23. Fejezet

Már kezdtem aggódni a fiúk miatt, mert úgy éreztem, megvan az esélye, hogy nem lesznek a legjobb barátok. De amikor az ajtó felé néztem, azt láttam, hogy úgy lépnek be, mint a gyerekkori haverok. Tátva maradt a szám, de örültem, mert nem volt szükségem arra, hogy a potenciális barátom és a legjobb barátom utálják egymást. Miki leragadt beszélgetni valamelyik rokonnal, de Kimi mosollyal az arcán közelített felém. A szívem őrölt tempóban kezdett verni,  a szemem nem tudtam levenni az arcáról, vonzotta a tekintetem.

-Hiányoztál.- súgtam neki, amikor mellém ért.

-Csak Mikivel kint beszélgettünk és elszívtunk egy cigit. Vagyis én nem, csak ő, illetve...

-Mindegy, nem vagyok sem az anyja, sem a felesége. Nagyfiú már, tud magára vigyázni, pont úgy, ahogy te. - borzoltam össze a haját. Elkapta a kezem, belepuszilt a tenyerembe és a hüvelykujjával simogatni kezdte a csuklómat, érezhette, mennyire dobog a szívem. Felnyögtem és nagyon össze kellett szedni magam ahhoz, hogy meg tudjak szólalni. -Kimi, viselkedj, esküvőn vagyunk, és nem szeretnélek leteperni.

-Hm, jó tudni, hogy milyen hatást váltok ki belőled. Ne rontsd el a játékomat. Tudod, ez az a játék, amit a felnőttek játszanak villanyoltás után. Itt csak az a kérdés, hogy te nagy vagy-e már?

-Képzeld, már 2 éves korom óta nincs szükségem pelenkára, egyedül eszem, fel is tudom venni a ruhámat.. bár a vetkőzéshez néha szükségem van segítségre. Mit gondolsz, részt vehetek a játékban?-  kérdeztem évődve.

-Határeset, cicám, határeset. De bizonyos feltételekkel hajlandó vagyok engedélyezni.

-Hogy lehettem annyira naiv, hogy elhittem, most majd simán megy minden?-sóhajtottam fel színpadiasan.- Beszélnél esetleg bővebben is ezekről a bizonyos feltételekről? Ha ismerem a részleteket, talán megfontolom. És szerinted tetszeni fog ez nekem?

-Ó, bízz bennem, ígérem, hogy nem fogsz csalódni. A szabályokról majd később beszélünk, bár a legfontosabbat elmondom: mostantól ehhez- húzta meg a ruhám- és az összes többi levételéhez csak az én segítségemet kérheted, vagy egyedül oldod meg. Semmilyen kifogást nem fogadok el.

-Ok, mondjuk, hogy belemegyek. De mi lesz veled?  Ha jól tudom, kettőnk közül jelenleg te vagy az, aki nem egyedül fekszik le és vetkőzik. Nem gondolod, hogy nincs jogod ilyet kérni?- nem tudom, miért mondtam ezt, de sokszor nem tudtam lakatot tenni a számra. Főleg ha számomra fontos dologról volt szó.

Kiminek elkomorult az arca.

-Basszus Lili, te aztán tudod, hogyan kell megölni a bulit. Adj két percet, és ígérem mindent elmagyarázok.- ezzel odament Lindához, megpuszilta, megkereste Ramit, váltottak pár szót és intett Mikinek. Visszajött hozzám, megfogta a kezem és maga után húzott.-Gyere, beszélnünk kell.

-Kimi, nem hagyhatok itt csak úgy mindent, nem mehetek el szó nélkül.

-Nyugi, nem rabollak el. Csak a kertbe megyünk, mert ahhoz amit mondani akarok, nincs szükségem közönségre. -Pár percig csendben sétáltunk egymás mellett. A kert végében volt egy rózsalugas paddal, és mi arra vettük az irányt. Leültünk, de nem értünk egymáshoz. Éreztem, hogy Kimi keresi a szavakat, és nem voltam biztos abban, hogy hallani szeretném, amit mondani akar. Máskor élveztem volna az estét, felettünk ragyogtak a csillagok az égbolton, a fűben tücskök zenéltek, rózsaillat lengte be az éjszakát, a meleg levegő gyengéden simogatta a bőrömet. Olyan lehetett volna minden, mint az Ezeregyéjszaka meséiben, ha nem vártam volna annyira feszülten Kimi szavait. Felé fordultam és kerestem a tekintetét. Még mindig hallgatott és nem tudtam, ez mit jelenthet.

-Úgy érzem, mintha én lennék Hamupipőke. Véget ér a mese, lassan éjfélt üt az óra, leveszem a báli ruhámat és megpróbálom elfelejteni a szőke herceget...Tudtam én, hogy nem lesz csak úgy  pillangó a hernyóból . -szomorúan lehajottam a fejem.

-Mi van?- Kimi úgy nézett rám, mintha két fejem lenne

-Semmi, de te nem ismered ezt a mesét?-megrázta a fejét.-Mindegy, majd olvasd el és akkor megérted, miről beszéltem.

-Hát, majd elmondod. Lili, figyelj rám kicsit és ne gondolj semmi rosszra. Csak azért hallgattam ilyen sokáig, mert nem tudom, hogy mondjam el, amit szeretnék, de ne értsd félre. Soha nem ártanék Neked és ezért holnap úgy kell viselkednünk, mintha semmi nem lenne köztünk. -Ó, hát erről van szó.. Szégyell velem mutatkozni.. Szépen állunk. Már épp nyitottam a szám, mikor hirtelen a mutatóujját a számra tette.-Ne, ne mondj semmit, csak hallgass végig, kérlek. Nem az van, amire gondolsz. Csak féltelek és óvni szeretnélek. Hanna bármire képes, és nem engedhetem, hogy bármi bajod essen. Amióta megismertelek, talán egyszer voltam együtt Hannával. Nem bírok hozzá érni, és ezt ő is tudja, érzi. Valószínűleg rájött, hogy miattad van. Idáig megpróbált zsarolni. És ha csak rólam lenne szó, nem érdekelne, de már téged is belekevert. Most nem akarok ebbe mélyebben belemenni, csak arra kérlek, tedd, amit mondok. Nem akarom, hogy bármi is közénk álljon. Hétfőn, ha hazaérek, azonnal szakítok Hannával. De holnap még ki kell bírnom, és úgy kell tennem, mintha minden rendben lenne.-könyörgőn nézett rám a gyönyörű szemeivel.

-Rendben Kimi, legyen, ahogy akarod, bár kemény lesz..

-Nekem mondod? Kész őrület lesz, hogy nem érinthetlek meg, nem csókolhatlak. De nincs más megoldás. Épp elég lesz, ha majd a hiénák rád vetik magukat a szennylapoktól, nem kell még, hogy mi is nehezítsük az életünket. Tudod, azt akarom, hogy veled minden más legyen, mint eddig. Nem akarok semmit elsietni, ki akarom élvezni az időt, a perceket. Amióta ismerlek, csak te jársz az eszemben. A mosolyod olyan, mint az első napsugár a hideg, sötét éjszaka után. A vidámságod felolvasztja még a jégtömböt is. Ha veled vagyok, olyan, mintha elkezdenék élni, ébredeznék egy hosszú álmomból. Nem tudom milyen a szerelem, eddig még soha nem éltem át. És ezért nem tudom azt mondani, hogy szerelmes vagyok. De azt tudom, hogy vágyom rád, mint még soha senkire, nyugalmat érzek, ha veled vagyok, olyan jó érzés látni a csillogó szemed, ha rám nézel.

-Kimi, te valami igazságszérumot ittál ma este? És egyáltalán mióta beszélsz ennyi sokat? Azt gondoltam, csak én vagyok ennyire beszédes, de te még rajtam is túlteszel..-annyira zavarban voltam, hogy nem is tudom, miket hordtam össze. Fogalmam sem volt, mit válaszoljak, de persze az a vallomás jót tett a lelkemnek. -Kimi, figyelj.. Nem beszélhetnénk ezt meg máskor, nyugodtabb körülmények között? Sok ez így kicsit: idáig azt hittem, ki nem állhatsz, most meg megcsókolsz és azt állítod, hogy kedvelsz. Nem is tudom, hogy mit gondoljak. Annyira össze vagyok zavarodva, semmi értelmeset nem vagyok képes kinyögni. Két napja még annyira bunkó voltál velem, és bántottál, ma meg elvarázsoltál és olyan szépeket mondtál, mint még soha senki.  Melyik vagy te, melyik az igazi Kimi?

-Lili, mindkettő én vagyok. De nem foglak soha bántani, mert nekem is fájt. De kénytelen voltam megtenni...Miattad! Kérlek, higyj nekem, bízz bennem, engedd, hogy bebizonyítsam. Kérlek adj esélyt, ne dobj el magadtól, ne küldj el! Ne küzdj ellenem, engedd, hogy megtörténjen..! Könyörgök..-fájt látni, hogy mennyire szenved, de nem akartam megkönnyíteni a dolgát.Hinni akartam neki, de annyira féltem, hogy nem gondolja komolyan és összetöri a szívem.

-De.. Kimi, valamit tudnod kell. Én nem vagyok egy bólogató báb, nekem nem csak vákum van a fejemben, mint az eddigi barátnőidnek. Én kimondom, amit érzek és gondolok. Nem érdekel, hogy ez valakinek tetszik-e vagy sem. Szükségem van arra, hogy érezzem, jelentek Neked valamit. Ne gondolj nagy dolgokra, csak szeretem, ha akivel együtt vagyok, váratlan időpontban felhív, néha elvisz vacsorázni, vagy itt-ott meglep egy csokor virággal, vagy csokival. A legfontosabb viszont, hogy őszinte legyen és szeressen. Hát, talán ennyi. Azt hiszem, most mindkettőnknek van min gondolkodni. Most pedig szerintem menned kellene, hogy pihenj. Nem engedhetem, hogy holnap feltapadj a falra. És ha visszaérek Finnországba, mindent megbeszélünk. Bár az még odébb lesz, mert apa kitalálta, hogy szerdán elutazunk Egyiptomba nagy családi nyaralásra.-húztam a szám. -Elvileg úgy volt, hogy itt töltöm a nyarat, de szerdán Lindáék is elutaznak nászútra, így nincs sok értelme maradni. Szóval kb. 3 hét múlva újra Finnországban leszek. Ha még akkor is azt érzed, amit most, keress meg. Most pedig nyomás, holnap meg ügyes légy. -megsimogattam az arcát, mélyen a szemébe néztem, majd felálltam a padról és elindultam vissza a terembe. Pár lépés után Kimi utánam szólt.

-Nem felejtettél el valamit?- kérdőn néztem rá.- És mi lesz a jó éjt puszival, a búcsú - és szerencsecsókkal? -kacsintott.

-Te kis telhetetlen. Biztos, hogy megérdemled, jó kisfiú voltál?- húztam az agyát. Kimi nem mozdult, csak nézett rám és félodalas mosolyra húzódott a szája.- És most mire vársz?- két lépessel mellettem termett és viharosan csókolt. Amikor elváltak ajkaink, mindketten lihegtünk. Hűha, az volt ám a csók. Azt hiszem, életem végéig nem felejtem el. Azután rám vigyorgott és hanyag léptekkel elindult az autója felé.