27. Fejezet

A keddi nap gyorsan eltelt. Mire mindennel elkészültem már késő délután volt. De hogy igazán lefárasszam magam, még elindultam futni. Gondoltam egy kis testmozgás jót fog tenni. Bekapcsoltam a lejátszót és nekiindultam a Duna partnak. Rockot hallgattam, hogy még csak véletlenül se kelljen Kimire gondolnom valamilyen érzelmes szám alatt. Pedig mennyire könnyű lett volna engedni a kísértésnek. De tudtam, nem tehetem meg, ahogy Linda mondta, nem függhetek egy pasitól, még akkor sem, ha ez a férfi olyan átkozottul jóképű és vonzó. Kb. 1 órás futás után már lógott a nyelvem, de még nem adtam fel. Már csak vonszolni tudtam magam mikor hazafelé indultam. A lakás üres volt, mert Lindáék a szüleiknél voltak. Ez volt az utolsó este, amikor még együtt lehettek. És bár hívtak engem is, inkább nemet mondtam, mert ki tudja mikor láthatják újra egymást és nem akartam zavarni. Arra gondoltam, ez hadd legyen az ő estéjük. Mi még másnap úgyis fogunk találkozni, mert együtt megyünk a reptérre.
A lakásban gyorsan lezuhanyoztam, és összeütöttem egy könnyű vacsit. Egy tál salátával, egy üveg ásványvízzel és egy krimivel kivonultam az erkélyre.. Úgy éreztem, szükségem van a friss levegőre, már amennyire friss lehet egy ilyen nagy városban. Ültem az erkélyen, néztem az embereket és ettem a salátát. Jó volt kicsit egyedül lenni a sok nyüzsgés után. Mikor már untam a nézelődést, fellapoztam a könyvet. Teljesen elveszítettem az időérzékemet, már csak az ajtócsapódásra rezzentem össze.

-Hát, ti? Miért jöttetek ilyen korán?

-Ilyen korán? Lili, te miről beszélsz? Elmúlt éjfél.. Nem vetted észre, hogy sötét van? Értem.. evésbe fojtottad a bánatod?-ahogy láttam Linda már fertőtlenítette a gyomrát a következő napokra.

-Csak salátát ettem. Egyébként meg miért lennék bánatos? Nincs rá okom.. Különben is könyvet olvastam, a teraszon égett a lámpa és ezért nem vettem észre, hogy mennyi az idő. Komolyan mondom, az utóbbi időben egyre kiállhatatlanabb vagy.

-Bocsi, csak búcsúestet tartottunk. Kérlek, ne haragudj rám. Tudod, hogy ilyenkor milyen hülye vagyok.- az arcomra akart puszit adni, ami a fülembe sikerült és még csuklott is hozzá.-Hoppá, azt hiszem, inkább lefekszem.- annyira aranyos volt így becsípve, hogy muszáj voltam nevetni. Mikor Linda elvonult, és is éreztem, hogy okosabb lenne aludni menni, mint Mikivel kettesben maradni. Őt sajnos nem tudtam átverni, jobban ismert,mint saját magamat és nyitott könyv voltam előtte.

-Ó, kisasszony, ne siess annyira, beszédem van veled. -megfogta a karom és visszahúzott a szobám ajtajából. Felnyögtem, mert pont ezt nem akartam. Nem akartam, hogy elemezgessen, mikor még én sem voltam tisztában saját magammal.-Szóval, ugye nincs kedved menni Egyiptomba?

-Muszáj ezt?- húztam a szám. De mivel szigorúan nézett rám, kénytelen voltam válaszolni.-Jól van, nyertél. Tényleg nincs, sehová nincs kedvem menni. Még azt sem tudom, hogy hol lennék most legszívesebben. Nem akarom a szüleimet megbántani, meg örülnék is Egyiptomnak, ha nem egyedül lennék. Olyan sokszor kívánom, bár lenne egy testvérem. Anyuék, mióta visszajöttek a hajóútról, teljesen megváltoztak. Olyanok, mint két tizenéves. -Néha azt hiszem, nekem több eszem van, mint nekik. Folyamatosan nyalják-falják egymást, mint a friss szerelmesek. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem előttem és nem a nyilvánosság előtt tennék. Persze tudom, hogy még nem öregek és nyilván van szexuális életük. Ezzel minden gyerek tisztában van, csak én erről nem akarok tudni. Tehát már most borítékolom neked, hogy ott is egyedül leszek. Mivel foglaljam el magam? Pasizni nem akarok. Ezt a könyvet még a repülőn elolvasom, annyit meg nem vihetek, hogy egész hétre elég legyen.

-Elég, elég... Nem akartam elmondani, mert meglepetésnek szántam,  de hogy kicsit jobb kedved legyen, elárulom, hogy ott lesz Jenson is. Ott tölti a szabadságát, és pont abban a szállodában. Ne kérdezd, hogy kerültetek ugyanabba a hotelba, de az élet kiszámíthatatlan.-rántotta meg a vállát. Én meg annyira megörültem, hogy ráugrottam. -Lili állj le, olyan vagy mint valami kiskutya. Jó, hogy  a nyálad nem csorgatod..De mi ez a nagy öröm? Most  Jenson vagy Kimi?

-Na ide figyelj! Először is: nem vagyok kutya, mert nincs farkam. Másodszor: Jenson az Jenson, és Kimi pedig Kimi. Amit Kimi iránt érzek, azt soha nem fogom Jenson iránt érezni, és amit Jenson iránt érzek, azt nem fogom Kimi iránt érezni. Ez ennyire egyszerű. Ugye érthető?

-Persze, teljesen logikus... valakinek.. Én egy szót sem értek belőle.. Nem akarod inkább megmagyarázni?

-Nem.. most túlságosan boldog vagyok ahhoz, hogy magyarázzak. Majd egyszer megérted.. vagyis már nem, mert megnősültél. Látod, mennyi előnye van annak, ha az ember szabad,független és még fiatal? Bocsi, ezzel nem azt akartam mondani, hogy öreg vagy, csak már benne vagy a korban és feleséged is van. De inkább befejezem és elteszem magam holnapra, hogy szép legyek. Nekem még az alvás is segít. Próbáld ki, hátha reggel meglepődsz, amikor a tükörbe nézel.-azt hittem, hogy majd bosszút fog állni, ahogy máskor is tette, ha a korán élcelődtem, de most csak hahotázott és betuszkolt a szobámba. Még gyorsan átnéztem az irataimat és lefeküdtem aludni.
Másnap hatalmas zűrzavarra ébredtem. A nagy búcsúzkodásban egyikünk sem állította be az órát. A vége az lett, hogy éppen csak kiértük a reptérre, így a hosszú búcsúzkodások elmaradtak. Épp csak annyi időnk maradt, hogy puszit nyomjunk a másik arcára és már szólítottak is a beszálláshoz. Még a kapuból visszafordultam és titokban elmorzsoltam egy könnycseppet. Éreztem, hogy nagyon fognak hiányozni és már nem zaklathatom őket minden aprósággal, mint eddig. Valahogy úgy éreztem, hogy felnőttem. Gyorsan elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat és próbáltam az előttem álló napokra koncentrálni. Örültem, hogy nem leszek egyedül és újra láthatom Jensont. A repülőn elővettem a könyvemet és olvasni kezdtem, de pár perc múlva csak bámultam ki az ablakon.  Tiszta időben repültünk, az égen egyetlen felhő sem volt, alattunk a Földközi-tenger vize szikrázott. Nem szerettem a repülést, mert valahogy úgy éreztem, hogy kicsúszik a kezemből az irányítás. Szerettem  kézben tartani a dolgokat és fenn a magasban tudtam, hogy az életem valaki más kezében van. De ugyan ezt éreztem a szerelemmel kapcsolatban is, talán ettől volt olyan félelmes. Tudni, hogy valakit a bizalmunkba fogadunk, megosztjuk a másikkal az életünket, a legféltettebb titkainkat, a lábai elé helyezzük az álmainkat. Ő pedig bármikor átgázolhat rajtunk, összetörheti a szívünket, sárba tiporhatja a vágyainkat, mi pedig ott maradunk a földön fekve mérhetetlen fájdalommal a szívünkben. De tudtam azt is, hogy néha kockáztatni kell, ha boldogok akarunk lenni. 
Leszállás után gyorsan átestünk a vámvizsgálaton, megkerestük a csoportunkat és elindultunk a szállodába. Kb. 45 perc buszozás után megérkeztünk a szállásunkra. Már sötét volt, mire elfoglaltuk a szobáinkat. Eléggé hasogatott fejem, így bevettem egy fájdalomcsillapítót, majd egy gyors vacsora után a szobámba vonultam. Szédelegtem és szinte beestem az ágyba. Félálomban még eszembe jutott, hogy nem is láttam Jensont, biztos valami csaj kergetett megint, mert elég nagy nőcsábász hírében állt. De sokáig nem tudtam ezen filózni, mert mély, nyugtató álomba merültem. Másnap elég korán, mégis kipihenten ébredtem. Zuhanyzás után magamra kaptam a bikinimet, egy pólót, rövidnadrágot és strandpapucsot. Bekopogtam a szüleimhez, reméltem, hogy már ébren vannak és együtt reggelizünk. Miután ajót nyitott apu, kiderült, hogy csak rám vártak és elindultunk az étterembe. Ahogy beléptünk az ajtón, Jenson jött velünk szembe.

-Jenson, Jenson, de jó, hogy itt vagy..- sikítottam és a nyakába ugrottam. Majd gyorsan észbe kaptam.-Óóó, bocsi, nem is tudom, hogy mi ütött belém..-hátráltam pár lépést. De ő csak nevetett...

-Lili, igazán viselkedhetnél. Milyen példát mutattunk neked?- hitetlenkedve fordultam anyu felé. Nem hiszem, hogy pont ő szólalt meg.

-Na, ezt inkább hagyjuk. Egy hete már csak magatokkal vagytok elfoglalva, halló. Ez nem tűnt fel?- tudtam, hogy nem vagyok igazságos, de már nem bírtam, hogy folyton csak enyelegnek. De anyu csak legyintett, majd apura mosolygott és elindultak szabad asztalt keresni. -Erről beszélek-dünnyögtem magam elé.

-Na, ne morogj, inkább üljünk le és mesélj, hogy van a fejed? Igaz, hogy én már reggeliztem, de még egy kávé belefér.- fogta meg a karom és egy szabad asztalhoz vezetett.

-Hát, tegnap még fájt kicsit, de most már újra rendben van. El sem hiszed, mennyire örültem, amikor Miki elmondta, hogy te is itt leszel. Eléggé el voltam kenődve a szüleim miatt- intettem a fejemmel a felé.- De most már örülök, hogy eljöttem.

-Baj van a szülőkkel? Csak nem...?

-Dehogy, nem az van amire gondolsz. Úgy viselkednek, mint a kamaszok. Most nézd meg, gusztustalan- anya épp lenyalta apa ujjáról gyümölcslevet.- Nem tudom, mi történt velük, de ez már nekem is sok.  Á, mindegy ne foglalkozzunk velük, eleget foglalkoznak ők egymással. És mit terveztél mára?

-Tudod, inkább ez legyen, mint hogy folyamatosan marják egymást. Inkább örülj neki, hogy jól elvannak. Bár ez a te dolgod, nincs jogom beleszólni.  Igazából semmit nem terveztem, tegnap érkeztem és csak a medencénél akarok pihenni. Illetve meg akartalak keresni és meg akartam kérdezni, hogy csatlakozol-e hozzám. Holnap pedig belevetjük magunkat az egyiptomi életbe. Átnézzük, hogy mit érdemes látni és irány...Már ha nem akarsz a szüleiddel lógni.- kacsintott rám.

-Álmomban sem jutna eszembe, hogy velük menjek bárhová is, míg ebben az állapotban vannak. Ne érts félre, nagyon szeretem őket, csak már kicsit túlzásba viszik. A terved jónak tűnik, lehet kicsit pancsolni is... a tenger meg még várhat, itt nyugisabb.- gyorsan belapátoltam a reggelit, majd intettem a szülőknek, hogy léptem. Még elugrottam a fürdőlepedőért, magamhoz vettem a könyvemet, a fényvédő krémeket és pár perc múlva már Jenson mellett hevertem a nyugágyon. Miután alaposan bekrémeztük egymást, elgondolkodva néztem rá.- Jenson, kérdezhetek valamit?- nem válaszolt, csak bólintott.- Miért pont ide jöttél nyaralni? Mármint nem úgy értem, hogy ne jöhetnél ide, csak megengedheted magadnak  például a Maldív-szigeteket is, és az meg a földi paradicsom. Én ha választhattam volna, tuti arra veszem az irányt. De most Linda és Miki élvezik azt a szépséget, a mázlisták.

-Hogy miért ide jöttem nyaralni? Mert követek egy lányt. Jessicának hívják, nemrég ismertem meg és érzem, hogy ő más, mint az eddigi barátnőim. A barátnőivel jött ide nyaralni és gondoltam, eljövök én is. Az már csak hab a tortán, hogy te is itt vagy.  Azt reméltem, hogy közelebb kerülhetek hozzá. Tudom, hogy nincs a legjobb hírem, de vele minden más, mellette nyugodtabb vagyok, nem esek pánikba, ha a közös jövőnkre gondolok és nálam ez nagy szó. Viszont úgy érzem, hogy ő nem vesz teljesen komolyan, csak futó kalandként tekint rám.

-Hűha, téged aztán eltalált ámor nyila. És most hol van az a híres lány, aki így levett a lábadról?-néztem körbe.

-Nem tudom, ma még nem láttam. Lehet elmentek valahová, mert tegnap este arról beszélgettek, hogy ma elmennek búvárkodni. És te hogy állsz Kimivel?

-Egy csók és más semmi, vagyis több csók, de tényleg semmi több nem történt. Meg kell várnom, amíg visszamegyek Finnországba és ott majd kiderül, mennyire gondolta komolyan, amit mondott. Úgy látom, szép kis helyzetbe keveredtünk mindketten.- nem vártam választ, de arra nem számítottam, hogy csak egyenletes szuszogást fogok hallani.. Mosolyogva néztem Jensont és arra gondoltam, hogy az utóbbi időben a pasik bealszanak mellettem és hogy milyen fordulatot vett a nyugodt kis életem rövid idő alatt.  Kezembe vettem a könyvet, de nem kötött le. Inkább néztem a tiszta égboltot, a repülőket, amelyek hozták és vitték a turistákat, néztem a magasba nyúló pálmafák leveleit, ahogy a tenger felől érkeztő szellő fújja őket és néztem a végtelen kékséget. 

-Mire gondolsz?

-Hú, de megijesztettél, azt hittem, hogy alszol..

-Nem, csak picit szundítottam, de pár perc is elég. Szóval mi jár a fejedben?

-Igazából semmi. Csak nézelődöm és élvezem ezt a nyugalmat. Kicsit sok minden ért az utóbbi időben, és jó most kikapcsolni.Meg hogy hogy ismerkedtünk meg.-vigyorogtam.

-Igen, azt tanítani kellene.  Világítós óvszer, meg uborka. Nem gondoltál még arra, hogy diákoknak adj felvilágosítást? Nagy sikered lenne.- vigyorgott Jenson.

-Több tisztelet kérek. Nem is értem mi a bajod a módszeremmel. Tényleg, kipróbáltad már Jessicával a vilagítósat?

-Nem, még nem. Mi még nem..- rázta meg a fejét.

-Hű, akkor ez tényleg komoly. Ugye nem vagy beteg? Csak mert nem csaltad rögtön az ágyadba? - Elvetettem a sulykot, mert Jenson felkapott és bedobott a medencébe. Majd ő is utánam ugrott. Hosszú ideig bohóckodtunk, mint a gyerekek. Már ki akartam menni a vízből, amikor hirtelen Jenson fejét éreztem meg a lábaim között, ahogy felemel és a nyakába ültet. Baromira élveztem és sokat nevettünk. Egyszer a medence széle felé pillantottam és úgy éreztem, megáll a szívem. Azt hittem rosszul látok és majdnem leestem, de szerencsére Jenson elkapott. Kimit láttam ott állni mogorva tekintettel. Ahogy találkozott a pillantásunk, gúnyos mosolyra húzódott az ajka, majd elindult a szobák felé.

-Basszus, Jenson, ott van Kimi.

-Ja, tudom, ott áll már egy ideje. Azt hittem, hogy te is láttad. Nem igazán van elragadtatva attól, hogy együtt lát minket.

-Kérlek, tegyél le. Utána kell mennem.- gyorsan kiúsztam és vizesen, csöpögve szaladtam utána.- Kimi várj, kérlek, várj már meg. -semmi reakció. Csak ment, anélkül, hogy hátrafordult volna. Nem szólt egy szót sem, bámult maga elé és szelte a métereket. A szobájához érve kinyitotta az ajtót és megpróbálta előttem bezárni az ajtót, de a lábammal megakadályoztam. A bőröndje nyitva hevert az ágyon a szétdobált ruhákkal együtt. Még mindig nem szólt, csak megfogta a ruhákat és begyömöszölte a bőröndbe.

-Te mit csinálsz?

-Nem látod? Pedig teljesen nyilánvaló. Elmegyek.

-De miért?

-Te tisztára hülyének nézel?- fordult felém és dühödt láttam a szemében.- Ide jövök, azt reméltem, pár napot együtt tudunk tölteni és amikor megérkezem, mit látok? Te itt enyelegsz Jensonnal. Nem értem, hogy miért is kellene maradnom. Semmi szükség nincs itt rám.

-Teljesen félreérted a helyzetet. Nem enyelegtünk, csak jól éreztük magunkat, mint két barát. Nem értem miért kell bármit is belemagyarázni, főleg, hogy nem volt semmi félreérthető a helyzetben.

-Azonkívül, hogy letapizott és te hagytad. Ne is tagadd, láttam, mikor megfogta a feneked. És te ahelyett, hogy bármit mondtál volna neki, inkább nevettél. És a nyakában ültél.

-És mi abban a rossz, hogy a nyakában ültem? Szerintem semmi. De ha láttad, hogy megfogta fenekemet, akkor azt is látnod kellett, hogy majdnem leestem. És nem a fenekem volt, hanem a combom. És különben is, nem együtt jöttünk, hanem ő..

-Nem érdekel, nekem ne magyarázkodj!-szakított félbe durván.-  Eldöntöttem, hogy elmegyek és nem tudsz megakadályozni. Láttam, amit láttam, nem tudsz meggyőzni.

-Tudod, mit, akkor menj..! Nem foglak győzködni, de te csak mondogasd még párszor, hogy láttad, amint Jenson a fenekemet tapizza, a végén még talán el is hiszed.

-Te is csak olyan vagy mint Hanna, meg mint a többi nő.

-Talán nem kellett volna minden nőt kipróbálni és akkor még meg tudnálak lepni. Egyébként meg ne próbálj engem Hannához hasonlítani. Én nem vagyok ő. Ha meg annyira hiányzik, nyugodtan menj hozzá vissza! Már biztos epedve vár, az ő ágya mindig meleg.

-Talán tényleg az lesz. Hülye voltam, hogy szakítottam vele. Azt hittem, te más vagy. De már nem tudom, hogy mit gondoljak. Előbb Ramit, aztán engem, most meg Jensont hálóztad be. Neked senki nem elég jó? Ki lesz a következő?

-Te valóban ezt gondolod rólam?- kérdeztem sápadtan.- De tudod mit? Csak, hogy megnyugodj, majd küldök egy sms-t, hogy tudd, ki a következő a listámon. Mivel nem bízol meg bennem, tényleg az lesz a legjobb, ha elmész. Légy boldog! Szia!-ezzel megfordultam és elindultam kifelé a szobából. Olyan nagy volt a kísértés, hogy csak becsapjam az ajtót magam után, de csak halkan csuktam be. Nem akartam megadni neki azt az elégtételt, hogy összetörve lásson. Pár percig még a hűvüs falnak támaszkodtam és a számra tettem a kezem, hogy visszatartsam feltörni készülő zokogásom. Mikor összeszedtem magam, elindultam vissza Jensonhoz. Kérdőn nézett rám, de én csak a fejem tudtam megrázni.

-Akarod, hogy beszéljek vele?- kérdezte.

-Nem, nincs értelme. Még ma elutazik. Ha menni akar, hadd menjen. Nem fogom visszatartani. Nem lehet vele értelmesen beszélni.  De most már felejtsd el, mert nem akarom hogy elrontsa ezeket a napokat. Ha nem bízik bennem és nem hisz nekem, akkor nincs értelme folytatni. De legalább már tudom, hogy állunk. Remélem, neked több szerencséd lesz.- Jenson még mondani akart valamit, de én nem engedtem szóhoz jutni.