7.Fejezet

Rami szemszöge:

Miután elköszöntem Lilitôl, hazafelé indultam. Aztán tettem pár lépést, és úgy döntöttem mégsem, inkább leülök a tónál. Annyi minden kavargott a fejemben, szerettem volna kicsit egyedül lenni, és gondolkodni.
Azon filóztam, milyen fura volt ezt a történetet elmesélni úgy, hogy valaki ennyire lebecsüli és szürke kisegérnek érzi magát. Ez a lány egyáltalán nincs tisztában az erotikus kisugárzásával.Azt hiszi, minden pasi a deszka vékony lányokat kedveli. Önbizalomhiánya van a súlya miatt, pedig nem kövér, csak formás a megfelelô helyeken. És a legtöbb pasi úgy van a cicababákkal, mint a zsiráffal: szép, szép, de haza nem kellene. Vagy ha mégis, akkor is csak egy-két éjszakára, vagy villogni vele a haverok elôtt. Én igazából nem tudom elképzelni, hogy egy csontsovány nô legyen a gyerekeim anyja. Akinek fontosabb az alakja, a kinézete, mint a saját gyerekei. Vegyük például Hannát. Na, ettôl a nôtôl szó szerint kiráz a hideg. Már kezd idegesíteni, hogy folyton Lilit szekálja. Mondjuk ôt sem kell félteni, képes megvédeni magát. Félénknek néz ki, de szája van jó nagy. Mekkora volt már az a pofon, amit Hannának adott. És még örülhet, hogy ennyivel megúszta. Ha Lili józan lett volna, tuti kikaparja  a szemét. Viszont szemét húzás volt Hanna beszólása.Bár Kimit is hibáztatom, hogy nem cáfolta meg. Nem vagyok ugyanis teljesen meggyôzôdve arról, hogy tényleg közösen tervelték volna ki a dolgot. Remélem, az öcsémnek ennél több esze van. Sokszor már ott tartok, hogy inkább elmegyek otthonról, ha tudom, hogy Hanna nálunk van. Egyszerûen nem bírom már elviselni. Bár azt az arckifejezést soha nem fogom elfelejteni, amikor Kimi leemelte Lilit az asztalról és táncoltak. Hanna biztos volt benne, hogy Kimi kiröhögi Lilit, de hatalmasat koppant. Lili Kiminek táncolt, és Kimi ezt tudta. Láttam, hogy az öcsémnek tetszik a dolog. Izzott, szikrázott közöttük a levegô. Ezt mindenki észrevette, aki a teremben volt. Nemcsak Kimit, engem is elbûvölt. És a híres "Jégember" is elvesztette az eszét, nem bírt a vérével. Elkábította az a kettôsség, ami a lányból áradt: elôször ártatlan, félénk, bájos kislány, majd hirtelen szenvedélyes nô, egy érzéki démon. De akkor este Kimit a szenvedély ragadta magával. Pedig Lili csak táncolt. De a teste bûnre csábított, mintha azt mondta volna: "Gyere, nyújtsd ki a kezed! Ha akarsz, a tiéd vagyok!" És Kimi olyan szépen evett a Lili tenyerébôl, ahogy az a Nagykönyvben meg van írva. Elég volt belenéznie a csillogó, zöldeskék szempárba és a drága öcsém elveszett. Nem gondolkodott, ösztönösen kivette a csatot Lili hajából. A lány meglepôdött, kíváncsian pillantott Kimire, majd akaratlanul megnyalta kiszáradt ajkát. Csak egy öntudatlan mozdulat volt a részérôl,de Kiminek ez lett  a végzete, elôtört belôle az állat. Megmarkolta Lili fenekét,csípôjét a csipôjéhez szorította és vadul megcsókolta. Ettôl a csóktól az én vérem is felforrt. Nagyokat nyeltem, hogy elfojtsam a vágyamat, hogy ne tépjem ki Lilit Kimi karjai közül és ne én fejezzem be, amit az öcsém elkezdett! Igen, abban a pillanatban irigyeltem Kimit.
De így utólag visszagondolva rájövök, hogy nem vagyok normális. Mert ha egy picit figyelek Lilire, tudom, hogy ö az öcsémért epekedik. Látom a mozdulatain, érzem a szavain, ahogy róla beszél, elárulja a tekintete. De hallom a ki nem mondott szavakat is, hogy bizony kutyául szenved miatta. Ezért menekül minél hamarabb Budapestre.Mert nem tudja mihez kezdjen az érzéseivel. Nem tudja, hogy rejtse el a fájdalmát, hogy megalázták, hogy a lelkébe tiportak.Amikor Hanna azt mondta, hogy ez csak játék Kimi részéröl, egy pillanatra lehunyta a szemét. Csak egy másodperc volt, de utána könnycsepp csillogott a szempilláján. Nem értette, hogy lehet valaki ennyire kegyetlen. Most látom csak, hogy egyetlen szóval milyen könnyen össze lehet törni egy másik ember álmait, vágyait, reményeit. És a boldogság, reménykedés helyett, csak vérzô sebek maradnak. De Budapesten Lili megnyugodhat. Olyan emberek veszik körül, akiket gyerekkora óta ismer, akikben megbízik. Ott nyugodtan sírhat, tudja, hogy nem fogják kinevetni, megértik. És segíteni fognak a felejtésben is, mert biztos ezt akarja. De én nem fogom engedni. Minden erômmel azon leszek, hogy ne felejtse el az öcsémet. Mert van olyan érzésem, hogy Kimi sem közömbös. Lehet, hogy nôcsábász, de elég rég ismerem és állíthatom, ennyire még soha ne jött tûzbe egy nôtôl.
Most már csak egy tervet kell kieszelni.  Valahogy ki kellene ugratni a nyulat a bokorból. Mert ugye ha valami nem megy magától, rá kell segíteni. És itt jövök én a képbe. Abban biztos vagyok, ha áradozni fogok Lilirôl, Kimi elzárkózik. De ha megtiltom neki, hogy találkozzon Lilivel, nyert ügyem van. Ugye mint tudjuk, a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Lilit pedig ráébresztem, hogy mennyire vonzó.Helyrerakom kicsit az önbizalmát. Tudom is, hogy fogom kezdeni. Felhívom Lilit, és elmegyek a magyar nagydíjra. Természetesen Kimi tudta nélkül és pár nappal korábban. Féltékennyé teszem Kimit.
Na, most hogy ez megoldódott, van még valami, ami nem hagy nyugton. Lili azt állította, hogy bírja az italt. De akkor hogy a francba lehetett mégis ennyire kiütve. Illetve ez nem is a megfelelô szó, mert nem is mondhatnám hogy hullarészeg volt. Mindenkivel normálisan elbeszélgetett, de az hogy nem emlékszik semmire, kicsit fura. Azt mondta, hogy egy hódolójától kapott koktélt. De Anitán, Kimin, rajtam és Hannán kívül nem ismert senkit...
Ó basszus, hogy ez nekem nem jutott hamarabb eszembe. Hanna és a bosszú. Remélem, Kimi nem volt benne. De ha az ellenkezôje lesz igaz, nem teszi el, amit tôlem kap.
Rohantam haza, reméltem, hogy otthon találom az öcsémet. Berontottam az ajtón,majdnem felborítottam anyut.

-Rami, te normális vagy? Miért nem lehet azon az ajtón nyugodtan bejönni, miért kell betörni?

-Bocs anyu, de van valami fontos, ami nem várhat! Kimi itthon van?- nem igazán vártam meg a választ, rohantam fel a lépcsôn, egyenesen Kimi szobájába. Kopogás nélkül nyitottam be.

-Kimi, azonnal be...

Hoppá, Kimi nem volt egyedül. Épp Hannával voltak az ágyban. De én nem zavartattam magam, nekem ez fontosabb volt. Mondjuk, nem is vettek észre, annyira belemerültek a dolgokba.

-Kimi, azonnal beszélnem kell veled. Négyszemközt!

Kiminek ekkor esett le, hogy ott vagyok. Gyorsan magukra húzta a takarót, Hanna pedig visított, mint egy újévi kismalac.

-Rami, nem veszed észre, hogy zavarsz?-kérdezte gúnyosan.-Hanna ne visíts már, Rami látott már meztelen nôket. Nem várhat, amíg végzünk? Mi van ég a ház?

-Nem,nem várhat.-tûnteôen keresztbe raktam a kezem, hogy márpedig én innen nem mozdulok, amíg nem mondom el, amiért jöttem.

-Rami, nem látod, hogy nem érünk rá? Különben ez a Kimi szobája. Kifáradnál? -na ez a pofátlanság teteje, amit Hanna megenged magának.


-Hanna, mit nem értesz? Elszótagoljam? Kicsim el vagy tévedve. Lehet, hogy ez a Kimi szobája, de még a mi házunk, és én is itt lakom. Veled ellentétben. Szóval, emeld fel a segged, és nyomás..


Kimi rájött, hogy valami gond van, mert nem szólt semmit. Hanna pedig kelletlenül felöltözött, szólt Kiminek, hogy majd hívja és lelépett.


-Na mi van? Mit akarsz?


-Tudnom kell valamit. De ne próbálj meg átverni, mert nagyon megütlek. Nem fog érdekelni, hogy a testvérem vagy. Szóval a múltkori buliban, nagyon jól tudod, hogy melyikrôl beszélek, tettek valamit Lili italába?

-Rami, te ilyen hülyeség miatt törtél be a szobámba? Mit foglalkozol még mindig azzal a csajjal? Különben is mi vagy te, ügyvéd?

-Téged az ne érdekeljen, hogy miért foglalkozom vele.Csak válaszolj a kérdésemre.

-Ha annyira tudni akarod, én nem tettem bele semmit.

-Ès Hanna?

Csend, nem szólt semmit.

-Szóval igen. És te tudtál róla? Hogy tehetted?

-Jaj, Rami ne csináld már a cirkuszt. Igen, Hanna tett valamit a koktélba. De ezt csak késôbb árulta el, akkor meg már mindegy volt. Mégis mi az ördögöt kellett volna csinálnom? Vettem volna ki az italt a kezéböl, hogy. "Bocsi, ne idd meg, mert hülye leszel"? Különben is Hanna azt állította, hogy csak valami gyenge bódító és másnap nem is fog emlékezni semmire. Akkor jó bulinak tûnt.

-Az eszem megáll. Te nem vagy komplett. Hogy lehetsz az én öcsém? Nem fogadtak téged véletlenül örökbe? Hogy lehetsz ennyire naiv? És ha történt volna Lilivel valami? Gondolod, hogy Hanna maga vitte volna el a balhét?


-De nem történt semmi. És különben is azt mondta, hogy ettôl nem lehet semmi baja. Csak szórakozunk egy jót.


-Èn leszarom, hogy mit mond Hanna. Engem te érdekelsz! Belegondoltál, hogy véget vethetett volna ez az ügy a karrierednek, ha esetleg kiderül? Marha nagy szerencséd volt. Tôlem nem tudja meg senki, és imádkozz, hogy Hanna is tartsa a száját. Egyébként meg sem érdemled, hogy törôdjünk veled. Néha magadba nézhetnél, és leszállhatnál a magas lóról. Tudod, magasról nagyobbat lehet esni.

-De...


-És az a csók, az is csak egy jó móka volt? Hogy alázhatsz meg valakit ennyire? Belegondoltál már, mit érezhet Lili? Nem az óvodában vagy, és nem a haját húztad meg. Mit ártott neked, hogy így viselkedsz vele? Mivel szolgált rá, hogy rúgj bele egyet?- annyira dühös voltam, hogy alig bírtam visszafogni magam.

-Nem Rami, a tánc és az a csók nem volt tréfa, az valami ....

 -Most már nem érdekel Kimi. Szerintem már mindent elmondtál, talán még többet is, mint amennyit tudni szerettem volna. Azért remélem, szégyelled magad. Ha lenne benned tisztesség, bocsánatot kérnél tôle. De figyelmeztetlek, tartsd magad távol Lilitôl.Ha még egyszer megbántod , nem úszod meg ennyivel. És ha megkérhetlek, egy ideig próbálj meg elkerülni, mert nem biztos, hogy nem váglak pofán.

-Miért véded ennyire? Csak nem szerelmes vagy?

-És ha az vagyok? Közöd? Az hogy neked nem kell, nem jelenti azt, hogy másnak sem. 

Sarkon fordultam és indultam a szobámba. Nyugalomra volt szükségem. A lépcsô alján viszont anya állt.

