28. Fejezet

Kimi távozása lesújtott. Tényleg nem értettem, miért húzta fel magát annyira. Fájt, hogy kicsit sem bízott bennem, holott mikor ő kérte ugyanezt, én feltétel nélkül megtettem. És még a kollégáját is meggyanúsította, hogy kikezdett a barátnőjével. És még csak esélyt sem adott, hogy megmagyarázzam a helyzetet. Hogy lehet egy kapcsolatot bizalmatlanságra építeni? Valahogy mindig ugyanoda lyukadtunk ki: ő megbántott, én haragudtam, szomorú voltam. Nem akartam így tovább folytatni. Bár mindig megfogadtam, hogy vége, soha nem tudtam haragudni rá. De most már túlment egy határon, nálam is elszakadt az a bizonyos cérna. Magamba roskadva ültem a napozóágyon. Most már nem érintett meg a gyönyörű környezet. Azt sem vettem volna észre, ha szakad az eső és villámok cikáznak az égbolton. Csak ültem és próbáltam feldolgozni az elmúlt pár percet. De nem nagyon sikerült. Végül Jenson elégelte meg, amikor felállt.

-Elég volt, Lili. Nem bírom nézni, ahogy szenvedsz. Most rögtön megkeresem Kimit, és észheztérítem.

-Jenson, kérlek maradj.- fogtam meg a karját.-Hagyd őt elmenni. Ha ő úgy érzi, így a jó, akkor legyen.

-De rossz a lelkiismeretem. Ha nem doblak bele a vízbe, ha nem bohóckodunk, vagy ha szólok, hogy itt van, akkor talán minden máshogy történik. Kérlek engedd, hogy segítsek! Talán megváltozik a véleménye, ha én beszélek vele.

-Nem, és kérlek ne erősködj. Az életben nincs ha. És különben is nem akarom, hogy esetleg azért maradjon, mert te beszélsz vele, hanem mert megbízik bennem. De úgy látszik, ez nincs meg. Pedig nem adtam rá okot, hogy kételkedjen bennem. De ha ő ezt látja jónak, akkor én nem állok elébe.

-Tulajdonképpen mit mondott neked?

-Hogy én is pont olyan vagyok, mint Hanna és a többi nő. Én mondtam neki, hogy ne hasonlítson Hannához. Mire ő azt válaszolta, hogy hülye volt, hogy szakított vele. Erre én mondtam, ha annyira hiányzik neki, nyugodtan menjen vissza hozzá, biztos tárt karokkal fogadja.

-Te tiszta hülye vagy.  Hogy jutott eszedbe, hogy ezt mondd neki? És ha tényleg visszamegy? Akkor mit csinálsz?

-Akkor nem jelentettem neki annyit, mint gondoltam. Nem tehetek semmit. Ha vissza akar menni, akkor előbb vagy utóbb úgyis megtette volna.

-Nem értelek, tényleg nem értelek. Miért nem engeded, hogy segítsek, miért nem tudsz segítséget elfogadni?

-Mert ez az én életem, és magamnak kell megoldani a dolgokat. Nem bújhatok senki mögé. És nem kell, hogy megérts, csak fogadd el a döntésem. Te mit szólnál ahhoz, ha odamennék Jessicához, és elmondanám neki, hogy mennyire odavagy érte?

-Nem dicsérnélek meg, az biztos. De ez most más helyzet.

-Jenson, én már tényleg le akarom ezt a témát zárni. Lehet, ha alszom rá egyet, máshogy fogom látni a dolgokat, de most még túl friss.-szomorúan elmosolyodtam.-Inkább találjuk ki, hogy mit csinálunk holnap. Nem fogok itt búslakodni, miközben ő meg lehet, hogy Hannával...-csuklott el a hangom és nem tudtam tovább mondani.

-Nyugi, nem hiszem, hogy visszamenne hozzá. Sokszor mondunk olyanokat, amit nem is gondolunk komolyan. Szerintem egyszerűen fáradt volt, vagy ideges. Látszik rajta, hogy odáig van érted és valószínű, hogy féltékeny. Persze, ez nem magyarázza a hülyeségét, de én is csináltam már ilyeneket és nem vagyok büszke, hogy megbántottam valakit, akit szeretek. Adj neki pár napot, lehiggad, meg te is, és utólag már csak nevetni fogtok ezen a butaságon. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek.

-De mi még csak most kezdtük egymást megismerni. Ha így kezdődik, akkor mi lesz később?

-Ne add fel és higyj nekem. Minden rendbe fog jönni- ölelt át Jenson. - Most ne fordulj meg, itt van Jessica.

-Mondd, te normális vagy? Itt az álomnő és te engem ölelgetsz? -bontakoztam ki az öleléséből és gyorsan összeszedtem a holmimat.- Én itt is hagylak. Vacsinál találkozunk? Ha meg nem jössz, akkor tudni fogom, hogy épp hol vagy, kivel és mit csinálsz. Mindenesetre, dobj egy üzit, hogy mi lesz holnap. Ügyes légy- dobtam felé egy puszit és elindultam a part felé.
Pár perc múlva megálltam egy üres nyugágy mellett álltam és lepakoltam a cuccaimat. Szerencsém volt, mert a legtöbb ember ebédelt, így találtam szabad helyet. Nekem nem volt étvágyam, inkább csak aludni vágytam, hogy ne gondoljak semmire, ne pörögjöm folyamatosan az agyam. Egy pincér gin-tonicot kínált körbe és úgy döntöttem, ideje felhagyni az alkoholmentes élettel. Elvettem egyet, majd még egyet és még egyet. Tudtam, az alkohol nem oldja meg a problémámat, de legalább addig is elfelejtem a kínzó, gyötrő gondokat. Nem tudom, hogy mikor aludtam el, csak arra ébredtem, hogy kezdek fázni. Rajtam kívül már csak a legelvetemültebb tenger-rajongók voltak a parton. Átaludtam a délután. Nagyon kellett igyekeznem, hogy időben odaérjek a vacsorára. Bár az étel gondolatára már a gyomrom is felfordult. Mégis elindultam zuhanyozni, majd egy rövid ruhát vettem fel, kifestettem a szemem és mentem az étterembe. Jenson már várt rám egy asztalnál.

-Jól vagy? Elég, khm.. hogy is mondjam? Pocsékul nézel ki.. Csak nem elaludtál a napon?

-Nem a nap a hibás, hanem  az a rohadt gin-tonic. Erősebb volt, mint gondoltam. Szóval vacsi kilőve, de te csak egyél nyugodtan. A szüleimet nem láttad véletlenül?

-Épp azelőtt mentek ki, mielőtt jöttél.Nem találkoztál velük?- megráztam a fejem. Pár percig egyedül maradtam, míg Jenson hozott magának kaját.- És mi volt Jessicával? Mesélj..

-Semmi, csak odaköszönt és már el is tűnt a barátnőivel. Nem tudom, van-e értelme teperni, mikor csak kinyitom a kis fekete noteszomat, és...

-Ó, hát kicsit sem vagy nagyképű. Mi lenne, ha a változatosság kedvéért megküzdenél egy nőért? Menj oda hozzá, és próbálj vele beszélgetni. Tuti, hogy nem lóg folyton a csajokkal. Elkezdhetnéd mondjuk ma este.. Én még beugrom anyáékhoz és utána tvzek kicsit. Eléggé fáj a fejem- vigyorogtam, miközben leküldtem egy pohár jéghideg vizet.- Szóval mit csinálunk holnap?

Jenson elgondolkodva nézett rám.

-Szerinted tényleg van nála esélyem? Tudod, ismeretlen számomra, hogy küzdenem kell egy lányért, általában a kisujjamat sem kell megmozdítanom, mert a lábaim előtt hevernek. Ő pedig rám sem néz. Nem adnál tanácsot, hogy mit csináljak?

-Szerelmes levelet ne írjak helyetted?- csúfolódtam.- De most rossz embertől kértél tanácsot. Én nem vagyok ő, és jelen pillanatban azt tudom sem, hogy én mit szeretnék. Mindenesetre hívd meg egy italra, kezdj el vele beszélgetni, aztán kiderül, hogy mennyire esélyes a dolog. Csak könyörgöm, ne akard rögtön lefektetni. Azzal mindent elrontanál.


-Köszi, megpróbálom. A hálám örökké üldözni fog, ha sikerül.- vigyorgott rám.- Akkor tervezzük meg a holnapi napot. Nincs kedved futni velem egyet a parton reggeli előtt?

-Eltaláltad, nincs. Nem vagyok olyan sportmániás, mint te.

-Na, ne csináld már, egyedül nem olyan érdekes. Kérlek! Ne légy már olyan, mint egy lány!

-De hát az vagyok, ha nem tűnt volna még fel. Ok, hogy te most csak Jessicát látod, de azért nekem is vannak melleim és ne sérts meg azza, hogy leminősítesz.- húztam az agyát, mert tudtam, hogy mire gondol.

-Bocsi, tudod, hogy nem úgy gondoltam. Légyszi, légyszi, légyszi...!-könyörgött.

-Ok, veled megyek, de én csak sétálni fogok. Te meg futhatsz. És utána?

-Mi lenne, ha kipróbálnák a quadot? Van ilyen program és csak 10 körül kell indulni. Előtte még van időnk reggelizni is.


-Benne vagyok, kis izgalom nem árt. De most már tényleg lépek. Mindent bele, hajrá és tudod, ne légy olyan, mint egy lány.- kacsintottam és elindultam az ajtó felé, ahol pont összeütköztem Jessicával. Gyorsan bocsánatot kértem, majd a szüleim szobája felé vettem az irányt. Elmeséltem nekik a másnapi programot, és mentem is a szobámba. Megnéztem a telefonomat, de csak Jensontól volt egy üzenet, hogy 6kor vár a parton. Sajnos Kimitől nem kaptam semmit. Eléggé csalódott voltam, és úgy gondoltam, itt vége mindennek. A sírás kerülgetett, de elhatároztam, hogy most már azért sem fogok miatta még egy könnycseppet sem ejteni. Ha neki nem kellek, hát nem kellek. Van elég pasi a világon, majd eljön nekem is az igazi. És mostantól élvezni fogom az életet, akár nélküle is. Megmutatom neki, hogy nélküle sem dől össze a világ.
Reggel 6kor Jenson már a parton várt. Igaz, azt mondtam, hogy sétálni fogok, végül mégis futottam, bár a tempóját nem tudtam tartani. Kb. 1 óra múlva kidőltem a homokban.

-Mi történt? Jól vagy?- hajolt felém.

-Kész rabszolgahajcsár vagy. Persze, minden ok. Te csak szaladgálj tovább, én meg majd lassan követlek. Nem bírok tovább futni.

-Ha gondolod, visszafordulhatunk. Szerintem ennyi nekem is elég lesz. Végülis szabadságon vagyok, lazíthatok kicsit. - visszafelé már csak sétáltunk, és élveztük, ahogy a felkelő nap sugarai melengetik a bőrünket.

-Tényleg még nem is mondtad, hogy mi volt tegnap Jessicával. Sikerült vele beszélni?

-Hát eljutottunk odáig, hogy telefonszámot cseréltünk. Beszélgettünk és megegyeztünk, hogy adunk egy esélyt ennek a dolognak. Mert mint kiderült, ő sem közömbös irántam. De csak ha újra Angliában leszünk, akkor kezdjük el megismerni egymást. Szóval még egy hétig el kell viselned, mert a nyakadon fogok lógni.-mosolygott rám.


-Ennek örülök. Mármint, hogy jól alakulnak a dolgaid, meg hogy a nyakamon fogsz lógni.

-És nálad semmi újdonság? Kimi nem jelentkezett?

-Nem- ráztam meg a fejem.-És nem is táplálok hiú reményeket azok után, ahogy elváltunk. Talán így a jó- vontam meg a vállam.- Mindkettőnknek van esélyünk, hogy megtaláljuk a boldogságot valaki más oldalán. Tényleg hogy öltözzek a quadozáshoz?-váltottam témát és Jenson megértette, hogy nem akarok már Kimiről beszélni.

-Szerintem hosszú nadrágot, sportcipőt és valami könnyű, szellős hosszú ujjú felsőt vegyél. Ja, és ne feledkezz meg a fejedről sem, meg a naptejről. És mi lenne, ha találkoznánk mondjuk fél óra múlva az étteremben?

-Rendben, addigra elkészülök és már indulhatunk is.

-Lili, még valami. Megígértem Jessicának, hogy este bemutatlak neki. Ugye nem baj, nem terveztél semmit estére?

-Dehogy, örülök, hogy végre megismerhetem. Nagyon kíváncsi vagyok már rá.- mondtam kedvesen, majd elindultam zuhanyozni.

A nap gyorsan eltelt. Piszkosan, porosan, fáradtan, de nagyon vidáman értünk vissza a szállodába. Hirtelen jelezni kezdett egy telefon.


-Jenson, valaki nagyon már nagyon hiányol. Vajon ki lehet az? Hű, mennyi sms. Mintha már ezer éve nem találkoztatok volna.-kezdtem kicsit Jensont szívatni. Nem bírtam ki, azt hittem ennyivel tartozom neki, mivel folyamatosan legyőzött délután a versenyeken.

-Lili, édesem. Ez nem én vagyok, hanem te. És téged ki hiányol? Csak nem Kimi?- kérdezett vissza egy gúnyos mosoly kíséretében.

-Tuti nem, ne álltasd magad. Biztos a szüleim akarták tudni, hogy mikor érünk vissza.- húztam ki a zsebemből a telefont. Csak véletlenül maradt a zsebemben a teló, mivel a sivatagban nem volt térerő.

-Basszus, 25 hívás és 15 sms, és tényleg Kimitől.

-És mit írt?- kíváncsiskodott Jenson.

-Hogy hülye volt és bocsássak meg neki. És új esélyt kér, hogy bebizonyíthassa, hogy tényleg komolyan gondolja.-néztem rá tűnődve.

-Mire vársz? Írj neki vissza, és kész. Minden meg van oldva. Látod mondtam én, hogy hagyj neki időt, hogy átgondolhassa, hogy milyen hülye volt.

-Megőrültél? Eszemben sincs válaszolni. Vegye észre, hogy most tényleg megbántott. Elmúltak már azok az idők, amikor egy mosolyától mindent elfelejtettem. Hagyom, hadd főjjön kicsit a saját levében. Kíváncsi vagyok, ha nem írok vissza, mikor adja fel. Nem fogom ezt a hetet elrontani azzal, hogy folyamatosan várjam a hívását. És most kikapcsolom a telefonomat.

-Te tiszta hülye vagy- csóválta a fejét.

-Vagy inkább okos és keményfejű. A vitát ezennel lezárom. Amúgy eldöntöttem, hogy a holnapi napon azt csinálunk, amit én szeretnék. Vagyis delfinekkel fogunk úszni. Szerintem ebben Jessica is benne lenne, elég vagány csajszinak néz ki. Majd este megemlítem és lehet, hogy a barátnői is beszállnak.

A hét olyan gyorsan elrepült, mint egy tűnő álom. Jessica nagyon helyes csajszinak tűnt és rengeteg programot csináltunk együtt: megnéztük a piramisokat, hajóztunk a Níluson, búvárkodtunk. A telefonomat egész héten nem kapcsoltam be, bár nagy volt a kísértés. Utolsó este még csaptunk egy görbe estét, és másnap már elváltak útjaink. Jenson és Jessica Angliába, mi pedig Finnországba tartottunk. Nem éreztem magam boldognak, mert nem tudtam, mi vár rám. Bár soha nem voltam az a típus, aki megfutamodik a gondok elől, akkor mégis szerettem volna elmenekülni. De tudtam, jobb minél előbb átesni a kényelmetlenségen és utána új életet kezdeni. Végül is vár rám a suli, az álmaim. Viszont azt is eldöntöttem, hogy nyereményt, amit a ruhatervezéssel nyertem, valószínűleg nem használom ki. Nem akartam újra találkozni Kimivel és feltépni, a még friss sebeket.


Kimi:

Álltam a medence partján és Lilit figyeltem, ahogy bolondoznak Jensonnal. Rögtön felkaptam a vizet, bár semmi okom nem volt rá, hogy haragudjak. Tudom, én voltam a hibás, mert írhattam volna Lilinek, de meg akartam lepni. Úgy tűnt, sikeres volt. Amikor meglátott, azonnal elindult felém. De akkor már annyira felhergeltem magam, hogy úgy döntöttem, visszautazom Finnországba. Talán az zavart, hogy Lili annyira jól elvan, nem is hiányol. Bár nem is tudom, hogy mit vártam? Talán, hogy sírni fog utánam és szomorkodni? Azt akartam, hogy én legyek neki az egyetlen, rajtam kívül ne is nézzen más pasira. Megfordultam és a szobám felé indultam. Még hallottam, ahogy kiabál utánam, de nem érdekelt. Fáradt voltam, nyűgös és sértett. Be akartam csapni magam után az ajtót, de ő a lábával megakadályozta. Kérlelt, hogy maradjak, de elborította a köd az agyamat. Beképzeltem magamnak dolgokat, csak hogy haragudni tudjak rá. Nem is tudom, miért vágtam a fejéhez, hogy ő is csak olyan, mint a többi nő és hogy hülye voltam, amikor szakítottam Hannával. Fájdalmat akartam neki okozni, de nem gondoltam arra, hogy ez nekem is annyira fog fájni. Pedig tudhattam volna, hogy ha olyan embert bántok, akit szeretek, magamat bántom a leginkább. De akkor a fájdalmat elnyomta a düh. Azt mondta, ha annyira hiányzik Hanna, menjek vissza hozzá. Tudom, tetű dolog volt, amikor válaszoltam, hogy lehet az lesz. Azt akartam, hogy annyira szenvedjen, amennyire én. Azt vártam, hogy sírni fog és könyörögni. De nem. Csak csalódottságot láttam a szemében. Hitvány alaknak éreztem magam. De már nem fordulhattam vissza, így folytattam a pakolást. A repülőn jöttem rá csak, hogy talán végleg elveszítettem azt a nőt, aki engem szeret, nem hírnevet, a pénzt szereti bennem, hanem magamért volt velem. A fejemet tudtam volna a falba verni, amiért ennyire hülye voltam. És talán a legnagyobb dologgal sértettem meg, hogy nem bíztam benne, holott ő semmi okot nem adott, hogy kétlekedjek a becsületességében. Eldöntöttem, hogy másnap felhívom és bocsánatot kérek. Talán még ad egy esélyt, talán még nincs minden elveszve. 
Amikor hazaértem, üres volt a ház. Szerencsére senki nem tudta, hogy Egyiptomba készülök, így nem kellett magyarázkodnom. Felmentem a szobámba és kezembe vettem a telefont. Nem akartam másnapig várni, de nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Százszor írtam le ugyanazt és annyiszor is töröltem ki. Végül egy hosszú, átvirrasztott és nem teljesen józan éjszaka után úgy döntöttem, hogy felhívom. Kezembe vettem a telefont, kikerestem a számát. Vártam, hogy csörögjön, de csak a rögzítő válaszolt. Párszor megpróbáltam, írtam sms-t , de semmi reakció. Amikor a 3. nap sem jelentkezett, úgy éreztem, hogy vége mindennek. Szellemként jártam a házban, nem nagyon ettem, csak ittam. Még edzeni sem volt kedvem, csak bámultam ki az ablakon. Láttam a szüleim aggódó tekintetét, de nem kérdeztek semmit. Egyik reggel arra ébredtem, hogy ezt nem folytathatom tovább. Segítségre van szükségem, a szüleim vagy Rami segítségére. Úgy döntöttem, meghívom őket vacsorázni. Lefoglaltam egy asztalt egy jóhírű étteremben, majd úgy egyeztünk meg, hogy ott találkozunk. Vacsora közben nem nagyon beszélgettünk, utána míg a kávéra vártunk, akkor is csak általános dolgokról. Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, hogy a fiuk mekkora ökör. Gondolkodtam, és hintáztam a széken. Hallottam, hogy apa beszél hozzám, de nem igazán értettem, hogy mit.

-Nagyon finom vacsora volt, Kimi. Már régóta terveztük, hogy eljövünk ide, csak idáig még nem sikerült. 

-Ühüm.-bólintottam szórakozottan.

-Nem is tudtam, hogy ennyi féle vodka létezik ebben az étteremben.

-Ühüm.- bólintottam újra.

-Anyáddal úgy döntöttünk, hogy felújítjuk a házat. Lehet, arra az időre szállodába kell költöznünk.

-Ühüm.-ezt sem nagyon fogtam fel.

- Azt hiszem, Liliben emberedre találtál, édes fiam. Neked véged.

-Ühüm. Micsoda?!- kérdeztem hirtelen. Ebből csak annyi esett le, hogy Lili.

-Fiam, ne feledd, hogy a szüleid vagyunk. Ismerünk, tudjuk mi játszódik le benned. És azt is látjuk, ha valami nem stimmel. És most ez a helyzet. Különben is láttunk, hogy nézted őt titokban, amikor azt hitted, hogy senki nem figyel. Láttunk Kimi, neked lőttek. Pedig már kezdtük feladni a reményt, hogy valaha is találsz egy rendes lányt, aki igazán elcsavarja a fejed. Csak azt nem értem, hogy miért szomorkodsz.

-Azért mert egy hatalmas barom vagyok és mindent elrontottam.

-Mit csináltál már megint te szerencsétlen?-tudtam, hogy ezért Ramitól kapni fogok.

-Rami, inkább hallgasd meg és segíts neki, ha arra van szüksége.- szólt apa.
 
 -Tőlem aztán ne várjon semmit, mert nem az ő oldalán állok. Sajnálom, de így van.-állt fel az asztaltól.

-Rami, ülj le!- szólt újra apa olyan hangon, hogy nem mert ellentmondani neki még akkor sem, ha már felnőtt.- Szóval Kimi, mit követtél el?

Nagyjából elmeséltem, hogy mi történt. Szégyelltem magam rendesen, de ha belefogtam, akkor őszintének kellett lennem.

-És nem válaszol az üzeneteimre, kikapcsolta a telefonját. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek.

-Ezt rendesen elrontottad. Most nem tudsz mit tenni, csak megvárhatod, amíg hazajön. Adj neki időt és szükséged lesz egy tervre, hogy visszahódítsd- most már anya is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

-Anya, ezt én is tudom. De Lili nem az a fajta lány, aki hasraesne egy gyertyafényes vacsorától vagy egy csokor virágtól. Szerintem rám borítaná az asztalt, már ha eljönne és a fejemen verné szét a csokrot. Nem tudom, hogy mit kellene csinálnom. Rami nincs ötleted?

-Még ha lenne, akkor sem segítenék neked. Hülye voltál, oldd meg magad.

-Rami elég volt.-dörrent apa.- Egy család vagyunk, bármi is történjen, ezt ne felejtsd el. Kötelességed az öcsédnek segíteni, még ha nagy marhaságot követett is el. Mire tanítottunk egész életünkben?

-Rendben, segítek, de nem miattad.-nézett rám Rami. -Lili miatt teszem, mert nagyon kedvelem és nem érdemli meg, hogy fájdalmat okozz neki. Sajnálom apa, de ez van. Ez már nem az első eset, hogy Kimi ezt csinálja vele. Igen, tényleg egy család vagyunk, viszont nem oldhatunk meg mindent Kimi helyett. Ő volt mindig a kicsi, és megszokta, hogy ha bármi butaságot csinál, mindig kihúzzuk a bajból. Szerintem már ideje lenne felnőnie, és vállalni a felelőséget a tetteiért.

-Kösz Rami, rendes tőled.

-Ne hálálkodj, mondtam, hogy nem miattad teszem. És ne haragudjatok, de mennem kell. -állt fel Rami és kiviharzott az étteremből. Csendben ittuk meg a kávét anyáékkal és örültem, hogy a bátyám hajlandó segíteni, még ha nem is értem teszi. Titokban viszont igazat adtam neki, tényleg ideje lett volna már felnőnöm és felnőttként viselkedni.
 

27. Fejezet

A keddi nap gyorsan eltelt. Mire mindennel elkészültem már késő délután volt. De hogy igazán lefárasszam magam, még elindultam futni. Gondoltam egy kis testmozgás jót fog tenni. Bekapcsoltam a lejátszót és nekiindultam a Duna partnak. Rockot hallgattam, hogy még csak véletlenül se kelljen Kimire gondolnom valamilyen érzelmes szám alatt. Pedig mennyire könnyű lett volna engedni a kísértésnek. De tudtam, nem tehetem meg, ahogy Linda mondta, nem függhetek egy pasitól, még akkor sem, ha ez a férfi olyan átkozottul jóképű és vonzó. Kb. 1 órás futás után már lógott a nyelvem, de még nem adtam fel. Már csak vonszolni tudtam magam mikor hazafelé indultam. A lakás üres volt, mert Lindáék a szüleiknél voltak. Ez volt az utolsó este, amikor még együtt lehettek. És bár hívtak engem is, inkább nemet mondtam, mert ki tudja mikor láthatják újra egymást és nem akartam zavarni. Arra gondoltam, ez hadd legyen az ő estéjük. Mi még másnap úgyis fogunk találkozni, mert együtt megyünk a reptérre.
A lakásban gyorsan lezuhanyoztam, és összeütöttem egy könnyű vacsit. Egy tál salátával, egy üveg ásványvízzel és egy krimivel kivonultam az erkélyre.. Úgy éreztem, szükségem van a friss levegőre, már amennyire friss lehet egy ilyen nagy városban. Ültem az erkélyen, néztem az embereket és ettem a salátát. Jó volt kicsit egyedül lenni a sok nyüzsgés után. Mikor már untam a nézelődést, fellapoztam a könyvet. Teljesen elveszítettem az időérzékemet, már csak az ajtócsapódásra rezzentem össze.

-Hát, ti? Miért jöttetek ilyen korán?

-Ilyen korán? Lili, te miről beszélsz? Elmúlt éjfél.. Nem vetted észre, hogy sötét van? Értem.. evésbe fojtottad a bánatod?-ahogy láttam Linda már fertőtlenítette a gyomrát a következő napokra.

-Csak salátát ettem. Egyébként meg miért lennék bánatos? Nincs rá okom.. Különben is könyvet olvastam, a teraszon égett a lámpa és ezért nem vettem észre, hogy mennyi az idő. Komolyan mondom, az utóbbi időben egyre kiállhatatlanabb vagy.

-Bocsi, csak búcsúestet tartottunk. Kérlek, ne haragudj rám. Tudod, hogy ilyenkor milyen hülye vagyok.- az arcomra akart puszit adni, ami a fülembe sikerült és még csuklott is hozzá.-Hoppá, azt hiszem, inkább lefekszem.- annyira aranyos volt így becsípve, hogy muszáj voltam nevetni. Mikor Linda elvonult, és is éreztem, hogy okosabb lenne aludni menni, mint Mikivel kettesben maradni. Őt sajnos nem tudtam átverni, jobban ismert,mint saját magamat és nyitott könyv voltam előtte.

-Ó, kisasszony, ne siess annyira, beszédem van veled. -megfogta a karom és visszahúzott a szobám ajtajából. Felnyögtem, mert pont ezt nem akartam. Nem akartam, hogy elemezgessen, mikor még én sem voltam tisztában saját magammal.-Szóval, ugye nincs kedved menni Egyiptomba?

-Muszáj ezt?- húztam a szám. De mivel szigorúan nézett rám, kénytelen voltam válaszolni.-Jól van, nyertél. Tényleg nincs, sehová nincs kedvem menni. Még azt sem tudom, hogy hol lennék most legszívesebben. Nem akarom a szüleimet megbántani, meg örülnék is Egyiptomnak, ha nem egyedül lennék. Olyan sokszor kívánom, bár lenne egy testvérem. Anyuék, mióta visszajöttek a hajóútról, teljesen megváltoztak. Olyanok, mint két tizenéves. -Néha azt hiszem, nekem több eszem van, mint nekik. Folyamatosan nyalják-falják egymást, mint a friss szerelmesek. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem előttem és nem a nyilvánosság előtt tennék. Persze tudom, hogy még nem öregek és nyilván van szexuális életük. Ezzel minden gyerek tisztában van, csak én erről nem akarok tudni. Tehát már most borítékolom neked, hogy ott is egyedül leszek. Mivel foglaljam el magam? Pasizni nem akarok. Ezt a könyvet még a repülőn elolvasom, annyit meg nem vihetek, hogy egész hétre elég legyen.

-Elég, elég... Nem akartam elmondani, mert meglepetésnek szántam,  de hogy kicsit jobb kedved legyen, elárulom, hogy ott lesz Jenson is. Ott tölti a szabadságát, és pont abban a szállodában. Ne kérdezd, hogy kerültetek ugyanabba a hotelba, de az élet kiszámíthatatlan.-rántotta meg a vállát. Én meg annyira megörültem, hogy ráugrottam. -Lili állj le, olyan vagy mint valami kiskutya. Jó, hogy  a nyálad nem csorgatod..De mi ez a nagy öröm? Most  Jenson vagy Kimi?

-Na ide figyelj! Először is: nem vagyok kutya, mert nincs farkam. Másodszor: Jenson az Jenson, és Kimi pedig Kimi. Amit Kimi iránt érzek, azt soha nem fogom Jenson iránt érezni, és amit Jenson iránt érzek, azt nem fogom Kimi iránt érezni. Ez ennyire egyszerű. Ugye érthető?

-Persze, teljesen logikus... valakinek.. Én egy szót sem értek belőle.. Nem akarod inkább megmagyarázni?

-Nem.. most túlságosan boldog vagyok ahhoz, hogy magyarázzak. Majd egyszer megérted.. vagyis már nem, mert megnősültél. Látod, mennyi előnye van annak, ha az ember szabad,független és még fiatal? Bocsi, ezzel nem azt akartam mondani, hogy öreg vagy, csak már benne vagy a korban és feleséged is van. De inkább befejezem és elteszem magam holnapra, hogy szép legyek. Nekem még az alvás is segít. Próbáld ki, hátha reggel meglepődsz, amikor a tükörbe nézel.-azt hittem, hogy majd bosszút fog állni, ahogy máskor is tette, ha a korán élcelődtem, de most csak hahotázott és betuszkolt a szobámba. Még gyorsan átnéztem az irataimat és lefeküdtem aludni.
Másnap hatalmas zűrzavarra ébredtem. A nagy búcsúzkodásban egyikünk sem állította be az órát. A vége az lett, hogy éppen csak kiértük a reptérre, így a hosszú búcsúzkodások elmaradtak. Épp csak annyi időnk maradt, hogy puszit nyomjunk a másik arcára és már szólítottak is a beszálláshoz. Még a kapuból visszafordultam és titokban elmorzsoltam egy könnycseppet. Éreztem, hogy nagyon fognak hiányozni és már nem zaklathatom őket minden aprósággal, mint eddig. Valahogy úgy éreztem, hogy felnőttem. Gyorsan elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat és próbáltam az előttem álló napokra koncentrálni. Örültem, hogy nem leszek egyedül és újra láthatom Jensont. A repülőn elővettem a könyvemet és olvasni kezdtem, de pár perc múlva csak bámultam ki az ablakon.  Tiszta időben repültünk, az égen egyetlen felhő sem volt, alattunk a Földközi-tenger vize szikrázott. Nem szerettem a repülést, mert valahogy úgy éreztem, hogy kicsúszik a kezemből az irányítás. Szerettem  kézben tartani a dolgokat és fenn a magasban tudtam, hogy az életem valaki más kezében van. De ugyan ezt éreztem a szerelemmel kapcsolatban is, talán ettől volt olyan félelmes. Tudni, hogy valakit a bizalmunkba fogadunk, megosztjuk a másikkal az életünket, a legféltettebb titkainkat, a lábai elé helyezzük az álmainkat. Ő pedig bármikor átgázolhat rajtunk, összetörheti a szívünket, sárba tiporhatja a vágyainkat, mi pedig ott maradunk a földön fekve mérhetetlen fájdalommal a szívünkben. De tudtam azt is, hogy néha kockáztatni kell, ha boldogok akarunk lenni. 
Leszállás után gyorsan átestünk a vámvizsgálaton, megkerestük a csoportunkat és elindultunk a szállodába. Kb. 45 perc buszozás után megérkeztünk a szállásunkra. Már sötét volt, mire elfoglaltuk a szobáinkat. Eléggé hasogatott fejem, így bevettem egy fájdalomcsillapítót, majd egy gyors vacsora után a szobámba vonultam. Szédelegtem és szinte beestem az ágyba. Félálomban még eszembe jutott, hogy nem is láttam Jensont, biztos valami csaj kergetett megint, mert elég nagy nőcsábász hírében állt. De sokáig nem tudtam ezen filózni, mert mély, nyugtató álomba merültem. Másnap elég korán, mégis kipihenten ébredtem. Zuhanyzás után magamra kaptam a bikinimet, egy pólót, rövidnadrágot és strandpapucsot. Bekopogtam a szüleimhez, reméltem, hogy már ébren vannak és együtt reggelizünk. Miután ajót nyitott apu, kiderült, hogy csak rám vártak és elindultunk az étterembe. Ahogy beléptünk az ajtón, Jenson jött velünk szembe.

-Jenson, Jenson, de jó, hogy itt vagy..- sikítottam és a nyakába ugrottam. Majd gyorsan észbe kaptam.-Óóó, bocsi, nem is tudom, hogy mi ütött belém..-hátráltam pár lépést. De ő csak nevetett...

-Lili, igazán viselkedhetnél. Milyen példát mutattunk neked?- hitetlenkedve fordultam anyu felé. Nem hiszem, hogy pont ő szólalt meg.

-Na, ezt inkább hagyjuk. Egy hete már csak magatokkal vagytok elfoglalva, halló. Ez nem tűnt fel?- tudtam, hogy nem vagyok igazságos, de már nem bírtam, hogy folyton csak enyelegnek. De anyu csak legyintett, majd apura mosolygott és elindultak szabad asztalt keresni. -Erről beszélek-dünnyögtem magam elé.

-Na, ne morogj, inkább üljünk le és mesélj, hogy van a fejed? Igaz, hogy én már reggeliztem, de még egy kávé belefér.- fogta meg a karom és egy szabad asztalhoz vezetett.

-Hát, tegnap még fájt kicsit, de most már újra rendben van. El sem hiszed, mennyire örültem, amikor Miki elmondta, hogy te is itt leszel. Eléggé el voltam kenődve a szüleim miatt- intettem a fejemmel a felé.- De most már örülök, hogy eljöttem.

-Baj van a szülőkkel? Csak nem...?

-Dehogy, nem az van amire gondolsz. Úgy viselkednek, mint a kamaszok. Most nézd meg, gusztustalan- anya épp lenyalta apa ujjáról gyümölcslevet.- Nem tudom, mi történt velük, de ez már nekem is sok.  Á, mindegy ne foglalkozzunk velük, eleget foglalkoznak ők egymással. És mit terveztél mára?

-Tudod, inkább ez legyen, mint hogy folyamatosan marják egymást. Inkább örülj neki, hogy jól elvannak. Bár ez a te dolgod, nincs jogom beleszólni.  Igazából semmit nem terveztem, tegnap érkeztem és csak a medencénél akarok pihenni. Illetve meg akartalak keresni és meg akartam kérdezni, hogy csatlakozol-e hozzám. Holnap pedig belevetjük magunkat az egyiptomi életbe. Átnézzük, hogy mit érdemes látni és irány...Már ha nem akarsz a szüleiddel lógni.- kacsintott rám.

-Álmomban sem jutna eszembe, hogy velük menjek bárhová is, míg ebben az állapotban vannak. Ne érts félre, nagyon szeretem őket, csak már kicsit túlzásba viszik. A terved jónak tűnik, lehet kicsit pancsolni is... a tenger meg még várhat, itt nyugisabb.- gyorsan belapátoltam a reggelit, majd intettem a szülőknek, hogy léptem. Még elugrottam a fürdőlepedőért, magamhoz vettem a könyvemet, a fényvédő krémeket és pár perc múlva már Jenson mellett hevertem a nyugágyon. Miután alaposan bekrémeztük egymást, elgondolkodva néztem rá.- Jenson, kérdezhetek valamit?- nem válaszolt, csak bólintott.- Miért pont ide jöttél nyaralni? Mármint nem úgy értem, hogy ne jöhetnél ide, csak megengedheted magadnak  például a Maldív-szigeteket is, és az meg a földi paradicsom. Én ha választhattam volna, tuti arra veszem az irányt. De most Linda és Miki élvezik azt a szépséget, a mázlisták.

-Hogy miért ide jöttem nyaralni? Mert követek egy lányt. Jessicának hívják, nemrég ismertem meg és érzem, hogy ő más, mint az eddigi barátnőim. A barátnőivel jött ide nyaralni és gondoltam, eljövök én is. Az már csak hab a tortán, hogy te is itt vagy.  Azt reméltem, hogy közelebb kerülhetek hozzá. Tudom, hogy nincs a legjobb hírem, de vele minden más, mellette nyugodtabb vagyok, nem esek pánikba, ha a közös jövőnkre gondolok és nálam ez nagy szó. Viszont úgy érzem, hogy ő nem vesz teljesen komolyan, csak futó kalandként tekint rám.

-Hűha, téged aztán eltalált ámor nyila. És most hol van az a híres lány, aki így levett a lábadról?-néztem körbe.

-Nem tudom, ma még nem láttam. Lehet elmentek valahová, mert tegnap este arról beszélgettek, hogy ma elmennek búvárkodni. És te hogy állsz Kimivel?

-Egy csók és más semmi, vagyis több csók, de tényleg semmi több nem történt. Meg kell várnom, amíg visszamegyek Finnországba és ott majd kiderül, mennyire gondolta komolyan, amit mondott. Úgy látom, szép kis helyzetbe keveredtünk mindketten.- nem vártam választ, de arra nem számítottam, hogy csak egyenletes szuszogást fogok hallani.. Mosolyogva néztem Jensont és arra gondoltam, hogy az utóbbi időben a pasik bealszanak mellettem és hogy milyen fordulatot vett a nyugodt kis életem rövid idő alatt.  Kezembe vettem a könyvet, de nem kötött le. Inkább néztem a tiszta égboltot, a repülőket, amelyek hozták és vitték a turistákat, néztem a magasba nyúló pálmafák leveleit, ahogy a tenger felől érkeztő szellő fújja őket és néztem a végtelen kékséget. 

-Mire gondolsz?

-Hú, de megijesztettél, azt hittem, hogy alszol..

-Nem, csak picit szundítottam, de pár perc is elég. Szóval mi jár a fejedben?

-Igazából semmi. Csak nézelődöm és élvezem ezt a nyugalmat. Kicsit sok minden ért az utóbbi időben, és jó most kikapcsolni.Meg hogy hogy ismerkedtünk meg.-vigyorogtam.

-Igen, azt tanítani kellene.  Világítós óvszer, meg uborka. Nem gondoltál még arra, hogy diákoknak adj felvilágosítást? Nagy sikered lenne.- vigyorgott Jenson.

-Több tisztelet kérek. Nem is értem mi a bajod a módszeremmel. Tényleg, kipróbáltad már Jessicával a vilagítósat?

-Nem, még nem. Mi még nem..- rázta meg a fejét.

-Hű, akkor ez tényleg komoly. Ugye nem vagy beteg? Csak mert nem csaltad rögtön az ágyadba? - Elvetettem a sulykot, mert Jenson felkapott és bedobott a medencébe. Majd ő is utánam ugrott. Hosszú ideig bohóckodtunk, mint a gyerekek. Már ki akartam menni a vízből, amikor hirtelen Jenson fejét éreztem meg a lábaim között, ahogy felemel és a nyakába ültet. Baromira élveztem és sokat nevettünk. Egyszer a medence széle felé pillantottam és úgy éreztem, megáll a szívem. Azt hittem rosszul látok és majdnem leestem, de szerencsére Jenson elkapott. Kimit láttam ott állni mogorva tekintettel. Ahogy találkozott a pillantásunk, gúnyos mosolyra húzódott az ajka, majd elindult a szobák felé.

-Basszus, Jenson, ott van Kimi.

-Ja, tudom, ott áll már egy ideje. Azt hittem, hogy te is láttad. Nem igazán van elragadtatva attól, hogy együtt lát minket.

-Kérlek, tegyél le. Utána kell mennem.- gyorsan kiúsztam és vizesen, csöpögve szaladtam utána.- Kimi várj, kérlek, várj már meg. -semmi reakció. Csak ment, anélkül, hogy hátrafordult volna. Nem szólt egy szót sem, bámult maga elé és szelte a métereket. A szobájához érve kinyitotta az ajtót és megpróbálta előttem bezárni az ajtót, de a lábammal megakadályoztam. A bőröndje nyitva hevert az ágyon a szétdobált ruhákkal együtt. Még mindig nem szólt, csak megfogta a ruhákat és begyömöszölte a bőröndbe.

-Te mit csinálsz?

-Nem látod? Pedig teljesen nyilánvaló. Elmegyek.

-De miért?

-Te tisztára hülyének nézel?- fordult felém és dühödt láttam a szemében.- Ide jövök, azt reméltem, pár napot együtt tudunk tölteni és amikor megérkezem, mit látok? Te itt enyelegsz Jensonnal. Nem értem, hogy miért is kellene maradnom. Semmi szükség nincs itt rám.

-Teljesen félreérted a helyzetet. Nem enyelegtünk, csak jól éreztük magunkat, mint két barát. Nem értem miért kell bármit is belemagyarázni, főleg, hogy nem volt semmi félreérthető a helyzetben.

-Azonkívül, hogy letapizott és te hagytad. Ne is tagadd, láttam, mikor megfogta a feneked. És te ahelyett, hogy bármit mondtál volna neki, inkább nevettél. És a nyakában ültél.

-És mi abban a rossz, hogy a nyakában ültem? Szerintem semmi. De ha láttad, hogy megfogta fenekemet, akkor azt is látnod kellett, hogy majdnem leestem. És nem a fenekem volt, hanem a combom. És különben is, nem együtt jöttünk, hanem ő..

-Nem érdekel, nekem ne magyarázkodj!-szakított félbe durván.-  Eldöntöttem, hogy elmegyek és nem tudsz megakadályozni. Láttam, amit láttam, nem tudsz meggyőzni.

-Tudod, mit, akkor menj..! Nem foglak győzködni, de te csak mondogasd még párszor, hogy láttad, amint Jenson a fenekemet tapizza, a végén még talán el is hiszed.

-Te is csak olyan vagy mint Hanna, meg mint a többi nő.

-Talán nem kellett volna minden nőt kipróbálni és akkor még meg tudnálak lepni. Egyébként meg ne próbálj engem Hannához hasonlítani. Én nem vagyok ő. Ha meg annyira hiányzik, nyugodtan menj hozzá vissza! Már biztos epedve vár, az ő ágya mindig meleg.

-Talán tényleg az lesz. Hülye voltam, hogy szakítottam vele. Azt hittem, te más vagy. De már nem tudom, hogy mit gondoljak. Előbb Ramit, aztán engem, most meg Jensont hálóztad be. Neked senki nem elég jó? Ki lesz a következő?

-Te valóban ezt gondolod rólam?- kérdeztem sápadtan.- De tudod mit? Csak, hogy megnyugodj, majd küldök egy sms-t, hogy tudd, ki a következő a listámon. Mivel nem bízol meg bennem, tényleg az lesz a legjobb, ha elmész. Légy boldog! Szia!-ezzel megfordultam és elindultam kifelé a szobából. Olyan nagy volt a kísértés, hogy csak becsapjam az ajtót magam után, de csak halkan csuktam be. Nem akartam megadni neki azt az elégtételt, hogy összetörve lásson. Pár percig még a hűvüs falnak támaszkodtam és a számra tettem a kezem, hogy visszatartsam feltörni készülő zokogásom. Mikor összeszedtem magam, elindultam vissza Jensonhoz. Kérdőn nézett rám, de én csak a fejem tudtam megrázni.

-Akarod, hogy beszéljek vele?- kérdezte.

-Nem, nincs értelme. Még ma elutazik. Ha menni akar, hadd menjen. Nem fogom visszatartani. Nem lehet vele értelmesen beszélni.  De most már felejtsd el, mert nem akarom hogy elrontsa ezeket a napokat. Ha nem bízik bennem és nem hisz nekem, akkor nincs értelme folytatni. De legalább már tudom, hogy állunk. Remélem, neked több szerencséd lesz.- Jenson még mondani akart valamit, de én nem engedtem szóhoz jutni.

26. Fejezet

Szédelegve szálltam be a kocsiba. Furcsa volt, mert nem éreztem úgy, mintha akkora ütés érte volna a fejemet. Inkább a fáradtság, a megalázottság érzése vett rajtam erőt.  Nem akartam gondolkodni, csak szerettem volna láthatatlanná válni, vagy legalábbis aludni egy jó ideig, nem tudni, nem érezni semmit. Ez viszont lehetetlen volt, mivel Miki folyamatosan figyelmeztetett, hogy ne aludjak. Ha pedig elfelejtettem, vagy ha  próbáltam semmibe venni az utasításait, Rami  csipkedett, hogy ébren tartson.

-Rami, fejezd be. Mire a kórházba érünk, tele leszek kék foltokkal. És ez rosszabb, mint egy fejsérülés. Inkább azzal foglalkozz, hogyan értesítsük Marcsit, mert szegényt úgy ott hagytuk, azt sem mondtuk neki, hogy fapapucs.

-Nyugi, Lili. Annyira összemelegedtek Tonival, hogy mögöttünk autóznak. Szóval ezzel ne foglalkozz. Inkább azon törd a fejecskédet, hogy mit mondasz a szüleidnek, ha el kell halasztani az egyiptomi utat.

-Köszi, Rami, de azt hiszem mára elég volt a "fejtörésből". Ezzel ráérek majd akkor foglalkozni, ha tényleg bekövetkezik. De még abban se legyél biztos, hogy bent maradok a  kórházban. Szívből gyűlölöm a kórházakat, annak ellenére, hogy majd ott szeretnék dolgozni valamikor. Tonihoz meg Marcsihoz visszatérve, remélem, hogy Toni nem bántja meg a barátnőmet, mert ha mégis, akkor tuti, hogy 1-2 centivel megrövidítem bizonyos testrészét. És szeretném, ha ezt a tudtára adnád.- visszafojtott nevetést hallottam az első ülésről. -Linda, te ne röhögj, mert megmutatom Mikinek a titkos képeidet. Szóval viselkedj!

-Ó, azt hiszem semmi baja Lilinek. Legalábbis a nyelve nem sérült meg.-Miki nem bírta ki, hogy ne szóljon bele.- Na, megérkeztünk- mondta és leparkolt a bejárat előtt. Majd Lindához fordult.- Milyen képekről van szó? Mit nem szabad nekem látnom?

-Ha lehet, ezt intézzétek el később. Minél hamarabb szabadulni akarok erről a szörnyű helyről. Szeretnék végre aludni, mert kb. 1 hete nem aludtam úgy igazán. És kezdek nyűgös lenni.- kiszálltunk az autóból és elindultunk a sürgősségire. Az ügyeletes orvos Miki régi osztálytársa volt, Ákos , akit mellesleg én is ismertem, így egész gyorsan sorra kerültem. A seb nem volt mély, összevarrni nem kellett. A röntgen és CT nem mutatott eltérést, viszont az orvos éjszakára bent akart tartani megfigyelésre. Hosszú és nehéz csata után kiegyeztünk pár órában. Kaptam egy szobát, megembereltem magam és még a kórházi pizsamát is hajlandó voltam felvenni. Megpróbáltam mindenkit hazaküldeni,  nem sok sikerrel. Mindenki azt mondta, ha kell reggelig várnak, de nem hagynak egyedül. Hálás voltam nekik, hogy maradtak, nem éreztem  magam annyira egyedül. Az orvos és a nővérek kikötötték, hogy a szobában senki nem tartózkodhat, még Miki sem. Miután kimentek, sóhajtva, kimerülten dőltem a párnára. Kaptam fájdalomcsillapítót, így lassan nem éreztem fájdalmat. Olyan volt, mintha lebegnék.. ellebegnék az álmok ködös világába. Nem tudom, meddig aludhattam, csak hatalmas hangzavarra, üvöltésre ébredtem, majd hirtelen csend lett.. félelmetes csend. Épp ki akartam nézni, hogy mi volt ez a lárma, amikor bejött Linda. Fehér volt, az arca félelemről árulkodott.

-Istenem, Linda mi történt kint? És mi történt veled, mitől ijedtél meg ennyire?

-Ööö, az van, hogy ugye mi itt kint vártunk rád, közben befutott Marcsi, Toni és Kimi is. Kávéztunk és halkan beszélgettünk, aztán hogy ne legyen nagyon unalmas, humoros történetekkel szórakoztattuk egymást. Majd hirtelen kivágódott az ajtó, de úgy, hogy azt hittük vihar van. És berobbant Hanna, majd nekiesett Kiminek. Fogalmam sincs, honnan tudhatta, hogy itt vagy . Te jó ég, Lili, én még embert nem láttam ennyire zakkantnak. Teljesen ledöbbentünk, majd megpróbáltuk a lehetetlent, és próbáltuk megfékezni, de ő mint egy vadállat nekirontott Kiminek. Rúgott, harapott, majd törni-zúzni kezdett. Ami mozdítható volt,  a falhoz csapta, kiöntötte a földre a kávét. Majd téged kezdett mocskolni. Kimi tért előbb magához, elkapta Hannát és a nyitott ablakon félig kilógatta. Komolyan azt hittem, hogy kidobja.Erre már megérkeztek a biztonságiak is és Hannát elvezették. Féltettem Kimit, mert láttam nagyon begőzölt, amikor Hanna téged emlegetett. Féltem, hogy valami őrültséget csinál. Nem néztem volna ki belőle, hogy ennyire dühös tud lenni. Ez a pasi tényleg odáig van érted.

-De Kiminek ugye nem történt semmi baja?-Linda megrázta  fejét. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.-Az a baj, Linda, hogy nem értem saját magam. Eddig azt hittem, hogy egy kiegyensúlyozott nő vagyok- láttam Linda vigyorát-, vagyis viszonylag kiegyensúlyozott, na. De mióta Kimi belépett az életembe, teljesen fejreállt a világ. Néha nem ismerek magamra, hisztizek és össze vagyok zavarodva. Azt mondta, hogy bejövök neki, de nem szerelmes. Olyan könnyű lenne neki hinni, de nem ígér semmit. Mégis elég volt egy pillantás, hogy tudjam, ő sem akar elveszíteni. Már attól a fellegekben járok, hogy a közelében lehetek, és talán ez a legtöbb, ami lehetséges. És mégis önzőnek érzem magam, mert üvölteni tudnék, hogy szükségem van rá. Tudod milyen érzés nap mint nap azzal a tudattal ébredni, hogy még mindig magányos vagy? Azt hittem, már hozzászoktam, de mióta ismerem őt,még inkább nyomaszt ez az érzés. Szeretnék boldog lenni, tudni, hogy van valaki, illetve nem valaki hanem pontosan Ő, foghatom a kezét, simogathatom az arcát, nézhetem vele a naplementét... Most én kérdezem tőled Linda, mi van ha rájön, hogy nem én kellek neki? - a mondat utolsó részét már szinte csak suttogtam.

-Ó, Lili ne haragudj, hogy annyit bántottalak Kimi miatt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire mély érzéseket fog belőled kiváltani. Eddig olyan könnyedén vetted a dolgokat, azt hittem ez neked csak szórakozás. De most már látom, hogy nem játék. Te nem játszol, hanem nagyon is komolyan veszed. De nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy hagyj neki időt, ne sürgesd. Nem tudhatod, mit érez és ne akarj belőle vallomást kicsikarni. Hagyd, hogy minden a maga idejében történjen. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kedvel, de annyira zárkózott, hogy nem tudom megmondani, lesz-e ebből szerelem a részéről. Ne agyalj most ezen, próbálj pihenni, kikapcsolódni. Hagyd, hogy az élet elrendezze a dolgokat. Ha folyton ezen jár az eszed, bele fogsz őrülni. Nem foroghat minden csak Kimi körül. Neked is meg van az életed, éld tovább. Talán most tényleg jót fog tenni neked Egyiptom. Napfény, csend, tenger... És ha nem Kimi az igazi, akkor sem dől össze a világ. Még annyira fiatal vagy, annyi pasid lehet, amennyit csak akarsz. Nézd meg Ramit: teljesen odáig van érted, követ mint egy hűséges kiskutya, és védelmez, mint egy oroszlán. Vedd kicsit lazábban, ne gondolj arra, hogy mi történhet, vagy éppen mi nem fog történni.

-Ok, megpróbálom megfogadni a tanácsaidat. Nagyon élveztem a társaságod, de most beküldenéd Kimit, hogy tényleg meggyőződjem róla, egyben van?

-Úgy tudom, az orvos megtiltotta, hogy bárki is a szobádban tartózkodjon.

-Hát, a bárkibe te is beletartozol-csúfolódtam.- Különben is vállalom a felelősséget.-Pár perc múlva kinyílt az ajtó és egy eléggé megviselt, összekarmolt Kimi lépett be rajta. -Ne, Kimi, kérlek ne mondj semmit, csak gyere ide és ölelj át. -közelebb jött, helyett csináltam neki az ágyon és mellém feküdt. Mellkasára hajtottam a fejem, hallottam a szívverését, olyan volt, mint egy csodálatos dallam. Átkarolt és óvatosan ringatott, mint egy kicsi gyereket és suttogott a fülembe.

-Nyugodj meg, már nincs semmi baj. Nem történt semmi és már nem árthat nekünk. Vége van.
Olyan jó érzés volt így feküdni. Békét és nyugalmat éreztem. Szerettem volna megállítani az időt és úgy maradni örökre. Kis idő múlva halk kopogás hozott vissza a jelenbe. Ákos lépett be az ajtón.

-Lili, itt a zárójelentés, ha nagyon akarsz, hazamehetsz. Bár én még mindig nem értek egyet veled, de ez a te döntésed. Nocsak, megzavartam valamit?-nézett ránk vigyorogva.

-Törődj a magad dolgával, ja és kösz a papírt. Nem szeretném tovább élvezni a vendégszereteted, mint amennyire szükséges. Amúgy miért nem műtteted meg az orrod? Még mindig elég görbe.

-Ó, igen, hála neked.-nézett rám vádlón.

-Ne kend rám, én ártatlan vagyok, mint a ma született bárány.

-Elmondanátok, hogy mi folyik itt?- kérdezte Kimi.- Ti ismeritek egymást?

-Inkább mondjuk úgy, hogy van közös élményünk, bár soha nem fogom azt az estét elfelejteni. Életem első házibuliját tartottam, én is és Miki is hívtunk pár embert, köztük volt Ákos is a barátnőjével. Kb. húszan lehettünk, már jóval elmúlt éjfél, és tényleg fergeteges volt a hangulat. Csak Ákos annyira berúgott, hogy nem ismerte meg a barátnőjét és helyette engem tapizott le és utána ahogy megfordult, beleszaladt Miki öklébe.

-Na, igen, lett egy kis felfordulás, de Lili nem esett pánikba, elrendezte a dolgot. Kikapcsolta a zenét, felkapcsolta a villanyt és mindenkit hazaküldött Mikin és rajtam kívül. Kulcsra zárta a bejárati ajtót és kitakaríttatta velünk a lakást. El tudod te képzelni milyen érzés részegen, de olyan részegen, hogy a saját barátnődet nem ismered fel, ablakot mosni?- fordult Ákos Kimihez megértést remélve. Csalódnia kellett, mert Kimi csak vigyorgott. -Életemben nem józanodtam ki olyan hamar, mint akkor. Lili pedig, mint aki jól végezte dolgát, teát főzött magának, leült a kanapéra és osztogatta a parancsot, ahelyett, hogy segített volna.

-Na persze.. Ti rontottátok el a bulit, felelnetek kellett. Jó kis lecke volt nektek. Ja, és utána még kaptam Ákostól karácsonyra egy új felmosót, ami azóta is megvan. Na, elég a nosztalgiából,  most már tényleg leléptem.-kivettem a kezéből a papírt és kimentünk a várakozókhoz. Lassan kiballagtunk a kórházból. Marcsi és Toni úgy döntöttek még sétálnak kicsit, így Kiminek egyedül kellett visszamennie a hotelbe.

-Lili, nem lehetne, hogy cseréljünk Ramival?-nézett rám Kimi reménykedve.-Mármint, hogy Rami alszik a hotelben, én pedig veled?

-Szerintem nem jó ötlet, bármennyire is csábító. Ne érts félre, nagyon szeretném, de félek, hogy egyikünk sem aludna, és most mindkettőnknek szüksége van a pihenésre.-annyira fájt, hogy el kell utasítsam, de tényleg nem tartottam jó ötletnek az együtt alvást. Még nem.. Időt akartam adni, hogy meggondolhassa magát. Nem akartam, hogy másnapra megbánja, azt nem bírtam volna elviselni. És különben is a stressz olyan dolgokat hoz ki az emberből, amit egyébként nem tenne meg. És stresszből volt elég az elmúlt napokban.- Azt hiszem, most kell elbúcsúznunk.- A nyaka köré fontam a karjaim, arcom a nyakához fúrtam és belélegeztem azt az édes, összetéveszthetlen Kimi-illatot. Nem akartam tőle elszakadni, de tudtam, el kell engedjem. Kimi az állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézhessek.  Összekapcsolódott a tekintetünk, majd lassan lehunytam a szemeim és máris éreztem Kimi puha ajkait. Édes kínzás volt, mert tudtam, hogy akkor és ott nem lesz folytatás. A lágy csókból szenvedélyes ölelés lett. Mintha valami ködön keresztül hallottam volna a hangokat magam körül. Halk köhécselés vetett véget a csóknak.

-Ok, madárkáim.. most már elég lesz..nem akarunk zavarni, csak tilosban parkolunk..

-Ó, Miki ne légy már ennyire kicsinyes.. Különben is ne irigykedj, és ne sajnálj már ennyit tőlünk..Gondolj arra, hogy mit fogsz csinálni a nászutadon..Egyébként Kimi majd kifizeti a büntetést- kacsintottam.

-Miért pont én?- megrovóan néztem Kimire.

-Öö, persze, ez csak természetes. Majd küldd a számlát..Holnap korán repülök, szóval Lili..

-Majd találkozunk Finnországban.-fejeztem be a mondatot. -Vigyázz magadra és aludj jól!-még egy puszit nyomtam a szájára.

-Kizárt, hogy nélküled jó éjszakám legyen- morogta a számba úgy, hogy csak én hallhattam. Nehezen szakadtunk el egymástól, de tényleg menni kellett. Megvártam míg Kimi elhajt, majd mi is haza indultunk. Fáradtan és fejfájással léptem be a lakásba. Gyors zuhany után bekaptam egy fájdalomcsillapítót, amit Ákos adott Mikinek. Rami még elköszönt Lindáéktól, mivel ő is a korai géppel szándékozott utazni, majd bebújt mellém. Már kezdett hatni a gyógyszer, de próbáltam legyőzni, mert tudtam, hogy kora reggel képtelen leszek felébredni és elbúcsúzni. Mikor Rami meglátott, kitört belőle a nevetés.

 -Lili, te mit ittál? Úgy nézel ki, mint én szoktam egy igazi buli után. Össze van akadva a szemed.

-Köszi, de úgy is érzem magam. Meg a nyelvem is összeakad. Ez a tabletta egy lovat is kiütne. És érezd magad fontosnak, mert már alig látok, de megvártalak, hogy elbúcsúzhassam. Na, gyere ide!- emeltem fel a paplant, majd egy kecses mozdulattal besiklott a paplan alá. -Annyira fogsz hiányozni...-simogattam meg az arcát.

-Lili, nem a világvégére megyek..Nemsokára te is ott leszel..

-Tudom, de hiányozni fog a horkolásod. Ott már nem lenne helyes, ha továbbra is így aludnánk. Nem biztos, hogy Kimi díjazná.

-Nem is horkolok. Tényleg igazi bestia vagy, kis házisárkány-palánta. Szerencséd, hogy nem bánthatlak.

-Na, visszatért az ősember. Pedig már azt hittem, hogy sikerült téged megnevelnem. -kuncogtam. Hirtelen különös zaj ütöttem meg a fülem. -Basszus Rami, te is hallod? Ugye nem Linda és Miki?

-Nem hallok semmit... Már képzelődsz is? Én is kaphatok ebből a csodaszerből? De ugye a hangok még nem mondanak semmit?

-De hülye vagy- csaptam fejen a párnával. - Csak figyelj és hallgass!

-Most már én is hallom. Ez hihetetlen, hogy mennyire tapintatlanok az emberek. Finnországban ilyen nem fordulhat elő.Ott még együttérzőek az emberek.  Itt meg nem gondolnak azokra, akik ezt nem tehetik.- Rami az ablakhoz ment, kihajolt és elkezdett  üvölteni.- Igazán bezárhatnátok az ablakot, senki nem kíváncsi hány oktávot vagytok képesek kiénekelni szex közben.-majd hatalmas lendültettel becsapta az ablakot és elégedetten feküdt le. Elképedve néztem rá.

-Hűha, a híres finn hidegvér.-gúnyolódtam.-Gondolod, hogy érdekli őket? De mindegy, legalább nyugi van és tudok aludni.

-Lili, most már tényleg aludj, ne karattyolj annyit. -nem kellett ezt a mondatot megismételni, az oldalamra fordultam és mély álomba zuhantam. Későn ébredtem, és annyira mélyen aludtam, hogy azt sem hallottam, mikor ment el Rami. Üres volt a helye és csak egy doboz csokit találtam a párnán. Kitámolyogtam a konyhába és vitába bonyolódtam Mikivel, mert egész nap ágynyugalomra akart kárhoztatni. Én viszont valami mást terveztem. A vitát a telefonom csörgése szakította félbe. Kimi írt, hogy megérkeztek, útban vannak a szüleikhez és megkérdezte, hogy érzem magam. Gyorsan visszapötyögtem, majd ábrándos mosollyal magamhoz szorítottam a telefont. Útban a szobám felé elhaladtam egy tükör előtt és belepillantottam. Gyorsan leraktam a mobilt, mert úgy néztem ki, mint egy gyengeelméjű. Kicsit még visszafeküdtem, majd felhívtam Marcsit, hogy mit szólna egy bevásárló-körúthoz. Természetesen nem kellett sokáig győzködni, kicsit ő is letörve érezte magát. Megbeszéltük, hogy kb. 2 óra múlva találkozunk az egyik bevásárlóközpont kávézójában, majd húztam készülődni. Sikerült időben odaérnem, bár Marcsi már ott volt és egy hatalmas kehely eperfagyival várt rám.

-Ez ám a fogadtatás, te aztán tudod, hogy mi kell nekem-vigyorogtam rá, ledobtam magam a székre és nekikezdtem a fagyinak.

-Ó, ez önző dolog volt részemről, nekem is szükségem van rá- legyintett és szomorkás mosolyra húzódott a szája.

-Hé, azért ennyire nem kell elkenődni.-fogtam meg a kezét.- Ahogy Rami mondta, nem a világ végére ment. És nézd, az én helyzetem sem jobb. Ne búslakodjunk, inkább érezzük jól magunkat. Ahogy elnézlek, úgy gondolom, programváltozás lesz. Megnézünk egy csajos filmet és aztán kifosztjuk az üzleteket. Elég kalóriát vittünk már be, most gyere- húztam fel a székről és indultunk a mozi felé.- Ezt a kört én fizetem..-Órákkal később, nagyon sok nevetés után, szatyrokkal felszerelkezve, remek hangulatban indultunk haza. Hirtelen benéztem egy üzletbe és szó szerint letapadtam. A kirakatban megláttam egy álomszép, tűzpiros rövid ruhát. Marcsi csak pár másodperccel később vette észre, hogy már nem baktatok mellette, mikor nem válaszoltam a kérdésére. Szerintem látta, hogy jobban jár, ha visszajön hozzám.

-Nem költöttél még eleget? Ennyi cuccal 3 hónapig is nyaralhatnál..

-Pszt, ne rontsd el a hangulatot- suttogtam.- Nézd azt a piros ruhát. A fél karomat odaadnám, ha fel tudnám venni.

-Akkor mire vársz? Eggyel több vagy kevesebb már igazán nem számít..- kuncogott Marcsi.

-Ne légy szemtelen. Meg is venném, ha kb. 20 kilóval kevesebb, és 10 centivel magasabb lennék. Szóval ez kilőve. De azért gyönyörködni még lehet benne. De mi lenne, ha te vennéd meg? Pont illene rád- mértem végig Marcsit.

-Aha, és szerinted hová vegyem fel? Meg kivel?

-Csak ennyi a baj? Nyugi, biztosíthatlak, hogy Toni nem bír ki nélküled hosszú időt. Legalábbis nem úgy tűnt, hogy vidáman megy haza. Hamarabb itt lesz nálad, mint gondolnád. Szóval készülj fel minden eshetőségre. Már látom is magam előtt a romantikus vacsorát, a gyertyafényt, a többit meg már képzeld hozzá. És most befelé.- szinte betoltam Marcsit az üzletbe. Mesésen állt rajta a ruha és nem kellett nyomás alá helyezni, hogy megvegye. Ezután viszont már tényleg elbúcsúztunk, mert ő másnap utazott haza, rám pedig egy hosszú nap várt mosással, vasalással, és pakolással.

25. Fejezet

Peter szemszöge:

Sokáig vártam Lilire a megbeszélés után. Hirtelen jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Lili üzent, hogy később ér haza, mert valami elintéznivalója akadt. Biztos voltam benne, hogy megint menekül, bár az utóbbi időben egyre ritkábban fordult vele elő. Amikor megismerkedtünk, nagyon zárkózott volt. Sokáig tartott, amíg megnyílt. Bár a múltjáról soha nem beszélt, Miki megnyugtatott, hogy nincs semmi titkolnivalója, nem követett el bűncselekményt. Hosszú ideig vártam, hogy talán elmondja, hogy mi történt vele. Próbáltam faggatni, de egyszer elege lett belőle, és választás elé állított: vagy elfogadom őt így, hogy nem ismerem a múltját és megbízok benne, vagy többet nem találkozunk, csak barátokként. Nehezen, de tudomásul vettem, hogy nem fog beszélni arról, miért menekült el Finnországból. Tudtam, ha nem akarom őt elveszíteni, akkor türelmesnek kell lennem vele szemben. Abban bíztam, talán valamikor megnyílik és mindent elmesél. Egy ideje viszont már nem számít, hogy mi volt, csak előre tekintek. Lilinél jobb, támogatóbb, odaadóbb társat nem tudnék találni.
Emlékszem, amikor először megpillantottam, annyira törékeny volt. Ült az ágyban, bámult maga elé és nem reagált semmire. Nehezen kinyögött egy igent vagy egy nemet, de senkihez nem szólt egy szót sem. Amikor beléptem a kórterembe, felpillantott. Rám nézett azokkal a nagy, zöldeskék szemeivel, és annyi szomorúságot, fájdalmat láttam a tekintetében, amennyit egy fiatal nőében talán még soha. Úgy éreztem, védelmeznem kell, meg kell óvnom mindentől és nem tagadom azonnal beleszerettem. Mégsem vallhattam be neki, mert a betegem volt. Várnom kellett, míg felépül és csak akkor volt bátorságom elhívni vacsorázni. Persze kapásból visszautasított. Teljesen tanácstalan voltam, nem tudtam, mit tegyek, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Miki figyelmeztetett, hogy legyek óvatos és türelmes, ha nem akarom teljesen elveszíteni. De egy szerelmes ember minden, csak nem türelmes. Néha úgy éreztem, megőrülök, de nem tudtam semmit tenni. Aztán egyszer megláttam az osztályunkon. Épp szabadság után voltam és a nővérek rebesgették, hogy új munkatársat kapunk. Ahogy megpillantottam, megdobbant a szívem. Próbáltam vele beszélgetni, és lassan feloldódott, visszatért az életkedve is. Annyira szerettem a gödröcskét az arca jobb oldalán, amikor nevetett, vagy a hajával játszott, ha elmélyülten beszélt valamiről, és visszatért a ragyogás is a szemeibe.. A betegek pedig egyenesen odáig voltak érte. Sejtettem, hogy valaki mélyen megsebezte. Fokozatosan azonban elértem, hogy megbízzon bennem és azóta egy pár vagyunk. Hosszú időbe telt, de megérte.
Most viszont megint történt valami, és én féltem, hogy ez tönkreteheti a boldogságunkat.  Tudtam, hogy hiába várok Lilire, a kórházba vissza nem jön. Így hazamentem, begyújtottam a kandallóba, főztem egy teát és egyedül maradtam a gyötrő gondolataimmal, baljós gondolatok kerítettek hatalmukba, de próbáltam nem foglalkozni velük. Nemsokára viszont fordult a kulcs a zárban és Lili lépett be az ajtón. Teljesen átfagyva, sápadtan jött be a szobába. Levette a kabátját és rossz jel volt, hogy nem csókolt meg, ahogy szokott. Annyit mondott, hogy elmegy zuhanyozni és utána beszélni szeretne velem. Hosszú időt töltött a fürdőben és nem tudtam, hogy csak halogatni akarja a beszélgetést vagy esetleg meggondolta magát. Amikor kijött, kezébe vett egy bögre teát és letelepedett a kandalló elé.. Nem nézett rám , a tüzet bámulta és láttam rajta, hogy keresgéli a szavakat. Mielőtt mesélni kezdett, arra kért, hogy hallgassam végig és ne szakítsam félbe. Hihetetlen volt látni, hogy mesélés közben mennyi minden megy végbe benne. Hányszor derült fel az arca és ábrándos mosoly játszadozott az ajkán. Annnyira beleélte magát, hogy szinte láttam őt az asztalon táncolni, láttam ahogy megüti Kimit és Hannát. És mintha kést forgottak volna a szívemben, amikor Kimiről beszélt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ő és Lili ennyire közel kerültek egymáshoz, vagy hogy egyáltalán ismerhetik egymást. Én mondjuk szerettem az autósportokat, de Lili ilyenkor mindig elment otthonról és csajos napot tartottak a barátnőivel. Azt hittem, csak untatják az ilyen dolgok. De most már megértem, hogy mi volt az oka. A történetben  voltak olyan részek is, amiket talán nem igazán akartam tudni, amik fájdalmat okoztak. Annyira fájt hallani és elképzelni Lilit, ahogy egy másik férfi karjában fekszik, másnak a nevét súgja a legintimebb pillanatokban. Szerettem volna megrázni és rákiabálni, hogy hagyja abba, mert fáj, mert nem bírom hallgatni. Kinyitottam a szám, de nem jött ki hang a torkomon. De tudatában voltam annak, hogy most mindent megtudhatok, és nem szakíthatom őt félbe. Lili pedig mintha fel sem fogta volna, hogy mennyi szenvedést okoz, mondta tovább. Újra és újra átélte élete legszebb és legfájdalmasabb pillanatait.Egyszer sem nézett rám, talán azt is elfelejtette, hogy ott vagyok.
Órák múlva ért a története végére. Amikor felemelte a fejét, könnyes volt az arca. Remegő hangon vallotta be , hogy Kimi visszatért és ő nem tudja, mit tegyen. Tudja, hogy beszélnie kellene vele, mert van pár dolog, amiről Kiminek tudnia kell. Nem tudja, hogyan viselkedjen vele. Legszívesebben elkerülné, de azt nem teheti meg. Azt mondta, úgy érzi, hogy minden, amit eddig felépített, kártyavárként omlik össze. Úgy érezte, veszélybe került a lelki békéje és hogy gyűlöli Kimit...
Figyeltem az arcát, ahogy beszélt. De valami megfogott a tekintetében. Gyűlöletről beszélt, mégsem ez volt a szemeiben. Nem tudtam eldönteni, hogy volt-e idő, amikor is megszűnt Kimit szeretni. A gyűlöletet és a szerelmet csak nagyon vékony határ választja el egymástól. És szerintem neki fogalma sem volt, hogy mit is érez igazán. Amikor Kimiről beszélt, különös fény csillogott a szemében. Tudtam, hogy szeret engem és soha nem bántana meg. A kérdés viszont az, hogy én tudnék-e úgy élni, hogy még mindig csontvázak vannak a szekrényben. Tudnék-e egy másik férfi árnyékában élni? Éreztem, hogy tiszta szívéből szeret, de nem tudtam, vajon ez igazi, mindent elsörprő szerelem e a részéről, vagy csak erős, eltéphetetlen szeretet és nem csak beképzeli-e magának a szerelmet. Úgy döntöttem, nem beszélek a kételyeimről és inkább bátorítottam és biztosítottam arról, hogy mindig mellette állok majd és szeretni fogom, bármi történjen is. Úgy éreztem, ennek az ügynek egyszer és mindenkorra pontot kell tenni a végére, bárhogy fog is alakulni a dolog. A szívemre hallgattam, amikor arra kértem, hogy beszéljen Kimivel, mert ennyivel tartozik neki. És éreztem, nem biztos, hogy tudnék úgy élni, hogy tudom, valahol van egy másik férfi, akinek az emléke egész életünkön végigkísér és akit Lili talán még mindig nem szűnt meg teljesen szeretni. Nem akartam, hogy szánalomból, megszokásból vagy épp azért maradjon mellettem, mert nem akar megbántani. Azt akartam, hogy azért legyen velem, mert szeret, csakis engem szeret és bennem találta meg a társát.

24. Fejezet

Megvártam míg Kimi beszáll az autóba és indít. Sokáig néztem a távolodó kocsi után, már a hátsó lámpák fényeit sem láttam, de még mindig az út szélén álltam és bámultam magam elé. Nem nagyon akaródzott bemenni. Annyira vártam azt az estét, de valahogy minden megváltozott. Tudtam, hogy hiányérzetem lesz, de gondoltam, kihozom az éjszaka hátralévő részéből a legtöbbet és megpróbálok nem gondolni Kimire. Igen, azt mondta, hogy nem fekszik le Hannával, de a kis ördög mégis ott kószált körülöttem és mocskos dolgokat súgott a fülembe. Sajnos nagyon vizuális típus voltam, így rögtön leperegtek  a szemem előtt a képzelt dolgok. Igyekeztem mással elfoglalni magam, kevés sikerrel. Lassan megfordultam és elindultam egy szelet tortáért. Úgy gondoltam, talán ez segít valamennyit.

-Te meg hol voltál ennyi ideig?- persze Rami azonnal észrevett. -Miért vagy úgy elkenődve? Azt hittem, repdesni fogsz a boldogságtól. De ha rád nézek, nekem is sírni támad kedvem. Az a javaslatom,hogy igyunk..

-Megmented az életemet, mint mindig- húztam mosolyra a szám.-Amúgy mi ez a megjegyzés, hogy repdesni fogok a boldogságtól? Mit gondoltál egy toll vagy motor lesz a fenekemben, és itt fogok csapkodni körülöttetek? Rikácsoljak is hozzá?

-Egek, nem vagy semmi. Mi hozza ki belőled ezeket a hülyeségeket? Bocs, csak most látlak magam előtt.- Rami a könnyeit törölgette, annyira röhögött. Lassan nyugodott csak meg.- De ugye azt tudod, hogy minden érzelem ott tüköződik a szemeidben? Szóval, csupa fül vagyok..

-Tudod, mit látsz most a szemeimben? Azt a hatalmas darab tortát, amivel Linda felénk tart. És ez csak az enyém, csakis az enyém. Mesterséges boldogsághormon. Miért van az, hogy amit szeretek az bűn, tilos vagy hízlal? Bár ez engem most a legkevésbé sem érdekel. Á, csokitorta..-nyaltam meg a szám, kivettem Linda kezéből a tányért és mint aki nem evett már egy hete, úgy vetettem rá magam az édességre.

-Nem mondod komolyan, hogy ezt az óriási szeletet egyedül eszed meg? Van neked.. igaz, már megbeszéltük, hogy nincs szíved. Ugye, Linda ebből nekem is jár?

-Elvileg járna. De ne reménykedj, esélyed nincs.- legyintett lemondóan a drága unokatestvérem.- Sokat kell még tanulnod a nőkről- veregette meg Linda Rami vállát. -Ha boldogok vagyunk: csoki, ha szomorkodunk: csoki, ha ünnepelünk: csoki, bármilyen alkalom: csoki. Lilinél pedig ez különösen igaz. Már gyerekként is ez  volt a kedvenc kajája. A karácsonyfára mindig magasra akasztottuk a csokidíszeket, hogy ne lopkodja le. Egyébként nála ilyenkor teljesen lemegy a roló, nem lát, nem hall, csak egyetlen kérdésre tud válaszolni. Most figyelj: Lili, milyen csokit szeretsz?

-"A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét¸ a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét amit csak készítenek a világon.”- soroltam unottan és monoton hangon. Tudtam, hogy ez gonosz dolog, de ekkora poént nem lehetett kihagyni. Nem akartam az érzéseimről beszélni és elterelő hadműveletbe kezdtem. Ebben Linda is sokat segített, persze tudtán kívül. Feltűnés nélkül Ramira és Lindára sandítottam. Bár ne tettem volna. Nagyon kellett ugyanis figyelnem, hogy ne fulladjak meg. Rami üveges tekintettel bámult maga elé, Linda pedig nagyokat nyelt és próbált komoly maradni. A felmentő sereg Miki személyében érkezett, mert nem biztos, hogy még sokáig bírtam volna.

-Rami, jól vagy? Úgy nézel ki, mint aki sokkot kapott.- Rami előbb megrázta a fejét, majd bólogatott, végül mutogatni kezdett.- Activitiztek és nekem nem is szóltok?- itt volt végem. Gyorsan lenyeltem a falatot, letettem a tányért az asztalra, majd a kezembe temettem az arcom, mert annyira rázott a nevetés. Linda is valami hasonlón mehetett keresztül, mert csak annyit éreztem, hogy fejét a vállamra hajtja és iszonyatosan rázkódik a teste. Egyedül Miki próbált komoly maradni, de amikor meglátta a maradékot, neki is leesett és velünk együtt kacagott. Szegény Raminak viszont picit sem volt mókás. -Úgy látom, a lányok előadták a csoki-magánszámukat.- szegény alig bírta kinyögni, de sajnálta Ramit.

-Jól van.. próbáljunk...most.. már...kicsit..komolyak..maradni..-nehezen préseltem ki magamból ezt a mondatot, de már fájt az oldalam és féltem, hogy most Rami tényleg pipa lesz, mert az utóbbi időben egyre gyakrabban szórakoztam a rovására.- Bocs, Rami, ez akkora poén volt, hogy nem lehetett kihagyni. Tényleg sajnálom.. Gyere, hozunk neked is tortát..-adtam egy puszi az arcára. -Amúgy Miki ugyan ezt az arcot vágta, amikor először eljátszottuk Lindával, szóval vigasztalódj.

-Csak az én esetemben nem volt megörökítve, neked viszont az unokáid is látni fogják-vette át a szót vigyorogva Miki és a kamerára mutatott. Szerencsére Rami vette a poént és már ő is nevetett.

-Csak akkor bocsátok meg, ha egyszer velem is eljátszod Lili, és valakit átverünk. Látni akarok egy arcot, hogyan reagálhat erre egy épeszű ember. Mert hogy te nem vagy az, ez fix. Amúgy nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én már baromi fáradt vagyok. És ahogy Lilit elnézem, róla sem fogják a frissesség szobrát megmintázni...De ha te még maradni szeretnél, tőlem maradhatunk..-fordult felém Rami és végighúzta ujját a szemem alatt.

