2012. november 9., péntek

11. Fejezet

Meglátogattam egy nagyon kedves barátnőmet, aki nem mellesleg énektanár volt és felkészültem a karaokéra. Lindán és Mikin kivül senki nem tudta, hogy tanultam énekelni. Mindig is jobban vonzott a művészet, mint mondjuk a matek, vagy a fizika. Lesz még egy-két meglepetés, szóval készülj Kimi - gondoltam magamban. Miután biztos voltam benne, hogy nem fogom magam égetni, elrohantam a nyomdába a pólókért. Linda pólójára az "ŐRÜLT", a többiekére pedig az "ÁPOLÓ" felirat került. Bár igy utólag visszanézve én voltam a legnagyobb őrült. De hogy Rami se maradjon ki a sorból, az ő pólóján "SOFŐR" állt. Mivel már tudtam, hogy jön, kibéreltünk a csajokkal egy limuzint, és biztos voltam benne, hogy elvállalja, hogy furikáz bennünket.
Hazaérve a szekrénybe dugtam el a pólókat, hogy még csak véletlenül se találjon rájuk Linda. Magamra zártam az ajtót és nekiálltam megtervezni a lánybúcsút. Kinyomtattam a feladatokat és lefoglaltam a helyszint az utolsó kötetlen bulizásra. Már előre röhögtem, hogy Linda kihúzza majd a legcikisebb feladatot, csak arra nem számitottam, hogy ez visszafelé fog elsülni..
Miután mindennel végeztem, lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni, mert még nem pihentem ki teljesen az előző éjszakát. Nagyon fáradt lehettem, mert Kimi jelent meg álmomban és újra átéltem azt a csókot, amely teljesen felkavarta a lelki békémet. Meglepően kipihenten és jó hangulatban ébredtem. Gyors zuhany és fogmosás után a konyhába mentem, hogy mielőtt a reptérre megyek, legyen időm megreggelizni. Feltettem főni a kávét és megteritettem az asztalt. Mire végeztem Linda is kitámolygott a konyhába. Rossz volt ránézni, annyira nyúzottnak látszott.

-Lili, nem szégyelled magad? Hogy lehetsz ennyire kipihent? Mikor jöttél haza, nem is hallottalak?


-Az a helyzet, hogy én már korán ágyba kerültem és aludtam. Tudod, az ágyban aludni is lehet, nem csak.. khm társasozni. És ahogy elnézlek, jó hosszú menet lehetett :).


-Ma éjjel nem játszottunk, kivételesen mesét olvastam.


-Jó vastag könyv lehetett. Elolvastad Mikinek a Hetvenhét magyar népmesét oda-vissza?


-Nem, hanem..


- Inkább nem akarom tudni, ha nem haragszol. Ne kinozz, tudod, hogy senkim sincs, szóval ha lehet kimélj meg a részletektől...:D


-Pedig épp mesélni akartam Miki habtestéről..- ekkor köptem ki a kávét a röhögéstől.- Amúgy most komolyan,-váltott Linda komolyabb hangnemre-, nem lehet, hogy Rami többet érez irántad barátságnál? Fura, hogy csak igy idejön... Ráért volna a jövő héten jönni Kimivel, nem igazán volt oka, hogy most betoppanjon. Szerintem téged akar látni, miattad jön ide.

-Linda ezt verd ki a fejedből. Rami csak egy jó barát, semmit nem érez irántam. Na jó, ez igy nem igaz, mert úgy érzem, hogy kedvel, de ennél többet biztosan nem. Ő egy nagyon egyszerű és nagyszerű pasi, ahogy mondani szokták: a srác a szomszédból. De az nem lehet, nem szabad, hogy többet érezzen, mert én nem akarom megbántani. Pedig annyira jó lenne őt szeretni, tudom, hogy soha nem okozna fájdalmat. De nincs meg köztünk a kémia, és ez igy nem működne. Miért nem lehet az élet könnyű, miért kell ennyire bonyolultnak lennie? Mindenesetre tisztázni fogom Ramival a dolgokat. Most viszont magadra kell hagyjalak, mert indulok Rami elé a reptérre.

Nincsenek megjegyzések: