Peter szemszöge:
Sokáig vártam Lilire a megbeszélés után. Hirtelen jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Lili üzent, hogy később ér haza, mert valami elintéznivalója akadt. Biztos voltam benne, hogy megint menekül, bár az utóbbi időben egyre ritkábban fordult vele elő. Amikor megismerkedtünk, nagyon zárkózott volt. Sokáig tartott, amíg megnyílt. Bár a múltjáról soha nem beszélt, Miki megnyugtatott, hogy nincs semmi titkolnivalója, nem követett el bűncselekményt. Hosszú ideig vártam, hogy talán elmondja, hogy mi történt vele. Próbáltam faggatni, de egyszer elege lett belőle, és választás elé állított: vagy elfogadom őt így, hogy nem ismerem a múltját és megbízok benne, vagy többet nem találkozunk, csak barátokként. Nehezen, de tudomásul vettem, hogy nem fog beszélni arról, miért menekült el Finnországból. Tudtam, ha nem akarom őt elveszíteni, akkor türelmesnek kell lennem vele szemben. Abban bíztam, talán valamikor megnyílik és mindent elmesél. Egy ideje viszont már nem számít, hogy mi volt, csak előre tekintek. Lilinél jobb, támogatóbb, odaadóbb társat nem tudnék találni.
Emlékszem, amikor először megpillantottam, annyira törékeny volt. Ült az ágyban, bámult maga elé és nem reagált semmire. Nehezen kinyögött egy igent vagy egy nemet, de senkihez nem szólt egy szót sem. Amikor beléptem a kórterembe, felpillantott. Rám nézett azokkal a nagy, zöldeskék szemeivel, és annyi szomorúságot, fájdalmat láttam a tekintetében, amennyit egy fiatal nőében talán még soha. Úgy éreztem, védelmeznem kell, meg kell óvnom mindentől és nem tagadom azonnal beleszerettem. Mégsem vallhattam be neki, mert a betegem volt. Várnom kellett, míg felépül és csak akkor volt bátorságom elhívni vacsorázni. Persze kapásból visszautasított. Teljesen tanácstalan voltam, nem tudtam, mit tegyek, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Miki figyelmeztetett, hogy legyek óvatos és türelmes, ha nem akarom teljesen elveszíteni. De egy szerelmes ember minden, csak nem türelmes. Néha úgy éreztem, megőrülök, de nem tudtam semmit tenni. Aztán egyszer megláttam az osztályunkon. Épp szabadság után voltam és a nővérek rebesgették, hogy új munkatársat kapunk. Ahogy megpillantottam, megdobbant a szívem. Próbáltam vele beszélgetni, és lassan feloldódott, visszatért az életkedve is. Annyira szerettem a gödröcskét az arca jobb oldalán, amikor nevetett, vagy a hajával játszott, ha elmélyülten beszélt valamiről, és visszatért a ragyogás is a szemeibe.. A betegek pedig egyenesen odáig voltak érte. Sejtettem, hogy valaki mélyen megsebezte. Fokozatosan azonban elértem, hogy megbízzon bennem és azóta egy pár vagyunk. Hosszú időbe telt, de megérte.
Most viszont megint történt valami, és én féltem, hogy ez tönkreteheti a boldogságunkat. Tudtam, hogy hiába várok Lilire, a kórházba vissza nem jön. Így hazamentem, begyújtottam a kandallóba, főztem egy teát és egyedül maradtam a gyötrő gondolataimmal, baljós gondolatok kerítettek hatalmukba, de próbáltam nem foglalkozni velük. Nemsokára viszont fordult a kulcs a zárban és Lili lépett be az ajtón. Teljesen átfagyva, sápadtan jött be a szobába. Levette a kabátját és rossz jel volt, hogy nem csókolt meg, ahogy szokott. Annyit mondott, hogy elmegy zuhanyozni és utána beszélni szeretne velem. Hosszú időt töltött a fürdőben és nem tudtam, hogy csak halogatni akarja a beszélgetést vagy esetleg meggondolta magát. Amikor kijött, kezébe vett egy bögre teát és letelepedett a kandalló elé.. Nem nézett rám , a tüzet bámulta és láttam rajta, hogy keresgéli a szavakat. Mielőtt mesélni kezdett, arra kért, hogy hallgassam végig és ne szakítsam félbe. Hihetetlen volt látni, hogy mesélés közben mennyi minden megy végbe benne. Hányszor derült fel az arca és ábrándos mosoly játszadozott az ajkán. Annnyira beleélte magát, hogy szinte láttam őt az asztalon táncolni, láttam ahogy megüti Kimit és Hannát. És mintha kést forgottak volna a szívemben, amikor Kimiről beszélt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ő és Lili ennyire közel kerültek egymáshoz, vagy hogy egyáltalán ismerhetik egymást. Én mondjuk szerettem az autósportokat, de Lili ilyenkor mindig elment otthonról és csajos napot tartottak a barátnőivel. Azt hittem, csak untatják az ilyen dolgok. De most már megértem, hogy mi volt az oka. A történetben voltak olyan részek is, amiket talán nem igazán akartam tudni, amik fájdalmat okoztak. Annyira fájt hallani és elképzelni Lilit, ahogy egy másik férfi karjában fekszik, másnak a nevét súgja a legintimebb pillanatokban. Szerettem volna megrázni és rákiabálni, hogy hagyja abba, mert fáj, mert nem bírom hallgatni. Kinyitottam a szám, de nem jött ki hang a torkomon. De tudatában voltam annak, hogy most mindent megtudhatok, és nem szakíthatom őt félbe. Lili pedig mintha fel sem fogta volna, hogy mennyi szenvedést okoz, mondta tovább. Újra és újra átélte élete legszebb és legfájdalmasabb pillanatait.Egyszer sem nézett rám, talán azt is elfelejtette, hogy ott vagyok.
Órák múlva ért a története végére. Amikor felemelte a fejét, könnyes volt az arca. Remegő hangon vallotta be , hogy Kimi visszatért és ő nem tudja, mit tegyen. Tudja, hogy beszélnie kellene vele, mert van pár dolog, amiről Kiminek tudnia kell. Nem tudja, hogyan viselkedjen vele. Legszívesebben elkerülné, de azt nem teheti meg. Azt mondta, úgy érzi, hogy minden, amit eddig felépített, kártyavárként omlik össze. Úgy érezte, veszélybe került a lelki békéje és hogy gyűlöli Kimit...
Figyeltem az arcát, ahogy beszélt. De valami megfogott a tekintetében. Gyűlöletről beszélt, mégsem ez volt a szemeiben. Nem tudtam eldönteni, hogy volt-e idő, amikor is megszűnt Kimit szeretni. A gyűlöletet és a szerelmet csak nagyon vékony határ választja el egymástól. És szerintem neki fogalma sem volt, hogy mit is érez igazán. Amikor Kimiről beszélt, különös fény csillogott a szemében. Tudtam, hogy szeret engem és soha nem bántana meg. A kérdés viszont az, hogy én tudnék-e úgy élni, hogy még mindig csontvázak vannak a szekrényben. Tudnék-e egy másik férfi árnyékában élni? Éreztem, hogy tiszta szívéből szeret, de nem tudtam, vajon ez igazi, mindent elsörprő szerelem e a részéről, vagy csak erős, eltéphetetlen szeretet és nem csak beképzeli-e magának a szerelmet. Úgy döntöttem, nem beszélek a kételyeimről és inkább bátorítottam és biztosítottam arról, hogy mindig mellette állok majd és szeretni fogom, bármi történjen is. Úgy éreztem, ennek az ügynek egyszer és mindenkorra pontot kell tenni a végére, bárhogy fog is alakulni a dolog. A szívemre hallgattam, amikor arra kértem, hogy beszéljen Kimivel, mert ennyivel tartozik neki. És éreztem, nem biztos, hogy tudnék úgy élni, hogy tudom, valahol van egy másik férfi, akinek az emléke egész életünkön végigkísér és akit Lili talán még mindig nem szűnt meg teljesen szeretni. Nem akartam, hogy szánalomból, megszokásból vagy épp azért maradjon mellettem, mert nem akar megbántani. Azt akartam, hogy azért legyen velem, mert szeret, csakis engem szeret és bennem találta meg a társát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése