14.Fejezet

Alig vártam, hogy érjünk haza és elinduljunk beszerezni a kellékeket a lánybúcsúhoz. Otthon, miután bemutattam Ramit, Linda egy apró meglepetéssel fogadott.


-Lili, van egy kis baj. Rengeteg cucc halmozódott fel, és úgy néz ki, hogy Ramival meg kell osztanod a szobádat és az ágyadat is. Bocs, ez tényleg vészhelyzet, ugyanis a szüleid is beesnek az esküvőre, és a szüleim mindent átköltöztettek hozzám, így a vendégszobát most ruhák, szalagok, ajándékok foglalják el. Ugye ez nem okoz túl nagy gondot? Gondoltam, miután úgyis jóban vagytok, nem lehet akkora gáz...


-Öööö...


-Lili, ha ez téged zavar, még nem késő, hogy szállodába költözzek. Így is elég kényelmetlenül érzem magam, hogy  minden bejelentkezés nélkül jöttem, és galibát is okozok...


-Rami, dehogy is. Nem gond, ezt már megbeszéltük. Szó sem lehet szállodáról, nagy az ágyam, felnőttek vagyunk, elférünk. És természetesen az esküvőre is jössz velem. Ne nézz így rám, ennyivel tartozol... És most megmutatom a szobát, gyere. -Magammal húztam Ramit, megmutattam a lakást, kipakolt és lezuhanyozott. Lefordítottam neki a feladatokat, és összeírtuk, hogy mire van szükségünk. Mivel nem volt éhes, úgydöntöttünk, hogy majd útközben bekapunk valamit.


-Linda, leléptünk...- kiabáltam még be a lakásba.- Nem tudjuk, hogy mikor jövünk, ne várjatok ránk. Na, ezen is túl vagyunk. Rami, szerinted mivel kezdjük?-Rami arcát látva, tudtam mi jár az eszében.- Ne vigyorogj ilyen kéjesen, az az utolsó lesz a sorban. Bár tényleg az fogja okozni a legnagyobb élvezetet...:)


-Akkor viszont kezdjük egy szupermarketben, ahol lehet kapni zöldséget, meg minden mást, amire szükségünk van. Aztán eszünk, és hagyjuk, hogy utána...-megnyalta a szája szélét...


Hatalmas viták, csaták és nevetések  közepette vásároltunk . Utolsónak egy drogériába tértünk be. Itt volt a legneccesebb. Amikor kiválasztottunk a "meglepetést", szinte röhögőgörcsöt kaptam.


-Rami, el tudod képzelni Linda fejét, ahogy kihúzza és elovassa ezt a feladatot?- a mondat végén már szinte csak hörögtem, mert nem kaptam levegőt. Az eladók csak kicsit néztek hülyének. Biztos voltam abban, hogy egy ideig nem térek be ide vásárolni.


-Te Lili, ne örülj annyira. Mi van akkor, ha te húzod ki? Az lesz csak mókás..:D Én baromira fogom élvezni..:)


-Kizárt...Nem fordulhat elő...-zártam le a témát.- Amúgy nem vagy még fáradt? Mert én már alig állok a lábamon, és holnapi éjszaka is hosszú lesz.

Még gyorsan ettünk, és elindultunk a lakásba. Mindent összekészítettünk másnapra, majd elmentem zuhanyozni. Gyorsan ágyba bújtam, hogy Rami még csak véletlenül se lásson pizsiben. Mondjuk ez elég vicces gondolat volt, ugyanis még kb. 1 hétig fogunk egy ágyban aludni. Mialatt Rami zuhanyozott, azon törtem a fejem, hogy fogok aludni. Megbíztam Ramiban, de mégis férfi..Nyakig betakartam magam, de azért  nem akartam túlzásokba esni. Mikor Rami kijött a fürdőből, nem volt rajta más, csak egy boxer. Izmos volt a felsőteste, nyeltem egy nagyot és arra gondoltam, ha nem lenne Kimi, tuti kísértésbe esnék... Rami, mintha csak megérezte volna a vívódásomat, magára kapott egy pólót.

-Csak, hogy megnyugodj.


-De Rami, nem is mondtam semmit- védekeztem.


-Nincs rá szükség, látom a szemedben, hogy mire gondolsz és a bizalmatlanságot is. Még soha nem erőszakoltam meg nőt, és nem veled akarom elkezdeni. Tudod, szeretem, ha a csaj élvezi, amit csinálok..


Éreztem, hogy kicsit megbántódott, de nem ez volt a célom, csak annyira össze voltam zavarodva.


-Rami, ne haragudj nem akartalak megbántani. Csak most én sem tudom, hogy kivel, hogy, hányadán állok. Még soha nem voltam ilyen helyzetben...De nem akarsz már végre ágyba bújni?- paskoltam meg az ágy másik oldalát.-Talán nézhetnénk valami filmet, persze ha van kedved..


-Mi lenne ha inkább beszélgetnénk? Csak hogy tisztázzuk végre a dolgokat. Nem azért jöttem, hogy elcsábítsalak, hanem hogy segítsek és melletted álljak. Tudom, érzem, hogy támaszra van szükséged Kimivel és Hannával szemben és mindent meg fogok tenni, hogy segítselek, bár tudom, hogy nem kérted, de ez van, akár tetszik, akár nem. És most bújj hozzám..-ölelt át és magához húzott az ágyban.-És most már elmondhatnád végre, hogy mit érzel Kimivel kapcsolatban. És kérlek ne gyere azzal, hogy semmit. Különben nem futottál volna ilyen messzire. A hajad is ezért változtattad meg, vagy legalábbis azt mondják, akkor szoktak drasztikus eszközökhöz folyamodni a nők. Na nem mintha rosszul állna.. Szóval...


Teljesen ledermedtem, nem hittem el, hogy úgy olvas bennem, akár egy nyitott könyvben. Elhúzódtam tőle, felültem és átkaroltam a térdemet.


-Ne haragudj, de nem tudok úgy gondolkodni, hogy átölelsz. Nem miattad van, csak nem nagyon szoktam meg, hogy elmondjam az érzéseimet. Bár azt sem tudom, hogy mit érzek. Fura, mert még csak nem is ismerem Kimit. Persze hallottam róla, messziről csodáltam. Amikor ott a bárban láttam, remegett a gyomrom, a lábam. Próbáltam játszani, hogy utálom, de valahogy meg kellett védenem magam. Amikor megcsókolt, mintha a mennyországban lettem volna. Azt szerettem volna, ha megáll az idő. Annyira édes volt a csókja, nem is tudtam, hol vagyok. Még soha senki nem csókolt így, na nem mintha olyan sokan lettek volna. Kívánatos  nőnek éreztem magam, elhitette velem egy pillanat alatt, hogy én is vagyok olyan jó, mint Hanna. A szeme, a keze, a szája egyszerűen beleivódtak a gondolataimba, szinte beleégtek az agyamba. Nincs olyan éjszaka, hogy ne látnám a gyönyörű szemeit, ne érezném újra az ajkát. De aztán látom őt Hannával. Mintha kitépnének egy darabot a szívemből, uralkodnom kell magamon, hogy ne fakadjak sírva. Szinte fizikai fájdalmat érzek. Arra vágyom, hogy mellettem legyen, hogy öleljen, ő legyen az első, akit reggel először megpillantok, szeretnék vele kéz a kézben sétálni, bohóckodni a hóban, hideg téli estéken popcornt majszolni vele a tv előtt. Azért is jöttem el Finnországból olyan gyorsan, mert mindenhol őt láttam, a tekintetemmel kerestem, vártam, hogy talán megszerezte a telefonszámom és érdeklem annyira, hogy felhív. Aztán persze zokog a lelkem és ostorozom magam, hogy miért vagyok ennyire hülye. Érveket sorakoztatok fel ellene és mellette. Próbálom gyűlölni, közben meg aggódok érte és féltem. Mindennap úgy kelek fel, hogy újra fel kell vennem az álarcot, és el kell játszanom, hogy minden rendben van. Nem láthatja senki, hogy mennyire szenvedek és harcolok a gyermeteg, bolondos álmaim, reményeim ellen...- ekkor legördült egy könnycsepp az arcomon, nem bírtam tovább..Rami mellém ült és átkarolt. Olyan jó volt, hogy ott ült mellettem és  támaszt nyújtott..


-Édes, drága kicsi lány, kérlek ne sírj!  Annyira sajnálom, hogy így kell megélned az első szerelmet. Mert lehet te nem tudod, de ez a szerelem. Mondhatnék most bármit, de nem hiszem, hogy vigasztalna. Csak hagyj magadnak időt. Tudom, ez nem segít sokat, de hidd el boldog leszel. Talán még Kimivel is, csak harcolj érte, ne add fel. Hidd el, te sem vagy neki közömbös. És harcolj Hanna ellen. Én itt vagyok neked, melletted, rám számíthatsz mindenben. De most feküdjünk le, és próbálj aludni, mert holnap nagy nap lesz és fáradt leszel.


Nem hittem, hogy aludni fogok ezen az éjszakán, de amint megéreztem Rami ölelő karjait, nyugalom töltött el. Neki elhittem, hogy még minden rendbe jöhet..