-Rami, mi történt, hogy üvöltöttetek Kimivel? Mit követett el?


-Semmit anya, ne aggódj. Egy lány miatt marakodunk.


Bementem a szobámba. Tudom, nem érdemli meg Kimi, hogy falazzak neki, de mégiscsak az öcsém. És különben sem használna senkinek, ha elmondanám az igazságot. Majd én ezt lerendezem vele férfiasan.  Végigvágtam magam az ágyon, amikor kopogtak.Kimi dugta be fejét az ajtón.

-Mi van, nem voltam elég világos?

-Bocs, csak gondolkodtam, és tényleg bocsánatot kellene kérnem Lilitôl. Meg tudod esetleg adni a címét?

-Feleslegesen töröd magad, hála neked, Lili elutazott és egy jó ideig nem is szándékozik visszajönni. Megnyugodhatsz nem fogja zavarni a köreidet, meg a drága Hannácskáédat sem. És mielött megkérdeznéd, nem adom meg a telefonszámát. Magadra vagy utalva. Nem veszek részt a mocskos játékaidban. Most pedig szeretnék aludni. Szóval, szevasz.

Kimi bezárta maga után az ajtót. Tényleg nem hiszem el, hogy ennyire mélyre süllyedt. Persze, megkönnyíthettem volna a dolgát, de most már csak azért sem. Érezze magát kicsit a pokolban, fortyogjon a levében. De a magyar nagydíjon lesz egy-két váratlan meglepetés, öcsikém. Készülj fel!

6.Fejezet

Anitát napokkal késöbb sem tudtam kifaggatni, hogy mi történt akkor éjjel. Csak az újságokból, meg a képekböl értesültem nagy vonalakban a történtekröl, de az kevés volt és, hogy öszinte legyek, nem nyugtatott meg. Annyira szerettem volna, ha valaki azt mondja, hogy csak álmodtam az egészet, de tudtam, ilyen szerencsém nem lesz. A másnapi újságok az elsö oldalon közölték, hogy Kimi Räikkönen újabban rúdtáncosnökkel tölti  az éjszakáit. A szüleim szerencsére egzotikus hajóúton vettek részt,különben biztos ugrott volna a budapesti nyaralás. Még a boltba sem engedtek volna, nemhogy nyaralni. Csak remélni tudtam, hogy mire hazaérnek, már senki nem fog a történtekre emlékezni. De mivel nem akartam kockáztatni, gyorsan összepakoltam, felhívtam Lindát, és lefoglaltam másnapra a repülöjegyet. Minél elöbb húzni akartam Magyarországra. Elötte azonban még tudnom kellett, hogy mi is volt pontosan. Anitán kívül csak Ramit kérdezhettem meg. Elövettem a telefonomat, kikerestem a számát és idegesen doboltam az ujjaimmal, míg vártam, hogy jelentkezzen.

-Ki vagy, mit akarsz? Ajánlom, hogy fontos legyen!- szólt Rami nem éppen kedvesen a telefonba.


-Rami, te mindig ilyen kedves vagy? Amúgy Lili vagyok...


-Bocs, Lili, nem láttam, hogy ki hív. Még nem hevertem ki teljesen tegnap esti bulit. Kicsit sokat ittunk, és késön kerültem ágyba. Amúgy hiányoltunk tegnap...


-Haha, baromi vicces vagy! A múltkori eset óta még bevásárolni sem megyek szívesen, nemhogy bulizni. Szerencsére az ôsök nem tudnak semmit, az unokabátyámat pedig megzsaroltam, hogy tartsa a száját. Figyelj, azért hívlak, mert beszélnünk kellene. Tényleg fontos. Holnap elutazom 2 hónapra, de elötte még tudnom kell valamit. Találkozhatnánk ma??? Kérlek, kérlek, kérlek...


-Ööö Lili, adj 2 órát, míg újra emberi külsôt varázsolok magamnak, és talizzunk a halastónál...


-Rami, mondtam már, hogy szeretlek? Akkor ott várlak. Szia.

Alig tudtam ülni a fenekemen, így fél órával a megbeszélt idöpont elött már a tónál volt. Kevesen voltak, de a világ kicsi, és  Hanna jött velem szembe. Na pont ö volt az, akivel a legkevésbé szerettem volna találkozni.

-Óh a kis részeges rúdtáncosnö! Csak nem kijózanodtál?

-Hanna, te mit keresel itt? Nem kellene Kimire vigyáznod, vagy esetleg mükörmöztetni, feltöltetni az ajkadat? Ahogy látom, esedékes az újabb botox-kezelés.

Láttam, hogy Hanna elsápad és bosszún töri a fejét. Tudtam mi jár a fejében, lassan távolodni kezdtem a tótól, mert nem szerettem volna fürdeni.

-Most nagyon okosnak és viccesnek képzeled magad ugye? De tudom én mire megy ki a játék. Beleestél Kimibe és most minden eszközzel meg akarod kaparintani.

-Te megôrültél? Nyugodtan tartsd meg! Akkor sem kellene, ha utánam dobnád vagy fizetnél érte.

-Persze, minden nö ezt mondja. Láttam ám hogy néztél rá. De tudd meg, hogy Kimit csak a testemen keresztül szerezheted meg. Egyébként meg tudod mi vagy? Egy olcsó, kis...


-Hanna, elég legyen, fogd vissza magad! -Nem is vettem észre, hogy Rami is ideért. A hálám örökké üldözni fogja.-Úgy tudom, az öcsémmel találkozol, ö meg már elindult otthonról. Ha nem sietsz még meggondolja magát, és hazamegy.

-Ja, Lili-fordult még vissza Hanna-egyébként Kimi roppant viccesnek találta a kis jelenetedet. Azt mondta, még soha nem látott táncoló bálnát. Még mindig könnyesre neveti magát, ha rád gondol.


Aú, ez fájt. Rami is észrevette, hogy mennyire megbántott ezzel a mondattal.

-Ne is figyelj rá, csak féltékeny. Egyébként meg annyi esze van, amennyi látszik. Nem is tudom, mit eszik rajta a hülye öcsém. Nem is vagy bálna. Többet érsz, mint 100 Hanna együttvéve.

