14.Fejezet

Alig vártam, hogy érjünk haza és elinduljunk beszerezni a kellékeket a lánybúcsúhoz. Otthon, miután bemutattam Ramit, Linda egy apró meglepetéssel fogadott.


-Lili, van egy kis baj. Rengeteg cucc halmozódott fel, és úgy néz ki, hogy Ramival meg kell osztanod a szobádat és az ágyadat is. Bocs, ez tényleg vészhelyzet, ugyanis a szüleid is beesnek az esküvőre, és a szüleim mindent átköltöztettek hozzám, így a vendégszobát most ruhák, szalagok, ajándékok foglalják el. Ugye ez nem okoz túl nagy gondot? Gondoltam, miután úgyis jóban vagytok, nem lehet akkora gáz...


-Öööö...


-Lili, ha ez téged zavar, még nem késő, hogy szállodába költözzek. Így is elég kényelmetlenül érzem magam, hogy  minden bejelentkezés nélkül jöttem, és galibát is okozok...


-Rami, dehogy is. Nem gond, ezt már megbeszéltük. Szó sem lehet szállodáról, nagy az ágyam, felnőttek vagyunk, elférünk. És természetesen az esküvőre is jössz velem. Ne nézz így rám, ennyivel tartozol... És most megmutatom a szobát, gyere. -Magammal húztam Ramit, megmutattam a lakást, kipakolt és lezuhanyozott. Lefordítottam neki a feladatokat, és összeírtuk, hogy mire van szükségünk. Mivel nem volt éhes, úgydöntöttünk, hogy majd útközben bekapunk valamit.


-Linda, leléptünk...- kiabáltam még be a lakásba.- Nem tudjuk, hogy mikor jövünk, ne várjatok ránk. Na, ezen is túl vagyunk. Rami, szerinted mivel kezdjük?-Rami arcát látva, tudtam mi jár az eszében.- Ne vigyorogj ilyen kéjesen, az az utolsó lesz a sorban. Bár tényleg az fogja okozni a legnagyobb élvezetet...:)


-Akkor viszont kezdjük egy szupermarketben, ahol lehet kapni zöldséget, meg minden mást, amire szükségünk van. Aztán eszünk, és hagyjuk, hogy utána...-megnyalta a szája szélét...


Hatalmas viták, csaták és nevetések  közepette vásároltunk . Utolsónak egy drogériába tértünk be. Itt volt a legneccesebb. Amikor kiválasztottunk a "meglepetést", szinte röhögőgörcsöt kaptam.


-Rami, el tudod képzelni Linda fejét, ahogy kihúzza és elovassa ezt a feladatot?- a mondat végén már szinte csak hörögtem, mert nem kaptam levegőt. Az eladók csak kicsit néztek hülyének. Biztos voltam abban, hogy egy ideig nem térek be ide vásárolni.


-Te Lili, ne örülj annyira. Mi van akkor, ha te húzod ki? Az lesz csak mókás..:D Én baromira fogom élvezni..:)


-Kizárt...Nem fordulhat elő...-zártam le a témát.- Amúgy nem vagy még fáradt? Mert én már alig állok a lábamon, és holnapi éjszaka is hosszú lesz.

Még gyorsan ettünk, és elindultunk a lakásba. Mindent összekészítettünk másnapra, majd elmentem zuhanyozni. Gyorsan ágyba bújtam, hogy Rami még csak véletlenül se lásson pizsiben. Mondjuk ez elég vicces gondolat volt, ugyanis még kb. 1 hétig fogunk egy ágyban aludni. Mialatt Rami zuhanyozott, azon törtem a fejem, hogy fogok aludni. Megbíztam Ramiban, de mégis férfi..Nyakig betakartam magam, de azért  nem akartam túlzásokba esni. Mikor Rami kijött a fürdőből, nem volt rajta más, csak egy boxer. Izmos volt a felsőteste, nyeltem egy nagyot és arra gondoltam, ha nem lenne Kimi, tuti kísértésbe esnék... Rami, mintha csak megérezte volna a vívódásomat, magára kapott egy pólót.

-Csak, hogy megnyugodj.


-De Rami, nem is mondtam semmit- védekeztem.


-Nincs rá szükség, látom a szemedben, hogy mire gondolsz és a bizalmatlanságot is. Még soha nem erőszakoltam meg nőt, és nem veled akarom elkezdeni. Tudod, szeretem, ha a csaj élvezi, amit csinálok..


Éreztem, hogy kicsit megbántódott, de nem ez volt a célom, csak annyira össze voltam zavarodva.


-Rami, ne haragudj nem akartalak megbántani. Csak most én sem tudom, hogy kivel, hogy, hányadán állok. Még soha nem voltam ilyen helyzetben...De nem akarsz már végre ágyba bújni?- paskoltam meg az ágy másik oldalát.-Talán nézhetnénk valami filmet, persze ha van kedved..


-Mi lenne ha inkább beszélgetnénk? Csak hogy tisztázzuk végre a dolgokat. Nem azért jöttem, hogy elcsábítsalak, hanem hogy segítsek és melletted álljak. Tudom, érzem, hogy támaszra van szükséged Kimivel és Hannával szemben és mindent meg fogok tenni, hogy segítselek, bár tudom, hogy nem kérted, de ez van, akár tetszik, akár nem. És most bújj hozzám..-ölelt át és magához húzott az ágyban.-És most már elmondhatnád végre, hogy mit érzel Kimivel kapcsolatban. És kérlek ne gyere azzal, hogy semmit. Különben nem futottál volna ilyen messzire. A hajad is ezért változtattad meg, vagy legalábbis azt mondják, akkor szoktak drasztikus eszközökhöz folyamodni a nők. Na nem mintha rosszul állna.. Szóval...


Teljesen ledermedtem, nem hittem el, hogy úgy olvas bennem, akár egy nyitott könyvben. Elhúzódtam tőle, felültem és átkaroltam a térdemet.


-Ne haragudj, de nem tudok úgy gondolkodni, hogy átölelsz. Nem miattad van, csak nem nagyon szoktam meg, hogy elmondjam az érzéseimet. Bár azt sem tudom, hogy mit érzek. Fura, mert még csak nem is ismerem Kimit. Persze hallottam róla, messziről csodáltam. Amikor ott a bárban láttam, remegett a gyomrom, a lábam. Próbáltam játszani, hogy utálom, de valahogy meg kellett védenem magam. Amikor megcsókolt, mintha a mennyországban lettem volna. Azt szerettem volna, ha megáll az idő. Annyira édes volt a csókja, nem is tudtam, hol vagyok. Még soha senki nem csókolt így, na nem mintha olyan sokan lettek volna. Kívánatos  nőnek éreztem magam, elhitette velem egy pillanat alatt, hogy én is vagyok olyan jó, mint Hanna. A szeme, a keze, a szája egyszerűen beleivódtak a gondolataimba, szinte beleégtek az agyamba. Nincs olyan éjszaka, hogy ne látnám a gyönyörű szemeit, ne érezném újra az ajkát. De aztán látom őt Hannával. Mintha kitépnének egy darabot a szívemből, uralkodnom kell magamon, hogy ne fakadjak sírva. Szinte fizikai fájdalmat érzek. Arra vágyom, hogy mellettem legyen, hogy öleljen, ő legyen az első, akit reggel először megpillantok, szeretnék vele kéz a kézben sétálni, bohóckodni a hóban, hideg téli estéken popcornt majszolni vele a tv előtt. Azért is jöttem el Finnországból olyan gyorsan, mert mindenhol őt láttam, a tekintetemmel kerestem, vártam, hogy talán megszerezte a telefonszámom és érdeklem annyira, hogy felhív. Aztán persze zokog a lelkem és ostorozom magam, hogy miért vagyok ennyire hülye. Érveket sorakoztatok fel ellene és mellette. Próbálom gyűlölni, közben meg aggódok érte és féltem. Mindennap úgy kelek fel, hogy újra fel kell vennem az álarcot, és el kell játszanom, hogy minden rendben van. Nem láthatja senki, hogy mennyire szenvedek és harcolok a gyermeteg, bolondos álmaim, reményeim ellen...- ekkor legördült egy könnycsepp az arcomon, nem bírtam tovább..Rami mellém ült és átkarolt. Olyan jó volt, hogy ott ült mellettem és  támaszt nyújtott..


-Édes, drága kicsi lány, kérlek ne sírj!  Annyira sajnálom, hogy így kell megélned az első szerelmet. Mert lehet te nem tudod, de ez a szerelem. Mondhatnék most bármit, de nem hiszem, hogy vigasztalna. Csak hagyj magadnak időt. Tudom, ez nem segít sokat, de hidd el boldog leszel. Talán még Kimivel is, csak harcolj érte, ne add fel. Hidd el, te sem vagy neki közömbös. És harcolj Hanna ellen. Én itt vagyok neked, melletted, rám számíthatsz mindenben. De most feküdjünk le, és próbálj aludni, mert holnap nagy nap lesz és fáradt leszel.


Nem hittem, hogy aludni fogok ezen az éjszakán, de amint megéreztem Rami ölelő karjait, nyugalom töltött el. Neki elhittem, hogy még minden rendbe jöhet..

13.Fejezet

Rami szemszöge:

 Tudtam, hogy várnom kell pár napot, miután Lili elutazott. Ha azonnal vele megyek, túl átlátszó dolog lett volna és nem is tudtam volna magam kimagyarázni, hogy miért teszem. Kimivel nem beszéltem ez alatt a pár nap  alatt. Még mindig baromi pipa voltam rá. Néha tényleg tapló tud lenni, de ez már túlment minden határon. Mivel azonban már eldöntöttem, hogy összehozom Lilivel, inkább nem beszéltem vele, nehogy véletlenül elszóljam magam. Anyáéknak azt mondtam, hogy egy barátommal  egy last minute utazáson veszek részt,igy nem voltak a csomagjaim feltűnőek. Bár picit velük is összekaptam, mert szerintük nekem fontosabb egy barát, mint a saját testvérem, és hogy nem támogatom Kimit eléggé. Azzal vágtam ki magam, hogy ezt az utat már régóta tervezzük és Kimi elég nagyfiú  ahhoz, hogy vigyázzon magára. Meg most egyébként sem vagyunk a legjobb viszonyban és nem biztos, hogy pont engem szeretne maga mellett látni. Eléggé támogatja őt Hanna. És mivel tudták, hogy mennyire nem csipem Hannát, elfogadták az érveimet. Még gyorsan irtam egy sms-t Lilinek és lefoglaltam a jegyet. Nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan és könnyen fog menni.
A repülőn végig azon agyaltam, hogy fogom tálalni a dolgot Lilinek. Az igazat mégsem mondhatom meg, hogy :" Figyelj, azért jöttem, hogy összehozzalak Kimivel". Szerintem kirakna, mint a macskát...
Arra gondoltam, mi lenne, ha szerelmet vallanék. Aztán gyorsan el is vetettem az ötletet, nem akartam Lilit megijeszteni, vagy lerohanni. Tudtam, hogy nagyon óvatosan kell hozzá közelednem. Azt akartam, hogy bizzon bennem és ne gyanakodjon. Nem is fogom emliteni a forma 1-et vagy Kimit. Arra döntésre jutottam, hogy megpróbálom beadagolni, hogy mennyire tetszik nekem, de mintha még én sem lennék tisztában az érzéseimmel. Arra gondoltam, hogy azt javaslom, töltsünk el pár napot együtt minden kötelezettség nélkül. Reméltem, hogy ebbe belemegy. Már csak a köritést kellett hozzá kitalálni.
Mikor leszállt a gép, és megkaptam a csomagomat, elindultam a kijárat felé. A tekintetemmel egész idő alatt az embereket pásztáztam. Sehol nem láttam Lilit.. Hirtelen egy vörös, rövid hajú lányra lettem figyelmes. Ekkor ismertem fel Lilit. Te jó ég, ez a csaj eddig is jól nézett ki, de ezzel a merész váltással egy igazi bombázó lett belőle. Azon filóztam, hogy tényleg át akarom-e engedni Kiminek? 
 Pár percig még megengedtem magamnak a luxust, hogy legeltessem rajta a szemem. De amire felfigyeltem, az az volt, hogy valami nincs rendben. Az egész lénye idegességről árulkodott. Csak remélni mertem, hogy nem történt valami katasztrófa, mert bevallom őszintén B tervet nem készitettem. 
Amikor észrevett, tétován elindult felém, én felkaptam, megpörgettem a levegőben és két puszit nyomtam az arcára. 
De mintha valami megváltozott volna mióta nem láttam. Már nem az a bájos, nagyszájú lány volt, akinek megismertem. Annyira esetlennek és félénknek tűnt, mintha nem tudott volna mit kezdeni azzal, hogy jöttem. Ki kellett deritenem, hogy mi történt, ezért azt javasoltam, hogy igyunk egy kávét. Mig a kávénkra vártunk, egyikünk sem szólt. Aztán előadtam a mesémet... Féltem, hogy a monológom közepén elröhögöm magam, soha nem tartottam magam igazán jó szinésznek. Azt viszont sajnáltam, hogy becsapom és ez az érzés csak erősödött a reakciója után. Nem tudtam eldönteni, hogy ő ennyire naiv, vagy csak spontán ennyire jószivű, és érzékeny. Azon aggódott, hogy nehogy fájdalmat okozzon nekem. Fel tudtam volna magam pofozni, hogy hazudnom kell neki. Megkockáztattam, hogy ha kiderül az igazság, soha többé nem áll szóba velem. De nem volt más választásom. Ezért azt javasoltam, hogy ne erőltessünk semmit, és aztán majd meglátjuk. Ezután a mondat után már megkönnyebbült, felszabadult és újra a régi, vidám lány volt. Annyira tiszteltem benne, hogy nem akarta,  kihasználni  a kinálkozó lehetőséget,nem akart kihasználni és ez számomra újdonság volt. 
Miután megbeszéltük a dolgainkat, hazafelé indultunk.  A kocsiban még elmesélte, hogy az unokatestvére Linda férjhez megy. Meglepődtem, hogy pont ahhoz a Mikihez, akiről azt gondoltam,  hogy Lili nagy szerelme, vagy legalábbis még mindig nem teljesen közömbös számára. És ő mindezt őszinte örömmel,minden keserűség nélkül mondta. Beavatott a tervébe is a lánybúcsúval kapcsolatban. Megkért hogy legyek a sofőrjük,legalább egy" józan" ember legyen a köztük. Örömmel vállaltam a feladatot, főleg azok után, hogy elmesélte  a terveket. Felajánlottam, hogy segitek beszerezni a szükséges "eszközöket". Alig vártam, hogy érjünk haza, zuhanyozzak és elinduljunk bevásárló körútra. Tudtam, hogy fergetesen fogunk szórakozni...

12. Fejezet

A reptérre vezető úton folyton Linda szavai jártak az eszemben. Próbáltam győzködni magam, hogy nem lehet igaza, biztos csak valamit félreértett. Tuti, csak azért mond ilyeneket, mert fülig szerelmes, és most mindenkit boldognak akar látni. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi van ha esetleg mégis van igazság abban, amit mondott. Mihez kezdenék, ha Rami mégis azzal állna elő, hogy tényleg nem csak baráti érzelmeket táplál irántam. Vajon megérné, hogy becsapjam őt és magamat is? Tudtam, hogy a szivem már nem szabad, még ha a helyzet kilástálannak is tűnt. Már előre megfogalmaztam magamban egy jó hosszú monológot, arra az esetre, ha Rami mégis kimondaná azokat a szavakat, amelyekre nem biztos, hogy vágytam.
A reptéren még pár percet vártam, majd megláttam Őt. A gyomromban görccsel indultam el felé. Rami ledobta a bőröndjét, szaladni kezdett felém, felkapott és megforgatott a levegőben. Annyira meglepődtem, hogy még tiltakozni is elfelejtettem. Mikor végre-valahára letett, megfogta az arcom és kaptam két puszit.


-Lili, de jó, hogy kijöttél elém.. Annyira hiányoztál. Amúgy reméltem, hogy te vagy az, annyira megváltoztál. Ciki lett volna, ha valaki mást kapok a karjaimba..:)


-Szia Rami. Én is örülök, hogy itt vagy. Bár, ha őszinte akarok lenni, kicsit meglepett, hogy jöttél. Egyáltalán nem számitottam rád.


Egek, meg tudtam volna magam pofozni, ennyire sablonos szöveg. Nem vagyok normális. De Linda bogarat ültetett fülembe, és képtelen voltam a gondolattól szabadulni. Annyira ciki volt az a helyzet, nem tudtam mit mondani. Nem találtam szavakat, ami bevallom ritkán fordult elő velem. De annyira kinos volt a szitu. Mert mi van, ha én magyarázok bele valami olyat, ami nem is létezik, és hülyét csinálok magamból? A helyzetet végül Rami oldotta meg, szerintem ő is érezte, hogy valami nem stimmel.


