Szerda reggel Rami kitalálta, hogy mi lenne, ha elmennénk shoppingolni, mivel az esküvőre szeretett volna valamit venni ,hogy, ahogy ő fogalmazott, hogy ne kelljen szégyenkeznem miatta. Reggeli után azonnal nyakunkba vettük a várost. Tipikus nő lévén én természetesen hamarabb találtam valamit, ill. nem is egy ruhát, mindjárt kettőt vettem. Az esküvőre egy gyönyörű szürke ruhát találtam és vettem hozzá cipőt is..:)
-Rami, te inkább ne nősülj meg. Vagy ha mégis, már egy héttel az esküvő előtt kezdj el készülni, bár a menyasszony még így is várni fog rád..
-Ne szemtelenkedj! Válogatós vagyok és különben is a finnek igényesek.
-Tudom, épp most bizonyítottad. Csak ti férfiak a nőkre mondjátok, hogy mennyi ideig készülődnek. Azt hiszem, ezt át kellene írni.
-Úgy látom rád férne, hogy valaki elfenekeljen, mert kezdesz nagyon szemtelen lenni. Majd meglátod,milyen jól fogok kinézni.
-Igen, aki tőled szebb lesz, az már festi magát. Annyira szeretem, hogy ilyen kis szerény vagy.
Jókedvűen értünk haza. Estefelé rendeltünk pizzát és Lindáékkal átnéztük az ajándékokat. Majd dvd-n megnéztünk egy igazi magyar lagzit, hogy azért legyen fogalma, milyenek is a szokások. Hatalmasakat nevettünk, mert neki minden furcsa volt. Később betoppantak a szüleim is, megvoltak a bemutatások és tényleg nagyon szép estét töltöttünk együtt.
Zuhanyzás után hullafáradtan estünk be az ágyba. És bár nagyon fáradt voltam, nem tudtam aludni, csak forgolódtam. Féltem a másnaptól, nem tudtam mit tartogat. Tudtam, hogy találkoznom kell Kimivel, de fogalmam sem volt, hogy mi fog a dologból kisülni. Óvatosan, hogy Ramit ne ébresszem fel, kimásztam az ágyból és az ablakhoz mentem. Néztem az üres utcákat, a kinti fényeket, a holdat. Kérdések kavarogtak a fejemben: vajon most hol lehet Kimi, mit csinálhat, vajon Hannával van, vagy ő sem tud aludni, és ő is épp a holdat, a csillagokat nézi? Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.
-Lili, mi a baj? Miért nem alszol?
-Nem tudok. Egyszerűen félek a holnapi naptól. Nem tudom, hogy fog holnap Kimi és Hanna reagálni, hogy én is ott leszek. Folyton azon agyalok, mi lesz, hogy fogom túlélni. Amikor elküldtem a pályázatomat, jó bulinak tűnt, nem gondoltam bele a következményekbe. Hogyan rejtsem el az érzéseimet Kimi elől? Nem vagyok jó színésznő. És ha Hanna valamit észrevesz? Tuti, hogy kikészít. Lehet, beteget kellene jelentenem..
-Lili, nagyon gyorsan felejtsd el, hogy feladod. Ne válaszd a könnyebb utat. Sajnos nem tudom megígérni, hogy könnyű lesz, de az biztos, hogy melletted leszek Lindával és Mikivel együtt. Vigyázok rád, nem engedem, hogy valami bajod essen. És miért is kellene titkolnod, hogy bejön neked Kimi? Ha Hannának nem tetszik valami, az az ő egyéni szociális problémája. Erős és bátor vagy, és gondolj arra, hogy mi támogatunk és melletted állunk.
-Rami, mondd, miért nem te vagy az, aki megdobogtatja a szívemet? Annyira könnyű és nagyszerű lenne téged szeretni.
-Kicsi lány, az élet nem mindig igazságos és soha nem egyszerű. Tudom, hogy szeretsz, még ha nem is úgy ahogy én szeretném. Furcsa dolgokat alkot néha az élet. Soha nem tudhatjuk mit hoz a következő nap, de meg kell tanulni elfogadni, még ha nem is tetszik nekünk. De most már próbálj megnyugodni, és gyere vissza az ágyba. Már annyira megszoktam, hogy itt szuszogsz mellettem. Ugye nem akarod, hogy holnap karikás szemekkel ébredjek? És ha jól tudom, Lindának is megígérted, hogy elmentek elhozni a süteményeket és tortákat. Nem fogunk unatkozni a következő napokban.
-Ó, a férfiúi hiúság!- paskoltam meg a vállát. Gyorsan visszabújtunk az ágyba. És bár megnyugtattak Rami szavai, még így is csak sokára tudtam elaludni.
Másnap arra ébredtem, hogy valaki lehúzza rólam a paplant.
-Ébresztő Csipkerózsika. Lassan már kelned kellene, mert Linda kezd nagyon türelmetlen lenni.
-Még öt percet kérek.. Úgy érzem, csak most aludtam el.- és visszahúztam a paplant fejemre.
