3. Fejezet

Csak lassan tértem magamhoz és reméltem, hogy csak képzeltem az egészet. Egyszer egy bölcs ember azt mondta, hogy véletlenek nincsenek. Mindennek megvan az oka: nem véletlenül találkozunk emberekkel, nem véletlenül vagyunk adott helyen egy  bizonyos idôpontban.  Akkor úgy éreztem, nagyon rossz helyen vagyok, a lehetô legrosszabb idôben.  Mintha hullámvasúton ültem volna és a magasból a mélybe zuhannék. Csak remélni tudtam, hogy ennél lejjebb már nem lesz. Sajnos tévedtem.
Nagyon rosszul éreztem magam, Anita pedig egy pohár vizet nyújtott felém. Már csak négyen maradtunk a szobában. Persze Nina nem bírta ki, hogy ne piszkáljon.

-Na, azt hiszem jön a szerelemgyerek. Ezzel akarod Petert magadhoz láncolni?- kérdezte gyûlölködve.

Sajnos nem tudta, hogy mennyire fájdalmas témát érintett. Hirtelen szédülni kezdtem, és bár nem szándékosan, de lehánytam Ninát.  Nem volt ugyan jó kedvem, mégis kárörömmel néztem, ahogy sopánkodik.  De nem értettem, miért nem tudja ez a buta liba csak egyszer befogni a száját.
Ezt már a fônöknôm sem nézte tétlenül. Ráparancsolt Anitára és Ninára, hogy segítsenek bemenni az irodába, hogy picit lepihenhessek. Mire az irodához értünk, kezdtem magam jobban érezni, bár a sokk még nem múlt el teljesen.

-Rosie, erre semmi  szükség, már minden rendben. Jobban érzem magam, de most szeretnék inkább hazamenni.

-Mindjárt mehetsz Lili, de még valamit meg kell beszélnünk. Tényleg terhes vagy?

-Dehogy vagyok. Tudod, hogy Nina szereti, ha belém köthet. Csak sajnos ismerem Räikkönent és nem a legszebb emlékeim vannak róla. Szóval ha lehet, szeretném elkerülni.

-Sajnálom Lili, de ez nem fog menni. Ugyanis te vagy itt a legrégebben, és téged osztottalak be mellé.

-Ó, a kis kedvenc! Mindig a legjobb pasikat fogja ki. Mondd, te összefeküdtél az igazgatóval is, hogy ennyire népszerû vagy? - Nina megint hozta a formáját. Nem is értem, hogy szorulhatott ennyi rosszindulat ebbe a nôbe.

-Tudod mit, Nina? Ha ennyire odavagy érte, fogd és vidd! Neked adom, a tiéd lehet, csak kérlek foglald le, amíg itt van. Minél kevesebbet látom, annál jobb. Egyébként pont olyan vagy, mint ö. Meg is érdemelnétek egymást.

-Nina, Lili elég volt. Ha nem tudtok együtt dolgozni, egyikôtöknek menni kell! Azt hiszem, még én vagyok a fônök, és én osztom be az embereket.  Szóval vita befejezve. Nina, te pedig fogd vissza magad és fogadd el, hogy Peter Lilit választotta. Azzal, hogy fúrod ôket, nem érsz el semmit. Most pedig dolgom van, ti meg mehettek haza.

Már épp elindultunk kifelé, amikor kopogtattak. Egy fej jelent meg az ajtóban.

-Jó napot! A fônôvért keresem. Azt mondták, itt megtalálom. Én....

-Rami Räikkönen!

A fej hirtelen felém fordult, elôbb csodálkozás, majd öröm jelent meg az arcon.

-Istenem, Lili, te hogy kerülsz ide??? Már 1000 éve nem láttalak. Nem jelentkeztél, pedig megígérted!-nézett rám szemrehányóan. - Hogy kerülsz te ide?

-Rami, én itt dolgozom. Egyébként én is örülök, hogy látlak. Nem jelentkeztem, mert úgy gondoltam, így a legjobb mindenkinek, de fôleg nekem. Azok után ami történt, talán érthetô, hogy elegem lett a Räikkönen-klánból! -Láttam Rami arcán a fájdalmat és megsajnáltam. Ô és a családja nem tehetnek semmirôl, csak annyi a bûnük, hogy Kimi rokonai.

-Rami, ne haragudj. Én tényleg szeretlek benneteket, de túl fájdalmas lett volna találkoznom veletek. Mindig Kimire emlékeztettetek volna és arra, hogy elveszítettem. És most újra felbukkan, pedig soha az életben nem szerettem volna látni. Újra felszakadnak a sebek, amikrôl már azt hittem, hogy rég begyógyultak. - Idáig tudtam mondani, mert ekkor már zokogtam. Nem bírtam tovább. Az élet nem lehet ennyire kegyetlen!!!