-Köszi Rami, édes vagy, hogy próbálsz vigasztalni. Tudod, nekem az fáj, hogy Kimi nevet rajtam. Bár nem is tudom, ez miért érdekel, de díjaznám, ha néha nöként tekintene rám.- Basszus, ezt most miért kellett? Nem kellett volna ezt Raminak elárulni, tiszta hülye vagyok.
-À, mindegy, hagyjuk ezt a témát. Rami, kérlek áruld el, mi volt azon a bizonyos estén.. Anitából még harapófogóval sem lehet semmit kihúzni. Ùgy látom, élvezi, hogy szívathat.

-Lili, te tényleg nem emlékszel semmire?-nézett rám Rami hitetlenkedve.

-Rami, ha emlékeznék, nem itt lennék, hanem már a Budapestre tartó járaton. Addig tiszta a kép, hogy mialatt táncoltatok, a pincér hozott egy adag koktélt, amit egy állítólagos hódolom küldött. Kicsit furcsálltam a dolgot, mivel rajtatok kívül senkit nem ismertem, de addigra már ittam, és mindegy volt. Arra még emlékszem, hogy táncolni kezdtem az asztalon, aztán már csak reggel tértem magamhoz. Igazán nem értem a dolgot, mert bírom az alkoholt. Kérlek nyugtass meg, hogy nem tettem semmi olyat, amitöl félnem kellene ezek után.

Rami kicsit összezavarodva nézett rám, nem egészen értette hová akarok kilyukadni.

-Tudod mitöl fél egy nö, ha nem emlékszik dolgokra?- próbáltam rávezetni..

-Jaj, most már értem- csapott Rami a homlokára!- Ha arra gondolsz, akkor megnyugtatlak, nem tudok róla, hogy valakivel lefeküdtél, bár Kimivel elég közel álltatok hozzá. Valahogy annyira egymásra kattantatok, hogy nem tudtunk benneteket egymásról leszedni. Mókás volt: Hanna húzta Kimit, Anita pedig téged, de hiába. -Valószínûleg érthetetlen pillantást vetettem rá, mert sóhajtott egyet és vigyorgott.- Jól van, nem kínozlak tovább, elmesélem az elejétöl.Szóval felugrottál az asztalra táncolni. Ebben még nem is lett volna semmi rossz. De valamelyik hülye bekiabálta, hogy szeretne többet látni. Neked sem kellett több, egyböl lekaptad a felsödet. Közben Kimire fókuszáltál és mindenki látta, hogy neki táncolsz. Hanna megpróbálta Kimit elrángatni, de ö lerázta magáról Hanna kezét, feléd nyúlt és leemelt az asztalról. Ekkor Anita próbált téged elhúzni onnan, de Kimi utánad kapott, és te inkább öt választottad. Mondjuk meglepödtünk, mert úgy látszott utáljátok egymást. Ezek után már nem tudtunk titeket leállítani, vártuk, hogy mi sül ki ebböl a dologból. Egymáshoz simultatok, Kimi kiszedte a csatokat a hajadból. Vadítóan néztél ki, erre szokták mondani, hogy a hernyóból gyönyörü lepke lett. Nem tudom, hol tanultál meg rúdtáncolni, de örjítö volt. Kimi pedig élvezte, hogy öt használod rúdnak. Megragadta a fenekedet, magához húzott és úgy csókolt, mintha az élete múlna rajta.A legtöbb ember ezt már elöjátéknak nevezi.  De téged sem kellett félteni. Csak minden jónak vége lesz egyszer, Hannánál elszakadt a cérna. Megragadta a karod, és magánkívül ordította, hogy ne gondold, hogy bejössz Kiminek, ez csak bosszú a Mazsola miatt, és ezt ök ketten eltervezték. Megfagyott a levegö a teremben, abbamaradt a zene, senki nem mert mozdulni. Te is ledermedtél, ránéztél Hannára, majd Kimire. Hanna közben szajhának titulált, mi meg mintha lassított filmet néznénk. Felemelted a kezet és megpofoztad Hannát, majd megfordultál és egy laza mozdulattal Kimi is kapott egy jókora fülest. Az emberek tapsoltak, mi pedig kihasználtuk az alkalmat és kicipeltünk a bárból, majd be az autóba és elvittünk Anitához.


Na, én ekkor  kaptam sokkot. Kinyitottam a szám, majd bezártam, csak tátogtam,mint a hal. Nem hiszem el. Elöbb megcsókolom Kimit, majd megpofozom. Nem vagyok normális.

-Lili, hahó mondj már valamit!- Rami nem tudott mihez kezdeni a némaságommal.


-Mondanék én, de még nem  dolgoztam fel a hallottakat. Mindenesetre köszi, hogy mindent elmondtál és jólesik a tudat, hogy számíthatok rád. Holnap elrepülök Budapestre, és 2 hónapig nincs se Hanna, se Kim... Jaj, ne...!!! Édes, jó Istenem...ez nem lehet..!!!!


-Mi van, Lili? Eszedbe jutott valami, amiröl én nem tudok?-nézett rám Rami kérdöen.

-Ìgy is mondhatjuk. Tudod mondtam a múltkor, hogy szeretek ruhákat rajzolni. Találtam egy pályázatot, ahol a Forma 1-es pilótáknak kellett ruhát tervezni a magyar nagydíjra. Én is elküldtem a tervemet,és teljesen kiment a fejemböl, hogy a nagydíj elötti fogadáson meg kell jelennem. Ugye tudod, hogy ki lesz ott???


-Ha jól sejtem, Kimi. De ha van egy kis szerencséd, akkor Hannát itthon hagyja. Nyugi semmi baj nem lesz, különben is az unokatesódat vidd magaddal, de elöbb avasd be a részletekbe. Kimi meg nem fog semmit csinálni, a múltkori a pofon egy idöre  helyretette. Nem olyan birka ö, mint amilyennek látszik. Egyébként meg ügyes és belevaló csajszi vagy, meg fogod oldani egyedül is. Bízom benned és remélem te nyered meg a pályázatot.

-Kösz, Rami. Tényleg jó barát vagy. Igazad van, meg tudom magam védeni.  A fogadásra pedig Mikit viszem magammal, nehogy kísértésbe essek, és lesmároljam Kimit. Jól van drágám, most lépek,mert reggel korán megy  a gépem. Ha esetleg valami történik, értesítelek.-kacsintottam rá.


Rami átölelt, megpuszilt és elindultunk hazafelé.

5.Fejezet

Mire átfagyva hazaértem, Peter már otthon volt. Tudtam, hogy mindent el kell neki mondanom, de úgy gondoltam, pár perc már igazán nem számít, szóval még elindultam zuhanyozni. Nem az idöt akartam húzni, csak a gondolataimat szerettem volna még kicsit összeszedni. Bármennyire szerettem is Petert, nem tudtam, hogy mennyire fog fájni az emlékezés. Mert bár Kimi a múltamhoz tartozott, azt vettem észre, hogy gyakran elmerengek a múlton. Sokszor kellett magam kényszeríteni , hogy ne a szépre gondoljak, hanem a fájdalomra, amit Kimi okozott. Elöfordult, hogy nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel, de azt, hogy elgyengüljek nem engedhettem meg magamnak.
Mire visszaértem a zuhanyzásból, Peter már behúzta a függönyt, begyújtott a kandallóba és teát fözött.

-Gondoltam, jól jön egy kis tea. Rumot is tettem bele..

-Peter, mondd, mihez kezdenék nélküled? Csak arra kérlek, ha megkezdek beszélni, ne szakíts félbe. Utána elmondhatod a véleményedet, de hagyd, hogy végigmondjam. A teljes történetet, csak Anita ismeri, még a Räikkönen testvérek sem tudják a teljes igazságot. Szóval vigyázz holnap, hogy mit mondasz Kimi elött. Tudom, hogy öt is be kell avatnom a titkomba, de mert ennyivel tartozok neki, bár nem tudom van e még értelme ennyi idö után bármit is elmondani.
Szóval ez az egész történet 10 éve kezdödött, amikor 17 éves voltam. Apu egy visszautasíthatatlan állásajánlatot kapott, és Magyarországról Finnországba költöztünk. Akkor ismerkedtem meg Anitával és egyböl egy hullámhosszon voltunk. Akkoriban elég duci voltam és visszahúzódó, nem voltak barátaim sem.  A legjobb barátomat, Mikit, Magyarországon hagytam, és sokáig úgy gondoltam, hogy pótolhatatlan, ezért bezárkóztam, mint a mesebeli királylány a vártoronyba.
Szóval Anita csinos volt, és nagy baráti körrel rendelkezett. Megpróbált néhányszor elcipelni bulizni, nem sok sikerrel, így egy idö után feladta. Mindig ö volt a menö csaj a bulikban, de nem voltam rá féltékeny, söt inkább büszke, hogy szóba állt velem. Egy osztályba jártunk, aztán a sikeres érettségi és felvételi után nem mondhattam nemet a meghívására. Egy szürke nadrágot választottam fekete nyakbakötös felsövel, ami csinos volt, de mellette ápolt és eltakart.
Anita bemutatott pár embernek a buliban, de nem igazán éreztem jól magam. Egyszer egy szöke pasi keveredett az asztalunkhoz, Anitának rögtön felcsillant a szeme:

-Rami Räikkönen, te meg hogy kerülsz ide? Már azt hittem, elvesztél, olyan rég nem láttalak..

-Anita, te lökött nöszemély, már én is kezdtelek hiányolni- mosolygott Rami, és megpuszilta Anitát.- Ünnepeltek valamit, vagy csak a szokásos kiruccanás?

-Naná, hogy ünnepelünk, és minden okunk meg van rá. Sikeresen leérettségiztünk és Lilit felvették az egyetemre. Tényleg, te még nem is ismered Lilit  a legjobb barátnömet.

Bemutatkoztunk Ramival, majd odaült az asztalunkhoz.

-És Lili, mi leszel, ha nagy leszel?

-Ha sikerül, akkor szülésznö. -Rami elég bambán nézett rám. -Tudod, ez az a hely, ahol a gólya leejti a kisbabákat.. Ha jól fogsz viselkedni és kedves leszel hozzám,megígérem, hogy a te gyereked is mellettem fog megszületni...

-Lili, szerintem ebbe ne nagyon éld bele magad, mert akkor munkanélküli leszel. Nem hiszem, hogy fel lennék készülve egy ráncos kis bögömasinára, akinek mindig tele a pelenkája és az elején úgy néz ki, mint egy földönkívüli, szóval hanyagoljuk a témát . -Rami összerázkódott, én pedig elnevettem magam. - Egyébként miért nem láttalak még itt? Mit csinálsz, amíg Anita tombol? Csak azt ne mondd, hogy tanulsz..

-Neem, vagyis nem csak... szeretek rajzolgatni, föleg ruhákat.

-Rami, ne hagyd magad átverni, ennyire nem unalmas lány. A múltkor anyukája mesélte, hogy 7 évesen megbeszélte a szomszéd kisfiúval, hogy kiderítik kinek mi van a nadrágban. Persze Lili kikötötte, hogy lányoké az elöbbség és még kutakodott is kicsit a kisfiú nadrágjában. Aztán 12 évesen elkapták, hogy vetközös pókert játszanak a barátokkal, és nem voltak éppen túlöltözve.. Ugye Lili 1 év szobafogságot kaptál?

-Nahát Lili, ezt nem gondoltam volna rólad... Nem akarod esetleg megnézni, hogy mi van a nadrágomban?- röhögött Rami..

-Drágám, ne is reménykedj, már 7 évesen kiábrándultam belöletek és most sem füzök hozzátok sok reményt..-vigyorogtam. Nem bírtam ki, hogy ne piszkáljam Ramit. Sziporkázó humorával sikerült engem is kicsalogatnia a csigaházamból. Már épp kezdtem magam jól érezni, amikor belibbent Hanna, az ösi ellenségünk.

-Lili, ne nézz hátra, megjött Csipkerózsika. Azt hiszem, elmegyek valami italért, anélkül nem bírom ezt a nöt elviselni. -állt fel Anita. Rami vodkát rendelt, én pedig Voodoot. Hanna az osztálytársunk volt, és folyamatosan én voltam a célpontja. Egy idö után meguntam és egy óvatlan pillanatban kicseréltem a suliban a melegítöjét egy Cupidós, szívecskés pizsire, a deóját pedig szúnyogriasztóra. A suli rajta röhögött, mivel a tesi tanárt nem hatotta meg pizsi és abban rótta a köröket tornaórán. Azóta harcban állunk.

-Rami, te ismered Hannát? -láttam, hogy ö sincs feldobva.


-Aha, ö a ...


-Nahát Rami, már nem nyalogatod a sebeidet? De mondd csak, mióta szereted a töltött galamb típust?

-Bocs Lili, ö az én hülye öcsém. Ne is figyelj rá, megint sokat ivott. Kimi, fogd be a szád!

-Nahát, Te vagy Hannácska kicsi, pici Kimije? Már tényleg kíváncsi voltam Rád! Nagyon híres vagy ám a gimiben, bár a helyedben ezt nem venném bóknak. Egyébként inkább vagyok galamb, mint liba.

-Rami, igazán választhattál volna jobban is. Ennek a lánynak nem csak feneke, de a szája is nagy..

-Kimi, Kimi, a méretekröl inkább ne beszéljünk. Mindenki tudja, hogy...

-Ezzel mire célzol?-nézett rám Kimi.

-Szóval ott tartottam, hogy mindenki tudja, hogy Hanna mazsolának nevezi azt a dolgot, ami a gatyádban van. Azt hiszem, ez mindent elmond...

-Na, drágáim megjöttem az italokkal! -lépett Anita az asztalhoz.- Hú, mi ez a fagyos hangulat? - ekkor körülnézett és észrevette, hogy mindenki Kimi nadrágjára fókuszál. -Aha, tehát már mindenki tud Mazsoláról.

Rami elvörösödött, majd kitört belöle a röhögés.

-Hát öcskös, eddig a lábaid elött hevertek a nök. Már épp itt volt az ideje, hogy emberedre találj!

Kimi gyülölködve nézett rám:

-Ezt még visszakapod. Remélem van egy kis arzén az italodban!

Ezután sarkon fordult és visszament a barátaihoz. Sokáig néztem utána. Talán nem kellett volna ennyire megalázni, de mindig érzékeny voltam, ha a súlyomra tettek megjegyzéseket. Különben kár, hogy Kimi ennyire bunkó volt. Mégis volt benne valami, ami vonzóvá tette. Talán a szeme, vagy a csábító mosolya, ahogy a nökre nézett.
Tényleg lelkiismeret-furdalásom volt, de elhallgattattam egy dupla adag Voodoo koktéllal. Nem akartam azon gondolkodni, hogy miért fájtak annyira Kimi szavai. Pedig a lelkem mélyén tudtam, hogy többet érzek iránta puszta rajongásnál. Már régóta messziröl csodáltam, és amennyira utáltam Hannát, legalább annyira irigyeltem is Kimi miatt.
Rami és Anita elmentek táncolni, én pedig Hannát és Kimit figyeltem. Kimi gúnyosan rám nézett, miközben megcsókolta Hannát. A kedvem fagypontig süllyedt. Unalmamban elövettem a telefonomat. Akkor vettem észre, hogy sms-t kaptam.Kedvenc unokatesóm, Linda írt, aki mindig valami örültségbe rángatott bele, de mindig én buktam le, és így rajtam maradt a "család fekete báránya" vagy a "diplomás balek" jelzö. Mindig jól szórakoztunk, csak egy idö után unalmassá vált, hogy mindig én vigyem el a balhét.

-Hahó, Föld hívja Lilit! Lili jelentkezz!!!

-Mi van? Ja, bocsi csak belemerültem a tervezgetésbe. Képzeld Pesten töltöm a nyarat! Meleg, napfény, strand és Miki!!! Annyira hiányzik!- Ennek örömére úgy döntöttem, ideje változtatnom az életemen, ledobni a gátlásaimat és mindent egy lapra tenni fel.

-Lili, nem ittál te kicsit sokat??

-Dehogy, csak annyit, hogy elfelejtsem a kínzó kérdéseket. És nézd Anita, még egyenesen tudok menni.

Valami latinos szám következett, én pedig felugrottam az asztalra táncolni. Anita elképedve bámult, mert még soha nem látott így.

-Rami, szerinted Kimi tényleg tett valamit az italába?  Ez nem az én barátnöm! Ö ilyet soha nem tenne! Rami, segíts leszedni az asztalról, mielött leesik és kitöri a nyakát!

-Anita, te megbolondultál? Csak nem gondolod komolyan, hogy véget vetek ennek a müsornak? Bocsi, de férfiból vagyok és ez tényleg izg... vagyis érdekes. Órákig tudnám nézni!

-Rami, ha nem segítesz, garantálom, hogy 2 percig sem fogod, mert...

Eddig emlékszem a dolgokra. Aztán már kávéillatra és kínzó fejfájásra ébredtem.

-Na gyerünk diszkókirálynö, ébresztö! Térj magadhoz!

-Anita, van neked szíved? Hajnalban ébreszteni egy ilyen éjszaka után???

Láttam a sátáni vigyort az arcán!

-Mit vigyorogsz, mint a fakutya? Inkább meséld el, hogy mi történt!

-Hidd el Lili, jobb ha nem tudod.  Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire laza vagy. Legyen elég annyi, hogy Kimi szórakozott a legjobban, Hanna pedig bosszút forral.

Ezzel Anita lezártnak tekintette a témát.





-

4. Fejezet

Nem tudom, mennyi ideig álltunk Ramival összeölelkezve az irodában, de már csak ketten maradtunk. Lassan elfogytak a könnyeim, és valami ürességet éreztem a lelkem  mélyén. Ennek ellenére most éreztem azt, hogy túl tudok végre lépni a múlton, hogy itt az ideje lezárni az életem fájdalmas idöszakát és nem nézni hátra. Kibontakoztam Rami öleléséböl és a szemébe néztem.

-Rami, ne haragudj, hogy ennyi ideig feltartottalak.  Nézd még a pólód is vizel lett miattam. Szerintem most már beszélj a fönöknömmel, mert a végén pszichiátert fog hozzám hívatni...

-Nyugi Lili, attól hogy valaki néha elgyengül, még nem hülye. Egyébként még soha nem láttalak sírni, még akkor sem, amikor elhagytad Kimit. De miért van olyan érzésem, hogy nagyon gyorsan le akarsz rázni??

-Erröl szó sincs, csak szeretnék most kicsit egyedül lenni. Helyre kell magamban raknom kicsit a dolgokat., sok volt ez így egyszerre. Miért nézel rám olyan furcsán?

-Nem is tudom... valahogy úgy tünik, mintha már nem ugyanaz a lány lennél, akit megismertem. Valahogy erösebb, határozottabb, keményebb vagy! És mintha valami titkot is rejtegetnél... Nem akarod kiönteni a szíved  a jó öreg Rami bátyónak?

-Igen, Rami, más ember lett belölem. Meg kellett tanulnom keménynek lenni, hogy többé senki ne bánhasson el velem és többé senki ne bánthasson. Újra fel kellett építenem egy életet, mindent hátrahagyni, és.. össze kellett ragasztani a szívemet. Sokáig tartott, de megérte.

-Szóval akkor semmi esély rá, hogy újra összegabalyodjatok Kimivel?

-Rami, te teljesen megôrültél? Eszemben sincs semmiféle kapcsolatba belemenni az öcséddel! Különben is Kimi Finnországban van, vagy Angliában vagy mit tudom én, hogy hol. A legfontosabb viszont, hogy Kimi nôs! Még nagyon jól emlékszem az újságcikkre, ahol Kimi a hófehér vôlegényi öltönyében pózolt Jennyvel az oldalán, és mindezt három hónappal a szakításunk után... Ennyit ért a szerelme! Egyébként soha éltemben nem voltam erkölcstelen és ezen a szokásomon most sem szeretnék változtatni.

-Lili, édesem, te le vagy kicsit maradva. Csak közlöm, hogy Kimi Svájcban él, és kb. fél  éve vált el. A házassága maga volt a pokol, és..

-Rami, kérlek fejezd be! Nem érdekel Kimi magánélete. Ha nem müködött a házassága, az az ö  baja. Mindenki azt kapja, amit érdemel. Azt gondolom, senki nem  kényszerítette, hogy Jennyt válassza. Egyébként nekem is van valakim. Olyan ember, akit soha nem bántanék meg. Mindig mellettem állt, vigasztalt, velem sírt és ö volt velem akkor is, amikor Kiminek kellett volna ott lennie. Letörölte a könnyeimet, fogta a kezem, gondoskodott rólam és szeretett!
Kimi, pedig.. hát igen, furcsa az élet... nem gondoltam volna, hogy itt fogok vele újra találkozni. De megnyugtatlak, nem fogok haragszom rád-ot játszani, mert nincs értelme, de a nyakába sem fogok ugrani. Felnött emberek vagyunk, meg fogjuk tudni oldani. Viszont azt nem szeretném, hogy ami Kimivel köztünk volt, közénk álljon. Nagyon szeretlek Rami, és el sem tudom mondani, mennyire hiányoztál a hosszú évek alatt. Olyan sokszor tárcsáztam a számodat, aztán mindig meggondoltam magam. Nem akartam feltépni a sebeket. Apropó titok. Igen, van valami amit elhallgattam, de erröl most még nem tudok beszélni. Idöre van szükségem, és úgy helyes, ha erröl elöször Kimivel beszélek. Most pedig már tényleg megyek. Szia.


Nem vártam választ, csak bezártam magam után az ajtót. Peternek hagytam a rögzítöjén egy üzenetet, hogy ne aggódjon, ha nem talál otthon, de még el kell valamit intéznem. Azon az öszi délutánon hirtelen téliesre fordult az idö, szállingózni kezdett a hó. A hangulatom is a zord idöjáráshoz hasonlított. Megszaporáztam a lépteimet és elindultam a temetö felé. Ez volt az a hely, ahol mindig megnyugodtam, itt béke és csend volt. Itt tudtam nyugodtan gondolkozni és kisírhattam magam.

3. Fejezet

Csak lassan tértem magamhoz és reméltem, hogy csak képzeltem az egészet. Egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy véletlenek nincsenek. Mindennek megvan az oka: nem véletlenül találkozunk emberekkel, nem véletlenül vagyunk adott helyen egy  bizonyos idôpontban.  Akkor úgy éreztem, nagyon rossz helyen vagyok, a lehetô legrosszabb idôben.  Mintha hullámvasúton ültem volna és a magasból a mélybe zuhannék. Csak remélni tudtam, hogy ennél lejjebb már nem lesz. Sajnos tévedtem.
Nagyon rosszul éreztem magam, Anita pedig egy pohár vizet nyújtott felém. Már csak négyen maradtunk a szobában. Persze Nina nem bírta ki, hogy ne piszkáljon.

-Na, azt hiszem jön a szerelemgyerek. Ezzel akarod Petert magadhoz láncolni?- kérdezte gyûlölködve.

Sajnos nem tudta, hogy mennyire fájdalmas témát érintett. Hirtelen szédülni kezdtem, és bár nem szándékosan, de lehánytam Ninát.  Nem volt ugyan jó kedvem, mégis kárörömmel néztem, ahogy sopánkodik.  De nem értettem, miért nem tudja ez a buta liba csak egyszer befogni a száját.
Ezt már a fônöknôm sem nézte tétlenül. Ráparancsolt Anitára és Ninára, hogy segítsenek bemenni az irodába, hogy picit lepihenhessek. Mire az irodához értünk, kezdtem magam jobban érezni, bár a sokk még nem múlt el teljesen.

-Rosie, erre semmi  szükség, már minden rendben. Jobban érzem magam, de most szeretnék inkább hazamenni.

-Mindjárt mehetsz Lili, de még valamit meg kell beszélnünk. Tényleg terhes vagy?

-Dehogy vagyok. Tudod, hogy Nina szereti, ha belém köthet. Csak sajnos ismerem Räikkönent és nem a legszebb emlékeim vannak róla. Szóval ha lehet, szeretném elkerülni.

-Sajnálom Lili, de ez nem fog menni. Ugyanis te vagy itt a legrégebben, és téged osztottalak be mellé.

-Ó, a kis kedvenc! Mindig a legjobb pasikat fogja ki. Mondd, te összefeküdtél az igazgatóval is, hogy ennyire népszerû vagy? - Nina megint hozta a formáját. Nem is értem, hogy szorulhatott ennyi rosszindulat ebbe a nôbe.

-Tudod mit, Nina? Ha ennyire odavagy érte, fogd és vidd! Neked adom, a tiéd lehet, csak kérlek foglald le, amíg itt van. Minél kevesebbet látom, annál jobb. Egyébként pont olyan vagy, mint ö. Meg is érdemelnétek egymást.

-Nina, Lili elég volt. Ha nem tudtok együtt dolgozni, egyikôtöknek menni kell! Azt hiszem, még én vagyok a fônök, és én osztom be az embereket.  Szóval vita befejezve. Nina, te pedig fogd vissza magad és fogadd el, hogy Peter Lilit választotta. Azzal, hogy fúrod ôket, nem érsz el semmit. Most pedig dolgom van, ti meg mehettek haza.

Már épp elindultunk kifelé, amikor kopogtattak. Egy fej jelent meg az ajtóban.

-Jó napot! A fônôvért keresem. Azt mondták, itt megtalálom. Én....

-Rami Räikkönen!

A fej hirtelen felém fordult, elôbb csodálkozás, majd öröm jelent meg az arcon.

-Istenem, Lili, te hogy kerülsz ide??? Már 1000 éve nem láttalak. Nem jelentkeztél, pedig megígérted!-nézett rám szemrehányóan. - Hogy kerülsz te ide?

-Rami, én itt dolgozom. Egyébként én is örülök, hogy látlak. Nem jelentkeztem, mert úgy gondoltam, így a legjobb mindenkinek, de fôleg nekem. Azok után ami történt, talán érthetô, hogy elegem lett a Räikkönen-klánból! -Láttam Rami arcán a fájdalmat és megsajnáltam. Ô és a családja nem tehetnek semmirôl, csak annyi a bûnük, hogy Kimi rokonai.

-Rami, ne haragudj. Én tényleg szeretlek benneteket, de túl fájdalmas lett volna találkoznom veletek. Mindig Kimire emlékeztettetek volna és arra, hogy elveszítettem. És most újra felbukkan, pedig soha az életben nem szerettem volna látni. Újra felszakadnak a sebek, amikrôl már azt hittem, hogy rég begyógyultak. - Idáig tudtam mondani, mert ekkor már zokogtam. Nem bírtam tovább. Az élet nem lehet ennyire kegyetlen!!!

2.Fejezet

2. Fejezet

Délután elég savanyú ábrázattal mentem be mentem be a svájci kórházba, ahol én ápolónöként, Peter pedig ortopéd szakorvosként dolgozott. Már minden munkatársunk ott volt, a legjobb barátnôm kérdôn nézett rám. Én  megrántottam a vállam, mert tényleg fogalmam sem volt, hogy ki lehet az a beteg.

-Óh, csak nem megérkezett a turbékoló galambpár is? Úgy néztek ki, mint akik most bújtak ki az ágyból... Lili, igazán rendbe szedhetted volna magad! - ezt  a mondatot Nina kolléganôm mondta, akivel azóta utáljuk egymást, mióta megkörnyékezte Petert.

-Esküszöm, egyszer szálanként szedem ki a haját- súgtam Anitának, majd mézédes mosollyal fordultam Ninához:
-Tévedsz édesem, nem az ágyból, hanem a zuhany alól bújtunk ki...:)

Élvezettel néztem, ahogy Nina a haragtól vörösödni kezd. Ez a kis párbeszéd azonban úgy elvonta a figyelmemet, hogy nem vettem észre, amikor a fôorvos beszélni kezdett. Már csak azt láttam, hogy mindenki bólogat, jegyzetel, Anita aggódva néz rám, Nina szeme pedig hirtelen felcsillan.

-Elnézést Fôorvos úr, azt hiszem nem figyeltem eléggé. Megismételné kérem a beteg nevét?

-Persze, semmi gond. De még egyszer mondom, hogy semmilyen információ nem kerülhet ki errôl az osztályról. Nem szeretném, ha fotósok hada lepné el a kórházat. Szóval kedves nôvérke, a beteg neve: Kimi Räikkönen.

Ebben a percben elsötétült minden a szemem elôtt és ha Anita nem kap el, a padlón landolok. Komolyan mondom, ilyen nincs, nem ôt látni, nem akarok megint találkozni vele.  Akkor annyira gyûlöltem Kimit, amennyire ember csak gyûlölni képes.

Háború vagy Szerelem..?!

1. Fejezet

-Ne, kérlek, ne hagyj el! Kérlek ne menj el...könyörgök, ne tedd ezt velem..-zokogtam.

-Hahó Lili, nincs semmi baj, csak álmodsz!- Arra ébredtem, hogy valaki magához húz és a hátam simogatja.

-Jaj, Peter, ne haragudj. Ez az egyetlen szabadnapunk ezen a héten, és még ilyenkor is fel kell korán ébredned. Nem tudom, miért pont most álmodtam, azt hittem, már rég túl vagyok rajta..

-Már megint ugyanazt álmodtad? Kíváncsi vagyok, most mi fog történni. Lassan kezdek félni a látnoki képességeid miatt. Amikor ez az álom elôjön , mindig történik valami.

-Tudod, hogy nem tehetek róla, sajnos nem tudom az álmaimat befolyásolni. De ha már felébredtünk, csinálhatnánk valami hasznosat :)!

-Mire gondolsz?? Reggeli vagy inkább....

-Az inkább-ra szavazok. Szóval ne bámulj, hanem csókolj meg!

Peter felém hajolt és akkor megszólalt a telefon..

-Ilyen nincs! A kórházból hívnak. Még a szabadnapomon sem lehet nyugtom! Vajon mit akarnak???

Amíg a fônöknômmel beszéltem, Peter elindult zuhanyozni. Majd hirtelen visszafordult , amikor a nevét hallotta.

-Na, mesélj! Mi az a fontos dolog, ami nem várhatott holnapig?

-Nem leszel boldog! Ma délután be kell mennünk megbeszélésre, mert valami VIP beteg jön, akinek ki kellesz nyalni a hátsó felét. Komolyan mondom, átképzem magam patológusnak, ott a pácienseknek már semmilyen kívánságuk nincs. Már elegem van az ismert, öntelt, zsarnok emberekbôl, akik azt hiszik, pénzzel mindent meg lehet venni. Ó ha tudnád, mennyire utálom ôket!

Peter alig tudta visszatartani a nevetését. Szent Lilinek, a szegények védôszentjének csúfolt.

-Tudom, már többször elmondtad. Ha jól emlékszem, legutóbb 2 hete, amikor felvilágosítottad azt a gazdag üzletembert, hogy hová dugja a pénzét. Egyébként büszke vagyok, hogy ilyen bátor és temperamentumos barátnôm van. Szóval édesem, bizonyítsd be, mennyire vagy forróvérû, csipkedd a hátsódat és szambázz be velem a zuhany alá! - kacsintott Peter.