-Azt üzeni a drága unokatestvéred, ha nem mászol ki 5 percen belül, egy üveg vizet kapsz a nyakadba.
-Rabszolgahajcsár- dünnyögtem. Nagy nehezen kivonszoltam magam a fürdőbe és hideg vízzel zuhanyoztam, hogy magamhoz térjek. A konyhában reggeliztem és épp a második bögre kávémat ittam, amikor berobbant Linda. Senkihez nem szóltam, csak próbáltam felébredni.
-Ó, mi ez a felhőtlen jókedv ma reggel? Kimaradtam vagy lemaradtam valamiről?- megsemmisítő pillantást vetettem Lindára. Semmi kedvem nem volt fecsegni. Ritkán volt rossz kedvem, de ha igen, akkor mindenkinek vigyáznia kellett, hogy mit mond. De Linda már legalább ismert, és nem erőltette a beszélgetést. Amint befejeztem a reggelit, azonnal indultunk a cukrászhoz. Eszméletlenül jól néztek ki a sütik, és természetesen én voltam az egyetlen, aki mindent végigkóstolt. A sok édes és csokis finomságtól az életkedvem is visszatért. A kora délután eseménytelenül telt, majd eljött az idő, hogy készülni kellett az estére. A gyomrom görcsbe rándult és ha a többiek engedik, biztos, hogy otthon maradok. Mivel nem volt fontos kiöltözni, csak fekete blúzt vettem fel rövid farmerszoknyával, meg fekete szandált. Persze nem hagyhattam ki az ezüst dolgaimat. Mind a négyen együtt mentünk. Szorongva szálltam ki az autóból, nem tudtam, hogy mire számítsak. Rami megfogta a kezem és így mentünk be a szállodába. A terem, ahová irányítottak bennünket, diszkó stílusra volt berendezve, színes fények, a sarokban bárpult mixerrel, színpad, és körasztalok székekkel. Gyorsan szétnéztem, de nem láttam ismerős embert. Megkönnyebbültem, meg valahol csalódott is voltam, hogy nem látom Kimit. Rami egy 5 személyes asztalhoz vezetett, Miki és Linda pedig italért mentek.
-Rami, várunk még valakit? Csak mert 5 szék van itt 4 helyett.
-Igen, de meglepetés. Ne légy kíváncsi. Bár annyit elárulhatok, hogy nem Kimi lesz a vendég..
Lindáék visszaértek, gyenge koktélt kaptam. Lassan szállingóztak az emberek befelé, de Kimit még mindig nem láttam. Arra gondoltam, hogy talán nincs is ott. Hirtelen elsötétült a terem, a színpadot megvilágították. Bevonultak a pilóták a számukra tervezett ruhákban. Mivel bukóban voltak, nem láttam az arcokat. A műsorvezető elmondta, hogy melyik pilótán ki által tervezett ruha van. Az enyémet Button viselte. Mondjuk sokat nem mondott, mert nem igazán ismertem a pilótákat. Aztán a fejemre csaptam, hogy milyen hülye vagyok, hiszen Kimi is a színpadon állt, én meg naivan itt kerestem lent. Mikor véget ért a bemutató, a pilóták elmentek átöltözni, a többiek pedig egy külön terembe mehettek, ahol svédasztalos vacsora volt. Lassan szállingóztak a pilóták is befelé, mi pedig visszamentünk az asztalunkhoz. Épp azt mondtam Lindáéknak, hogy mennyire kívülállónak érzem magam, és nem ismerek itt senkit, amikor hirtelen egy ismerős hangot hallottam:
-Helló, ugye szabad ez a szék? Leülhetek?
-Alex, te mit keresel itt? Meghívott Rami?
-Ööö, Lili majdnem. Bemutatom nektek Jenson Buttont, ők pedig: Linda, Miki és Lilit már ismered.- mondta Rami és bocsánatkérően nézett rám.
-Pontosabban Jenson Alexander Lyons Buttonnak hívnak, csak általában nem használom az egész nevem. Még a suliban rövidítettem le, mert mire én leírtam a nevem, a többiek kész voltak a házival. - Nem tudtam mit mondjak, csak pislogtam, mint hal a szatyorban. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, nevessek vagy egyszerűen csak megfojtsam Ramit. Mert az volt a nagy helyzet, hogy piszkosul át lettem verve.
-Lili, mondj már valamit, kérlek. Úgy gondoltam, nem árt, ha kapunk még erősítést mára meg a hétvégére. És különben is mit szóltál volna, ha elmondom az igazat?
-Valószínüleg elszaladtam volna, mint ördög a szentelt víz elől.- ismertem be. Rami azzal az "én tudtam" pillantással nézett rám. -Ezért még számolunk- sziszegtem Raminak, majd megpróbáltam jól érezni magam. Jenson sztorikat mesélt a rajongokról, hogy mennyi mindenre képesek és jól szórakoztunk. Talán a mi társaságunk volt a leghangosabb, de ez senkit nem zavart. Hirtelen Jenson felpattant és eliramodott a bápulthoz, majd két pohár koktéllal tért vissza.
-Nem felejtettem ám el az ígéretedet. Ugye tudod, hogy mivel tartozol nekem?
-Persze, jövök neked egy sikító orgazmussal.
-Én is készültem ám- vigyorgott és előhúzott a zsebéből egy kis csomagot.- Világítósat hoztam, mert tudom, hogy ez a kedvenced..:).
-Ó, milyen megható pillanat- szólt közbe egy idegesítő női hang. -Nahát, Lili, először Miki, majd Rami, Kimi, most meg Jenson. Lassan az egész forma 1-es mezőny végigmegy rajtad.
-Hanna, a változatosság gyönyörködtet! De ezt pont neked magyarázzam? Amúgy meg nem kell, hogy nézd, húzz vissza az asztalodhoz, nem hívott senki. Annyira jól meg vagyunk nélküled...
-Amúgy most kit követsz? Tőled már sehol nem lehet nyugton az ember? Valld be, hogy Kimi után jöttél ide!-már szinte kiabált, féltem, hogy hisztériás rohamot kap. Hirtelen elkapta a karom.- Szállj le Kimiről, ő az enyém! Megértetted?
Erre már Rami és többiek is felálltak az asztalnál. A teremben csend lett, mindenki azt várta, hogy mi lesz ebből. Enyhén volt kínos.
-Hanna, nekem nem kell Kimi. Amúgy meg úgy gondolom, őt is megkérdezhetnéd, hogy mit akar. Nem a tulajdonod. De biztos vagy benne, hogy tetszik neki ez a cirkusz? Nem félsz, hogy kidob, ha így lejáratod? Tudod, vannak itt újságírók is. Engem úgysem ismer senki, nekem mindegy.
-Nem fog elhagyni, mert szüksége van rám. Jövőre én leszek az új nyuszilány. És velem bárhol meg lehet jelenni. De ha mégis kidob, az csak miattad lesz. És hidd el megbánod.
-Hanna, elég volt!- nem is láttam, mikor ért Kimi az asztalunkhoz.- Nem foglak kidobni, de gyere szépen vissza az asztalhoz. Ne foglalkozz már ezzel a társasággal. Ugye te sem gondolod komolyan, hogy nekem egy olyan nő kell, mint Lili, mikor itt vagy te?
Megsemmisülten ültem le. Tudtam, hogy útál, de hogy ennyire. Nagyon fájt. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, de tudtam, hogy nem fogok sírni. Mosolyogva fogok harcolni. Rami felemelte a kezét, de én gyorsan megfogtam. Újra felálltam és tudtam, itt én fogok győzni, én itt vesztes nem leszek.
-Végül is egyformák vagytok: Hanna, rajtad átment a fél suli, a pasik úgy jönnek-mennek az életedben, mint a távirat. Kimi, te meg úgy vonzod a nőket, mint lepkét fény. Csak idő kérdése, mikor unod meg ezt a hisztis libát. És most ne haragudjatok, de szeretnénk nyugodtan szórakozni. Az asztalotok jobbra van. Odataláltok, vagy rajzoljak térképet? Ja, és Hanna ne felejtsd itt a seprűdet...
Hirtelen hatalmas tapsvihar tört ki a teremben. Erre már ők sem tudtak mit lépni, leültek az asztalukhoz. Nem sokkal később megszólalt a műsorvezető hangja és megkezdődött a karaoke. Vagyis csak kezdődött volna, mert nem volt jelentkező. Nem is tudom hogy történt, de egyszerre a színpadon találtam magam. Örökké hálás leszek a drága unokatestvéremnek, hogy éget ennyi ember előtt. Ha már lúd, legyen kövér.. Még nem aláztak meg eléggé, tegyünk rá egy lapáttal. Elindult a zene, és nem hittem el, hogy pont ezt kell énekelnem. Egy magyar szám ment, arra gondoltam, még jó, hogy nem sokan értik. Erőssé tett a tudat, hogy vannak lent a nézőtéren emberek, akik szeretnek és hisznek bennem. Az asztalunk felé néztem, 4 bíztató szempár nézett felém. Lassan énekelni kezdtem:
Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, mit láttam már valahol,
És kék, és olyan szép.
És a száj, mi most más szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta...
Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!
Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És ez a láz csak álmomban éget tán...
És az arc, tudd meg, hogy tiéd!
Hívj! Nekem ennyi elég.
És a száj, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsed hát, ennyi épp elég,
Te biztosan látod...
Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jégszívemet!
Tudd meg hát, sosem éreztem még,
hogy szívem, szívem tiszta jég.
Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet más, csak ha értenél,
Te biztosan látod...
Amikor befejeztem, nem vártam meg, hogyan reagálnak az emberek. Kirohantam a mosdóba, magamra zártam az ajtót és már nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Nehezen nyugodtam meg, de nem akartam így visszamenni. Hívtam egy taxit, írtam Raminak egy sms-t, hogy hazamegyek és senki ne jöjjön utánam, mert nem akarok jelenleg senkit látni. Szórakozzanak jól és majd reggel találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése