1. Fejezet
-Ne, kérlek, ne hagyj el! Kérlek ne menj el...könyörgök, ne tedd ezt velem..-zokogtam.
-Hahó Lili, nincs semmi baj, csak álmodsz!- Arra ébredtem, hogy valaki magához húz és a hátam simogatja.
-Jaj, Peter, ne haragudj. Ez az egyetlen szabadnapunk ezen a héten, és még ilyenkor is fel kell korán ébredned. Nem tudom, miért pont most álmodtam, azt hittem, már rég túl vagyok rajta..
-Már megint ugyanazt álmodtad? Kíváncsi vagyok, most mi fog történni. Lassan kezdek félni a látnoki képességeid miatt. Amikor ez az álom elôjön , mindig történik valami.
-Tudod, hogy nem tehetek róla, sajnos nem tudom az álmaimat befolyásolni. De ha már felébredtünk, csinálhatnánk valami hasznosat :)!
-Mire gondolsz?? Reggeli vagy inkább....
-Az inkább-ra szavazok. Szóval ne bámulj, hanem csókolj meg!
Peter felém hajolt és akkor megszólalt a telefon..
-Ilyen nincs! A kórházból hívnak. Még a szabadnapomon sem lehet nyugtom! Vajon mit akarnak???
Amíg a fônöknômmel beszéltem, Peter elindult zuhanyozni. Majd hirtelen visszafordult , amikor a nevét hallotta.
-Na, mesélj! Mi az a fontos dolog, ami nem várhatott holnapig?
-Nem leszel boldog! Ma délután be kell mennünk megbeszélésre, mert valami VIP beteg jön, akinek ki kellesz nyalni a hátsó felét. Komolyan mondom, átképzem magam patológusnak, ott a pácienseknek már semmilyen kívánságuk nincs. Már elegem van az ismert, öntelt, zsarnok emberekbôl, akik azt hiszik, pénzzel mindent meg lehet venni. Ó ha tudnád, mennyire utálom ôket!
Peter alig tudta visszatartani a nevetését. Szent Lilinek, a szegények védôszentjének csúfolt.
-Tudom, már többször elmondtad. Ha jól emlékszem, legutóbb 2 hete, amikor felvilágosítottad azt a gazdag üzletembert, hogy hová dugja a pénzét. Egyébként büszke vagyok, hogy ilyen bátor és temperamentumos barátnôm van. Szóval édesem, bizonyítsd be, mennyire vagy forróvérû, csipkedd a hátsódat és szambázz be velem a zuhany alá! - kacsintott Peter.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése