23. Fejezet

Már kezdtem aggódni a fiúk miatt, mert úgy éreztem, megvan az esélye, hogy nem lesznek a legjobb barátok. De amikor az ajtó felé néztem, azt láttam, hogy úgy lépnek be, mint a gyerekkori haverok. Tátva maradt a szám, de örültem, mert nem volt szükségem arra, hogy a potenciális barátom és a legjobb barátom utálják egymást. Miki leragadt beszélgetni valamelyik rokonnal, de Kimi mosollyal az arcán közelített felém. A szívem őrölt tempóban kezdett verni,  a szemem nem tudtam levenni az arcáról, vonzotta a tekintetem.

-Hiányoztál.- súgtam neki, amikor mellém ért.

-Csak Mikivel kint beszélgettünk és elszívtunk egy cigit. Vagyis én nem, csak ő, illetve...

-Mindegy, nem vagyok sem az anyja, sem a felesége. Nagyfiú már, tud magára vigyázni, pont úgy, ahogy te. - borzoltam össze a haját. Elkapta a kezem, belepuszilt a tenyerembe és a hüvelykujjával simogatni kezdte a csuklómat, érezhette, mennyire dobog a szívem. Felnyögtem és nagyon össze kellett szedni magam ahhoz, hogy meg tudjak szólalni. -Kimi, viselkedj, esküvőn vagyunk, és nem szeretnélek leteperni.

-Hm, jó tudni, hogy milyen hatást váltok ki belőled. Ne rontsd el a játékomat. Tudod, ez az a játék, amit a felnőttek játszanak villanyoltás után. Itt csak az a kérdés, hogy te nagy vagy-e már?

-Képzeld, már 2 éves korom óta nincs szükségem pelenkára, egyedül eszem, fel is tudom venni a ruhámat.. bár a vetkőzéshez néha szükségem van segítségre. Mit gondolsz, részt vehetek a játékban?-  kérdeztem évődve.

-Határeset, cicám, határeset. De bizonyos feltételekkel hajlandó vagyok engedélyezni.

-Hogy lehettem annyira naiv, hogy elhittem, most majd simán megy minden?-sóhajtottam fel színpadiasan.- Beszélnél esetleg bővebben is ezekről a bizonyos feltételekről? Ha ismerem a részleteket, talán megfontolom. És szerinted tetszeni fog ez nekem?

-Ó, bízz bennem, ígérem, hogy nem fogsz csalódni. A szabályokról majd később beszélünk, bár a legfontosabbat elmondom: mostantól ehhez- húzta meg a ruhám- és az összes többi levételéhez csak az én segítségemet kérheted, vagy egyedül oldod meg. Semmilyen kifogást nem fogadok el.

-Ok, mondjuk, hogy belemegyek. De mi lesz veled?  Ha jól tudom, kettőnk közül jelenleg te vagy az, aki nem egyedül fekszik le és vetkőzik. Nem gondolod, hogy nincs jogod ilyet kérni?- nem tudom, miért mondtam ezt, de sokszor nem tudtam lakatot tenni a számra. Főleg ha számomra fontos dologról volt szó.

Kiminek elkomorult az arca.

-Basszus Lili, te aztán tudod, hogyan kell megölni a bulit. Adj két percet, és ígérem mindent elmagyarázok.- ezzel odament Lindához, megpuszilta, megkereste Ramit, váltottak pár szót és intett Mikinek. Visszajött hozzám, megfogta a kezem és maga után húzott.-Gyere, beszélnünk kell.

-Kimi, nem hagyhatok itt csak úgy mindent, nem mehetek el szó nélkül.

-Nyugi, nem rabollak el. Csak a kertbe megyünk, mert ahhoz amit mondani akarok, nincs szükségem közönségre. -Pár percig csendben sétáltunk egymás mellett. A kert végében volt egy rózsalugas paddal, és mi arra vettük az irányt. Leültünk, de nem értünk egymáshoz. Éreztem, hogy Kimi keresi a szavakat, és nem voltam biztos abban, hogy hallani szeretném, amit mondani akar. Máskor élveztem volna az estét, felettünk ragyogtak a csillagok az égbolton, a fűben tücskök zenéltek, rózsaillat lengte be az éjszakát, a meleg levegő gyengéden simogatta a bőrömet. Olyan lehetett volna minden, mint az Ezeregyéjszaka meséiben, ha nem vártam volna annyira feszülten Kimi szavait. Felé fordultam és kerestem a tekintetét. Még mindig hallgatott és nem tudtam, ez mit jelenthet.

-Úgy érzem, mintha én lennék Hamupipőke. Véget ér a mese, lassan éjfélt üt az óra, leveszem a báli ruhámat és megpróbálom elfelejteni a szőke herceget...Tudtam én, hogy nem lesz csak úgy  pillangó a hernyóból . -szomorúan lehajottam a fejem.

-Mi van?- Kimi úgy nézett rám, mintha két fejem lenne

-Semmi, de te nem ismered ezt a mesét?-megrázta a fejét.-Mindegy, majd olvasd el és akkor megérted, miről beszéltem.

-Hát, majd elmondod. Lili, figyelj rám kicsit és ne gondolj semmi rosszra. Csak azért hallgattam ilyen sokáig, mert nem tudom, hogy mondjam el, amit szeretnék, de ne értsd félre. Soha nem ártanék Neked és ezért holnap úgy kell viselkednünk, mintha semmi nem lenne köztünk. -Ó, hát erről van szó.. Szégyell velem mutatkozni.. Szépen állunk. Már épp nyitottam a szám, mikor hirtelen a mutatóujját a számra tette.-Ne, ne mondj semmit, csak hallgass végig, kérlek. Nem az van, amire gondolsz. Csak féltelek és óvni szeretnélek. Hanna bármire képes, és nem engedhetem, hogy bármi bajod essen. Amióta megismertelek, talán egyszer voltam együtt Hannával. Nem bírok hozzá érni, és ezt ő is tudja, érzi. Valószínűleg rájött, hogy miattad van. Idáig megpróbált zsarolni. És ha csak rólam lenne szó, nem érdekelne, de már téged is belekevert. Most nem akarok ebbe mélyebben belemenni, csak arra kérlek, tedd, amit mondok. Nem akarom, hogy bármi is közénk álljon. Hétfőn, ha hazaérek, azonnal szakítok Hannával. De holnap még ki kell bírnom, és úgy kell tennem, mintha minden rendben lenne.-könyörgőn nézett rám a gyönyörű szemeivel.

-Rendben Kimi, legyen, ahogy akarod, bár kemény lesz..

-Nekem mondod? Kész őrület lesz, hogy nem érinthetlek meg, nem csókolhatlak. De nincs más megoldás. Épp elég lesz, ha majd a hiénák rád vetik magukat a szennylapoktól, nem kell még, hogy mi is nehezítsük az életünket. Tudod, azt akarom, hogy veled minden más legyen, mint eddig. Nem akarok semmit elsietni, ki akarom élvezni az időt, a perceket. Amióta ismerlek, csak te jársz az eszemben. A mosolyod olyan, mint az első napsugár a hideg, sötét éjszaka után. A vidámságod felolvasztja még a jégtömböt is. Ha veled vagyok, olyan, mintha elkezdenék élni, ébredeznék egy hosszú álmomból. Nem tudom milyen a szerelem, eddig még soha nem éltem át. És ezért nem tudom azt mondani, hogy szerelmes vagyok. De azt tudom, hogy vágyom rád, mint még soha senkire, nyugalmat érzek, ha veled vagyok, olyan jó érzés látni a csillogó szemed, ha rám nézel.

-Kimi, te valami igazságszérumot ittál ma este? És egyáltalán mióta beszélsz ennyi sokat? Azt gondoltam, csak én vagyok ennyire beszédes, de te még rajtam is túlteszel..-annyira zavarban voltam, hogy nem is tudom, miket hordtam össze. Fogalmam sem volt, mit válaszoljak, de persze az a vallomás jót tett a lelkemnek. -Kimi, figyelj.. Nem beszélhetnénk ezt meg máskor, nyugodtabb körülmények között? Sok ez így kicsit: idáig azt hittem, ki nem állhatsz, most meg megcsókolsz és azt állítod, hogy kedvelsz. Nem is tudom, hogy mit gondoljak. Annyira össze vagyok zavarodva, semmi értelmeset nem vagyok képes kinyögni. Két napja még annyira bunkó voltál velem, és bántottál, ma meg elvarázsoltál és olyan szépeket mondtál, mint még soha senki.  Melyik vagy te, melyik az igazi Kimi?

-Lili, mindkettő én vagyok. De nem foglak soha bántani, mert nekem is fájt. De kénytelen voltam megtenni...Miattad! Kérlek, higyj nekem, bízz bennem, engedd, hogy bebizonyítsam. Kérlek adj esélyt, ne dobj el magadtól, ne küldj el! Ne küzdj ellenem, engedd, hogy megtörténjen..! Könyörgök..-fájt látni, hogy mennyire szenved, de nem akartam megkönnyíteni a dolgát.Hinni akartam neki, de annyira féltem, hogy nem gondolja komolyan és összetöri a szívem.

-De.. Kimi, valamit tudnod kell. Én nem vagyok egy bólogató báb, nekem nem csak vákum van a fejemben, mint az eddigi barátnőidnek. Én kimondom, amit érzek és gondolok. Nem érdekel, hogy ez valakinek tetszik-e vagy sem. Szükségem van arra, hogy érezzem, jelentek Neked valamit. Ne gondolj nagy dolgokra, csak szeretem, ha akivel együtt vagyok, váratlan időpontban felhív, néha elvisz vacsorázni, vagy itt-ott meglep egy csokor virággal, vagy csokival. A legfontosabb viszont, hogy őszinte legyen és szeressen. Hát, talán ennyi. Azt hiszem, most mindkettőnknek van min gondolkodni. Most pedig szerintem menned kellene, hogy pihenj. Nem engedhetem, hogy holnap feltapadj a falra. És ha visszaérek Finnországba, mindent megbeszélünk. Bár az még odébb lesz, mert apa kitalálta, hogy szerdán elutazunk Egyiptomba nagy családi nyaralásra.-húztam a szám. -Elvileg úgy volt, hogy itt töltöm a nyarat, de szerdán Lindáék is elutaznak nászútra, így nincs sok értelme maradni. Szóval kb. 3 hét múlva újra Finnországban leszek. Ha még akkor is azt érzed, amit most, keress meg. Most pedig nyomás, holnap meg ügyes légy. -megsimogattam az arcát, mélyen a szemébe néztem, majd felálltam a padról és elindultam vissza a terembe. Pár lépés után Kimi utánam szólt.

-Nem felejtettél el valamit?- kérdőn néztem rá.- És mi lesz a jó éjt puszival, a búcsú - és szerencsecsókkal? -kacsintott.

-Te kis telhetetlen. Biztos, hogy megérdemled, jó kisfiú voltál?- húztam az agyát. Kimi nem mozdult, csak nézett rám és félodalas mosolyra húzódott a szája.- És most mire vársz?- két lépessel mellettem termett és viharosan csókolt. Amikor elváltak ajkaink, mindketten lihegtünk. Hűha, az volt ám a csók. Azt hiszem, életem végéig nem felejtem el. Azután rám vigyorgott és hanyag léptekkel elindult az autója felé.

22. Fejezet!

Miki szemszöge:

Amikor a csajok elmentek táncolni, elérkezettnek láttam az időt, hogy beszéljek Kimivel, mint férfi a férfival. Egyszerűen tudnom kellett, hogy mik a szándékai Lilivel. Bár tudtam, hogy megbántotta őt, mégis valamiért szimpatikus volt.  A hatodik érzékem az súgta, hogy itt van valami a háttérben. Csütörtök este Kimi nem volt őszinte, láttam a szemén. Mindegy mit mondott, a tekintete teljesen másról árulkodott. Mindannyian észrevettük, kivéve Lilit, de hát szegénykém szerelmes volt és így teljesen érthető, hogy megbántódott. Ezért is próbáltuk rábeszélni, hogy beszéljenek és adjon egy utolsó esélyt Kiminek. Viszont a másik oldalt is meg kellett hallgatnom, így éreztem igazságosnak. Találtam egy kifogást, igaz elég átlátszót, de Kimi mégis belement. Egyikünk sem szóltalt meg, miközben kimentünk a kertbe és távolabb kerültünk a zajos forgatagtól.

-Nincs nálad véletlenül cigi?- kérdeztem Kimit, bár nem fűztem hozzá nagy reményeket. Nem hittem, hogy egy profi sportoló dohányzik. Én magam ritkán dohányoztam, mert a lányok nem szerették, de akkor úgy éreztem, hogy szükségem van rá.

-De van, bár én ritkán szívok. Tessék!- vett elő a zsebéből egy csomaggal, és megkínált. Egy kis ideig még hallgattunk. Vártunk, hogy ki kezdi előbb. Az én türelmem ért hamarabb véget.

-Kimi, szerintem tudod, hogy miért kértelek, gyere ki velem.- ő bólintott.

-Gondolom, kíváncsi vagy, hogy mi a szándékom Lilivel.

-Nagyjából, igen. Ne érts félre, semmi közöm a dolgaidhoz, hogy mit csinálsz és kivel, de most a másik fél egy olyan ember, akit húgomként szeretek és ő...- itt haboztam, nem tudtam , mennyit oszthatok meg vele. Meglepődtem, hogy milyen hamar felismerte a helyzetet.

-Nyugi, Miki. Csak annyit mondj el, amennyi jólesik. De biztosíthatlak, hogy nem vagyok pletykás, és ami most elhangzik, közöttünk marad.

-Kösz, Kimi. Szóval, azt tudnod kell, hogy a szüleimmel nem volt mindig ilyen jó kapcsolatom. Én nem voltam tervezett gyerek és igazából ők nem tudtak egy gyerekkel mit kezdeni. Volt, hogy megfeledkeztek rólam, nem volt otthon kaja, vagy épp órákig vártam az ajtó előtt, mert anya elfelejtette hányra érek haza a suliból és randit beszélt meg akkorra a barátnőivel. Egyik nap egy új család költözött a szomszédba. Sokszor találkoztam velük, amíg vártam anyámra. Nagyon kedvesek voltak, és mivel a nő terhes volt, általában otthon tartózkodott. Egy idő után felfigyelt rám, behívott magukhoz és ezután egyre gyakrabban mentem hozzájuk a suliból. Mindig volt meleg étel és finom süti. Ezt soha nem fogom elfelejteni, néha még most is a számban érzem az ízét. Ne érts félre, szerettek a szüleim, csak fogalmuk sem volt arról, hogy mire van szüksége egy gyereknek. Szóval nemsokára megszületett Lili. Amikor hazahozták a kórházból, én rögtön ott voltam. Annyira édes volt. Szőke haja volt és hatalmas kék szemei. Emlékszem, egyszer rám nézett és megszorította az ujjamat. Már akkor megbabonázta az embereket és én abban a pillanatban beleszerettem. Megfogadtam, hogy mindig vigyázni fogok rá és megvédem minden csalódástól, fájdalomtól. Ezt egy ideig nem is volt nehéz betartani, mert olyan volt, mint az árnyék. Mindenhová követett, felnézett rám. Szigorúbb voltam, mint a saját apja, de kimondhatatlanul szerettem. Aztán minden megváltozott. Soha nem felejtem el azt az éjszakát. 14 éves volt, kamaszodott, lázadt minden és mindenki ellen. Feketére festette a körmeit, fekete cuccokban járt. Nem vettem komolyan, azt hittem, majd kinövi és túlesik rajta, ahogy mindenki más. Egyik este épp a vizsgáimra tanultam, Lili előtte azt mondta, hogy valami barátnőjéhez megy és ott is alszik. 9 körül csörgött a telefonom, ő hívott. Zokogott, nem értettem hogy pontosan mit mondott, csak könyörgött hogy azonnal menjek, mert nagy baj történt. Rohantam, ahogy tudtam. És akkor megláttam őt. Egy elhagyatott helyen, egy koszos, mocskos WC padlón térdelt. Mellette egy élettelen pici test. Megpróbálta újraéleszteni a csecsemőt, de esélye sem volt. A baba túl korán született, még a kórházban sem maradt volna életben. Mivel nem volt hülye, egy idő után feladta. Felugrott és rohant haza, nem lehetett megnyutatni. Otthon magára zárta az ajtót, nem kommunikált senkivel. Órákig ültem az ajtaja előtt, próbáltam hozzá beszélni. Sokára nyitott csak ajtót és csak engem engedett be. Nem szólt semmit, csak állt a szoba közepén. Én baromi pipa voltam, kirohantam a konyhába és magamhoz vettem egy szemeteszsákot. A szobában kinyitottam az összes szekrényt és ami fekete cuccot találtam beledobáltam. Lili még mindig nem szólt és ugyanúgy állt, mint előtte. Kidobtam az összes cuccot és mikor visszaértem, ő az ágy végében kuporgott és patakokban folytak a könnyei. Veszekedni akartam, de annyira keservesen nézett, hogy inkább melléültem. A szívem szakadt meg, hogy nem tudok rajta segíteni. Akkor éjjel ott aludtam vele. Másnapra minden megváltozott. Eltűnt az a gondtalan, vidám, cserfes kislány, akit annyira szerettem. Felnőtt, csak sajnos túl korán. Depressziós lett és sokáig tartott, amíg valamennyire örülni tudott az életnek. Mára már újra a régi, de tudom, hogy ezt soha nem fogja elfelejteni. Akkor mérges voltam, hogy nem tudtam őt megóvni. De ezt a hibát nem követem el még egyszer. Ugye érted, hogy ezzel mire célzok?-néztem keményen Kimire.

-Hú, ez de kemény. Soha nem hittem volna, hogy ilyet átélt. Mégis Miki, nem tudok biztosat mondani,, csak annyit, hogy nem áll szándékomban őt megbántani. De azt tudom, hogy vele akarok lenni, úgy vonz, mint virágot a napfény, vele akarok lenni minden percben, érezni akarom az érintését, nézni a szemét, a mosolyát. Egyre jobban kedvelem. De felnőttként te is tudod, hogy az életben semmire nincs garancia. Lehet, hogy a végén én fogok szenvedni.

-Értem mire gondolsz. Csak azt nem értem, mi volt az a megjegyzés csütörtökön.

-Hanna miatt volt, mert ők ketten ugye harcban állnak. Amikor megismertem Lilit, úgy éreztem, hogy megalázott. Hannával kieszeltünk egy tervet, hogy enyhe hashajtót teszünk az italába. Hanna viszont valami tudatmódosító szert kevert bele. Amikor ezt megtudtam, már késő volt, nem tehettem semmit. Lili felugrott táncolni az asztalra és eszméletlenül szexi volt. Olyan volt, mint egy csábító démon, amikor leemeltem az asztalról, a szeme ragyogott, azt is elfelejtettem, hogy ki vagyok.

-Ó, ezt ismerem, gyerekként is sokszor eljátszotta. Üdv a klubban, pajtás..!

- A mosolya viszont annyira gyermeki, ártatlan és édes volt. A vér a fejemből a lenti testrészembe vándorolt, és mivel nem volt mivel gondolkodnom, megcsókoltam. Ezt aztán Hanna enyhén szólva nem díjazta. És van még valami, amiről senki nem tud, csak Rami. Hanna készített egy házi videót az egyik szeretkezésünkről és zsarolni kezdett. Magyarul, ha szóba állok Lilivel, felteszi az internetre és elküldi a médiának. Mondjuk ezt leszarom, mert amíg rólam van szó ,nem érdekel, soha nem foglalkoztatott az emberek véleménye. Viszont azzal is fenyegetett, hogy tönkreteszi Lilit. Feljelenti droghasználatért, és úgy tudom, hogy a drogot ki lehet egy bizonyos ideig mutatni a szervezetben, bár ez inkább a te asztalod, mert te vagy az orvos. Szóval, ha kötelezik vérvizsgálatra és kiderül, kirúgják az egyetemről és eljárás is indulhat ellene.

-A szemét ribanc! - ritkán mondtam ilyet egy nőre, mert alapból tisztelem őket, de kinyílt a bicska a zsebemben.

-Teljesen igazad van. Szerintem ez a nő beteg. És ezért viselkedtem úgy Lilivel, ahogy, mert nem engedhettem, hogy tényleg beváltsa a fenyegetést. De ennek most már vége. A saját fegyverét fordítom ellene. Ma volt egy nagy vitánk, de még volt annyi eszem, felvettem mindent  telefonra, amit mondott. Szóval ha újra zsarolni kezd, képes vagyok elmenni a rendőrségre. És ezt meg is fogom neki mondani. Nem hagyom, hogy miatta elveszítsem a boldogságot. Bár még Lilivel is beszélnem kell, mert holnap még Hannával jelenek meg a záróbulin, ugyanis félek, hogy valami galibát okoz. És majd Finnországban szakítok vele. 

-Nyugi, biztos vagyok benne, hogy Lili megérti. Okos lány ő, nem buta.

- Te Miki, kérdezhetek valamit?

-Persze.- meglepődve néztem rá, mert fogalmam sem volt, hogy mire akar kilyukadni.

-Soha nem éreztél többet Lili iránt, mint barátságot?

-Mármint, a szerelemre gondolsz?- Kimi bólintott.- Nem, nem voltam szerelmes. De hát nyilván férfi vagyok, és nekem is feltűnt, hogy mennyire megváltozott. Gyönyörű, fiatal, vonzó nő lett belőle és..- vontam meg a vállam.

-Megfordult a fejedben, hogy lefekteted, mi?- fejezte be helyettem Kimi a mondatot.

-Bevallom, egyszer kétszer eszembe jutott, de aztán mégsem tettem meg. Azt nem tagadom, hogy egy-két csók elcsattant. Amikor már segédorvosként dolgoztam, volt, hogy fiatal csajok megvártak munka után és kaptam félreérthetetlen ajánlatokat. Egy ideig szórakoztatott a dolog, viszont azután már zavart, így megkértem Lilit, játsza el a barátnőmet, és én kihasználtam a helyzetet.  És nem állítom, hogy rossz volt..- nyaltam meg a szám szélét.

-Te mekkora állat vagy- vágott hátba Kimi.- Kicsit se zavarjon, hogy nemrég nősültél, ma van a nászéjszakád és épp azt ecseteled, mekkora élvezetet jelentett csókolózni a jövőbeni barátnőmmel, aki a feleséged unokatestvére. Az eszem megáll.

-Most mit panaszkodsz? Te akartad tudni az igazságot, csak őszinte voltam. És.. bakker- véletlenül ránéztem az órámra- fel kell vágni a tortát, ha nem sietünk minket kinyírnak. Gyere haver..- hívtam Kimit, ő rámnézett és röhögve indultunk vissza a terembe. Megnyugodva értem vissza, úgy éreztem leesett egy kő a szívemről, nem kell aggódnom Lili miatt, Kimi vigyázni fog rá.

21. Fejezet!

Az asztalnál Linda, Miki és Rami várt ránk és mosolyogtak.

-Ti meg mit vigyorogtok, mint a vadalma?- kérdezte Kimi és gyorsan leült.

-Drága testvérem, mi ez a morcos hangulat és sietség? Csak nem elfáradtál? Vagy esetleg rejtegetsz valamit?- kóstolgatta Rami az öccsét.

-Dugulj el, Rami! Lili, mi lenne, ha csendben és gyorsan lelépnénk innen? Nem venné észre senki, és folytathatnánk, amit abbahagytunk. Rami, te meg nézzél szépen valami csinos kislány után, menj táncolni és hagyj minket egyedül.

-Kimi Raikkönnen, ezt nagyon gyorsan felejtsd el. Nem viszed Lilit innen sehová, bár úgy látom, nagyon is tetszene neki az ötlet.  Nem azért okozott itt tegnap este felfordulást, hogy most csak úgy mindent itthagyjon.

-Mit csináltál?- fordult felém a 3 pasi.

-Linda, most miért kell mindent elárulni? Amúgy semmi különös nem történt, csak nem tetszett a díszítés, így mindent leszedettem és kezdhették előlről. Nem ebben voltunk megegyezve, tartsák magukat a megegyezéshez.- vontam meg  a vállam.

-Ejha, milyen szigorú valaki. És milyen lesz a te esküvőd?- kérdezte hanyagul Kimi.

-Jaj, ne- nyögött fel Linda és Miki egyszerre.- Kimi, most aztán darászfészekbe nyúltál. Előcsalogattad a romantikus Lilit.

-Édes a bosszú, drágáim- villantottam rájuk egy gonosz mosolyt.-Mivel  a zenekar nem játszik, nem tudtok elmenekülni. Szóval én az esküvőmet decemberben képzelem el, kicsivel karácsony előtt. Szeretnék lovas szánt, két lóval, havat és hideget. És el akarok bújni a világ elől, egy kicsi, régi templomban akarom kimondani a boldogító igent. Nem akarok sok embert, csak a családot és a legközelebbi barátokat. Dióhéjban ennyi, nem vagyok túlságosan igényes. És most figyeljetek, mert van egy meglepetésem

-Énekelni fogsz?- nézett rám reményekedve Linda.

-Nem, nem fogok énekelni, valami mással készültem. Ha kérhetem, üljetek le!-gyorsan körülnéztem a teremben és mivel hozták a vacsorát, szinte mindenki bent volt. Ekkor láttam megfelelőnek az időt, hogy mondjak egy pohárköszöntőt.  Felálltam és egy késsel megkocogtattam a poharat .Lehet, hogy ez nem illik, de láttam egy filmben és annyira megtetszett, hogy ki akartam próbálni és erre akkor adódott alkalom.  A teremben hirtelen csend lett, mindenki rám figyelt.

Kedves ifjú pár: Linda és Miki, Tisztelt vendégek!

Nem fogom sokáig húzni az időt, mert tudom, a jó szónok nem beszél sokáig, és én is ezt az elvet szeretném követni. Tudom, hogy ilyenkor gyerekkori emlékeket szoktak felidézni, de én most mégsem ezt teszem. Csak szeretném elmondani az érzéseimet. Amikor egy éve elköszöntem, nem gondoltam, hogy erre az alkalomra fogok visszatérni. De be kell valljam, nagyon boldog vagyok. Mert két ember, akik számomra a legfontosabbak, egymásra találtak és úgy döntöttek, hogy együtt élik le az életüket.
Linda, Miki szeretnék Nektek köszönetet mondani, bár nincs elég szó, hogy mindent megköszönjek. Nélkületek nem lennék az, aki most vagyok. Még fiatal vagyok, de sokszor elbotlottam már, úgy éreztem, hogy a mélybe zuhanok, nem láttam a kiutat. És Ti, mint két Őrangyal ott voltatok, megfogtátok a kezem és segítettetek, hogy újra megtaláljam önmagam. Ti tanítottatok meg újra álmodni, hinni, bízni, érezni és szeretni, jobb ember lettem általatok. Ha rátok nézek, melegség tötli el a szívemet. És tudom, hogy egymásban kincsre leltetek, szeressétek és becsüljétek meg ezt a kincset.
Végül pedig idézettel szeretném befejezni, ami szeretném ha eszetekbe jutna, ha majd jönnek a nehézségek, a szürke hétköznapok, és talán kételkedni kezdtek a másik szerelmében.

" Összedőlhet fenn a magas ég,
leomolhat minden, ami ép,
egy a fontos: hogy te szeress,
minden más csak semmiség.

Veled alszom, veled ébredek,
testem láng, ha hozzám ér kezed.
Lehet minden csúf a földön,
ha szeretsz, nekem már minden szép."


Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem emeljük poharunkat az ifjú pár boldogságára és egészségére!- miközben a vendégek felálltak, gyorsan lefordítottam Kiminek és Raminak, hogy mi következik.
A vacsora utána Linda és Miki jöttek oda hozzám és Miki átölelt.


-Ez gyönyörű beszéd volt, erre igazán nem számítottam. Köszönjük, Hugi! Bár nem akarok ünneprontó lenni, de ugye tudod, hogy valami nem maradhat ki. A vacsorát le kell dolgozni.- és vigyorgott.

-Ó, egek! Ezt nem hiszem el, megint kezdik.- Linda csak a fejét fogta, Kimi és Rami pedig csak tanácstalanul néztek, mert nem tudták, mit akarunk. Szegényeknek minden új volt, nem ilyen esküvőkhöz voltak szokva.

-Pillanat, csak még valamit el kell intéznem.- leültem és lehajoltam az asztal alá, hogy levegyem a cipőmet. Biztos volt abban, hogy 40 perc csárdást nem tudok tűsarkúban végigtáncolni. Az évek során Mikivel kialakult egy szokásunk, hogy bármilyen táncos rendezvényen voltunk, egy csárdás-blokk csak a miénk volt. És ez itt sem maradhatott ki. A hátam mögött a fiúk beszélgettek, majd Rami hangját hallottam.

-Lili, nem szégyelled magad? Ha kérhetlek kicsit diszkrétebben csináld. Lehet igaza volt Kiminek, hogy elmenjetek valami csendes helyre. - mondta és röhögött. Teljesen kiment a fejemből, hogy az asztal alatt vagyok és mikor felemeltem a fejemet, jókorát koppant az asztal aljában.

-Ó, te perverz majom! Hogy neked micsoda piszkos fantáziád van!

-Aha, az én fantáziám mocskos, mi? Honnan tudtad, hogy  mire értettem? Rossz az, aki rosszra gondol.

-Te, ez annyira egyértelmű volt, mint hogy süt a nap. Milyen tapasztalataid vannak Neked, édesem? Ezért a fürdőben alszol, mert én az ágyba be nem engedlek. És nem tudsz semmivel kiengesztelni, szóval ne is próbálkozz.

-Ne is figyelj rá, csak irigy. Hajrá, szépségem.-nyomott egy puszit Kimi a számra.

-Gyere Lili, mutassuk meg a hideg finneknek, milyen az igazi magyar, tüzes temperamentum.- ezzel intett a zenekar felé, megfogta a kezem és a táncparkettre húzott. Amikor táncoltam, mindenről megfeledkeztem. Kb. 45 perc múlva kifulladva mentünk vissza a többiekhez. Kimi felém nyújtott egy pohár gyümölcslevet.

-Tessék, szerintem szükséged van rá. Nem semmi, amit itt műveltetek. Felér egy kisebb edzéssel. Ugye most pihensz kicsit?

-Köszönöm, az életemet mentetted meg. Olvasol a gondolataimban, pontosan tudod, hogy mire vágyom.-Hálásan pislogtam Kimire, miközben elvettem a poharat.Egy pillanatra összeért a kezünk, és forróság öntötte el a testemet.- Pihenni? Nincs rá időm, ugyanis apa csak arra várt, hogy Miki befejezze. Nézd már jön is felénk, és tuti nem veled akar táncolni. - Igazam is lett, és Rami is úgy döntött, hogy megtáncoltatja Lindát.

-Lili- szólt utánam még Miki.- Nagyon melegem van, azt hiszem, mi Kimivel kimegyünk kicsit levegőzni. Szóval ha nem találtok, csak az udvaron leszünk. - a csapat így ketté vált, mi táncolni, a két fiú pedig kifelé igyekezett.

20. Fejezet

Zuhanyzás után magamra kaptam egy farmert, fehér pólót és fehér tornacipőt. A hajammal szerencsére nem sokat kellett vacakolnom, az arcomra napvédő krémet kentem, kihúztam a szemem és szájfényt raktam fel. Mire elkészültem, Rami is megreggelizett. Nem tudom miről beszélgettek Lindával, de mindketten jó hangulatban voltak.

-Rami, ha kész vagy, indulhatunk. Mert mire ebben a forgalomban odaérünk, vége lesz az edzésnek. -tudtam, hogy enyhén szólva is gyerekesen viselkedem, de úgy éreztem, kezdek az erőm végére érni. Túl sok minden történt egyszerre, és nem biztos, hogy fel voltam készülve a változásokra.

-Lili, még annyit szeretnék mondani..

-Linda, kérlek, ne most. Már annyi mindent mondtál, adj egy kis időt, hogy fel tudjam dolgozni, hogy helyre tudjam magamban tenni a dolgokat. Azt hiszem, van min gondolkoznom. De ne aggódj, az ígéretemet betartom, fogok vele beszélni.- fogtam a táskámat, és már indultunk is. Egy ideig csendben autóztunk Ramival, de tudtam, hogy ennyivel nem úszom meg.

-Lili, megkérdezhetem, hogy min vitatkoztatok Lindával? Bár nem értettem, hogy miről volt szó, de érezhetően paprikás volt a hangulat.

-Linda elbizonytalanodott, mert szerinte nem ő a megfelelő feleség Miki számára, hanem én. Nem értem, miért jön mindenki ezzel a hülyeséggel. Miért nem lehet felfogni, hogy semmit nem akarunk a másiktól. Szerintem ideges a holnapi nap miatt. Vagy nem is tudom. Sikerült meggyőzni, hogy ő a tökéletes nő Miki számára. Majd nekem állt, hogy miért nem akarok adni egy esélyt Kiminek? Próbáltam elmagyarázni, hogy veszélyben érzem magam. Félek, hogy összetöri a szívem és ezt nem akarom, így védekezek. Majd rendesen megmosta a fejem, hogy miért érzem magam felsőbbrendűnek, hogy én döntöm el, hogy mi a jó Kiminek és milyen jogon ítélkezem felette. Hát nem kicsit esett rosszul, még akkor is ha tudom, hogy igaza van. Meg kellett ígérnem, hogy meghallgatom Kimit.

-Ez azt jelenti, hogy még a hétvégén beszélsz vele és adsz neki egy esélyt?

-Nem, Rami. Ez azt jelenti, hogy meghallgatom, amit mondani akar. Kíváncsi vagyok, miért alázott meg már kétszer is.. De kérlek, ne sürgessetek, fogok vele beszélni, csak még nem tudom, hogy mikor. Mindenesetre Hannának nem kellene a közelben lennie, és a hétvégén gondolom erre nincs sok remény. Szóval valószínűleg csak Finnországban lesz rá alkalom. Most miért vigyorogsz olyan mindentudóan?

-Semmit, csak eszembe jutott egy régi történet. Mindegy, menjünk, látogassuk meg Jensont. -beértünk a parkolóba és miután sikeresen túljutottunk a jegyvizsgálaton, elindultunk őt  megkeresni. A Renault homejában találtunk meg. Feszülten magyarázott valamit egy szerelőnek.

-Hello, Alex. -nem bírtam ki, hogy ne húzzam az agyát, mert tudtam, hogy soha nem használja, és kevesen tudják, hogy ez a második keresztneve. És nem is nagyon szokott ezzel hencegni.

-Rami, Kobold, de jó, hogy jöttetek. -megölelt és összeborzolta a hajam.- Jól vagy? Tegnap nagyon eltűntél, már csapatot akartunk küldeni a keresésedre.

-Haha, nagyon vicces. Amúgy jól vagyok, azonkívül, hogy a drága rokonaim szinte kényszerítenek, hogy beszéljek Kimivel. De most már nem akarok róla beszélni. Remélem, nem futok vele össze. És most, ha lehet avass be mindenbe, mert nem sok mindenhez értek. Ha meg már nem leszel itt, akkor Rami veszi át az idegenvezetést.- Jenson mindent megmutatott, amire kíváncsi voltam  és magyarázott. Kis idő múlva már beöltözött és indult a pályára kifelé. Ramival kaptunk két széket az egyik monitor előtt, hogy ne legyünk útban. Elfoglaltuk a helyünket és a monitort bámultuk. Gyorsan eltelt a nap, bár annyira a gondolataimba merültem, hogy csak néztem ki a fejemből, nem igazán tudtam, hogy mi a helyzet és ki hányadik lett. Szerencsére Rami is békén hagyott, így egy kicsit egyedül lehettem. Az edzés végén Jenson meghívott még egy italra, de hamar elbúcsúztunk és hazafelé vettük az irányt. Mielőtt kiszálltunk az autóból és felmentünk volna, Rami jogosan nekem szegezte a kérdést:

-És most mi lesz Lindával, hogyan fogsz vele viselkedni?

-Ahogy eddig is. Minden kapcsolatban előfordulnak viták, de ettől még ugyanúgy szeretem. Egész délután az járt a fejemben, amit mondott. És szégyellem magam, de belátom, igaza volt. Tényleg nincs jogom senkit bírálni, főleg ha nem ismerem az indokait, hogy mit és miért tett. De ha még haragudnék is Lindára, akkor sem mutatnám ki, nem fogom tönkretenni az unokatestvérem esküvőjét. Ez az ő napja lesz, és itt nem én számítok, hanem ő és Miki.

-Nagyon nagy szíved van. És tetszik, hogy reálisan látod a dolgokat. Tisztellek és becsüllek, amiért ennyire kiállsz a családodért és szeretteidért. Egyébként nekem is van egy hírem...

-Teljesen természetes, hogy szeretem a családomat, nekem csak ők vannak. És hálás vagyok, hogy vannak nekem. De te is megtennél mindent Kimiért. Ígérem, soha nem foglak olyan helyzetbe hozni, hogy választanod kelljen közöttünk. És mi az a hír?

-Holnap, ha nincs kedved, nem muszáj ám jönnöd. Holnapra felmentést kapsz, nyugodtan készülődhetsz, és segíthetsz Lindának. Nekem mennem kell, mert a szüleim is itt vannak és együtt fogunk ebédelni. De Kiminek nem mondok semmit, ha nem szeretnéd. És még mi a program mára?

-Komolyan, tényleg nem kell mennem? Ez csúcs..! Ne érts félre, tudom, hogy más a fél karját odaadná, de most van, ami ennél is fontosabb. Igen, ha lehet, akkor ne nagyon hozd fel a témát Kiminek, mert gondolom Hanna is ott lesz. Bár úgy hiszem, lesz más témátok. De legkésőbb fél 3-ra vissza kellene érned. Akkor együtt tudunk menni a templomba. Mai program? Azt hiszem, hogy Lindával és az anyukákkal még gyorsan átnézzük a dolgokat, és szerintem elnézünk az étterembe meglesni, hogy állnak a díszítéssel. Ti meg szerintem elmentek sörözni, persze, csak ha van kedved vagy nincs más dolgod. Aztán Miki szépen megy haza a szüleihez aludni.

-Ezt nem értem. Már hónapok óta együtt élnek és most hazamegy aludni? Ez valami vicc..?

-Dehogy, ez ilyen szokás, bár szerintem hülyeség, hogy az esküvő előtti éjszakát külön kell tölteni. És az esküvőig nem láthatja a menyasszony, mert az állítólag szerencsétlenséget hoz. Amúgy sajnálom, hogy holnap a templomban nem fogsz semmit érteni, de majd utána elmondom miről volt szó. Szerintem nem fog sokáig tartani. Most viszont már menjünk be, mert csak ránk várnak.

Felmentünk a lakásba, gyorsan ettünk, majd a fiúk leléptek sörözni, mi pedig elmentünk az étterembe. Gyorsan eltelt az este, éjfél körül kerültem ágyba, de Rami még nem volt sehol. Már világosodott, mikor beesett az ágyba.

-Egek, Rami, te csak most értél haza?- az arcán hatalmas, letörölhetetlen vigyor ült.- Ti mennyit ittatok?

-Hihi, én nem olyan sokat, de láttad volna Mikit. Már éjfél előtt kiütötte magát, tuti, hogy ma haldokolni fog. Az apja nehezen hazacipelte, én még maradtam apukáddal és felvetette, hogy hívjuk fel Kimit. Kis idő múlva ő is berobogott, aztán elrohant az idő. Beállítod 9-re az ébresztőt? Remélem, fel tudok majd kelni. Jó éjt, Édes!- magához húzott, adott egy puszit és már hortyogott is. Arra gondoltam, ha egy rendőr most engem szondáztatna, tuti, hogy találnának alkoholt a véremben.
Megint túl hamar lett reggel, bár ezt leginkább Rami nehezményezte.

-Na gyerünk, nem vagy te kislány, ébresztő! És mielőtt megkérdezed, nem, nincs szívem.- lehúztam róla a paplant és nyakon öntöttem egy pohár hideg vízzel. Ő felugrott és megpróbált elkapni. Visítva rohantam ki a szobából, persze ő még másnaposan is gyorsabb volt, így hamarosan ruhástól találtam magam a zuhany alatt. -Most megmutatom, ki hordja a nadrágot. Így jár az, aki nem bír magával.-dörszölte össze a tenyerét.  Reggeli után Rami elindult a pályára, hozzánk pedig jött a fodrász, kozmetikus. Nem gondoltam, hogy ennyi sokáig tart, hogy emberi külsőt varázsoljanak nekünk. Bár én még hamar meg is úsztam a rövid hajam miatt. Hamarabb elkészültem, mint Linda, így tudtam neki segíteni. Épp az utolsó simításokat végeztük, amikor befutott Rami. Megállt az ajtóban és füttyentett egyet.

-Egek, de jól néztek ki. Kedvet kaptam a nősüléshez. Lili, tánc közben ne nagyon simulj majd hozzám, mert a kicsi Ramit le kellesz kötözni vagy görcsöt kell majd rá kötni

-Ki mondta, hogy fogok veled táncolni? Nem bízod te el  magad egy kicsit?- kacsintottam rá.- Már lassan kezdhetnél készülni, ha nem akarsz gyalog jönni.

Mint egy gyerek, kinyújtotta a nyelvét és elindult a fürdőszoba felé. Útközben nem bírta ki és egy jókorát csapott a fenekemre. -Ezt most megérdemelted az éles nyelved miatt. Kb. fél óra és kész vagyok.

Amíg Rami készült, befutottak a szülők is. Két autóval mentünk, Linda a szüleivel, én pedig az enyéimmel és Ramival. A templom előtt már ott voltak a vendégek és Miki is. Amikor az autó megállt, Miki kisegítette Lindát az autóból, a kezébe adta a menyasszonyi csokrot és elindultak a templomba. Rami felém nyújtotta a karját:

-Hölgyem, szabad? Megengedi, hogy bekísérjem?

-Megtisztel, uram! Pillanat, csak még felkapom a ruhám szélét, nehogy elessek és mehetünk is.

A templomi szertartás gyönyörű volt. A fogadalomtételnél annyira meghatódtam, hogy potyogni kezdtek a könnyeim. Rami megfogta a kezem és felém nyújtott egy zsebkendőt. Láttam, hogy Linda is a könnyeit nyeli, mert ez volt a gyerekkori álma. Mindkettőnk álma volt ez. És neki teljesült, hozzákötötte az életét ahhoz az emberhez, akit a legjobban szeret és most együtt indulnak életük legnagyobb és legszebb kalandja felé.
A közös fotózkodás után végre elindultunk az étterembe. Már viszketett a talpam. A vacsora és a kötelező táncok után Ramival voltam a táncparketten. Épp egy lassú számot játszott a zenekar, behunytam a szemem és Kimi arcát láttam magam előtt. Annyira jó volt elmerülni ebben az álomban és elképzelni, ahogy átölel, tenyerem alatt érzem a szívverését. Rami szakította félbe ezt a csodás álmot.


-Lili, arra szeretnélek kérni, hogy bármi történik is, őrizd meg a nyugalmadat. Ugye megígéred?- nézett mélyen és komolyan a szemembe.

-Persze, megígérem, de nem tudom, hogy mire gondolsz...

Rami hirtelen megállt, elengedett és megfordított. Tátva maradt a szám, mert előttem ott állt álmaim főszereplője teljes életnagyságban. Felém nyújtotta a kezét.

-Szia! Táncolsz velem? Kérlek..

-Ti most ugye szórakoztok velem?-néztem tanácstalanul a két Räikkönen fivérre. Nem igazán tudtam mihez kezdeni a kialakult helyzettel. Csak pislogtam Kimire. Fantasztikusan nézett ki a fekete öltönyében és még nyakkendőt is kötött. - Te hogy kerülsz ide? Ugye nem csak belógtál? És hol hagytad az árnyékodat?

-Nem lógtam be, hivatalosan meghívtak. Nem tudom hol van Hanna, és őszintén szólva nem is érdekel. Nem az anyám, nem számolok be neki minden lépésemről. Lili, tudom, hogy nagyon megbántottalak, de kérlek engedd, hogy megmagyarázzam. Hidd el teljesen ésszerű a magyarázat. És ha utána még mindig elküldesz, nem bánom elmegyek és békén hagylak.- annyira aranyos volt, hogy bűnbánóan nézett rám. Láttam a félelmet a szemében, hogy elutasítom. Talán ezt kellett volna tennem, de belefáradtam, hogy önmagammal harcoljak. Nem akartam megint hibázni és utána azon tépelődni, mi lett volna, ha...

-Kimi, nem érdekel a magyarázatod. Ma nem. Majd máskor elmondod. Most félre akarok tenni mindent, minden nyomasztó gondolatot. Csak élvezni akarom ezt az estét. Veled.  És nem akarok arra gondolni, hogy holnap esetleg megbánom. Ugye nem fogom?

-Ha rajtam múlik, nem. Ígérem, hogy nem bántalak többé.- ezzel jobb kezét a derekamra tette, szorosan magához húzott, bal kezével megfogta a jobb kezemet és a mellkasára helyezte. Én bal kezemet a vállára tettem és lágyan ringatóztunk a zene ütemére. Egyikünk sem szólt egy ideig, de nem is volt szükség szavakra. A külvilág megszűnt körülöttünk, csak ketten voltunk a mi kis világunkban. Mélyen beszívtam az illatát, élveztem, ahogy összesimul a testünk, éreztem, ahogy a szíve dobban. Ha akkor meghaltam volna, tudom, hogy boldogan teszem.

-Istenem, Lili, mit teszel velem? Annyira jó veled. Azt kívánom, bár soha ne érne véget ez a pillanat. Olyan nehéz elhinni, hogy a karomban tartalak, érzem az illatod, simogathatom a bőrödet és, hogy most az enyém vagy. Kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, mennyit jelentesz nekem. Ne hagyd, hogy elveszítselek. Engedd, hogy vigyázzak rád.

Felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézzek, hogy lássam mennyire gondolja komolyan. Mélyen egymás szemébe néztünk és már tudtam, mi következik. Lehunytam a szemem és újra éreztem az ajkát gyengéden és forrón. Úgy éreztem, ha akkor nem csókol meg, belepusztulok. Nem tudom mennyi idő telt el, mikor elhúzódott.

-Lili, ha nem hagyjuk nagyon gyorsan abba, esküszöm nem fogom tudni visszafogni magam és letartóztatnak közszeméremsértésért. Ugye nem akarsz botrányt?- suttogta a fülembe és halkan nevetett.- Már ez is kínos és érdekes lesz, ahogy visszamegyek az asztalhoz.- összezavarodva néztem rá, mire csípőjéhez húzta az enyémet és éreztem, mennyire vágyik rám.

-Nyugi, senki nem figyel minket, mindenki Lindával van elfoglalva. De majd én megyek előtted és takarlak...-kuncogtam, megfogtam mindkét kezét és magam után húztam az asztalhoz.