22. Fejezet!

Miki szemszöge:

Amikor a csajok elmentek táncolni, elérkezettnek láttam az időt, hogy beszéljek Kimivel, mint férfi a férfival. Egyszerűen tudnom kellett, hogy mik a szándékai Lilivel. Bár tudtam, hogy megbántotta őt, mégis valamiért szimpatikus volt.  A hatodik érzékem az súgta, hogy itt van valami a háttérben. Csütörtök este Kimi nem volt őszinte, láttam a szemén. Mindegy mit mondott, a tekintete teljesen másról árulkodott. Mindannyian észrevettük, kivéve Lilit, de hát szegénykém szerelmes volt és így teljesen érthető, hogy megbántódott. Ezért is próbáltuk rábeszélni, hogy beszéljenek és adjon egy utolsó esélyt Kiminek. Viszont a másik oldalt is meg kellett hallgatnom, így éreztem igazságosnak. Találtam egy kifogást, igaz elég átlátszót, de Kimi mégis belement. Egyikünk sem szóltalt meg, miközben kimentünk a kertbe és távolabb kerültünk a zajos forgatagtól.

-Nincs nálad véletlenül cigi?- kérdeztem Kimit, bár nem fűztem hozzá nagy reményeket. Nem hittem, hogy egy profi sportoló dohányzik. Én magam ritkán dohányoztam, mert a lányok nem szerették, de akkor úgy éreztem, hogy szükségem van rá.

-De van, bár én ritkán szívok. Tessék!- vett elő a zsebéből egy csomaggal, és megkínált. Egy kis ideig még hallgattunk. Vártunk, hogy ki kezdi előbb. Az én türelmem ért hamarabb véget.

-Kimi, szerintem tudod, hogy miért kértelek, gyere ki velem.- ő bólintott.

-Gondolom, kíváncsi vagy, hogy mi a szándékom Lilivel.

-Nagyjából, igen. Ne érts félre, semmi közöm a dolgaidhoz, hogy mit csinálsz és kivel, de most a másik fél egy olyan ember, akit húgomként szeretek és ő...- itt haboztam, nem tudtam , mennyit oszthatok meg vele. Meglepődtem, hogy milyen hamar felismerte a helyzetet.

-Nyugi, Miki. Csak annyit mondj el, amennyi jólesik. De biztosíthatlak, hogy nem vagyok pletykás, és ami most elhangzik, közöttünk marad.

-Kösz, Kimi. Szóval, azt tudnod kell, hogy a szüleimmel nem volt mindig ilyen jó kapcsolatom. Én nem voltam tervezett gyerek és igazából ők nem tudtak egy gyerekkel mit kezdeni. Volt, hogy megfeledkeztek rólam, nem volt otthon kaja, vagy épp órákig vártam az ajtó előtt, mert anya elfelejtette hányra érek haza a suliból és randit beszélt meg akkorra a barátnőivel. Egyik nap egy új család költözött a szomszédba. Sokszor találkoztam velük, amíg vártam anyámra. Nagyon kedvesek voltak, és mivel a nő terhes volt, általában otthon tartózkodott. Egy idő után felfigyelt rám, behívott magukhoz és ezután egyre gyakrabban mentem hozzájuk a suliból. Mindig volt meleg étel és finom süti. Ezt soha nem fogom elfelejteni, néha még most is a számban érzem az ízét. Ne érts félre, szerettek a szüleim, csak fogalmuk sem volt arról, hogy mire van szüksége egy gyereknek. Szóval nemsokára megszületett Lili. Amikor hazahozták a kórházból, én rögtön ott voltam. Annyira édes volt. Szőke haja volt és hatalmas kék szemei. Emlékszem, egyszer rám nézett és megszorította az ujjamat. Már akkor megbabonázta az embereket és én abban a pillanatban beleszerettem. Megfogadtam, hogy mindig vigyázni fogok rá és megvédem minden csalódástól, fájdalomtól. Ezt egy ideig nem is volt nehéz betartani, mert olyan volt, mint az árnyék. Mindenhová követett, felnézett rám. Szigorúbb voltam, mint a saját apja, de kimondhatatlanul szerettem. Aztán minden megváltozott. Soha nem felejtem el azt az éjszakát. 14 éves volt, kamaszodott, lázadt minden és mindenki ellen. Feketére festette a körmeit, fekete cuccokban járt. Nem vettem komolyan, azt hittem, majd kinövi és túlesik rajta, ahogy mindenki más. Egyik este épp a vizsgáimra tanultam, Lili előtte azt mondta, hogy valami barátnőjéhez megy és ott is alszik. 9 körül csörgött a telefonom, ő hívott. Zokogott, nem értettem hogy pontosan mit mondott, csak könyörgött hogy azonnal menjek, mert nagy baj történt. Rohantam, ahogy tudtam. És akkor megláttam őt. Egy elhagyatott helyen, egy koszos, mocskos WC padlón térdelt. Mellette egy élettelen pici test. Megpróbálta újraéleszteni a csecsemőt, de esélye sem volt. A baba túl korán született, még a kórházban sem maradt volna életben. Mivel nem volt hülye, egy idő után feladta. Felugrott és rohant haza, nem lehetett megnyutatni. Otthon magára zárta az ajtót, nem kommunikált senkivel. Órákig ültem az ajtaja előtt, próbáltam hozzá beszélni. Sokára nyitott csak ajtót és csak engem engedett be. Nem szólt semmit, csak állt a szoba közepén. Én baromi pipa voltam, kirohantam a konyhába és magamhoz vettem egy szemeteszsákot. A szobában kinyitottam az összes szekrényt és ami fekete cuccot találtam beledobáltam. Lili még mindig nem szólt és ugyanúgy állt, mint előtte. Kidobtam az összes cuccot és mikor visszaértem, ő az ágy végében kuporgott és patakokban folytak a könnyei. Veszekedni akartam, de annyira keservesen nézett, hogy inkább melléültem. A szívem szakadt meg, hogy nem tudok rajta segíteni. Akkor éjjel ott aludtam vele. Másnapra minden megváltozott. Eltűnt az a gondtalan, vidám, cserfes kislány, akit annyira szerettem. Felnőtt, csak sajnos túl korán. Depressziós lett és sokáig tartott, amíg valamennyire örülni tudott az életnek. Mára már újra a régi, de tudom, hogy ezt soha nem fogja elfelejteni. Akkor mérges voltam, hogy nem tudtam őt megóvni. De ezt a hibát nem követem el még egyszer. Ugye érted, hogy ezzel mire célzok?-néztem keményen Kimire.

-Hú, ez de kemény. Soha nem hittem volna, hogy ilyet átélt. Mégis Miki, nem tudok biztosat mondani,, csak annyit, hogy nem áll szándékomban őt megbántani. De azt tudom, hogy vele akarok lenni, úgy vonz, mint virágot a napfény, vele akarok lenni minden percben, érezni akarom az érintését, nézni a szemét, a mosolyát. Egyre jobban kedvelem. De felnőttként te is tudod, hogy az életben semmire nincs garancia. Lehet, hogy a végén én fogok szenvedni.

-Értem mire gondolsz. Csak azt nem értem, mi volt az a megjegyzés csütörtökön.

-Hanna miatt volt, mert ők ketten ugye harcban állnak. Amikor megismertem Lilit, úgy éreztem, hogy megalázott. Hannával kieszeltünk egy tervet, hogy enyhe hashajtót teszünk az italába. Hanna viszont valami tudatmódosító szert kevert bele. Amikor ezt megtudtam, már késő volt, nem tehettem semmit. Lili felugrott táncolni az asztalra és eszméletlenül szexi volt. Olyan volt, mint egy csábító démon, amikor leemeltem az asztalról, a szeme ragyogott, azt is elfelejtettem, hogy ki vagyok.

-Ó, ezt ismerem, gyerekként is sokszor eljátszotta. Üdv a klubban, pajtás..!

- A mosolya viszont annyira gyermeki, ártatlan és édes volt. A vér a fejemből a lenti testrészembe vándorolt, és mivel nem volt mivel gondolkodnom, megcsókoltam. Ezt aztán Hanna enyhén szólva nem díjazta. És van még valami, amiről senki nem tud, csak Rami. Hanna készített egy házi videót az egyik szeretkezésünkről és zsarolni kezdett. Magyarul, ha szóba állok Lilivel, felteszi az internetre és elküldi a médiának. Mondjuk ezt leszarom, mert amíg rólam van szó ,nem érdekel, soha nem foglalkoztatott az emberek véleménye. Viszont azzal is fenyegetett, hogy tönkreteszi Lilit. Feljelenti droghasználatért, és úgy tudom, hogy a drogot ki lehet egy bizonyos ideig mutatni a szervezetben, bár ez inkább a te asztalod, mert te vagy az orvos. Szóval, ha kötelezik vérvizsgálatra és kiderül, kirúgják az egyetemről és eljárás is indulhat ellene.

-A szemét ribanc! - ritkán mondtam ilyet egy nőre, mert alapból tisztelem őket, de kinyílt a bicska a zsebemben.

-Teljesen igazad van. Szerintem ez a nő beteg. És ezért viselkedtem úgy Lilivel, ahogy, mert nem engedhettem, hogy tényleg beváltsa a fenyegetést. De ennek most már vége. A saját fegyverét fordítom ellene. Ma volt egy nagy vitánk, de még volt annyi eszem, felvettem mindent  telefonra, amit mondott. Szóval ha újra zsarolni kezd, képes vagyok elmenni a rendőrségre. És ezt meg is fogom neki mondani. Nem hagyom, hogy miatta elveszítsem a boldogságot. Bár még Lilivel is beszélnem kell, mert holnap még Hannával jelenek meg a záróbulin, ugyanis félek, hogy valami galibát okoz. És majd Finnországban szakítok vele. 

-Nyugi, biztos vagyok benne, hogy Lili megérti. Okos lány ő, nem buta.

- Te Miki, kérdezhetek valamit?

-Persze.- meglepődve néztem rá, mert fogalmam sem volt, hogy mire akar kilyukadni.

-Soha nem éreztél többet Lili iránt, mint barátságot?

-Mármint, a szerelemre gondolsz?- Kimi bólintott.- Nem, nem voltam szerelmes. De hát nyilván férfi vagyok, és nekem is feltűnt, hogy mennyire megváltozott. Gyönyörű, fiatal, vonzó nő lett belőle és..- vontam meg a vállam.

-Megfordult a fejedben, hogy lefekteted, mi?- fejezte be helyettem Kimi a mondatot.

-Bevallom, egyszer kétszer eszembe jutott, de aztán mégsem tettem meg. Azt nem tagadom, hogy egy-két csók elcsattant. Amikor már segédorvosként dolgoztam, volt, hogy fiatal csajok megvártak munka után és kaptam félreérthetetlen ajánlatokat. Egy ideig szórakoztatott a dolog, viszont azután már zavart, így megkértem Lilit, játsza el a barátnőmet, és én kihasználtam a helyzetet.  És nem állítom, hogy rossz volt..- nyaltam meg a szám szélét.

-Te mekkora állat vagy- vágott hátba Kimi.- Kicsit se zavarjon, hogy nemrég nősültél, ma van a nászéjszakád és épp azt ecseteled, mekkora élvezetet jelentett csókolózni a jövőbeni barátnőmmel, aki a feleséged unokatestvére. Az eszem megáll.

-Most mit panaszkodsz? Te akartad tudni az igazságot, csak őszinte voltam. És.. bakker- véletlenül ránéztem az órámra- fel kell vágni a tortát, ha nem sietünk minket kinyírnak. Gyere haver..- hívtam Kimit, ő rámnézett és röhögve indultunk vissza a terembe. Megnyugodva értem vissza, úgy éreztem leesett egy kő a szívemről, nem kell aggódnom Lili miatt, Kimi vigyázni fog rá.