12. Fejezet

A reptérre vezető úton folyton Linda szavai jártak az eszemben. Próbáltam győzködni magam, hogy nem lehet igaza, biztos csak valamit félreértett. Tuti, csak azért mond ilyeneket, mert fülig szerelmes, és most mindenkit boldognak akar látni. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi van ha esetleg mégis van igazság abban, amit mondott. Mihez kezdenék, ha Rami mégis azzal állna elő, hogy tényleg nem csak baráti érzelmeket táplál irántam. Vajon megérné, hogy becsapjam őt és magamat is? Tudtam, hogy a szivem már nem szabad, még ha a helyzet kilástálannak is tűnt. Már előre megfogalmaztam magamban egy jó hosszú monológot, arra az esetre, ha Rami mégis kimondaná azokat a szavakat, amelyekre nem biztos, hogy vágytam.
A reptéren még pár percet vártam, majd megláttam Őt. A gyomromban görccsel indultam el felé. Rami ledobta a bőröndjét, szaladni kezdett felém, felkapott és megforgatott a levegőben. Annyira meglepődtem, hogy még tiltakozni is elfelejtettem. Mikor végre-valahára letett, megfogta az arcom és kaptam két puszit.


-Lili, de jó, hogy kijöttél elém.. Annyira hiányoztál. Amúgy reméltem, hogy te vagy az, annyira megváltoztál. Ciki lett volna, ha valaki mást kapok a karjaimba..:)


-Szia Rami. Én is örülök, hogy itt vagy. Bár, ha őszinte akarok lenni, kicsit meglepett, hogy jöttél. Egyáltalán nem számitottam rád.


Egek, meg tudtam volna magam pofozni, ennyire sablonos szöveg. Nem vagyok normális. De Linda bogarat ültetett fülembe, és képtelen voltam a gondolattól szabadulni. Annyira ciki volt az a helyzet, nem tudtam mit mondani. Nem találtam szavakat, ami bevallom ritkán fordult elő velem. De annyira kinos volt a szitu. Mert mi van, ha én magyarázok bele valami olyat, ami nem is létezik, és hülyét csinálok magamból? A helyzetet végül Rami oldotta meg, szerintem ő is érezte, hogy valami nem stimmel.


-Lili, valami baj van? Olyan furcsa vagy. Megbántottalak valamivel? Vagy történt valami, amiről nem tudok? Mit szólnál hozzá, ha beülnénk egy kávéra és beszélgetnénk, mielőtt elmegyünk hozzád? Úgyis szeretnék valamit mondani. Lehet utána szállodát kell keresnem, de szeretnék mindjárt az elején tisztázni valamit.


Bólintottam és még a reptéren kerestünk egy kávézót. Amig a kávéra vártunk, egyikünk sem szólalt meg. Mintha nem tudtunk volna hogyan és mit mondjunk a másiknak, féltünk a másik reakciójától. Csak ültünk, bámultunk magunk elé. Olyanok voltunk, mint az idegenek.Végül Rami unta meg a macska-egér játékot. Miután megkaptuk a kávét, megfogta a kezem és komolyan rámnézett.


-Lili, szerintem te tudod, hogy miről akarok beszélni, mit akarok mondani. Azt mondtad, meglepődtél, hogy látsz. De ezzel nem vagy egyedül, én is folyamatosan meglepődöm magamon. Nem tudom hova tenni az érzéseimet. Nem akarlak megijeszteni, és kérlek ne haragudj rám, de nem tehetek róla. Amikor Anita bemutatott, valamit megmozditottál bennem. És amikor megcsókoltad Kimit, azt akartam, hogy engem ölelj, engem csókolj. Tiszta hülyének éreztem és érzem magam. Bárhová nézek, téged látlak, mindenütt az illatodat érzem. Néha az őrület határán vagyok. Sokat gondolkodtam azon, hogy elmondjam-e, mivel láttam hogy néztél Kimire..


-Rami, semmi nincs Kimi és..


-Lili, ne, kérlek ezt ne.. Ne csapd be magad! Lehet, még te sem vagy tisztában vele, de én láttam azt az "Akarlak, annnyira akarlak" pillantást. Nem hibáztatlak érte, csak kérlek adj nekem is esélyt.


-Teljesen ledöbbentem, Rami.. Nem is tudom, hogy mit mondjak. Persze, eszembe jutott, hogy esetleg ezt fogom hallani tőled, de ez igy mégis egészen más. Tudod, hogy szeretlek, és kellesz nekem, nagyon is kellesz.  De nem úgy, ahogy te gondolod. Nem akarlak megbántani és elvesziteni, mert sokat jelentesz nekem. De csak mint egy jó barát. Nem akarom, hogy reménykedj, mert nem igérhetek semmit. Nem tudom azt mondani, hogy holnap, vagy 1 hét, 1 hónap múlva beléd szeretek, viszonozni fogom az érzéseidet.  Azért tudod fura ez, olyan sokáig vártam, hogy ezeket a szavakat halljam valakitől. És amikor ez teljesül, nem vagyok boldog. Ne érts félre, nagyon jól esik, csak annyira fáj, hogy nem tudom ezt viszonozni. Te nem ezt érdemled. Nem köthetlek magamhoz, nem lenne tisztességes veled szemben. Biztos, hogy találsz majd valakit, akivel boldog leszel. Legalább te legyél az, ha már én szenvedek...


-Lili, drága Lilikém! Annyira kis butus vagy.. Mi ez a depressziós hangulat? Nem halt meg senki.. Meg még a kezed sem kértem meg..:)! Ne haragudj, nem akartam lelkiismeret-fordulást okozni. Egyszerűen csak arra kérlek, hogy élvezd a velem töltött időt és ki tudja mi lehet még belőle. És ahogy mondtam, még én sem vagyok biztos az érzéseimben. Ha pedig mégsem alakul több, akkor meg lesz egy fogadott hugicám...Ne aggódj nagyon miattam, tudok vigyázni magamra.  Amúgy meg tudom, hogy Kimiért dobog a szived.  Ne is próbáld tagadni, nem vagyok vak. És szeretnélek boldognak látni, akár Kimivel is. Ne görcsölj, egyszerűen csak légy önmagad, nyitott és vidám. Megigéred, hogy megpróbálod a kedvemért? És most dönts: lakhatok nálad vagy keressek szállodát?


-Hát nem is tudom..-húztam kicsit az agyát. Először tényleg megrémisztett ezzel a szöveggel. Néha zavaros volt, de tudom hogy zavarban volt. A lényeget kihámoztam belőle. És igaza van, élvezni fogom a vele töltött időt, nem fogok agyalni dolgokon, csak hagyon, hogy megtörténjen velem.-Persze, hogy lakhatsz nálam, nem is engednélek máshová. Ugyanis terveim vannak veled. De most már menjünk, majd útközben elmesélem, mi lesz a feladatod. Amúgy tényleg örülök, hogy itt vagy.