18. Fejezet

A taxiban megint nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Amikor a ház elé értünk, kifizettem a taxit és bebotorkáltam a lakásba. Anélkül, hogy villanyt gyújtottam volna, bementem a fürdőszobába és vizet engedtem a kádba. Szórtam bele fürdősót és meggyújtottam néhány illatgyertyát. Arra gondoltam, talán sikerül kicsit ellazulni és nem gondolkodni. Csak néztem a gyertyalángot, majd amikor fázni kezdtem, kiszálltam. Magamra kaptam egy fürdőköpenyt, és kimentem a konyhába. Olyan nagy volt a kísértés, hogy kinyissak egy üveg vodkát. De tudtam, ha tiszta fejjel akarok gondolkozni, akkor nem engedhetem meg magamnak, hogy igyak. Inkább főztem egy teát és kivettem egy doboz sütit a hűtőből. Leültem a konyha padlójára, nem bírtam bemenni a szobába. Annyira fáradtnak, erőtlennek éreztem magam. Nem testileg, hanem lelkileg viselt meg az este.  Lelkifurdalás nélkül toltam befelé a sütiket, mintha az megvigasztalna. Az jutott eszembe, hogy milyen pokoli érzés, amikor kettétörnek az álmaid, a reményeid. Amikor a lelkedbe tipor valaki. Mennyire tud fájni még az is, ha olyan ember bánt meg, aki semmit sem jelent neked. De ha olyan ember töri össze a szívedet, akiről azt gondoltad, hogy fontos szerepet játszhat a jövődben, az szinte elviselhetetlen. Címeres ökörnek éreztem magam, hogy újra beleestem ugyanabba a hibába. Azt reméltem, talán most másképp fog viselkedni, és mekkorát csalódtam. Pedig tudhattam volna, hogy egyik percről a másikra nem lehet megváltozni. Nem tudtam, hogy fognak alakulni a következő napok, de úgy gondoltam, köztünk már barátság sem alakulhat ki, mert olyan törés keletkezett a kapcsolatunkban, amin nem biztos, hogy lehet változtatni. Úgy éreztem, már nincsenek álmaim. Üres voltam belül.
Nem tudom, meddig ülhettem a padlón. Arra riadtam fel, hogy valaki kopog az ajtón. Jobban mondva, szinte verte valaki az ajtót.

-Lili, kérlek nyisd ki az ajtót. Beszélnünk kell..- Nem hittem el, hogy Kimi képes volt késő este odajönni. És honnan tudhatta a címet? Abban a pillanatban ő volt az utolsó ember, akivel találkozni szerettem volna. Csak álltam a sötét előszobában, és nem tudtam, hogy mit mondjak.

-Lili, nem hallod? Tudom, hogy odabent vagy, nyisd ki ezt a rohadt ajtót! Addig nem megyek el, amíg nem beszéltünk..-éreztem, hogy kezdek elgyengülni, de ezt nem engedhettem meg magamnak. Erősnek kellett maradnom, mert megint csak én lettem volna a vesztes.

-Kimi, ne üvölts és ne üsd az ajtót, mert nem nyitom ki. És kérlek menj el. Mára elég volt belőled. Nem akarlak látni, és nem fogok veled beszélni, mert nincs miről.

-De igen, van miről beszélni. Meg akarom magyarázni, hogy miért...

-Semmit nem kell megmagyarázni, világosan megmondtad, hogy mit gondolsz rólam. Én vagyok a hülye, hogy szóba állok veled és hagyom, hogy játszadozz az érzéseimmel.

-Az érzéseiddel? Te milyen érzésekről beszélsz? Basszus, Hannának tényleg igaza van. Te..

-Tudod mit Kimi? Menj a pokolba és vidd magaddal Hannát is! És ha most nem távozol, hívom a rendőröket.-Nem vártam meg, hogy Kimi elment -e, bementem a hálóba ledőltem az ágyra, a párnába fúrtam a fejem és zokogtam. Egy idő után éreztem, már elfogytak a könnyeim. Csak ültem és bámultam sötétségbe. Ekkor hallottam, hogy fordul a kulcs a zárban. Úgy hallottam, hogy valamiről vitatkoznak, így kimentem a többiekhez a konyhába.

-Ti miért jöttetek haza ilyen korán? Történt valami?

-Lili, hogy néz ki a konyha? Partit adtál vagy mi? És hogy nézel ki, bántott Kimi? Ha igen, én laposra verem..-Miki, mint a nagy testvér, megint aggódni kezdett.

-Miki, már bocs, tudom, hogy az öcsém hülye, de nem hiszem, hogy vert volna nőt.

Úgy éreztem, nagyon gyorsan közbe kell lépnem, mielőtt Rami és Miki valami olyat mondana a másiknak, amit másnapra megbánnának. Poharakat vettem elő és leraktam az asztalra.

-Szerintem igyunk valamit, és elmondom, mit gondolok erről az egészről. -Kivettem egy doboz narancslevet és mindenkinek töltöttem. - Mindenki üljön le! Arra azért kíváncsi lennék, hogy ki volt az a hülye, aki megadta a címet Kiminek?- senki nem szólt, Linda halkan dünnyögött valamit, a két fiú pedig szúrósan nézett rá. Egyikőjük sem mondta el, amit tudni szerettem volna. - Mindegy, hagyjuk. Nem történt semmi, mert nem engedtem be Kimit. Kiüvöltötte magát az ajtó előtt, majd elküldtem a pokolba és megfenyegettem, ha nem megy el, rendőrt hívok. Mivel nem találkoztatok vele, gondolom elment.

-Nem gondolod, hogy esélyt kellene neki adnod, hogy megmagyarázza? Talán van értelemes magyarázat arra, hogy miért mondta, amit mondott. Talán, ha..

-Linda, már te is kezded? Te nem ugyanott voltál, ahol én? Nem, én nem fogom keresni, és szerintem ő sem engem. Rájöttem, hogy az én utam valószínűleg nem keresztezi az övét, szóval nincs közös utunk és így jövőnk sincs. Voltak álmaim, de úgy érzem, romba döntötte a kicsi életemet. Talán gyerekes,amit mondani fogok, de én még hittem a tündérmesékben, még vártam a szőke herceget a fehér lovon. De most már tudom, hogy nem szabad bízni a happy endben, mert az élet nem mesefilm és ritka a boldog befejezés. Kimi rádöbbentett arra, hogy veszélyes álmodni és nincs tündérmese sem. Én vele akartam átélni a csodát, a nagy szerelmet, de ezek szerint ő máshogy gondolja. Ezt el kell fogadjam, bármennyire fáj is. Talán csak illúziókat kergettem, de az élet megy tovább és én is tovább lépek. A Nap holnap is ugyanúgy felkel, ahogy mindig, nem áll meg, és nem várja meg, hogy összeszedjem magam. Valószínűleg nem fogom tudni őt meg Hannát elkerülni a hétvégén, és szívem meg fog szakadni, de felnőttként fogok viselkedni.

-Ok, Lili, megértettük, amit mondtál, bár mindhárman úgy gondoljuk, hogy meg kellene őt hallgatnod. Megint azt tudom mondani, hogy én melletted leszek, és Jenson felajánlotta, hogy az egész hétvégét az ő boxukban tölthetjük. Most már nagyon késő van, szerintem feküdjünk le és ne aggódjunk amiatt, hogy mi lesz holnap.

Igazat adtam Raminak, tényleg ideje volt ágyba bújni. Próbáltam nem gondolni arra, hogy mi lesz a következő napokban. Csak az esküvőnek tudtam szívből örülni, már vártam, hogy kitomboljak magamból mindent: a fájdalmat, a csalódottságot, a keserűséget, a reménytelenséget.