24. Fejezet

Megvártam míg Kimi beszáll az autóba és indít. Sokáig néztem a távolodó kocsi után, már a hátsó lámpák fényeit sem láttam, de még mindig az út szélén álltam és bámultam magam elé. Nem nagyon akaródzott bemenni. Annyira vártam azt az estét, de valahogy minden megváltozott. Tudtam, hogy hiányérzetem lesz, de gondoltam, kihozom az éjszaka hátralévő részéből a legtöbbet és megpróbálok nem gondolni Kimire. Igen, azt mondta, hogy nem fekszik le Hannával, de a kis ördög mégis ott kószált körülöttem és mocskos dolgokat súgott a fülembe. Sajnos nagyon vizuális típus voltam, így rögtön leperegtek  a szemem előtt a képzelt dolgok. Igyekeztem mással elfoglalni magam, kevés sikerrel. Lassan megfordultam és elindultam egy szelet tortáért. Úgy gondoltam, talán ez segít valamennyit.

-Te meg hol voltál ennyi ideig?- persze Rami azonnal észrevett. -Miért vagy úgy elkenődve? Azt hittem, repdesni fogsz a boldogságtól. De ha rád nézek, nekem is sírni támad kedvem. Az a javaslatom,hogy igyunk..

-Megmented az életemet, mint mindig- húztam mosolyra a szám.-Amúgy mi ez a megjegyzés, hogy repdesni fogok a boldogságtól? Mit gondoltál egy toll vagy motor lesz a fenekemben, és itt fogok csapkodni körülöttetek? Rikácsoljak is hozzá?

-Egek, nem vagy semmi. Mi hozza ki belőled ezeket a hülyeségeket? Bocs, csak most látlak magam előtt.- Rami a könnyeit törölgette, annyira röhögött. Lassan nyugodott csak meg.- De ugye azt tudod, hogy minden érzelem ott tüköződik a szemeidben? Szóval, csupa fül vagyok..

-Tudod, mit látsz most a szemeimben? Azt a hatalmas darab tortát, amivel Linda felénk tart. És ez csak az enyém, csakis az enyém. Mesterséges boldogsághormon. Miért van az, hogy amit szeretek az bűn, tilos vagy hízlal? Bár ez engem most a legkevésbé sem érdekel. Á, csokitorta..-nyaltam meg a szám, kivettem Linda kezéből a tányért és mint aki nem evett már egy hete, úgy vetettem rá magam az édességre.

-Nem mondod komolyan, hogy ezt az óriási szeletet egyedül eszed meg? Van neked.. igaz, már megbeszéltük, hogy nincs szíved. Ugye, Linda ebből nekem is jár?

-Elvileg járna. De ne reménykedj, esélyed nincs.- legyintett lemondóan a drága unokatestvérem.- Sokat kell még tanulnod a nőkről- veregette meg Linda Rami vállát. -Ha boldogok vagyunk: csoki, ha szomorkodunk: csoki, ha ünnepelünk: csoki, bármilyen alkalom: csoki. Lilinél pedig ez különösen igaz. Már gyerekként is ez  volt a kedvenc kajája. A karácsonyfára mindig magasra akasztottuk a csokidíszeket, hogy ne lopkodja le. Egyébként nála ilyenkor teljesen lemegy a roló, nem lát, nem hall, csak egyetlen kérdésre tud válaszolni. Most figyelj: Lili, milyen csokit szeretsz?

-"A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét¸ a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét amit csak készítenek a világon.”- soroltam unottan és monoton hangon. Tudtam, hogy ez gonosz dolog, de ekkora poént nem lehetett kihagyni. Nem akartam az érzéseimről beszélni és elterelő hadműveletbe kezdtem. Ebben Linda is sokat segített, persze tudtán kívül. Feltűnés nélkül Ramira és Lindára sandítottam. Bár ne tettem volna. Nagyon kellett ugyanis figyelnem, hogy ne fulladjak meg. Rami üveges tekintettel bámult maga elé, Linda pedig nagyokat nyelt és próbált komoly maradni. A felmentő sereg Miki személyében érkezett, mert nem biztos, hogy még sokáig bírtam volna.

-Rami, jól vagy? Úgy nézel ki, mint aki sokkot kapott.- Rami előbb megrázta a fejét, majd bólogatott, végül mutogatni kezdett.- Activitiztek és nekem nem is szóltok?- itt volt végem. Gyorsan lenyeltem a falatot, letettem a tányért az asztalra, majd a kezembe temettem az arcom, mert annyira rázott a nevetés. Linda is valami hasonlón mehetett keresztül, mert csak annyit éreztem, hogy fejét a vállamra hajtja és iszonyatosan rázkódik a teste. Egyedül Miki próbált komoly maradni, de amikor meglátta a maradékot, neki is leesett és velünk együtt kacagott. Szegény Raminak viszont picit sem volt mókás. -Úgy látom, a lányok előadták a csoki-magánszámukat.- szegény alig bírta kinyögni, de sajnálta Ramit.

-Jól van.. próbáljunk...most.. már...kicsit..komolyak..maradni..-nehezen préseltem ki magamból ezt a mondatot, de már fájt az oldalam és féltem, hogy most Rami tényleg pipa lesz, mert az utóbbi időben egyre gyakrabban szórakoztam a rovására.- Bocs, Rami, ez akkora poén volt, hogy nem lehetett kihagyni. Tényleg sajnálom.. Gyere, hozunk neked is tortát..-adtam egy puszi az arcára. -Amúgy Miki ugyan ezt az arcot vágta, amikor először eljátszottuk Lindával, szóval vigasztalódj.

-Csak az én esetemben nem volt megörökítve, neked viszont az unokáid is látni fogják-vette át a szót vigyorogva Miki és a kamerára mutatott. Szerencsére Rami vette a poént és már ő is nevetett.

-Csak akkor bocsátok meg, ha egyszer velem is eljátszod Lili, és valakit átverünk. Látni akarok egy arcot, hogyan reagálhat erre egy épeszű ember. Mert hogy te nem vagy az, ez fix. Amúgy nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én már baromi fáradt vagyok. És ahogy Lilit elnézem, róla sem fogják a frissesség szobrát megmintázni...De ha te még maradni szeretnél, tőlem maradhatunk..-fordult felém Rami és végighúzta ujját a szemem alatt.

-Te vagy az én hősöm..Már nekem is eszembe jutott, hogy el kellene tűnni. Csak még köszönök a szülőknek, és mehetünk...Ti még maradtok?-kacsintottam Lindáékra.- Szerintem húzzatok ti is, és élvezzétek ki a nászéjszakátokat a luxusszállodában..Aztán holnap találkozunk a futamon és utána a záróbulin.-Ramival az oldalamon elindultam köszönni a szüleimnek, ami nem ment túl gyorsan. Kb. 1 órával később értünk haza 3 doboz sütivel. Ramit elküldtem zuhanyozni, én pedig a sütiket rendezgettem a hűtőben, és önkéntelenül is dúdolni kezdtem.

-Nagyon szép hangod van, szeretem hallgatni. De ez is valami szomorú dal.. Ismerős, bár nem tudom hová tenni.

-Jesszusom, de rám ijesztettél- kaptam a kezemmel a mellkasomhoz.- A legszebb dalok szomorúak, mert általában fájdalomról, viszonzatlan szerelemről szólnak.  És mielőtt megkérdeznéd, nincs kedvem róla beszélni. Ezt a harcot most magamnak kell megvívni. Tudom, hogy segíteni akarsz, de vannak helyzetek, amikor egyedül kell zöld ágra vergődnöm. De nem tudom eléggé megköszönni, hogy támogatsz és mellettem állsz. És mielőtt túlságosan belemélyednénk a lelkizésbe, húzok zuhanyozni.-mikor elkészültem, bevackoltam magam Rami mellé.

-Ugye tudod, hogy Linda holnap nem jön a futamra?- kérdezte hirtelen.- Azt mondta, hogy nagyon fáradt, teljesen kimerítették az előkészületek, és ha nem lenne baj, akkor inkább itthon maradna. Viszont így van egy jegy...Nincs véletlenül egy csinos barátnőd, aki eljönne velünk? Valaki, aki azért tudja is,  hogy miről van szó.
És akkor már eljöhetne az esti partira.. Ne legyek egyedül... -kiskutya tekintettel nézett rám..


-Várj, gondolkodnom kell kicsit... Meg van..! Talán Marcsi eljöhetne, soha nem hagyná ki ezt a nagydíjat. Meg szerintem itt is van Pesten. Írok neki sms-t, mert az éjszaka közepén nem fogom felcsörgetni. Aztán majd holnap megtudjuk, hogy velünk tart-e. Bár ahogy ismerem, semmiért ki nem hagyná. De Rami.. ne nagyon nyomulj rá, mert ő... , na mindegy, majd elmondja, ha akarja. És a partival sem lesz gond, nagyjából egyezik a méretük Lindával.. - ezzel elővettem a telefonom, és gyorsan felvázoltam a helyezetet. Mire megnyomtam a küldés gombot, Rami már hortyogott mellettem. Mosolyogva csóváltam meg a fejem, majd az én testem is megadta magát, és pihentető, mély álomba merültem.
Másnap a telefonom csörgésére ébredtem. Direkt nem halkítottam le, ha esetleg Marcsi hívna, észrevegyem és tudjam, mi az ábra. Kómásan tapogatóztam a telefon után. Rami a fejére húzta a párnát és onnan morgott.

-Kapcsold már ki azt az átkozott masinát. Nálad már beteges a korai kelés.. Hogy bírod?

-Ne morogj már. Olyan vagy, mint valami öreg medve. Amúgy meg úgyis kelni kellene lassan, ha időben ki akarunk érni a pályára. -szerencsére megtaláltam a telefont, ami kitartóan csöngött. Felvettem és épp bele akartam szólni, de...

-Mondd, hogy igaz! Ugye nem viccelsz? Ugye tényleg mehetek veled? Az estét is komolyan gondolod? El sem hiszem! - azt hiszem, akkor teljesen magamhoz tértem.

-Neked is szép, jó reggelt.

-Upsz, bocsi. Tényleg. Szia! Mondd, hogy nem ébresztettelek! Csak amikor megláttam az sms-t, nem bírtam magammal.

-Egek, Marcsi, melyik kérdésedre válaszoljak? Várj, megpróbálom sorban: igen, nem, igen, igen és igen.

-Ó, a korai ébresztésért jövök neked eggyel...Még mindig nem fogom fel, hogy sikerült jegyet szerezned. Mesélj, mondj el mindent!

-Á, ez hosszú történet, vagyis annyira nem.. De mi lenne, ha inkább a pályán találkoznánk és mindent megbeszélnénk, úgy kb. 2 óra múlva? Remélem, addigra elkészülök. Rami úgyis indul zuhanyozni és akkor talán nem késünk el.- Rami  dünnyögni kezdett, hogy eszébe sincs még kimászni az ágyból, de én óvatosan a lábaimmal letoltam az ágyról. Egy pillanat múlva tompa puffanás és finn káromkodás hallatszott.

-Ez meg mi volt? Elestél?- Marcsi pánikolni kezdett.

-Dehogy, csak Rami ért földet és nem éppen nőies mozdulatokkal landolt. Mivel lusta, nem volt más választásom, mint hogy erőszakhoz folyamodjam és kirugdossam az ágyból.

-Rami? Rami Räikkönen? Na várj, csak! Nem mondod, hogy ő fekszik az ágyadban? Hogy tudtad idáig eltitkolni?

-Marcsi, ígérem, tényleg minden elmondok, de az említett úriember ül a földön, szemrehányó tekintettel mered rám és fülel, hogy miről beszélünk. Kénytelen vagyok finom reggelivel kiengesztelni. De nemsokára találkozunk, majd még előtte rád csörgök, hogy merre jársz, mert a jegyed nálam van.Ja, még annyit, hogy az esti bulira itt nálunk átöltözhetsz, Linda tuti kölcsönadja valamelyik szexi ruháját. Puszillak és már alig várom, hogy lássalak.-fejeztem be a beszélgetést.

Kb. 2 óra múlva parkoltunk le, Marcsi már ott várt ránk. Kiugrottam az autóból és rögtön egymás nyakába borultunk rég nem látott barátnőmmel. Mint mindig, most is dögösen nézett ki, zumba-őrült volt, és ez az alakján is látszott. Hosszú vörös haját egyszerű lófarokba kötötte. Olyan jelenség volt, akit nem lehetett nem észrevenni. Láttam, hogy Rami szeme felcsillan és tudtam, hogy a figyelmeztetésem ellenére be fog próbálkozni.

-Lili, nem akarsz bemutatni a barátnődnek?- kopogtatta meg Rami a vállam.-Hol hagytad a jó modorodat?

-Ó, bocsánatáért esedezem drága uram, hogy önt kifelejtettem a sorból. De azonnal pótolom..-hajoltam meg szertartásosan. Miután megtörtént a bemutatkozás, elindultunk megkeresni Jensont.

-Ugye, ha Rami itt van, akkor Kimiéktől fogjuk nézni a futamot?-tudtam, hogy ő Kimi legnagyobb rajongója és annyira sajnáltam, hogy csalódást kell neki okoznom, de majd megkérem Ramit, hogy mutassa be őket egymásnak.

-Ööö, Marcsi, hidd el jobban jársz, ha Jensonéktól követjük a futamot. -Marcsi kérdőn nézett ránk.-Ne gondolj semmi rosszra, csak ha összeengednénk a Kimi barátnőjével, félő olyan balhé lenne, hogy elmaradna a nagydíj. Ugyanis Hanna utálja Lilit, bár őt sem kell félteni. Tudnék erről mesélni..

-Hogy te milyen pletykás vagy, Rami...De attól még Marcsit bemutatod Kiminek, ugye? Még ha nem is itt, akkor este a bulin.. Bocs, Marcsi, nem biztos, hogy itt lesz idő, vagy alkalom..- útközben elhaladtunk Kimiék homeja előtt. Láttam őt egy pillanatra, Hanna természetesen rajta lógott. Nekem háttal állt, így nem láthatott engem, sem azt hogy Kimi kacsintott és intett. Én rámosolyogtam és visszaintegettem. Marcsi kérdőn pislogott, én pedig a majd később mindent elmondok nézéssel viszonoztam pillantását. Pár perc múlva megtaláltuk Jensont is, elemében volt, ahogy szokott, most is magyarázott. Nem akartuk zavarni, amikor észrevett minket, mosolyogva hozzánk lépett és bemutatkozott. Az ő szeme is megakadt a barátnőmön. Persze ez Marcsit nem hatotta meg, Jenson olyan semleges volt neki. Láttam,hogy már tűkön ül, hogy mindent megtudjon. Csevegni kezdtünk, majd Rami kitalálta, hogy átmegy köszönni Kiminek meg a szüleinek. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy mi is lelépjünk.

-Jenson, sok sikert, mert mi a futam kezdetéig lelépünk Marcsival kávézni, annyi mindent kell megbeszélnünk. Szóval ügyes legyél, mindent bele..

-Ne szédíts, tudom, hogy Kiminek szurkolsz... De azért jól esik..- kacsintott.

-Alex, ne bosszants...! Neked is szurkolok, persze csak Kimi után...Amúgy szólnál Raminak, hogy majd a kezdéskor találkozunk, ill ha akar keressen meg? Pá..!- ezzel fogtuk magunkat és mentünk pletyizni. Annyi mondanivalónk volt, hogy nem tudtuk, honnan kezdjük. Őszintén elmondtam neki mindent, tudtam, hogy ő semlegesen látja a dolgokat. És bár interneten tartottuk a kapcsolatot, az nem pótolhatta a személyes találkozásokat. Kevés barátom volt, inkább csak haverok, de ő a barátok közé tartozott és tudtam, mindig számíthatok rá.
Jó hangulatban értünk vissza a homeba, Rami már várt ránk. Pont a kezdésre érkeztünk és annyira jól éreztük magunkat, hogy sokan azt hitték, elgurult a gyógyszerünk. Miután minden gond nélkül elrajtolt a mezőny, láttam Marcsin, hogy feszülten néz körbe.

-Tudom, hogy mire gondolsz. Nem tudom, hogy itt van-e, de nem is ismerem. Ha gondolod, kérdezd meg Ramit.

-Á, felejtsd el. Annyira nem vagyunk jóban, hogy rákérdezzek. Nincs nekem olyan szerencsém. Ill. bocs, ilyet nem mondhatok, mert igenis szerencsés vagyok, hiszen más erről csak álmodik.-mutatott körbe.

-De butus vagy..Miért ne lehetne szerencséd? Amúgy tényleg nem tudom, kivéve,ha megkérdezem Ramit. De úgy látom, nem szeretnéd. Viszont, figyelj csak: ha minden rendben lesz, meglátogatsz Finnországban és ott tuti találkoztok majd. -nyomtam puszit az arcára. Ezután már nem beszélgettünk privát dolgokról. A futam baleset nélkül zajlott, Kimi a 2., Jenson pedig a 4. helyen végzett. Gratuláltunk Jensonnak, majd mentünk haza készülni az estére. Mire hazaértünk, már Lindáék is ott voltak. Amíg Linda és Marcsi kiválaszották a ruháikat, én bevonultam a fürdőbe. Elég sokáig tartott, míg mindannyian elkészültünk, de a pasik büszkén vonulhattak mellettünk. Marcsi fekete-ezüst miniruhát vett fel, Linda tűzpiros ruhában pompázott, én megmaradtam az eredeti feketénél, ami Raminak annyira tetszett. Taxit rendeltünk, mert gondoltunk arra, hogy biztosan fogunk koccintani a fiúk sikerére. Az esti forgalomban eltartott jó ideig, mire a Dunapartra értünk és feljutottunk a hajóra, ahol a partit tartották. Már javában folyt a pezsgő, szólt a zene, de nem késtünk le semmiről. Állófogadás volt, így kerestünk egy szabad asztalt, körbeálltuk és mindannyian vettünk a pincértől pezsgőt, majd még egyszer koccintottunk Linda és Miki egészségére. Kis idő múlva Jenson is megtalált minket, így teljes lett a kis csapat. Nagyon hiányzott Kimi, de tudtam, hogy egy ártatlan mozdulat vagy pillantás is veszélyes lehet. És nem akartam semmibe belebonyolódni. Jenson épp a lánybúcsút mesélte, mikor hirtelen valaki hátba vágta Ramit.

-Rami, öreg cimbora, nem is tudtam, hogy te is itt vagy!- fogalmam sem volt, hogy ki lehetett a pasi, Marcsi viszont köhögőrohamot kapott. Gyorsan Marcsihoz hajoltam, de ő csak bólintani tudott, hogy minden ok.

-Toni, már vagy ezer éve nem láttalak. Hogy kerülsz ide? Jaj, de hülye vagyok. Hiszen Kimi legjobb barátja vagy, gondolhattam volna, hogy itt leszel. De furcsa, hogy nem láttalak a homeban. Mindegy, engedd meg, hogy bemutassam a barátaimat. Toni Vilander Kimi legjobb barátja, ők pedig: Linda, Miki, Lili, Marcsi és Jensont ismered.-ekkor esett le, hogy mi történt az én barátnőmmel. Figyeltem az arcát, vörös lett, mint a pipacs, mikor Toni megpuszilta. Nem hittem el, hogy ez bekövetkezhet, de teljes szívemből örültem neki. Amikor egymáshoz értek szikrázott körülöttük a levegő. Ámor nagyon aktív volt a hétvégén. Toni is zavarban volt, sokáig szorította magához Marcsit. Mikor Raminak leesett, visszaköpte a pezsgőt a pohárba. Oldalba vágtam, mire vigyorogva nézett rám. Most már tényleg úgy éreztem, hogy mázlista vagyok. Egy idő után egy idősebb úriember szót kért, és kihirdette a pályázat végeredményét. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nem jutottam az első háromba. Ráadásként még Hanna gúnyos pillantását is elkaptam.Hanna gyönyörű fehér estélyit viselt, ami többet mutatott, mint amennyit takart. Miki észrevette, és átölelt. Annyira elmerengtem, hogy csak arra figyeltem fel, hogy a barátaim lökdösnek a színpad felé. Akkor esett le, hogy volt még különdíj is, amit nekem ítéltek. Mosolyogva mentem a színpadra. Mint kiderült, belépőt nyertem a hátralévő futamokra, teljes ellátással, repülőjeggyel. Ugrálni tudtam volna a boldogsától. A tekintetemmel rögtön Kimit kerestem, aki a győzelem jelét mutatta. Rámosolyogtam és indultam vissza a többiekhez. Nem tudom pontosan mi történt, csak arra eszméltem, hogy mindenki körülöttem térdel és próbáltak magamhoz téríteni. Borzasztóan fájt a fejem, csillagokat láttam. Az jutott eszembe, hogy ennyire béna nem lehetek.

-Lili jól vagy?-Miki aggódva nézte a fejem és mondta, hogy kövessem a ujját a szememmel.

-Fáj a fejem. Amúgy mi történt?

-Jókorát estél, ugyanis a drága Hanna kirakta a lábát és megbotlottál. Szerencsétlenségedre beütötted a fejed az asztal sarkába. Lesz egy kis púp, de be kellene menned a kórházba megnézetni. Ill. nem kellene, hanem én magam gondoskodom róla, hogy elmenj.-Mikiből előbújt az orvos, és tudtam, hogy nem úszom meg. Semmi kedvem nem volt hozzá, de talán tényleg úgy volt a legjobb. Marcsi kezében egy poharat láttam, szegény annyira megrémült, hogy elfelejtette letenni.

-Marcsi, mi van a poharadban?

-Basszus, nem is vettem észre, hogy még mindig tartom. Épp kávét akartam inni, amikor...

-Elkérhetem?- láttam, hogy Miki tiltakozni akar, de nem engedtem szóhz jutni. Nehezen felálltam, kicsit szédültem is, de pontosan tudtam, hogy ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Kivettem Marcsi kezéből a poharat és elindultam Hanna felé. Gúnyos mosollyal nézett rám, elvégre ő győzött. Én viszont nem hagytam annyiban, és az arcába löttyintettem a hideg kávét, ami lecsöpögött a ruhájára. Felemelte a kezét, de én gyorsabb voltam és elkaptam.

-Eszedbe se jusson, te buta liba. Nagyon elegem van belőled, ne próbálj még egyszer a közelembe jönni, külünben feljelentelek testi sértésért. Megértetted? Ha már nincs eszed, legalább viselkedni megtanulhatnál. Nem foroghat minden körülötted, tanuld meg elviselni a vereséget, ahogy emberhez illik.

-És ez rám is vonatkozik. Soha többé nem akarlak látni. Végeztünk egymással!- fűzte hozzá Kimi. Majd elkapta Hanna karját, az ajtóhoz rángatta és kidobta. Szédelegve mentem vissza a barátaimhoz, Rami átkarolt és elindulunk a kórházba.