2013. április 14., vasárnap

28. Fejezet

Kimi távozása lesújtott. Tényleg nem értettem, miért húzta fel magát annyira. Fájt, hogy kicsit sem bízott bennem, holott mikor ő kérte ugyanezt, én feltétel nélkül megtettem. És még a kollégáját is meggyanúsította, hogy kikezdett a barátnőjével. És még csak esélyt sem adott, hogy megmagyarázzam a helyzetet. Hogy lehet egy kapcsolatot bizalmatlanságra építeni? Valahogy mindig ugyanoda lyukadtunk ki: ő megbántott, én haragudtam, szomorú voltam. Nem akartam így tovább folytatni. Bár mindig megfogadtam, hogy vége, soha nem tudtam haragudni rá. De most már túlment egy határon, nálam is elszakadt az a bizonyos cérna. Magamba roskadva ültem a napozóágyon. Most már nem érintett meg a gyönyörű környezet. Azt sem vettem volna észre, ha szakad az eső és villámok cikáznak az égbolton. Csak ültem és próbáltam feldolgozni az elmúlt pár percet. De nem nagyon sikerült. Végül Jenson elégelte meg, amikor felállt.

-Elég volt, Lili. Nem bírom nézni, ahogy szenvedsz. Most rögtön megkeresem Kimit, és észheztérítem.

-Jenson, kérlek maradj.- fogtam meg a karját.-Hagyd őt elmenni. Ha ő úgy érzi, így a jó, akkor legyen.

-De rossz a lelkiismeretem. Ha nem doblak bele a vízbe, ha nem bohóckodunk, vagy ha szólok, hogy itt van, akkor talán minden máshogy történik. Kérlek engedd, hogy segítsek! Talán megváltozik a véleménye, ha én beszélek vele.

-Nem, és kérlek ne erősködj. Az életben nincs ha. És különben is nem akarom, hogy esetleg azért maradjon, mert te beszélsz vele, hanem mert megbízik bennem. De úgy látszik, ez nincs meg. Pedig nem adtam rá okot, hogy kételkedjen bennem. De ha ő ezt látja jónak, akkor én nem állok elébe.

-Tulajdonképpen mit mondott neked?

-Hogy én is pont olyan vagyok, mint Hanna és a többi nő. Én mondtam neki, hogy ne hasonlítson Hannához. Mire ő azt válaszolta, hogy hülye volt, hogy szakított vele. Erre én mondtam, ha annyira hiányzik neki, nyugodtan menjen vissza hozzá, biztos tárt karokkal fogadja.

-Te tiszta hülye vagy.  Hogy jutott eszedbe, hogy ezt mondd neki? És ha tényleg visszamegy? Akkor mit csinálsz?

-Akkor nem jelentettem neki annyit, mint gondoltam. Nem tehetek semmit. Ha vissza akar menni, akkor előbb vagy utóbb úgyis megtette volna.

-Nem értelek, tényleg nem értelek. Miért nem engeded, hogy segítsek, miért nem tudsz segítséget elfogadni?

-Mert ez az én életem, és magamnak kell megoldani a dolgokat. Nem bújhatok senki mögé. És nem kell, hogy megérts, csak fogadd el a döntésem. Te mit szólnál ahhoz, ha odamennék Jessicához, és elmondanám neki, hogy mennyire odavagy érte?

-Nem dicsérnélek meg, az biztos. De ez most más helyzet.

-Jenson, én már tényleg le akarom ezt a témát zárni. Lehet, ha alszom rá egyet, máshogy fogom látni a dolgokat, de most még túl friss.-szomorúan elmosolyodtam.-Inkább találjuk ki, hogy mit csinálunk holnap. Nem fogok itt búslakodni, miközben ő meg lehet, hogy Hannával...-csuklott el a hangom és nem tudtam tovább mondani.

-Nyugi, nem hiszem, hogy visszamenne hozzá. Sokszor mondunk olyanokat, amit nem is gondolunk komolyan. Szerintem egyszerűen fáradt volt, vagy ideges. Látszik rajta, hogy odáig van érted és valószínű, hogy féltékeny. Persze, ez nem magyarázza a hülyeségét, de én is csináltam már ilyeneket és nem vagyok büszke, hogy megbántottam valakit, akit szeretek. Adj neki pár napot, lehiggad, meg te is, és utólag már csak nevetni fogtok ezen a butaságon. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek.

-De mi még csak most kezdtük egymást megismerni. Ha így kezdődik, akkor mi lesz később?

-Ne add fel és higyj nekem. Minden rendbe fog jönni- ölelt át Jenson. - Most ne fordulj meg, itt van Jessica.

-Mondd, te normális vagy? Itt az álomnő és te engem ölelgetsz? -bontakoztam ki az öleléséből és gyorsan összeszedtem a holmimat.- Én itt is hagylak. Vacsinál találkozunk? Ha meg nem jössz, akkor tudni fogom, hogy épp hol vagy, kivel és mit csinálsz. Mindenesetre, dobj egy üzit, hogy mi lesz holnap. Ügyes légy- dobtam felé egy puszit és elindultam a part felé.
Pár perc múlva megálltam egy üres nyugágy mellett álltam és lepakoltam a cuccaimat. Szerencsém volt, mert a legtöbb ember ebédelt, így találtam szabad helyet. Nekem nem volt étvágyam, inkább csak aludni vágytam, hogy ne gondoljak semmire, ne pörögjöm folyamatosan az agyam. Egy pincér gin-tonicot kínált körbe és úgy döntöttem, ideje felhagyni az alkoholmentes élettel. Elvettem egyet, majd még egyet és még egyet. Tudtam, az alkohol nem oldja meg a problémámat, de legalább addig is elfelejtem a kínzó, gyötrő gondokat. Nem tudom, hogy mikor aludtam el, csak arra ébredtem, hogy kezdek fázni. Rajtam kívül már csak a legelvetemültebb tenger-rajongók voltak a parton. Átaludtam a délután. Nagyon kellett igyekeznem, hogy időben odaérjek a vacsorára. Bár az étel gondolatára már a gyomrom is felfordult. Mégis elindultam zuhanyozni, majd egy rövid ruhát vettem fel, kifestettem a szemem és mentem az étterembe. Jenson már várt rám egy asztalnál.

-Jól vagy? Elég, khm.. hogy is mondjam? Pocsékul nézel ki.. Csak nem elaludtál a napon?

-Nem a nap a hibás, hanem  az a rohadt gin-tonic. Erősebb volt, mint gondoltam. Szóval vacsi kilőve, de te csak egyél nyugodtan. A szüleimet nem láttad véletlenül?

-Épp azelőtt mentek ki, mielőtt jöttél.Nem találkoztál velük?- megráztam a fejem. Pár percig egyedül maradtam, míg Jenson hozott magának kaját.- És mi volt Jessicával? Mesélj..

-Semmi, csak odaköszönt és már el is tűnt a barátnőivel. Nem tudom, van-e értelme teperni, mikor csak kinyitom a kis fekete noteszomat, és...

-Ó, hát kicsit sem vagy nagyképű. Mi lenne, ha a változatosság kedvéért megküzdenél egy nőért? Menj oda hozzá, és próbálj vele beszélgetni. Tuti, hogy nem lóg folyton a csajokkal. Elkezdhetnéd mondjuk ma este.. Én még beugrom anyáékhoz és utána tvzek kicsit. Eléggé fáj a fejem- vigyorogtam, miközben leküldtem egy pohár jéghideg vizet.- Szóval mit csinálunk holnap?

Jenson elgondolkodva nézett rám.

-Szerinted tényleg van nála esélyem? Tudod, ismeretlen számomra, hogy küzdenem kell egy lányért, általában a kisujjamat sem kell megmozdítanom, mert a lábaim előtt hevernek. Ő pedig rám sem néz. Nem adnál tanácsot, hogy mit csináljak?

-Szerelmes levelet ne írjak helyetted?- csúfolódtam.- De most rossz embertől kértél tanácsot. Én nem vagyok ő, és jelen pillanatban azt tudom sem, hogy én mit szeretnék. Mindenesetre hívd meg egy italra, kezdj el vele beszélgetni, aztán kiderül, hogy mennyire esélyes a dolog. Csak könyörgöm, ne akard rögtön lefektetni. Azzal mindent elrontanál.


-Köszi, megpróbálom. A hálám örökké üldözni fog, ha sikerül.- vigyorgott rám.- Akkor tervezzük meg a holnapi napot. Nincs kedved futni velem egyet a parton reggeli előtt?

-Eltaláltad, nincs. Nem vagyok olyan sportmániás, mint te.

-Na, ne csináld már, egyedül nem olyan érdekes. Kérlek! Ne légy már olyan, mint egy lány!

-De hát az vagyok, ha nem tűnt volna még fel. Ok, hogy te most csak Jessicát látod, de azért nekem is vannak melleim és ne sérts meg azza, hogy leminősítesz.- húztam az agyát, mert tudtam, hogy mire gondol.

-Bocsi, tudod, hogy nem úgy gondoltam. Légyszi, légyszi, légyszi...!-könyörgött.

-Ok, veled megyek, de én csak sétálni fogok. Te meg futhatsz. És utána?

-Mi lenne, ha kipróbálnák a quadot? Van ilyen program és csak 10 körül kell indulni. Előtte még van időnk reggelizni is.


-Benne vagyok, kis izgalom nem árt. De most már tényleg lépek. Mindent bele, hajrá és tudod, ne légy olyan, mint egy lány.- kacsintottam és elindultam az ajtó felé, ahol pont összeütköztem Jessicával. Gyorsan bocsánatot kértem, majd a szüleim szobája felé vettem az irányt. Elmeséltem nekik a másnapi programot, és mentem is a szobámba. Megnéztem a telefonomat, de csak Jensontól volt egy üzenet, hogy 6kor vár a parton. Sajnos Kimitől nem kaptam semmit. Eléggé csalódott voltam, és úgy gondoltam, itt vége mindennek. A sírás kerülgetett, de elhatároztam, hogy most már azért sem fogok miatta még egy könnycseppet sem ejteni. Ha neki nem kellek, hát nem kellek. Van elég pasi a világon, majd eljön nekem is az igazi. És mostantól élvezni fogom az életet, akár nélküle is. Megmutatom neki, hogy nélküle sem dől össze a világ.
Reggel 6kor Jenson már a parton várt. Igaz, azt mondtam, hogy sétálni fogok, végül mégis futottam, bár a tempóját nem tudtam tartani. Kb. 1 óra múlva kidőltem a homokban.

-Mi történt? Jól vagy?- hajolt felém.

-Kész rabszolgahajcsár vagy. Persze, minden ok. Te csak szaladgálj tovább, én meg majd lassan követlek. Nem bírok tovább futni.

-Ha gondolod, visszafordulhatunk. Szerintem ennyi nekem is elég lesz. Végülis szabadságon vagyok, lazíthatok kicsit. - visszafelé már csak sétáltunk, és élveztük, ahogy a felkelő nap sugarai melengetik a bőrünket.

-Tényleg még nem is mondtad, hogy mi volt tegnap Jessicával. Sikerült vele beszélni?

-Hát eljutottunk odáig, hogy telefonszámot cseréltünk. Beszélgettünk és megegyeztünk, hogy adunk egy esélyt ennek a dolognak. Mert mint kiderült, ő sem közömbös irántam. De csak ha újra Angliában leszünk, akkor kezdjük el megismerni egymást. Szóval még egy hétig el kell viselned, mert a nyakadon fogok lógni.-mosolygott rám.


-Ennek örülök. Mármint, hogy jól alakulnak a dolgaid, meg hogy a nyakamon fogsz lógni.

-És nálad semmi újdonság? Kimi nem jelentkezett?

-Nem- ráztam meg a fejem.-És nem is táplálok hiú reményeket azok után, ahogy elváltunk. Talán így a jó- vontam meg a vállam.- Mindkettőnknek van esélyünk, hogy megtaláljuk a boldogságot valaki más oldalán. Tényleg hogy öltözzek a quadozáshoz?-váltottam témát és Jenson megértette, hogy nem akarok már Kimiről beszélni.

-Szerintem hosszú nadrágot, sportcipőt és valami könnyű, szellős hosszú ujjú felsőt vegyél. Ja, és ne feledkezz meg a fejedről sem, meg a naptejről. És mi lenne, ha találkoznánk mondjuk fél óra múlva az étteremben?

-Rendben, addigra elkészülök és már indulhatunk is.

-Lili, még valami. Megígértem Jessicának, hogy este bemutatlak neki. Ugye nem baj, nem terveztél semmit estére?

-Dehogy, örülök, hogy végre megismerhetem. Nagyon kíváncsi vagyok már rá.- mondtam kedvesen, majd elindultam zuhanyozni.

A nap gyorsan eltelt. Piszkosan, porosan, fáradtan, de nagyon vidáman értünk vissza a szállodába. Hirtelen jelezni kezdett egy telefon.


-Jenson, valaki nagyon már nagyon hiányol. Vajon ki lehet az? Hű, mennyi sms. Mintha már ezer éve nem találkoztatok volna.-kezdtem kicsit Jensont szívatni. Nem bírtam ki, azt hittem ennyivel tartozom neki, mivel folyamatosan legyőzött délután a versenyeken.

-Lili, édesem. Ez nem én vagyok, hanem te. És téged ki hiányol? Csak nem Kimi?- kérdezett vissza egy gúnyos mosoly kíséretében.

-Tuti nem, ne álltasd magad. Biztos a szüleim akarták tudni, hogy mikor érünk vissza.- húztam ki a zsebemből a telefont. Csak véletlenül maradt a zsebemben a teló, mivel a sivatagban nem volt térerő.

-Basszus, 25 hívás és 15 sms, és tényleg Kimitől.

-És mit írt?- kíváncsiskodott Jenson.

-Hogy hülye volt és bocsássak meg neki. És új esélyt kér, hogy bebizonyíthassa, hogy tényleg komolyan gondolja.-néztem rá tűnődve.

-Mire vársz? Írj neki vissza, és kész. Minden meg van oldva. Látod mondtam én, hogy hagyj neki időt, hogy átgondolhassa, hogy milyen hülye volt.

-Megőrültél? Eszemben sincs válaszolni. Vegye észre, hogy most tényleg megbántott. Elmúltak már azok az idők, amikor egy mosolyától mindent elfelejtettem. Hagyom, hadd főjjön kicsit a saját levében. Kíváncsi vagyok, ha nem írok vissza, mikor adja fel. Nem fogom ezt a hetet elrontani azzal, hogy folyamatosan várjam a hívását. És most kikapcsolom a telefonomat.

-Te tiszta hülye vagy- csóválta a fejét.

-Vagy inkább okos és keményfejű. A vitát ezennel lezárom. Amúgy eldöntöttem, hogy a holnapi napon azt csinálunk, amit én szeretnék. Vagyis delfinekkel fogunk úszni. Szerintem ebben Jessica is benne lenne, elég vagány csajszinak néz ki. Majd este megemlítem és lehet, hogy a barátnői is beszállnak.

A hét olyan gyorsan elrepült, mint egy tűnő álom. Jessica nagyon helyes csajszinak tűnt és rengeteg programot csináltunk együtt: megnéztük a piramisokat, hajóztunk a Níluson, búvárkodtunk. A telefonomat egész héten nem kapcsoltam be, bár nagy volt a kísértés. Utolsó este még csaptunk egy görbe estét, és másnap már elváltak útjaink. Jenson és Jessica Angliába, mi pedig Finnországba tartottunk. Nem éreztem magam boldognak, mert nem tudtam, mi vár rám. Bár soha nem voltam az a típus, aki megfutamodik a gondok elől, akkor mégis szerettem volna elmenekülni. De tudtam, jobb minél előbb átesni a kényelmetlenségen és utána új életet kezdeni. Végül is vár rám a suli, az álmaim. Viszont azt is eldöntöttem, hogy nyereményt, amit a ruhatervezéssel nyertem, valószínűleg nem használom ki. Nem akartam újra találkozni Kimivel és feltépni, a még friss sebeket.


Kimi:

Álltam a medence partján és Lilit figyeltem, ahogy bolondoznak Jensonnal. Rögtön felkaptam a vizet, bár semmi okom nem volt rá, hogy haragudjak. Tudom, én voltam a hibás, mert írhattam volna Lilinek, de meg akartam lepni. Úgy tűnt, sikeres volt. Amikor meglátott, azonnal elindult felém. De akkor már annyira felhergeltem magam, hogy úgy döntöttem, visszautazom Finnországba. Talán az zavart, hogy Lili annyira jól elvan, nem is hiányol. Bár nem is tudom, hogy mit vártam? Talán, hogy sírni fog utánam és szomorkodni? Azt akartam, hogy én legyek neki az egyetlen, rajtam kívül ne is nézzen más pasira. Megfordultam és a szobám felé indultam. Még hallottam, ahogy kiabál utánam, de nem érdekelt. Fáradt voltam, nyűgös és sértett. Be akartam csapni magam után az ajtót, de ő a lábával megakadályozta. Kérlelt, hogy maradjak, de elborította a köd az agyamat. Beképzeltem magamnak dolgokat, csak hogy haragudni tudjak rá. Nem is tudom, miért vágtam a fejéhez, hogy ő is csak olyan, mint a többi nő és hogy hülye voltam, amikor szakítottam Hannával. Fájdalmat akartam neki okozni, de nem gondoltam arra, hogy ez nekem is annyira fog fájni. Pedig tudhattam volna, hogy ha olyan embert bántok, akit szeretek, magamat bántom a leginkább. De akkor a fájdalmat elnyomta a düh. Azt mondta, ha annyira hiányzik Hanna, menjek vissza hozzá. Tudom, tetű dolog volt, amikor válaszoltam, hogy lehet az lesz. Azt akartam, hogy annyira szenvedjen, amennyire én. Azt vártam, hogy sírni fog és könyörögni. De nem. Csak csalódottságot láttam a szemében. Hitvány alaknak éreztem magam. De már nem fordulhattam vissza, így folytattam a pakolást. A repülőn jöttem rá csak, hogy talán végleg elveszítettem azt a nőt, aki engem szeret, nem hírnevet, a pénzt szereti bennem, hanem magamért volt velem. A fejemet tudtam volna a falba verni, amiért ennyire hülye voltam. És talán a legnagyobb dologgal sértettem meg, hogy nem bíztam benne, holott ő semmi okot nem adott, hogy kétlekedjek a becsületességében. Eldöntöttem, hogy másnap felhívom és bocsánatot kérek. Talán még ad egy esélyt, talán még nincs minden elveszve. 
Amikor hazaértem, üres volt a ház. Szerencsére senki nem tudta, hogy Egyiptomba készülök, így nem kellett magyarázkodnom. Felmentem a szobámba és kezembe vettem a telefont. Nem akartam másnapig várni, de nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Százszor írtam le ugyanazt és annyiszor is töröltem ki. Végül egy hosszú, átvirrasztott és nem teljesen józan éjszaka után úgy döntöttem, hogy felhívom. Kezembe vettem a telefont, kikerestem a számát. Vártam, hogy csörögjön, de csak a rögzítő válaszolt. Párszor megpróbáltam, írtam sms-t , de semmi reakció. Amikor a 3. nap sem jelentkezett, úgy éreztem, hogy vége mindennek. Szellemként jártam a házban, nem nagyon ettem, csak ittam. Még edzeni sem volt kedvem, csak bámultam ki az ablakon. Láttam a szüleim aggódó tekintetét, de nem kérdeztek semmit. Egyik reggel arra ébredtem, hogy ezt nem folytathatom tovább. Segítségre van szükségem, a szüleim vagy Rami segítségére. Úgy döntöttem, meghívom őket vacsorázni. Lefoglaltam egy asztalt egy jóhírű étteremben, majd úgy egyeztünk meg, hogy ott találkozunk. Vacsora közben nem nagyon beszélgettünk, utána míg a kávéra vártunk, akkor is csak általános dolgokról. Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, hogy a fiuk mekkora ökör. Gondolkodtam, és hintáztam a széken. Hallottam, hogy apa beszél hozzám, de nem igazán értettem, hogy mit.

-Nagyon finom vacsora volt, Kimi. Már régóta terveztük, hogy eljövünk ide, csak idáig még nem sikerült. 

-Ühüm.-bólintottam szórakozottan.

-Nem is tudtam, hogy ennyi féle vodka létezik ebben az étteremben.

-Ühüm.- bólintottam újra.

-Anyáddal úgy döntöttünk, hogy felújítjuk a házat. Lehet, arra az időre szállodába kell költöznünk.

-Ühüm.-ezt sem nagyon fogtam fel.

- Azt hiszem, Liliben emberedre találtál, édes fiam. Neked véged.

-Ühüm. Micsoda?!- kérdeztem hirtelen. Ebből csak annyi esett le, hogy Lili.

-Fiam, ne feledd, hogy a szüleid vagyunk. Ismerünk, tudjuk mi játszódik le benned. És azt is látjuk, ha valami nem stimmel. És most ez a helyzet. Különben is láttunk, hogy nézted őt titokban, amikor azt hitted, hogy senki nem figyel. Láttunk Kimi, neked lőttek. Pedig már kezdtük feladni a reményt, hogy valaha is találsz egy rendes lányt, aki igazán elcsavarja a fejed. Csak azt nem értem, hogy miért szomorkodsz.

-Azért mert egy hatalmas barom vagyok és mindent elrontottam.

-Mit csináltál már megint te szerencsétlen?-tudtam, hogy ezért Ramitól kapni fogok.

-Rami, inkább hallgasd meg és segíts neki, ha arra van szüksége.- szólt apa.
 
 -Tőlem aztán ne várjon semmit, mert nem az ő oldalán állok. Sajnálom, de így van.-állt fel az asztaltól.

-Rami, ülj le!- szólt újra apa olyan hangon, hogy nem mert ellentmondani neki még akkor sem, ha már felnőtt.- Szóval Kimi, mit követtél el?

Nagyjából elmeséltem, hogy mi történt. Szégyelltem magam rendesen, de ha belefogtam, akkor őszintének kellett lennem.

-És nem válaszol az üzeneteimre, kikapcsolta a telefonját. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek.

-Ezt rendesen elrontottad. Most nem tudsz mit tenni, csak megvárhatod, amíg hazajön. Adj neki időt és szükséged lesz egy tervre, hogy visszahódítsd- most már anya is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

-Anya, ezt én is tudom. De Lili nem az a fajta lány, aki hasraesne egy gyertyafényes vacsorától vagy egy csokor virágtól. Szerintem rám borítaná az asztalt, már ha eljönne és a fejemen verné szét a csokrot. Nem tudom, hogy mit kellene csinálnom. Rami nincs ötleted?

-Még ha lenne, akkor sem segítenék neked. Hülye voltál, oldd meg magad.

-Rami elég volt.-dörrent apa.- Egy család vagyunk, bármi is történjen, ezt ne felejtsd el. Kötelességed az öcsédnek segíteni, még ha nagy marhaságot követett is el. Mire tanítottunk egész életünkben?

-Rendben, segítek, de nem miattad.-nézett rám Rami. -Lili miatt teszem, mert nagyon kedvelem és nem érdemli meg, hogy fájdalmat okozz neki. Sajnálom apa, de ez van. Ez már nem az első eset, hogy Kimi ezt csinálja vele. Igen, tényleg egy család vagyunk, viszont nem oldhatunk meg mindent Kimi helyett. Ő volt mindig a kicsi, és megszokta, hogy ha bármi butaságot csinál, mindig kihúzzuk a bajból. Szerintem már ideje lenne felnőnie, és vállalni a felelőséget a tetteiért.

-Kösz Rami, rendes tőled.

-Ne hálálkodj, mondtam, hogy nem miattad teszem. És ne haragudjatok, de mennem kell. -állt fel Rami és kiviharzott az étteremből. Csendben ittuk meg a kávét anyáékkal és örültem, hogy a bátyám hajlandó segíteni, még ha nem is értem teszi. Titokban viszont igazat adtam neki, tényleg ideje lett volna már felnőnöm és felnőttként viselkedni.
 







3 megjegyzés:

altayarra ~ virág. írta...

Atyaég, csak most akadtam rá erre az oldalra, de képtelen vagyok megállni, hogy ne olvassam.. *-*
Nagyon nagyon tetszik, és a fejezetekkel egyre inkább fejlődsz és belejössz a dologba, hatalmas élvezet olvasni! :)

sonnenschein írta...

Szia!
Nagyon szépen köszönöm...:)!
Igyekszem, igyekszem...:D

Leila írta...

Szia!Nagyon jó lett, várom a következőt!És van egy kis meglepetésem:)
http://not-justadream.blogspot.hu/