20. Fejezet

Zuhanyzás után magamra kaptam egy farmert, fehér pólót és fehér tornacipőt. A hajammal szerencsére nem sokat kellett vacakolnom, az arcomra napvédő krémet kentem, kihúztam a szemem és szájfényt raktam fel. Mire elkészültem, Rami is megreggelizett. Nem tudom miről beszélgettek Lindával, de mindketten jó hangulatban voltak.

-Rami, ha kész vagy, indulhatunk. Mert mire ebben a forgalomban odaérünk, vége lesz az edzésnek. -tudtam, hogy enyhén szólva is gyerekesen viselkedem, de úgy éreztem, kezdek az erőm végére érni. Túl sok minden történt egyszerre, és nem biztos, hogy fel voltam készülve a változásokra.

-Lili, még annyit szeretnék mondani..

-Linda, kérlek, ne most. Már annyi mindent mondtál, adj egy kis időt, hogy fel tudjam dolgozni, hogy helyre tudjam magamban tenni a dolgokat. Azt hiszem, van min gondolkoznom. De ne aggódj, az ígéretemet betartom, fogok vele beszélni.- fogtam a táskámat, és már indultunk is. Egy ideig csendben autóztunk Ramival, de tudtam, hogy ennyivel nem úszom meg.

-Lili, megkérdezhetem, hogy min vitatkoztatok Lindával? Bár nem értettem, hogy miről volt szó, de érezhetően paprikás volt a hangulat.

-Linda elbizonytalanodott, mert szerinte nem ő a megfelelő feleség Miki számára, hanem én. Nem értem, miért jön mindenki ezzel a hülyeséggel. Miért nem lehet felfogni, hogy semmit nem akarunk a másiktól. Szerintem ideges a holnapi nap miatt. Vagy nem is tudom. Sikerült meggyőzni, hogy ő a tökéletes nő Miki számára. Majd nekem állt, hogy miért nem akarok adni egy esélyt Kiminek? Próbáltam elmagyarázni, hogy veszélyben érzem magam. Félek, hogy összetöri a szívem és ezt nem akarom, így védekezek. Majd rendesen megmosta a fejem, hogy miért érzem magam felsőbbrendűnek, hogy én döntöm el, hogy mi a jó Kiminek és milyen jogon ítélkezem felette. Hát nem kicsit esett rosszul, még akkor is ha tudom, hogy igaza van. Meg kellett ígérnem, hogy meghallgatom Kimit.

-Ez azt jelenti, hogy még a hétvégén beszélsz vele és adsz neki egy esélyt?

-Nem, Rami. Ez azt jelenti, hogy meghallgatom, amit mondani akar. Kíváncsi vagyok, miért alázott meg már kétszer is.. De kérlek, ne sürgessetek, fogok vele beszélni, csak még nem tudom, hogy mikor. Mindenesetre Hannának nem kellene a közelben lennie, és a hétvégén gondolom erre nincs sok remény. Szóval valószínűleg csak Finnországban lesz rá alkalom. Most miért vigyorogsz olyan mindentudóan?

-Semmit, csak eszembe jutott egy régi történet. Mindegy, menjünk, látogassuk meg Jensont. -beértünk a parkolóba és miután sikeresen túljutottunk a jegyvizsgálaton, elindultunk őt  megkeresni. A Renault homejában találtunk meg. Feszülten magyarázott valamit egy szerelőnek.

-Hello, Alex. -nem bírtam ki, hogy ne húzzam az agyát, mert tudtam, hogy soha nem használja, és kevesen tudják, hogy ez a második keresztneve. És nem is nagyon szokott ezzel hencegni.

-Rami, Kobold, de jó, hogy jöttetek. -megölelt és összeborzolta a hajam.- Jól vagy? Tegnap nagyon eltűntél, már csapatot akartunk küldeni a keresésedre.

-Haha, nagyon vicces. Amúgy jól vagyok, azonkívül, hogy a drága rokonaim szinte kényszerítenek, hogy beszéljek Kimivel. De most már nem akarok róla beszélni. Remélem, nem futok vele össze. És most, ha lehet avass be mindenbe, mert nem sok mindenhez értek. Ha meg már nem leszel itt, akkor Rami veszi át az idegenvezetést.- Jenson mindent megmutatott, amire kíváncsi voltam  és magyarázott. Kis idő múlva már beöltözött és indult a pályára kifelé. Ramival kaptunk két széket az egyik monitor előtt, hogy ne legyünk útban. Elfoglaltuk a helyünket és a monitort bámultuk. Gyorsan eltelt a nap, bár annyira a gondolataimba merültem, hogy csak néztem ki a fejemből, nem igazán tudtam, hogy mi a helyzet és ki hányadik lett. Szerencsére Rami is békén hagyott, így egy kicsit egyedül lehettem. Az edzés végén Jenson meghívott még egy italra, de hamar elbúcsúztunk és hazafelé vettük az irányt. Mielőtt kiszálltunk az autóból és felmentünk volna, Rami jogosan nekem szegezte a kérdést:

-És most mi lesz Lindával, hogyan fogsz vele viselkedni?

-Ahogy eddig is. Minden kapcsolatban előfordulnak viták, de ettől még ugyanúgy szeretem. Egész délután az járt a fejemben, amit mondott. És szégyellem magam, de belátom, igaza volt. Tényleg nincs jogom senkit bírálni, főleg ha nem ismerem az indokait, hogy mit és miért tett. De ha még haragudnék is Lindára, akkor sem mutatnám ki, nem fogom tönkretenni az unokatestvérem esküvőjét. Ez az ő napja lesz, és itt nem én számítok, hanem ő és Miki.

-Nagyon nagy szíved van. És tetszik, hogy reálisan látod a dolgokat. Tisztellek és becsüllek, amiért ennyire kiállsz a családodért és szeretteidért. Egyébként nekem is van egy hírem...

-Teljesen természetes, hogy szeretem a családomat, nekem csak ők vannak. És hálás vagyok, hogy vannak nekem. De te is megtennél mindent Kimiért. Ígérem, soha nem foglak olyan helyzetbe hozni, hogy választanod kelljen közöttünk. És mi az a hír?

-Holnap, ha nincs kedved, nem muszáj ám jönnöd. Holnapra felmentést kapsz, nyugodtan készülődhetsz, és segíthetsz Lindának. Nekem mennem kell, mert a szüleim is itt vannak és együtt fogunk ebédelni. De Kiminek nem mondok semmit, ha nem szeretnéd. És még mi a program mára?

-Komolyan, tényleg nem kell mennem? Ez csúcs..! Ne érts félre, tudom, hogy más a fél karját odaadná, de most van, ami ennél is fontosabb. Igen, ha lehet, akkor ne nagyon hozd fel a témát Kiminek, mert gondolom Hanna is ott lesz. Bár úgy hiszem, lesz más témátok. De legkésőbb fél 3-ra vissza kellene érned. Akkor együtt tudunk menni a templomba. Mai program? Azt hiszem, hogy Lindával és az anyukákkal még gyorsan átnézzük a dolgokat, és szerintem elnézünk az étterembe meglesni, hogy állnak a díszítéssel. Ti meg szerintem elmentek sörözni, persze, csak ha van kedved vagy nincs más dolgod. Aztán Miki szépen megy haza a szüleihez aludni.

-Ezt nem értem. Már hónapok óta együtt élnek és most hazamegy aludni? Ez valami vicc..?

-Dehogy, ez ilyen szokás, bár szerintem hülyeség, hogy az esküvő előtti éjszakát külön kell tölteni. És az esküvőig nem láthatja a menyasszony, mert az állítólag szerencsétlenséget hoz. Amúgy sajnálom, hogy holnap a templomban nem fogsz semmit érteni, de majd utána elmondom miről volt szó. Szerintem nem fog sokáig tartani. Most viszont már menjünk be, mert csak ránk várnak.

Felmentünk a lakásba, gyorsan ettünk, majd a fiúk leléptek sörözni, mi pedig elmentünk az étterembe. Gyorsan eltelt az este, éjfél körül kerültem ágyba, de Rami még nem volt sehol. Már világosodott, mikor beesett az ágyba.

-Egek, Rami, te csak most értél haza?- az arcán hatalmas, letörölhetetlen vigyor ült.- Ti mennyit ittatok?

-Hihi, én nem olyan sokat, de láttad volna Mikit. Már éjfél előtt kiütötte magát, tuti, hogy ma haldokolni fog. Az apja nehezen hazacipelte, én még maradtam apukáddal és felvetette, hogy hívjuk fel Kimit. Kis idő múlva ő is berobogott, aztán elrohant az idő. Beállítod 9-re az ébresztőt? Remélem, fel tudok majd kelni. Jó éjt, Édes!- magához húzott, adott egy puszit és már hortyogott is. Arra gondoltam, ha egy rendőr most engem szondáztatna, tuti, hogy találnának alkoholt a véremben.
Megint túl hamar lett reggel, bár ezt leginkább Rami nehezményezte.

-Na gyerünk, nem vagy te kislány, ébresztő! És mielőtt megkérdezed, nem, nincs szívem.- lehúztam róla a paplant és nyakon öntöttem egy pohár hideg vízzel. Ő felugrott és megpróbált elkapni. Visítva rohantam ki a szobából, persze ő még másnaposan is gyorsabb volt, így hamarosan ruhástól találtam magam a zuhany alatt. -Most megmutatom, ki hordja a nadrágot. Így jár az, aki nem bír magával.-dörszölte össze a tenyerét.  Reggeli után Rami elindult a pályára, hozzánk pedig jött a fodrász, kozmetikus. Nem gondoltam, hogy ennyi sokáig tart, hogy emberi külsőt varázsoljanak nekünk. Bár én még hamar meg is úsztam a rövid hajam miatt. Hamarabb elkészültem, mint Linda, így tudtam neki segíteni. Épp az utolsó simításokat végeztük, amikor befutott Rami. Megállt az ajtóban és füttyentett egyet.

-Egek, de jól néztek ki. Kedvet kaptam a nősüléshez. Lili, tánc közben ne nagyon simulj majd hozzám, mert a kicsi Ramit le kellesz kötözni vagy görcsöt kell majd rá kötni

-Ki mondta, hogy fogok veled táncolni? Nem bízod te el  magad egy kicsit?- kacsintottam rá.- Már lassan kezdhetnél készülni, ha nem akarsz gyalog jönni.

Mint egy gyerek, kinyújtotta a nyelvét és elindult a fürdőszoba felé. Útközben nem bírta ki és egy jókorát csapott a fenekemre. -Ezt most megérdemelted az éles nyelved miatt. Kb. fél óra és kész vagyok.

Amíg Rami készült, befutottak a szülők is. Két autóval mentünk, Linda a szüleivel, én pedig az enyéimmel és Ramival. A templom előtt már ott voltak a vendégek és Miki is. Amikor az autó megállt, Miki kisegítette Lindát az autóból, a kezébe adta a menyasszonyi csokrot és elindultak a templomba. Rami felém nyújtotta a karját:

-Hölgyem, szabad? Megengedi, hogy bekísérjem?

-Megtisztel, uram! Pillanat, csak még felkapom a ruhám szélét, nehogy elessek és mehetünk is.

A templomi szertartás gyönyörű volt. A fogadalomtételnél annyira meghatódtam, hogy potyogni kezdtek a könnyeim. Rami megfogta a kezem és felém nyújtott egy zsebkendőt. Láttam, hogy Linda is a könnyeit nyeli, mert ez volt a gyerekkori álma. Mindkettőnk álma volt ez. És neki teljesült, hozzákötötte az életét ahhoz az emberhez, akit a legjobban szeret és most együtt indulnak életük legnagyobb és legszebb kalandja felé.
A közös fotózkodás után végre elindultunk az étterembe. Már viszketett a talpam. A vacsora és a kötelező táncok után Ramival voltam a táncparketten. Épp egy lassú számot játszott a zenekar, behunytam a szemem és Kimi arcát láttam magam előtt. Annyira jó volt elmerülni ebben az álomban és elképzelni, ahogy átölel, tenyerem alatt érzem a szívverését. Rami szakította félbe ezt a csodás álmot.


-Lili, arra szeretnélek kérni, hogy bármi történik is, őrizd meg a nyugalmadat. Ugye megígéred?- nézett mélyen és komolyan a szemembe.

-Persze, megígérem, de nem tudom, hogy mire gondolsz...

Rami hirtelen megállt, elengedett és megfordított. Tátva maradt a szám, mert előttem ott állt álmaim főszereplője teljes életnagyságban. Felém nyújtotta a kezét.

-Szia! Táncolsz velem? Kérlek..

-Ti most ugye szórakoztok velem?-néztem tanácstalanul a két Räikkönen fivérre. Nem igazán tudtam mihez kezdeni a kialakult helyzettel. Csak pislogtam Kimire. Fantasztikusan nézett ki a fekete öltönyében és még nyakkendőt is kötött. - Te hogy kerülsz ide? Ugye nem csak belógtál? És hol hagytad az árnyékodat?

-Nem lógtam be, hivatalosan meghívtak. Nem tudom hol van Hanna, és őszintén szólva nem is érdekel. Nem az anyám, nem számolok be neki minden lépésemről. Lili, tudom, hogy nagyon megbántottalak, de kérlek engedd, hogy megmagyarázzam. Hidd el teljesen ésszerű a magyarázat. És ha utána még mindig elküldesz, nem bánom elmegyek és békén hagylak.- annyira aranyos volt, hogy bűnbánóan nézett rám. Láttam a félelmet a szemében, hogy elutasítom. Talán ezt kellett volna tennem, de belefáradtam, hogy önmagammal harcoljak. Nem akartam megint hibázni és utána azon tépelődni, mi lett volna, ha...

-Kimi, nem érdekel a magyarázatod. Ma nem. Majd máskor elmondod. Most félre akarok tenni mindent, minden nyomasztó gondolatot. Csak élvezni akarom ezt az estét. Veled.  És nem akarok arra gondolni, hogy holnap esetleg megbánom. Ugye nem fogom?

-Ha rajtam múlik, nem. Ígérem, hogy nem bántalak többé.- ezzel jobb kezét a derekamra tette, szorosan magához húzott, bal kezével megfogta a jobb kezemet és a mellkasára helyezte. Én bal kezemet a vállára tettem és lágyan ringatóztunk a zene ütemére. Egyikünk sem szólt egy ideig, de nem is volt szükség szavakra. A külvilág megszűnt körülöttünk, csak ketten voltunk a mi kis világunkban. Mélyen beszívtam az illatát, élveztem, ahogy összesimul a testünk, éreztem, ahogy a szíve dobban. Ha akkor meghaltam volna, tudom, hogy boldogan teszem.

-Istenem, Lili, mit teszel velem? Annyira jó veled. Azt kívánom, bár soha ne érne véget ez a pillanat. Olyan nehéz elhinni, hogy a karomban tartalak, érzem az illatod, simogathatom a bőrödet és, hogy most az enyém vagy. Kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, mennyit jelentesz nekem. Ne hagyd, hogy elveszítselek. Engedd, hogy vigyázzak rád.

Felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézzek, hogy lássam mennyire gondolja komolyan. Mélyen egymás szemébe néztünk és már tudtam, mi következik. Lehunytam a szemem és újra éreztem az ajkát gyengéden és forrón. Úgy éreztem, ha akkor nem csókol meg, belepusztulok. Nem tudom mennyi idő telt el, mikor elhúzódott.

-Lili, ha nem hagyjuk nagyon gyorsan abba, esküszöm nem fogom tudni visszafogni magam és letartóztatnak közszeméremsértésért. Ugye nem akarsz botrányt?- suttogta a fülembe és halkan nevetett.- Már ez is kínos és érdekes lesz, ahogy visszamegyek az asztalhoz.- összezavarodva néztem rá, mire csípőjéhez húzta az enyémet és éreztem, mennyire vágyik rám.

-Nyugi, senki nem figyel minket, mindenki Lindával van elfoglalva. De majd én megyek előtted és takarlak...-kuncogtam, megfogtam mindkét kezét és magam után húztam az asztalhoz.