16. Fejezet

Másnap arra ébredtem, hogy valaki ül az ágy szélén és friss kávé illatot éreztem. Nehezen nyitottam ki a szemem, de kár lett volna kihagyni a látványt, a gyönyörű kék égboltot, a napsugár árnyékot rajzolt a szoba falára, és enyhe szellő fújta a függönyt.

-Mintha a Paradicsomban lennék.. Tökéletes kint az idő, itt bent a puha ágy, teljes kiszolgálás- mosolyogtam Ramira, mivel ő kényeztetett. - Te hogy hogy nem alszol még ilyen korán reggel?

-Az a korán reggel  délután 3 óra. Már alig bírtam kivárni, hogy felébredj, bár sokáig tudnám nézni, ahogy édesen alszol. És tényleg cuki, ahogy beszélsz álmodban. Nincs kedved felöltözni és kimenni kicsit?-nyújtott felém egy bögre kávét.

-Mivel ilyen kedvesen kérsz, mehetünk valamerre kóborolni. Rám bízod magad? Bár most inkább csak egy kis sétára vágyom és valami finom kajára. Te reggeliztél, vagyis ebédeltél már?

-Aha, kb. 2 órája ettem, kiszolgáltam magam. Gondolom Linda is ki van ütve... Szerintem az egész csapatból te néztél ki a legjobban, ha lehet így mondani, te láttad a legjózanabbul a dolgokat.

-Örülök, hogy ezt mondod. Látod, én mondtam, hogy nem vagyok olyan puhány. Még most sem értem, hogy mi történt akkor velem. De mindegy, hagyjuk, inkább elviszlek az egyik kedvenc éttermembe. Megpróbálok asztalt foglalni, remélem sikerül. Most viszont elmegyek zuhanyozni, de azt nem veszem be, hogy beszélek álmomban. Ilyen nincs, ne is akard ezt bemesélni nekem.- a fürdőszoba felé menet mégis meggondoltam magam, és inkább felhívtam az éttermet, majd foglaltam asztalt. Sietnem kellett, hogy időben elkészüljek. Gyorsan zuhanyoztam, hajat mostam és felraktam egy enyhe sminket. Fekete nadrágot vettem fel kék felsővel és fekete, lapos cipővel. A nyakamba egy ezüst nyakláncot tettem, a fülembe a kedvenc ezüst fülbevalómat.

-Mehetünk?- kérdeztem. Rami bólintott, hagytam Lindának egy üzenetet, majd átölelte a vállam és így sétáltunk a metróhoz. Úgy gondoltam, ha meg akarja ismerni Budapestet, legjobb, ha tömegközlekedünk. Igazából nem is volt ellenvetése. Kb. 10 perc metrózás és egy kis séta után odaértünk az étterembe. Félhomály fogadott odabent, az asztalon gyertyák égtek. Romantikus volt a hangulat, mégsem éreztem magam kínosan. Mivel mindketten nagyon éhesek voltunk, rövid tanakodás után a csirke mellett döntöttünk. Nagyon finom volt, de azért arra ügyeltem, hogy maradjon hely a somlói galuskának is. Rami úgy érezte, hogy nem tud többet enni, de én minden eshetőségre felkészülve két evőeszközt kértem, és jól tettem, mert amint Rami meglátta a finomságot egyből nekiesett. A fizetést kisebb vita előzte meg, de aztán hagytam, ha annyira akar, fizessen, de leszögeztem, hogy legközelebb rajtam a sor.  Mivel nem voltunk messze a Duna parttól, így oda sétáltunk. Útközben még vettünk fagyit, így nagyon nem volt lehetőségünk beszélgetni. Leültünk a parton és figyeltük a vizet. Mindketten elmerültünk a saját gondolatainkban. Hónapok óta először éreztem igazi boldogságot, békét és nyugalmat. Tényleg igaz a mondás, hogy csak akkor tudod meg mit jelent neked valami vagy valaki, ha elveszíted. Úgy éreztem, hogy hazaérkeztem.

-Mire gondolsz?- törte meg Rami a csendet.

-Arra, hogy mennyi minden történt egy év alatt, mióta elköltöztünk innen és hogy soha nem hittem volna, hogy ennyire fog hiányozni.Végül is itt nőttem fel, itt éltem 17 évig, aztán hirtelen minden megváltozott. Persze, itt sem tökéletes minden, de mégis nagyon szeretem. Szeretném neked megmutatni a várost, de úgy hogy az én szememmel lásd. Elviszlek a kedvenc helyeimre, megmutatom hol kaptam az első csókot, hová menekültem, ha szomorú voltam vagy boldogtalannak éreztem magam.

-Szeretnél majd egyszer ide visszajönni lakni?

-Nem hiszem. Nagyon szeretek itt mindent, de az én otthonom most Finnországban van, és egy jó ideig még ott is marad. Meg minden megváltozik most, hogy Linda és Miki összeházasodnak és elköltöznek. Már semmi sem lesz ugyanolyan. Ők élik majd a saját kis életüket és én is azt fogom tenni.

-Megkérdezhetem, mi volt Miki és közötted?

-Arra gondolsz, hogy esetleg Ő meg én? -mikor rápillantottam, már tudtam, hogy pontosan erre kíváncsi.- Nem, Rami, soha nem történt közöttünk semmi. Tudod, nekem soha nem volt testvérem, olyan volt, mint a fogadott bátyám. Mióta az eszemet tudom, mindig mellettem volt. A szüleink jó barátok voltak, meg a szomszédunk is volt, így mellette nőttem fel. Együtt jártunk nyaralni, együtt szilvesztereztünk. Ő 7 évvel idősebb nálam és tényleg komolyan vette, hogy vigyáz rám. Linda távolabb lakott a városban, vele nem volt ennyire szoros  a kapcsolatunk. Mivel ő volt a tapasztaltabb, mindig tőle kértem tanácsot fiú ügyekben is. Aztán amikor elment egyetemre, kicsivel lazább lett ez a kapcsolat. Amikor pedig már ifjú orvosként dolgozott, gyakran játszottam el a barátnője szerepét. Volt, amikor a fiatal csajszik megvárták a munkahelye előtt és szegény sokszor nem tudott menekülni. Ilyenkor megkért, hogy segítsek neki. A szüleimmel is nagyon jó kapcsolatunk volt, és van a mai napig is, de az embernek kell valaki más. Valaki, akivel meg tudsz olyan dolgokat beszélni, amit szüleidnek nem mondasz el. De Miki néha rosszabb volt, mint az apám. Lecsekkolta a barátaimat, és borzasztóan féltett. Aztán mégis történt valami, és én hálás leszek életem végéig. Ha ő nincs, nem tudom, hogy mi történt volna...- Itt megakadtam. Nem tudtam, hogyan folytassam.

-Elmondod? Nem akarok nagyon tolakodó lenni, csak érdekel minden, ami veled kapcsolatos.- Rami megfogta a kezem. Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam és tudjam folytatni. Igaz, hogy már rég történt, de még mindig felkavart.

-14 évesen engem is utolért a kamaszkor. Lázadtam mindennel és mindenkivel szemben. Ügyesen kijátszottam a szüleimet és sajnos Mikit is. Meg neki is voltak akkor problémái és nem volt annyira szemfüles. Rossz társaságba keveredtem, nem jártam suliba, fekete bőrszekó, fekete körmök, szóval minden, ami lázadást jelez. Késő este bulit tartottunk, és az egyik csaj hasi fájdalmakra panaszkodott. Mindenkinek azt mondta, hogy  biztos sokat evett. A mosdóból hirtelen sikolyt hallottam. Berohantam és a lány ott feküdt. Terhes volt, de mindenki előtt titkolta. Még ma is látom magam előtt, ahogy ott feküdt a mocskos padlón és mellette egy pici baba. Egy élettelen pici test. Azonnal odaugrottam , és ahogy Miki tanított, megpróbáltam újraéleszteni. Egyik kezemmel a csöppnyi mellkast masszíroztam, a másikkal pedig Mikit hívtam. Ő azonnal jött, de már ő sem tudott segíteni. Magamat okoltam. Könnyek között rohantam haza, nem akartam senkit látni, nem beszéltem senkivel. Csak hosszú órák után voltam  hajlandó kinyitni az ajtót és beengedni Mikit. Ő volt az egyetlen, aki meg tudott valamennyire nyugtatni. És bár azután nem telt el nap, hogy valaki ne vigyázott volna rám, mégis depressziós lettem. Képzelheted, egy fiatal lány voltam, szinte burokban éltem, még alig tudtam valamit az életről. Egy nap Miki egy hírrel tért haza. A kezembe nyomott egy papírt és kényszerített, hogy olvassam. Kiderült, hogy a baba nagyon korán született, és lehetetlen lett volna megmenteni még egy tapasztalt orvosnak is. A másik ok, hogy az anya soha nem járt ellenőrzésre és teljesen elhanyagolta magát. A szívem szakadt meg, hogy egy csöppnyi embernek ennyit kellett szenvednie, pedig nem ő akart a világra jönni. Akkor elhatároztam, hogy szülésznő leszek és minden erőmmel azon leszek, hogy amennyire tudok, segítsek az anyáknak és a fiatal lányoknak. Néha bemehettem Mikivel a kórházba és láthattam, hogy a születés egy csoda és az élet nem csak fehér és fekete. Ez volt, ami megváltoztatta az életemet. És ezt soha nem fogom tudni eléggé megköszönni.- Ránéztem Ramira, hogy hogyan reagál. De ő csak bámult maga elé, és próbálta feldolgozni. Láttam az arcán a döbbenetet, és nem tudtam, hogy nem fog-e elítélni.- Rami, kérlek ne haragudj, nem akartam elrontani ezt a szép napot.  Én csak...

-Ne viccelj!-szakított félbe.- Köszönöm, hogy elmondtad, és a beavattál a legnagyobb titkodba. Most már értem a kötődést közöttetek, és tudom, hogy ezt soha nem lehet széttépni. Nem akarok érzéketlen lenni, de mit szólnál, ha elmennénk moziba és megnéznénk valami vígjátékot, vagy valamilyen romantikus, csöpögős filmet. Fizetheted az üdítőt...