-Lili, valami baj van? Olyan furcsa vagy. Megbántottalak valamivel? Vagy történt valami, amiről nem tudok? Mit szólnál hozzá, ha beülnénk egy kávéra és beszélgetnénk, mielőtt elmegyünk hozzád? Úgyis szeretnék valamit mondani. Lehet utána szállodát kell keresnem, de szeretnék mindjárt az elején tisztázni valamit.


Bólintottam és még a reptéren kerestünk egy kávézót. Amig a kávéra vártunk, egyikünk sem szólalt meg. Mintha nem tudtunk volna hogyan és mit mondjunk a másiknak, féltünk a másik reakciójától. Csak ültünk, bámultunk magunk elé. Olyanok voltunk, mint az idegenek.Végül Rami unta meg a macska-egér játékot. Miután megkaptuk a kávét, megfogta a kezem és komolyan rámnézett.


-Lili, szerintem te tudod, hogy miről akarok beszélni, mit akarok mondani. Azt mondtad, meglepődtél, hogy látsz. De ezzel nem vagy egyedül, én is folyamatosan meglepődöm magamon. Nem tudom hova tenni az érzéseimet. Nem akarlak megijeszteni, és kérlek ne haragudj rám, de nem tehetek róla. Amikor Anita bemutatott, valamit megmozditottál bennem. És amikor megcsókoltad Kimit, azt akartam, hogy engem ölelj, engem csókolj. Tiszta hülyének éreztem és érzem magam. Bárhová nézek, téged látlak, mindenütt az illatodat érzem. Néha az őrület határán vagyok. Sokat gondolkodtam azon, hogy elmondjam-e, mivel láttam hogy néztél Kimire..


-Rami, semmi nincs Kimi és..


-Lili, ne, kérlek ezt ne.. Ne csapd be magad! Lehet, még te sem vagy tisztában vele, de én láttam azt az "Akarlak, annnyira akarlak" pillantást. Nem hibáztatlak érte, csak kérlek adj nekem is esélyt.


-Teljesen ledöbbentem, Rami.. Nem is tudom, hogy mit mondjak. Persze, eszembe jutott, hogy esetleg ezt fogom hallani tőled, de ez igy mégis egészen más. Tudod, hogy szeretlek, és kellesz nekem, nagyon is kellesz.  De nem úgy, ahogy te gondolod. Nem akarlak megbántani és elvesziteni, mert sokat jelentesz nekem. De csak mint egy jó barát. Nem akarom, hogy reménykedj, mert nem igérhetek semmit. Nem tudom azt mondani, hogy holnap, vagy 1 hét, 1 hónap múlva beléd szeretek, viszonozni fogom az érzéseidet.  Azért tudod fura ez, olyan sokáig vártam, hogy ezeket a szavakat halljam valakitől. És amikor ez teljesül, nem vagyok boldog. Ne érts félre, nagyon jól esik, csak annyira fáj, hogy nem tudom ezt viszonozni. Te nem ezt érdemled. Nem köthetlek magamhoz, nem lenne tisztességes veled szemben. Biztos, hogy találsz majd valakit, akivel boldog leszel. Legalább te legyél az, ha már én szenvedek...


-Lili, drága Lilikém! Annyira kis butus vagy.. Mi ez a depressziós hangulat? Nem halt meg senki.. Meg még a kezed sem kértem meg..:)! Ne haragudj, nem akartam lelkiismeret-fordulást okozni. Egyszerűen csak arra kérlek, hogy élvezd a velem töltött időt és ki tudja mi lehet még belőle. És ahogy mondtam, még én sem vagyok biztos az érzéseimben. Ha pedig mégsem alakul több, akkor meg lesz egy fogadott hugicám...Ne aggódj nagyon miattam, tudok vigyázni magamra.  Amúgy meg tudom, hogy Kimiért dobog a szived.  Ne is próbáld tagadni, nem vagyok vak. És szeretnélek boldognak látni, akár Kimivel is. Ne görcsölj, egyszerűen csak légy önmagad, nyitott és vidám. Megigéred, hogy megpróbálod a kedvemért? És most dönts: lakhatok nálad vagy keressek szállodát?


-Hát nem is tudom..-húztam kicsit az agyát. Először tényleg megrémisztett ezzel a szöveggel. Néha zavaros volt, de tudom hogy zavarban volt. A lényeget kihámoztam belőle. És igaza van, élvezni fogom a vele töltött időt, nem fogok agyalni dolgokon, csak hagyon, hogy megtörténjen velem.-Persze, hogy lakhatsz nálam, nem is engednélek máshová. Ugyanis terveim vannak veled. De most már menjünk, majd útközben elmesélem, mi lesz a feladatod. Amúgy tényleg örülök, hogy itt vagy.

11. Fejezet

Meglátogattam egy nagyon kedves barátnőmet, aki nem mellesleg énektanár volt és felkészültem a karaokéra. Lindán és Mikin kivül senki nem tudta, hogy tanultam énekelni. Mindig is jobban vonzott a művészet, mint mondjuk a matek, vagy a fizika. Lesz még egy-két meglepetés, szóval készülj Kimi - gondoltam magamban. Miután biztos voltam benne, hogy nem fogom magam égetni, elrohantam a nyomdába a pólókért. Linda pólójára az "ŐRÜLT", a többiekére pedig az "ÁPOLÓ" felirat került. Bár igy utólag visszanézve én voltam a legnagyobb őrült. De hogy Rami se maradjon ki a sorból, az ő pólóján "SOFŐR" állt. Mivel már tudtam, hogy jön, kibéreltünk a csajokkal egy limuzint, és biztos voltam benne, hogy elvállalja, hogy furikáz bennünket.
Hazaérve a szekrénybe dugtam el a pólókat, hogy még csak véletlenül se találjon rájuk Linda. Magamra zártam az ajtót és nekiálltam megtervezni a lánybúcsút. Kinyomtattam a feladatokat és lefoglaltam a helyszint az utolsó kötetlen bulizásra. Már előre röhögtem, hogy Linda kihúzza majd a legcikisebb feladatot, csak arra nem számitottam, hogy ez visszafelé fog elsülni..
Miután mindennel végeztem, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni, mert még nem pihentem ki teljesen az előző éjszakát. Nagyon fáradt lehettem, mert Kimi jelent meg álmomban és újra átéltem azt a csókot, amely teljesen felkavarta a lelki békémet. Meglepően kipihenten és jó hangulatban ébredtem. Gyors zuhany és fogmosás után a konyhába mentem, hogy mielőtt a reptérre megyek, legyen időm megreggelizni. Feltettem főni a kávét és megteritettem az asztalt. Mire végeztem Linda is kitámolygott a konyhába. Rossz volt ránézni, annyira nyúzottnak látszott.

-Lili, nem szégyelled magad? Hogy lehetsz ennyire kipihent? Mikor jöttél haza, nem is hallottalak?


-Az a helyzet, hogy én már korán ágyba kerültem és aludtam. Tudod, az ágyban aludni is lehet, nem csak.. khm társasozni. És ahogy elnézlek, jó hosszú menet lehetett :).


-Ma éjjel nem játszottunk, kivételesen mesét olvastam.


-Jó vastag könyv lehetett. Elolvastad Mikinek a Hetvenhét magyar népmesét oda-vissza?


-Nem, hanem..


- Inkább nem akarom tudni, ha nem haragszol. Ne kinozz, tudod, hogy senkim sincs, szóval ha lehet kimélj meg a részletektől...:D


-Pedig épp mesélni akartam Miki habtestéről..- ekkor köptem ki a kávét a röhögéstől.- Amúgy most komolyan,-váltott Linda komolyabb hangnemre-, nem lehet, hogy Rami többet érez irántad barátságnál? Fura, hogy csak igy idejön... Ráért volna a jövő héten jönni Kimivel, nem igazán volt oka, hogy most betoppanjon. Szerintem téged akar látni, miattad jön ide.

-Linda ezt verd ki a fejedből. Rami csak egy jó barát, semmit nem érez irántam. Na jó, ez igy nem igaz, mert úgy érzem, hogy kedvel, de ennél többet biztosan nem. Ő egy nagyon egyszerű és nagyszerű pasi, ahogy mondani szokták: a srác a szomszédból. De az nem lehet, nem szabad, hogy többet érezzen, mert én nem akarom megbántani. Pedig annyira jó lenne őt szeretni, tudom, hogy soha nem okozna fájdalmat. De nincs meg köztünk a kémia, és ez igy nem működne. Miért nem lehet az élet könnyű, miért kell ennyire bonyolultnak lennie? Mindenesetre tisztázni fogom Ramival a dolgokat. Most viszont magadra kell hagyjalak, mert indulok Rami elé a reptérre.