmazott, hogy ne kelljen szégyenkeznem miatta. Reggeli után azonnal nyakunkba vettük a várost. Tipikus nő lévén én természetesen hamarabb találtam valamit, ill. nem is egy ruhát, mindjárt kettőt vettem. Az esküvőre egy gyönyörű szürke ruhát találtam és vettem hozzá cipőt is..:)

 

A vasárnapi záróbulira  már vettem valamit, de viccből felpróbáltam egy merész, fekete rucit. Rami odáig volt meg vissza, úgyhogy az is maradt..Mondtam neki, hogy utoljára mentem vele vásárolni, mert anyagi csődbe visz. Késő délutánra végeztünk, cikiztem is eleget, hogy annyi ideig válogat, mintha ő lenne a vőlegény..

-Rami, te inkább ne nősülj meg. Vagy ha mégis, már egy héttel az esküvő előtt kezdj el készülni, bár a menyasszony még így is várni fog rád..

-Ne szemtelenkedj! Válogatós vagyok és különben is a finnek igényesek.

-Tudom, épp most bizonyítottad. Csak ti férfiak a nőkre mondjátok, hogy mennyi ideig készülődnek. Azt hiszem, ezt át kellene írni.

-Úgy látom rád férne, hogy valaki elfenekeljen, mert kezdesz nagyon szemtelen lenni. Majd meglátod,milyen jól fogok kinézni.

-Igen, aki tőled szebb lesz, az már festi magát. Annyira szeretem, hogy ilyen kis szerény vagy.

Jókedvűen értünk haza. Estefelé rendeltünk pizzát és Lindáékkal átnéztük az ajándékokat. Majd dvd-n megnéztünk egy igazi magyar lagzit, hogy azért legyen fogalma, milyenek is a szokások. Hatalmasakat nevettünk, mert neki minden furcsa volt. Később betoppantak a szüleim is, megvoltak a bemutatások és tényleg nagyon szép estét töltöttünk együtt.
Zuhanyzás után hullafáradtan estünk be az ágyba. És bár nagyon fáradt voltam, nem tudtam aludni, csak forgolódtam. Féltem a másnaptól, nem tudtam mit tartogat. Tudtam, hogy találkoznom kell Kimivel, de fogalmam sem volt, hogy  mi fog a dologból kisülni. Óvatosan, hogy Ramit ne ébresszem fel, kimásztam az ágyból és az ablakhoz mentem. Néztem az üres utcákat, a kinti fényeket, a holdat. Kérdések kavarogtak a fejemben: vajon most hol lehet Kimi, mit csinálhat, vajon Hannával van, vagy ő sem tud aludni, és ő is épp a holdat, a csillagokat nézi? Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.

-Lili, mi a baj? Miért nem alszol?

-Nem tudok. Egyszerűen félek a holnapi naptól. Nem tudom, hogy fog holnap Kimi és Hanna reagálni, hogy én is ott leszek. Folyton azon agyalok, mi lesz, hogy fogom túlélni. Amikor elküldtem a pályázatomat, jó bulinak tűnt, nem gondoltam bele a következményekbe. Hogyan rejtsem el az érzéseimet Kimi elől? Nem vagyok jó színésznő. És ha Hanna valamit észrevesz? Tuti, hogy kikészít. Lehet, beteget kellene jelentenem..

-Lili, nagyon gyorsan felejtsd el, hogy feladod. Ne válaszd a könnyebb utat. Sajnos nem tudom megígérni, hogy könnyű lesz, de az biztos, hogy melletted leszek Lindával és Mikivel együtt. Vigyázok rád, nem engedem, hogy valami bajod essen. És miért is kellene titkolnod, hogy bejön neked Kimi? Ha Hannának nem tetszik valami, az az ő egyéni szociális problémája. Erős és bátor vagy, és gondolj arra, hogy mi támogatunk és melletted állunk.

-Rami, mondd, miért nem te vagy az, aki megdobogtatja a szívemet? Annyira könnyű és nagyszerű lenne téged szeretni.

-Kicsi lány, az élet nem mindig igazságos és soha nem egyszerű. Tudom, hogy szeretsz, még ha nem is úgy ahogy én szeretném. Furcsa dolgokat alkot néha az élet. Soha nem tudhatjuk mit hoz a következő nap, de meg kell tanulni elfogadni, még ha nem is tetszik nekünk. De most már próbálj megnyugodni, és gyere vissza az ágyba. Már annyira megszoktam, hogy itt szuszogsz mellettem. Ugye nem akarod, hogy holnap karikás szemekkel ébredjek? És ha jól tudom, Lindának is megígérted, hogy elmentek elhozni a süteményeket és tortákat.  Nem fogunk unatkozni a következő napokban.

-Ó, a férfiúi hiúság!- paskoltam meg a vállát. Gyorsan visszabújtunk az ágyba. És bár megnyugtattak Rami szavai, még így is csak sokára tudtam elaludni.
Másnap arra ébredtem, hogy valaki lehúzza rólam a paplant.

-Ébresztő Csipkerózsika. Lassan már kelned kellene, mert Linda kezd nagyon türelmetlen lenni.

-Még öt percet kérek.. Úgy érzem, csak most aludtam el.- és visszahúztam a paplant fejemre.

-Azt üzeni a drága unokatestvéred, ha nem mászol ki 5 percen belül, egy üveg vizet kapsz a nyakadba.

-Rabszolgahajcsár- dünnyögtem. Nagy nehezen kivonszoltam magam a fürdőbe és hideg vízzel zuhanyoztam, hogy magamhoz térjek. A konyhában reggeliztem és épp a második bögre kávémat ittam, amikor berobbant Linda. Senkihez nem szóltam, csak próbáltam felébredni.
 
-Ó, mi ez a felhőtlen jókedv ma reggel? Kimaradtam vagy lemaradtam valamiről?- megsemmisítő pillantást vetettem Lindára. Semmi kedvem nem volt fecsegni. Ritkán volt rossz kedvem, de ha igen, akkor mindenkinek vigyáznia kellett, hogy mit mond. De Linda már legalább ismert, és nem erőltette a beszélgetést. Amint befejeztem a reggelit, azonnal indultunk a cukrászhoz. Eszméletlenül jól néztek ki a sütik, és természetesen én voltam az egyetlen, aki mindent végigkóstolt.  A sok édes és csokis finomságtól az életkedvem is visszatért. A kora délután eseménytelenül telt, majd eljött az idő, hogy készülni kellett az estére. A gyomrom görcsbe rándult és ha a többiek engedik, biztos, hogy otthon maradok. Mivel nem volt fontos kiöltözni, csak fekete blúzt vettem fel rövid farmerszoknyával, meg fekete szandált. Persze nem hagyhattam ki az ezüst dolgaimat. Mind a négyen együtt mentünk. Szorongva szálltam ki az autóból, nem tudtam, hogy mire számítsak. Rami megfogta a kezem és így mentünk be a szállodába. A terem, ahová irányítottak bennünket, diszkó stílusra volt berendezve, színes fények, a sarokban bárpult mixerrel, színpad, és körasztalok székekkel. Gyorsan szétnéztem, de nem láttam ismerős embert. Megkönnyebbültem, meg valahol csalódott is voltam, hogy nem látom Kimit. Rami egy 5 személyes asztalhoz vezetett, Miki és Linda pedig italért mentek.


-Rami, várunk még valakit? Csak mert 5 szék van itt 4 helyett.

-Igen, de meglepetés. Ne légy kíváncsi. Bár annyit elárulhatok, hogy nem Kimi lesz a vendég..

Lindáék visszaértek, gyenge koktélt kaptam. Lassan szállingóztak az emberek befelé, de Kimit még mindig nem láttam. Arra gondoltam, hogy talán nincs is ott. Hirtelen elsötétült a terem, a színpadot megvilágították. Bevonultak a pilóták a számukra tervezett ruhákban. Mivel bukóban voltak, nem láttam az arcokat. A műsorvezető elmondta, hogy melyik pilótán ki által tervezett ruha van. Az enyémet Button viselte. Mondjuk sokat nem mondott, mert nem igazán ismertem a pilótákat. Aztán a fejemre csaptam, hogy milyen hülye vagyok, hiszen Kimi is a színpadon állt, én meg naivan itt kerestem lent. Mikor véget ért a bemutató, a pilóták elmentek átöltözni, a többiek pedig egy külön terembe mehettek, ahol svédasztalos vacsora volt. Lassan szállingóztak a pilóták is befelé, mi pedig visszamentünk az asztalunkhoz. Épp azt mondtam Lindáéknak, hogy mennyire kívülállónak érzem magam, és nem ismerek itt senkit, amikor hirtelen egy ismerős hangot hallottam:

-Helló, ugye szabad ez a szék? Leülhetek?

-Alex, te mit keresel itt? Meghívott Rami?

-Ööö, Lili majdnem. Bemutatom nektek Jenson Buttont, ők pedig: Linda, Miki és Lilit már ismered.- mondta Rami és bocsánatkérően nézett rám.

-Pontosabban  Jenson Alexander Lyons Buttonnak hívnak, csak általában nem használom az egész nevem. Még a suliban rövidítettem le, mert mire én leírtam a nevem, a többiek kész voltak a házival. - Nem tudtam mit mondjak, csak pislogtam, mint hal a szatyorban. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, nevessek vagy egyszerűen csak megfojtsam Ramit. Mert az volt a nagy helyzet, hogy piszkosul át lettem verve.

-Lili, mondj már valamit, kérlek. Úgy gondoltam, nem árt, ha kapunk még erősítést mára meg a hétvégére. És különben is mit szóltál volna, ha elmondom az igazat?

-Valószínüleg elszaladtam volna, mint ördög a szentelt víz elől.- ismertem be. Rami azzal az "én tudtam" pillantással nézett rám. -Ezért még számolunk- sziszegtem Raminak, majd megpróbáltam jól érezni magam. Jenson sztorikat mesélt a rajongokról, hogy mennyi mindenre képesek és jól szórakoztunk. Talán a mi társaságunk volt a leghangosabb, de ez senkit nem zavart. Hirtelen Jenson felpattant és eliramodott  a bápulthoz, majd két pohár koktéllal tért vissza.

-Nem felejtettem ám el az ígéretedet. Ugye tudod, hogy mivel tartozol nekem?

-Persze, jövök neked egy sikító orgazmussal.

-Én is készültem ám- vigyorgott és előhúzott  a zsebéből egy kis csomagot.- Világítósat hoztam, mert tudom, hogy ez a kedvenced..:).

-Ó, milyen megható pillanat- szólt közbe egy idegesítő női hang. -Nahát, Lili, először Miki, majd Rami, Kimi, most meg Jenson. Lassan az egész forma 1-es mezőny végigmegy rajtad.

-Hanna, a változatosság gyönyörködtet!  De ezt pont neked magyarázzam? Amúgy meg nem kell, hogy nézd, húzz vissza az asztalodhoz, nem hívott senki. Annyira jól meg vagyunk nélküled...

-Amúgy most kit követsz? Tőled már sehol nem lehet nyugton az ember? Valld be, hogy Kimi után jöttél ide!-már szinte kiabált, féltem, hogy hisztériás rohamot kap. Hirtelen elkapta a karom.- Szállj le Kimiről, ő az enyém! Megértetted?

Erre már Rami és többiek is felálltak az asztalnál. A teremben csend lett, mindenki azt várta, hogy mi lesz ebből. Enyhén volt kínos.

-Hanna, nekem nem kell Kimi. Amúgy meg úgy gondolom, őt is megkérdezhetnéd, hogy mit akar. Nem a tulajdonod. De biztos vagy benne, hogy tetszik neki ez a cirkusz? Nem félsz, hogy kidob, ha így lejáratod? Tudod, vannak itt újságírók is. Engem úgysem ismer senki, nekem mindegy.

-Nem fog elhagyni, mert szüksége van rám. Jövőre én leszek az új nyuszilány. És velem bárhol meg lehet jelenni. De ha mégis kidob, az csak miattad lesz. És hidd el megbánod.

-Hanna, elég volt!- nem is láttam, mikor ért Kimi az asztalunkhoz.- Nem foglak kidobni, de gyere szépen vissza az asztalhoz. Ne foglalkozz már ezzel a társasággal. Ugye te sem gondolod komolyan, hogy nekem egy olyan nő kell, mint Lili, mikor itt vagy te?

Megsemmisülten ültem le. Tudtam, hogy útál, de hogy ennyire. Nagyon fájt. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, de tudtam, hogy nem fogok sírni. Mosolyogva fogok harcolni. Rami felemelte a kezét, de én gyorsan megfogtam. Újra felálltam és tudtam, itt én fogok győzni, én itt vesztes nem leszek.

-Végül is egyformák vagytok: Hanna, rajtad átment a fél suli, a pasik úgy jönnek-mennek az életedben, mint a távirat. Kimi, te meg úgy vonzod a nőket, mint lepkét fény. Csak idő kérdése, mikor unod meg ezt a hisztis libát. És most ne haragudjatok, de szeretnénk nyugodtan szórakozni. Az asztalotok jobbra van. Odataláltok, vagy rajzoljak térképet? Ja, és Hanna ne felejtsd itt a seprűdet...

Hirtelen hatalmas tapsvihar tört ki a teremben. Erre már ők sem tudtak mit lépni, leültek az asztalukhoz. Nem sokkal később megszólalt a műsorvezető hangja és megkezdődött a karaoke. Vagyis csak kezdődött volna, mert nem volt jelentkező. Nem is tudom hogy történt, de egyszerre a színpadon találtam magam. Örökké hálás leszek a drága unokatestvéremnek, hogy éget ennyi ember előtt. Ha már lúd, legyen kövér.. Még nem aláztak meg eléggé, tegyünk rá egy lapáttal. Elindult a zene, és nem hittem el, hogy pont ezt kell énekelnem. Egy magyar szám ment, arra gondoltam, még jó, hogy nem sokan értik. Erőssé tett a tudat, hogy vannak lent a nézőtéren emberek, akik szeretnek és hisznek bennem. Az asztalunk felé néztem, 4 bíztató szempár nézett felém. Lassan énekelni kezdtem:

Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, mit láttam már valahol,
És kék, és olyan szép.
És a száj, mi most más szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta...
Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!
Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És ez a láz csak álmomban éget tán...
És az arc, tudd meg, hogy tiéd!
Hívj! Nekem ennyi elég.
És a száj, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsed hát, ennyi épp elég,
Te biztosan látod...
Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!
Tudd meg hát, sosem éreztem még,
hogy szívem, szívem tiszta jég.
Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet más, csak ha értenél,
Te biztosan látod...

Amikor befejeztem, nem vártam meg, hogyan reagálnak az emberek. Kirohantam a mosdóba, magamra zártam az ajtót és már nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Nehezen nyugodtam meg, de nem akartam így visszamenni. Hívtam egy taxit, írtam Raminak egy sms-t, hogy hazamegyek és senki ne jöjjön utánam, mert nem akarok jelenleg senkit látni. Szórakozzanak jól és majd reggel találkozunk.

16. Fejezet

Másnap arra ébredtem, hogy valaki ül az ágy szélén és friss kávé illatot éreztem. Nehezen nyitottam ki a szemem, de kár lett volna kihagyni a látványt, a gyönyörű kék égboltot, a napsugár árnyékot rajzolt a szoba falára, és enyhe szellő fújta a függönyt.

-Mintha a Paradicsomban lennék.. Tökéletes kint az idő, itt bent a puha ágy, teljes kiszolgálás- mosolyogtam Ramira, mivel ő kényeztetett. - Te hogy hogy nem alszol még ilyen korán reggel?

-Az a korán reggel  délután 3 óra. Már alig bírtam kivárni, hogy felébredj, bár sokáig tudnám nézni, ahogy édesen alszol. És tényleg cuki, ahogy beszélsz álmodban. Nincs kedved felöltözni és kimenni kicsit?-nyújtott felém egy bögre kávét.

-Mivel ilyen kedvesen kérsz, mehetünk valamerre kóborolni. Rám bízod magad? Bár most inkább csak egy kis sétára vágyom és valami finom kajára. Te reggeliztél, vagyis ebédeltél már?

-Aha, kb. 2 órája ettem, kiszolgáltam magam. Gondolom Linda is ki van ütve... Szerintem az egész csapatból te néztél ki a legjobban, ha lehet így mondani, te láttad a legjózanabbul a dolgokat.

-Örülök, hogy ezt mondod. Látod, én mondtam, hogy nem vagyok olyan puhány. Még most sem értem, hogy mi történt akkor velem. De mindegy, hagyjuk, inkább elviszlek az egyik kedvenc éttermembe. Megpróbálok asztalt foglalni, remélem sikerül. Most viszont elmegyek zuhanyozni, de azt nem veszem be, hogy beszélek álmomban. Ilyen nincs, ne is akard ezt bemesélni nekem.- a fürdőszoba felé menet mégis meggondoltam magam, és inkább felhívtam az éttermet, majd foglaltam asztalt. Sietnem kellett, hogy időben elkészüljek. Gyorsan zuhanyoztam, hajat mostam és felraktam egy enyhe sminket. Fekete nadrágot vettem fel kék felsővel és fekete, lapos cipővel. A nyakamba egy ezüst nyakláncot tettem, a fülembe a kedvenc ezüst fülbevalómat.

-Mehetünk?- kérdeztem. Rami bólintott, hagytam Lindának egy üzenetet, majd átölelte a vállam és így sétáltunk a metróhoz. Úgy gondoltam, ha meg akarja ismerni Budapestet, legjobb, ha tömegközlekedünk. Igazából nem is volt ellenvetése. Kb. 10 perc metrózás és egy kis séta után odaértünk az étterembe. Félhomály fogadott odabent, az asztalon gyertyák égtek. Romantikus volt a hangulat, mégsem éreztem magam kínosan. Mivel mindketten nagyon éhesek voltunk, rövid tanakodás után a csirke mellett döntöttünk. Nagyon finom volt, de azért arra ügyeltem, hogy maradjon hely a somlói galuskának is. Rami úgy érezte, hogy nem tud többet enni, de én minden eshetőségre felkészülve két evőeszközt kértem, és jól tettem, mert amint Rami meglátta a finomságot egyből nekiesett. A fizetést kisebb vita előzte meg, de aztán hagytam, ha annyira akar, fizessen, de leszögeztem, hogy legközelebb rajtam a sor.  Mivel nem voltunk messze a Duna parttól, így oda sétáltunk. Útközben még vettünk fagyit, így nagyon nem volt lehetőségünk beszélgetni. Leültünk a parton és figyeltük a vizet. Mindketten elmerültünk a saját gondolatainkban. Hónapok óta először éreztem igazi boldogságot, békét és nyugalmat. Tényleg igaz a mondás, hogy csak akkor tudod meg mit jelent neked valami vagy valaki, ha elveszíted. Úgy éreztem, hogy hazaérkeztem.

-Mire gondolsz?- törte meg Rami a csendet.

-Arra, hogy mennyi minden történt egy év alatt, mióta elköltöztünk innen és hogy soha nem hittem volna, hogy ennyire fog hiányozni.Végül is itt nőttem fel, itt éltem 17 évig, aztán hirtelen minden megváltozott. Persze, itt sem tökéletes minden, de mégis nagyon szeretem. Szeretném neked megmutatni a várost, de úgy hogy az én szememmel lásd. Elviszlek a kedvenc helyeimre, megmutatom hol kaptam az első csókot, hová menekültem, ha szomorú voltam vagy boldogtalannak éreztem magam.

-Szeretnél majd egyszer ide visszajönni lakni?

-Nem hiszem. Nagyon szeretek itt mindent, de az én otthonom most Finnországban van, és egy jó ideig még ott is marad. Meg minden megváltozik most, hogy Linda és Miki összeházasodnak és elköltöznek. Már semmi sem lesz ugyanolyan. Ők élik majd a saját kis életüket és én is azt fogom tenni.

-Megkérdezhetem, mi volt Miki és közötted?

-Arra gondolsz, hogy esetleg Ő meg én? -mikor rápillantottam, már tudtam, hogy pontosan erre kíváncsi.- Nem, Rami, soha nem történt közöttünk semmi. Tudod, nekem soha nem volt testvérem, olyan volt, mint a fogadott bátyám. Mióta az eszemet tudom, mindig mellettem volt. A szüleink jó barátok voltak, meg a szomszédunk is volt, így mellette nőttem fel. Együtt jártunk nyaralni, együtt szilvesztereztünk. Ő 7 évvel idősebb nálam és tényleg komolyan vette, hogy vigyáz rám. Linda távolabb lakott a városban, vele nem volt ennyire szoros  a kapcsolatunk. Mivel ő volt a tapasztaltabb, mindig tőle kértem tanácsot fiú ügyekben is. Aztán amikor elment egyetemre, kicsivel lazább lett ez a kapcsolat. Amikor pedig már ifjú orvosként dolgozott, gyakran játszottam el a barátnője szerepét. Volt, amikor a fiatal csajszik megvárták a munkahelye előtt és szegény sokszor nem tudott menekülni. Ilyenkor megkért, hogy segítsek neki. A szüleimmel is nagyon jó kapcsolatunk volt, és van a mai napig is, de az embernek kell valaki más. Valaki, akivel meg tudsz olyan dolgokat beszélni, amit szüleidnek nem mondasz el. De Miki néha rosszabb volt, mint az apám. Lecsekkolta a barátaimat, és borzasztóan féltett. Aztán mégis történt valami, és én hálás leszek életem végéig. Ha ő nincs, nem tudom, hogy mi történt volna...- Itt megakadtam. Nem tudtam, hogyan folytassam.

-Elmondod? Nem akarok nagyon tolakodó lenni, csak érdekel minden, ami veled kapcsolatos.- Rami megfogta a kezem. Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam és tudjam folytatni. Igaz, hogy már rég történt, de még mindig felkavart.

-14 évesen engem is utolért a kamaszkor. Lázadtam mindennel és mindenkivel szemben. Ügyesen kijátszottam a szüleimet és sajnos Mikit is. Meg neki is voltak akkor problémái és nem volt annyira szemfüles. Rossz társaságba keveredtem, nem jártam suliba, fekete bőrszekó, fekete körmök, szóval minden, ami lázadást jelez. Késő este bulit tartottunk, és az egyik csaj hasi fájdalmakra panaszkodott. Mindenkinek azt mondta, hogy  biztos sokat evett. A mosdóból hirtelen sikolyt hallottam. Berohantam és a lány ott feküdt. Terhes volt, de mindenki előtt titkolta. Még ma is látom magam előtt, ahogy ott feküdt a mocskos padlón és mellette egy pici baba. Egy élettelen pici test. Azonnal odaugrottam , és ahogy Miki tanított, megpróbáltam újraéleszteni. Egyik kezemmel a csöppnyi mellkast masszíroztam, a másikkal pedig Mikit hívtam. Ő azonnal jött, de már ő sem tudott segíteni. Magamat okoltam. Könnyek között rohantam haza, nem akartam senkit látni, nem beszéltem senkivel. Csak hosszú órák után voltam  hajlandó kinyitni az ajtót és beengedni Mikit. Ő volt az egyetlen, aki meg tudott valamennyire nyugtatni. És bár azután nem telt el nap, hogy valaki ne vigyázott volna rám, mégis depressziós lettem. Képzelheted, egy fiatal lány voltam, szinte burokban éltem, még alig tudtam valamit az életről. Egy nap Miki egy hírrel tért haza. A kezembe nyomott egy papírt és kényszerített, hogy olvassam. Kiderült, hogy a baba nagyon korán született, és lehetetlen lett volna megmenteni még egy tapasztalt orvosnak is. A másik ok, hogy az anya soha nem járt ellenőrzésre és teljesen elhanyagolta magát. A szívem szakadt meg, hogy egy csöppnyi embernek ennyit kellett szenvednie, pedig nem ő akart a világra jönni. Akkor elhatároztam, hogy szülésznő leszek és minden erőmmel azon leszek, hogy amennyire tudok, segítsek az anyáknak és a fiatal lányoknak. Néha bemehettem Mikivel a kórházba és láthattam, hogy a születés egy csoda és az élet nem csak fehér és fekete. Ez volt, ami megváltoztatta az életemet. És ezt soha nem fogom tudni eléggé megköszönni.- Ránéztem Ramira, hogy hogyan reagál. De ő csak bámult maga elé, és próbálta feldolgozni. Láttam az arcán a döbbenetet, és nem tudtam, hogy nem fog-e elítélni.- Rami, kérlek ne haragudj, nem akartam elrontani ezt a szép napot.  Én csak...

-Ne viccelj!-szakított félbe.- Köszönöm, hogy elmondtad, és a beavattál a legnagyobb titkodba. Most már értem a kötődést közöttetek, és tudom, hogy ezt soha nem lehet széttépni. Nem akarok érzéketlen lenni, de mit szólnál, ha elmennénk moziba és megnéznénk valami vígjátékot, vagy valamilyen romantikus, csöpögős filmet. Fizetheted az üdítőt...

15. Fejezet

Másnap elég későn keltünk Ramival, Linda már türelmetlenül toporgott az ajtó előtt. Szegény el sem tudta képzelni, hogy mit csinálhatunk olyan sokáig. Reggeli helyett már ebédeltünk, és közben jó hangulatban beszélgettünk. Az ebéd végére Miki is berobbant, majd próbálta kihúzni belőlünk, hogy tulajdonképpen mire is készülünk. 

-Na, mi  a mai program? -kíváncsiskodott Miki.

-Ne is reménykedj, nem jöhetsz velünk. Ez csajos buli, tudod, ide csak lányok jöhetnek..:)

Rami köhécselt..

-Lili, ez fájt. Én még pasinak érzem magam, igazi, egészséges pasinak. Szóval nagyon gyorsan vond vissza, különben megmutatom, mit tud egy igazi férfi..

 -Úgysem mered megtenni.-nyújtottam ki a nyelvem, de közben már szaladtam ki a konyhából. Ill. csak szaladtam volna, mert Rami elkapott, felkapott a vállára és elindult a szobám felé.

-Tegyél le! Nem így viselkednek az igazi férfiak. Olyan vagy, mint valami ősember, mikor becipelte a zsákmányt a barlangba!

-Mit mondtál, asszony? Ezért megfizetsz!- mordult fel Rami, és jókorát csapott a fenekemre. Közben én már a hátát ütöttem és visítottam.

-Jól van, jól van visszavonom, csak tegyél már le végre. Szóval- mondtam, mikor már újra a lábamon álltam-, ez olyan buli lesz, ahol lányok lesznek, és Rami a kivétel, mert ő fog bennünket furikázni és rajtunk tarta majd a szemét. Meg van elégedve, Mr. Räikkönen?

-Na, így azért már más a helyzet..-mosolygott Rami.

-Egyébként olyanok voltatok, mint valami öreg házaspár.-vigyorgott Miki. Jaj, ne.. Nekem ez megint magas labda volt. Már épp nyitottam a számat, mikor Rami megszólalt.

-Lili, fékezd magad, ne feszítsd túl a húrt, mert másodszor nem leszek úriember. És becipellek a barlangomba, akárhogy is fogsz könyörögni.

-De azt ugye tudod, hogy akkor a lépcsőházban hajtod álomra azt az aranyos kis szőke buksidat?-mosolyogtam rá ártatlanul. De tényleg nem akartam már kihúzni a gyufát.-Tehát,csak hogy visszatérjünk az eredeti témára, mi Ramival olyan 3 körül, kb. fél óra múlva lelépünk, mert még valamit el kell intéznünk. Nem fog sokáig tartani, majd 5-re jönnek a csajok. Aztán meg várnak a pasik és az éjszaka. De Miki,csak hogy megnyugtassalak, chippandale show nem lesz. És különben mi sem faggatunk, hogy mit csináltok ma éjjel, ugye Linda?

-Pontosan, drágám. És ha most nem haragszol, szeretnék nyugodtan készülni, hogy mire Lili visszaér, szabad legyen a fürdő..Nem akarlak kidobni, de ugye tudod, hogy merre a kijárat?- Miki kapott egy csókott, Linda pedig bevonult a fürdőbe. Miki hitetlenkedve nézett utána.

-Láttátok? Nem hiszem el, hogy csak így kirúgott..

-Hát haver -veregette meg Rami együttérzőn Miki vállát- sajnos ez van. Te biztos, hogy ezt akarod? Még nem késő, gondold meg, visszaléphetsz...

-Rami Räikkönen, ugye csak én nem hallottam jól, amit mondtál? Ne add alá a lovat, mert megbánod. Lehet Finnországban ezt így szokás lerendezni, de itt  a férfiak még férfiak, nem félénk gyerekek...-éljen, megint sikerült visszaterelni a beszélgetést.

-Á, Rami, nem olyan vészes a helyzet, csak akkor van gond, ha a két lány együtt van. Linda nyugodt, nem úgy, mint ez a kis fruska itt mellettem. Na megyek, mielőtt egy vörös, temperamentumos kobold kirakja a szűrömet.

Még kaptam egy puszit az arcomra és Miki lelépett.

-Rami, mi lenne ha indulnánk? Minél hamarabb elhozzuk az autót, annál hamarabb leszünk kész. És ahogy a csajokat ismerem, biztos hamarabb itt lesznek.- Elindultunk a kölcsönző felé és elhoztuk a fekete limuzint. A szomszéd utcában állította le Rami az autót, elég nagy feltűnést keltve. De Linda még nem láthatta. Hazaérve elfoglaltam a fürdőszobát, gyors smink és már kész is voltam. Utánam Rami következett. Még nem volt kész, mikor csöngettek és 5 hóbortos lány lepte el a lakást. Mire Rami elkészült, mi már az egyenpólóban és farmerben feszítettünk és Rami is megkapta a sajátját. Mindenki be lett mutatva, lassan indulni akartunk, mire Raminak valami eszébe jutott, és átvette az irányítást.


-Lányok, azt hiszem valamit elfelejtettünk. Úgy érzem, az lesz a legjobb, ha innentől kezdve én vezényelem az egész estét, vagy legalábbis az első részét. Szóval mindenkinek lesz valami feladata, és ezt a város leforgalmasabb részén kell végrehajtani. Vannak neccesebb és lazább feladatok. Itt vannak a  borítékokban, mindenki húzzon egyet. Aztán mindenki megkapja a feladathoz szükséges dolgokat és gyerünk az éjszakába.







Rami kirakta a borítékokat az asztalra és mindenki húzott egyet. Az elsőt persze Linda húzta, én voltam az utolsó. Mindenki röhögött, mikor kinyitotta a borítékot, rajtam kívül. Nem tudom milyen fejet vághattam, de Rami a térdét csapkodta a röhögéstől. Mindenki felolvasta a feladatát, a mázlista Lindának csak férfi neveket és telefonszámokat kellett gyűjtenie a pólójára. Lassan rám került a sor az olvasásnál.

Segédeszközök: Uborka, óvszer.
Feladat: Egy jóképű férfi kiválasztása, bemutatni az óvszer helyes felhelyezését az uborkára és eladni a férfinak.
UI. Ha bejön a pasi, megpróbálhatod elhívni bulizni...:)

-Lili, azt hiszem ez az, mikor a fagyi visszanyal-súgta Rami. Elővettem egy üveg Jägermeistert:

-Lányok, kénytelen vagyok egy kis erősítőt bevinni a szervezetembe. Ez a feladat meghaladja az erőmet.. Megint én vagyok az a peches, aki a leghúzósabb feladatot kapta. Bár úgysem látom azt a pasit soha többé, szóval, most igyunk és indulás.- Nevetve indultunk a szomszéd utcába, be a limuzinba és szóltunk Raminak, hogy indulhatunk. A Deák térnél álltunk meg, és elindultunk gyalog a Duna felé. Rami úgy döntött, hogy egy ismert szálloda előtt kellene tábort vernünk és kiszemelni a szegény áldozatokat. Ő szólt, hogy leül egy asztalhoz és mikor végzünk vagy ha valami baj lenne, ott megtaláljuk és indulhatunk tovább. Hatalmas buli volt, a csajok leszólították az ismeretlen férfiakat és mire elmagyarázták, hogy mit akarunk, mindenki dőlt a nevetéstől, mi is, meg a körülöttünk lévő emberek is. Már csak én voltam hátra. Megfordultam, hogy kis bátorítást kérjek Ramitól, de láttam, hogy nincs egyedül. Egy nagyon helyes pasival ült az asztalnál és elmélyülten beszélgettek. Lassan odamentem hozzájuk, a lányok meg követtek.

-Halihó- mondtam.-Rami nem akarsz bemutatni, ennek a csodás példánynak? Tényleg nem is tudtam, hogy ismersz itt valakit.

-Már kész is vagytok? Csináltam pár képet, de te nem vagy rajtuk. Ugye nem maradtam le? Amúgy nem ismerek senkit, csak Alex megkérdezte, hogy ideülhet e és kíváncsi volt, hogy mit műveltek.

-Ja, értem. Nem, sajnos nem maradtál le- húztam el a szám.- Nem találtam egy valamire való férfit sem, és arra gondoltam, hogy talán te tudnál segíteni. Benne vagy??

-Felejtsd el Kobold. Az így nem buli. Nézelődj még kicsit, tudod, aki keres az talál.-kacsintott rám.

-Ha te nem segítesz, abba sem halok bele. Viszont azt nem tilthatod meg, hogy Alexet be ne hálózzam. Szóval Alex, Lili vagyok. Nagyjából szerintem már tudod, hogy miről van szó, ugye?-Alex bólintott.- Megengeded, hogy tartsak neked egy kis termékbemutatót? Semmit nem kell tenned, csak figyelni. -Mivel nem ellenkezett, fogtam a kis dolgaimat és kezdtem az asztalra rakni. Csak annyi volt a baj, hogy a szomszéd asztaloknál is felfigyeltek rám, de addigra már ittam valamennyit, nem érdekelt a dolog. Sőt már kezdett tetszeni, igazi kihívás volt.- Akkor itt van egy uborka, hm.. egész szép példány, mivel Rami választotta, meg kell hogy feleljen. És abrakadabra, véletlenül van nálam egy óvszer is. Nem akarlak megsérteni, de ahogy így elnézem, rég jártál biológiaórára, ezért most megmutatom, hogyan kell helyesen védekezni. Szóval kibontod ezt a kis zacskót, ha lehet ne a fogaddal, mert megsértheted az óvszert, és feltekered az uborkára.. vagyis nem arra, de nekem most csak ez van kéznél. -Próbáltam csinálni, amit mondtam, de hirtelen megijedtem és eldobtam mindent, ami a kezemben volt.- Basszus Rami, nem mondtad, hogy ez az izé világít.

Rami és a lányok fuldokoltak a röhögéstől, és a könnyeiket törölgették.

-Vagy valahogy így kell csinálni, na. Nem vagyok profi, de mindig van első alkalom..:). Hogy tetszett?- fordultam Alex felé. Szegénynek láttam a fején, hogy belőle is mindjárt kirobbban a röhögés és én sem bírtam tovább. Leültem az asztal mellé és már a hasamat fogtam. Percekig csak hatalmas kacagást lehetett hallani, többen is megfordultak az utcán, de ez senkit nem zavart. -Ö, Alex, az a helyzet, hogy sajnos még nincs vége a feladatnak- mondtam, amikor már meg tudtam szólalni.- Meg kellene venned az uborkát és utána jöhetsz velünk bulizni, ha benne vagy.

Alex szó nélkül kinyitotta a pénztárcáját és fizetett. Aztán mindannyian elindultunk az autó felé és elmentünk egy felkapott helyre. Sokan álltak kint, de mivel nekünk már volt asztalfoglalásunk hamar bejutottunk. Azonnal megcéloztuk a bárpultot és kezdődött az igazi buli. Szegény Rami csak üdítőt ihatott, mi lányok pedig koktélt rendeltünk, majd a táncparkett felé vettük az irányt. Alexet meg valahol bent elveszítettük, de tudtam, ha kedve van úgyis odajön hozzánk. Éjfél után kezdtem kicsit fáradni, az asztalhoz támolyogtam, ahol Rami várt rám Alex és egy koktél társaságában.

-Mit iszol?- nézett furán a pohárra Alex.

-Sikító orgazmust..:)!

-Meghívhatlak még egyre?-kérdezte Alex, miután kiürült a poharam.

-Köszi, de azt hiszem, ma estére már elég volt az orgazmusból . Jóból is megárt a sok. -kacsintottam a fiúkra.- De jó ideig itt leszek Pesten, ha van kedved hívj fel és akkor meghívhatsz egyre. Én azt hiszem, most megyek vissza táncolni.- Felálltam és indultam, de akkor mintha szellemet láttam volna.- Egek, Rami, azt hiszem, itt van..

Rami követte a pillantásomat és ő is meglátta a szőke fejet, majd megrázta a fejét.

-Felejtsd el, ez nem ő. Csütörtöktől hamarabb nem jön, hidd el. Senki nem tudja, hogy itt vagy és hogy én itt vagyok. Sőt azt sem tudják otthon, hogy épp hol járok.Élvezd ezt az éjszakát, ma próbálj nem gondolni rá.  Most pedig nyomás táncolni és én is jövök. Alex?

Mind a hárman parkettre mentünk,és megkerestük a lányokat. Hajnali négykor indultunk haza. Mikorra mindenkit hazaszállítottunk, már világos volt. Annyi erőm volt még, hogy lezuhanyozzak és beestem az ágyba. Még félálomban éreztem, mikor Rami lefeküdt, kaptam egy puszit a homlokomra, és nemsokára már az álmok világában jártam.