-Te vagy az én hősöm..Már nekem is eszembe jutott, hogy el kellene tűnni. Csak még köszönök a szülőknek, és mehetünk...Ti még maradtok?-kacsintottam Lindáékra.- Szerintem húzzatok ti is, és élvezzétek ki a nászéjszakátokat a luxusszállodában..Aztán holnap találkozunk a futamon és utána a záróbulin.-Ramival az oldalamon elindultam köszönni a szüleimnek, ami nem ment túl gyorsan. Kb. 1 órával később értünk haza 3 doboz sütivel. Ramit elküldtem zuhanyozni, én pedig a sütiket rendezgettem a hűtőben, és önkéntelenül is dúdolni kezdtem.

-Nagyon szép hangod van, szeretem hallgatni. De ez is valami szomorú dal.. Ismerős, bár nem tudom hová tenni.

-Jesszusom, de rám ijesztettél- kaptam a kezemmel a mellkasomhoz.- A legszebb dalok szomorúak, mert általában fájdalomról, viszonzatlan szerelemről szólnak.  És mielőtt megkérdeznéd, nincs kedvem róla beszélni. Ezt a harcot most magamnak kell megvívni. Tudom, hogy segíteni akarsz, de vannak helyzetek, amikor egyedül kell zöld ágra vergődnöm. De nem tudom eléggé megköszönni, hogy támogatsz és mellettem állsz. És mielőtt túlságosan belemélyednénk a lelkizésbe, húzok zuhanyozni.-mikor elkészültem, bevackoltam magam Rami mellé.

-Ugye tudod, hogy Linda holnap nem jön a futamra?- kérdezte hirtelen.- Azt mondta, hogy nagyon fáradt, teljesen kimerítették az előkészületek, és ha nem lenne baj, akkor inkább itthon maradna. Viszont így van egy jegy...Nincs véletlenül egy csinos barátnőd, aki eljönne velünk? Valaki, aki azért tudja is,  hogy miről van szó.
És akkor már eljöhetne az esti partira.. Ne legyek egyedül... -kiskutya tekintettel nézett rám..


-Várj, gondolkodnom kell kicsit... Meg van..! Talán Marcsi eljöhetne, soha nem hagyná ki ezt a nagydíjat. Meg szerintem itt is van Pesten. Írok neki sms-t, mert az éjszaka közepén nem fogom felcsörgetni. Aztán majd holnap megtudjuk, hogy velünk tart-e. Bár ahogy ismerem, semmiért ki nem hagyná. De Rami.. ne nagyon nyomulj rá, mert ő... , na mindegy, majd elmondja, ha akarja. És a partival sem lesz gond, nagyjából egyezik a méretük Lindával.. - ezzel elővettem a telefonom, és gyorsan felvázoltam a helyezetet. Mire megnyomtam a küldés gombot, Rami már hortyogott mellettem. Mosolyogva csóváltam meg a fejem, majd az én testem is megadta magát, és pihentető, mély álomba merültem.
Másnap a telefonom csörgésére ébredtem. Direkt nem halkítottam le, ha esetleg Marcsi hívna, észrevegyem és tudjam, mi az ábra. Kómásan tapogatóztam a telefon után. Rami a fejére húzta a párnát és onnan morgott.

-Kapcsold már ki azt az átkozott masinát. Nálad már beteges a korai kelés.. Hogy bírod?

-Ne morogj már. Olyan vagy, mint valami öreg medve. Amúgy meg úgyis kelni kellene lassan, ha időben ki akarunk érni a pályára. -szerencsére megtaláltam a telefont, ami kitartóan csöngött. Felvettem és épp bele akartam szólni, de...

-Mondd, hogy igaz! Ugye nem viccelsz? Ugye tényleg mehetek veled? Az estét is komolyan gondolod? El sem hiszem! - azt hiszem, akkor teljesen magamhoz tértem.

-Neked is szép, jó reggelt.

-Upsz, bocsi. Tényleg. Szia! Mondd, hogy nem ébresztettelek! Csak amikor megláttam az sms-t, nem bírtam magammal.

-Egek, Marcsi, melyik kérdésedre válaszoljak? Várj, megpróbálom sorban: igen, nem, igen, igen és igen.

-Ó, a korai ébresztésért jövök neked eggyel...Még mindig nem fogom fel, hogy sikerült jegyet szerezned. Mesélj, mondj el mindent!

-Á, ez hosszú történet, vagyis annyira nem.. De mi lenne, ha inkább a pályán találkoznánk és mindent megbeszélnénk, úgy kb. 2 óra múlva? Remélem, addigra elkészülök. Rami úgyis indul zuhanyozni és akkor talán nem késünk el.- Rami  dünnyögni kezdett, hogy eszébe sincs még kimászni az ágyból, de én óvatosan a lábaimmal letoltam az ágyról. Egy pillanat múlva tompa puffanás és finn káromkodás hallatszott.

-Ez meg mi volt? Elestél?- Marcsi pánikolni kezdett.

-Dehogy, csak Rami ért földet és nem éppen nőies mozdulatokkal landolt. Mivel lusta, nem volt más választásom, mint hogy erőszakhoz folyamodjam és kirugdossam az ágyból.

-Rami? Rami Räikkönen? Na várj, csak! Nem mondod, hogy ő fekszik az ágyadban? Hogy tudtad idáig eltitkolni?

-Marcsi, ígérem, tényleg minden elmondok, de az említett úriember ül a földön, szemrehányó tekintettel mered rám és fülel, hogy miről beszélünk. Kénytelen vagyok finom reggelivel kiengesztelni. De nemsokára találkozunk, majd még előtte rád csörgök, hogy merre jársz, mert a jegyed nálam van.Ja, még annyit, hogy az esti bulira itt nálunk átöltözhetsz, Linda tuti kölcsönadja valamelyik szexi ruháját. Puszillak és már alig várom, hogy lássalak.-fejeztem be a beszélgetést.

Kb. 2 óra múlva parkoltunk le, Marcsi már ott várt ránk. Kiugrottam az autóból és rögtön egymás nyakába borultunk rég nem látott barátnőmmel. Mint mindig, most is dögösen nézett ki, zumba-őrült volt, és ez az alakján is látszott. Hosszú vörös haját egyszerű lófarokba kötötte. Olyan jelenség volt, akit nem lehetett nem észrevenni. Láttam, hogy Rami szeme felcsillan és tudtam, hogy a figyelmeztetésem ellenére be fog próbálkozni.

-Lili, nem akarsz bemutatni a barátnődnek?- kopogtatta meg Rami a vállam.-Hol hagytad a jó modorodat?

-Ó, bocsánatáért esedezem drága uram, hogy önt kifelejtettem a sorból. De azonnal pótolom..-hajoltam meg szertartásosan. Miután megtörtént a bemutatkozás, elindultunk megkeresni Jensont.

-Ugye, ha Rami itt van, akkor Kimiéktől fogjuk nézni a futamot?-tudtam, hogy ő Kimi legnagyobb rajongója és annyira sajnáltam, hogy csalódást kell neki okoznom, de majd megkérem Ramit, hogy mutassa be őket egymásnak.

-Ööö, Marcsi, hidd el jobban jársz, ha Jensonéktól követjük a futamot. -Marcsi kérdőn nézett ránk.-Ne gondolj semmi rosszra, csak ha összeengednénk a Kimi barátnőjével, félő olyan balhé lenne, hogy elmaradna a nagydíj. Ugyanis Hanna utálja Lilit, bár őt sem kell félteni. Tudnék erről mesélni..

-Hogy te milyen pletykás vagy, Rami...De attól még Marcsit bemutatod Kiminek, ugye? Még ha nem is itt, akkor este a bulin.. Bocs, Marcsi, nem biztos, hogy itt lesz idő, vagy alkalom..- útközben elhaladtunk Kimiék homeja előtt. Láttam őt egy pillanatra, Hanna természetesen rajta lógott. Nekem háttal állt, így nem láthatott engem, sem azt hogy Kimi kacsintott és intett. Én rámosolyogtam és visszaintegettem. Marcsi kérdőn pislogott, én pedig a majd később mindent elmondok nézéssel viszonoztam pillantását. Pár perc múlva megtaláltuk Jensont is, elemében volt, ahogy szokott, most is magyarázott. Nem akartuk zavarni, amikor észrevett minket, mosolyogva hozzánk lépett és bemutatkozott. Az ő szeme is megakadt a barátnőmön. Persze ez Marcsit nem hatotta meg, Jenson olyan semleges volt neki. Láttam,hogy már tűkön ül, hogy mindent megtudjon. Csevegni kezdtünk, majd Rami kitalálta, hogy átmegy köszönni Kiminek meg a szüleinek. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy mi is lelépjünk.

-Jenson, sok sikert, mert mi a futam kezdetéig lelépünk Marcsival kávézni, annyi mindent kell megbeszélnünk. Szóval ügyes legyél, mindent bele..

-Ne szédíts, tudom, hogy Kiminek szurkolsz... De azért jól esik..- kacsintott.

-Alex, ne bosszants...! Neked is szurkolok, persze csak Kimi után...Amúgy szólnál Raminak, hogy majd a kezdéskor találkozunk, ill ha akar keressen meg? Pá..!- ezzel fogtuk magunkat és mentünk pletyizni. Annyi mondanivalónk volt, hogy nem tudtuk, honnan kezdjük. Őszintén elmondtam neki mindent, tudtam, hogy ő semlegesen látja a dolgokat. És bár interneten tartottuk a kapcsolatot, az nem pótolhatta a személyes találkozásokat. Kevés barátom volt, inkább csak haverok, de ő a barátok közé tartozott és tudtam, mindig számíthatok rá.
Jó hangulatban értünk vissza a homeba, Rami már várt ránk. Pont a kezdésre érkeztünk és annyira jól éreztük magunkat, hogy sokan azt hitték, elgurult a gyógyszerünk. Miután minden gond nélkül elrajtolt a mezőny, láttam Marcsin, hogy feszülten néz körbe.

-Tudom, hogy mire gondolsz. Nem tudom, hogy itt van-e, de nem is ismerem. Ha gondolod, kérdezd meg Ramit.

-Á, felejtsd el. Annyira nem vagyunk jóban, hogy rákérdezzek. Nincs nekem olyan szerencsém. Ill. bocs, ilyet nem mondhatok, mert igenis szerencsés vagyok, hiszen más erről csak álmodik.-mutatott körbe.

-De butus vagy..Miért ne lehetne szerencséd? Amúgy tényleg nem tudom, kivéve,ha megkérdezem Ramit. De úgy látom, nem szeretnéd. Viszont, figyelj csak: ha minden rendben lesz, meglátogatsz Finnországban és ott tuti találkoztok majd. -nyomtam puszit az arcára. Ezután már nem beszélgettünk privát dolgokról. A futam baleset nélkül zajlott, Kimi a 2., Jenson pedig a 4. helyen végzett. Gratuláltunk Jensonnak, majd mentünk haza készülni az estére. Mire hazaértünk, már Lindáék is ott voltak. Amíg Linda és Marcsi kiválaszották a ruháikat, én bevonultam a fürdőbe. Elég sokáig tartott, míg mindannyian elkészültünk, de a pasik büszkén vonulhattak mellettünk. Marcsi fekete-ezüst miniruhát vett fel, Linda tűzpiros ruhában pompázott, én megmaradtam az eredeti feketénél, ami Raminak annyira tetszett. Taxit rendeltünk, mert gondoltunk arra, hogy biztosan fogunk koccintani a fiúk sikerére. Az esti forgalomban eltartott jó ideig, mire a Dunapartra értünk és feljutottunk a hajóra, ahol a partit tartották. Már javában folyt a pezsgő, szólt a zene, de nem késtünk le semmiről. Állófogadás volt, így kerestünk egy szabad asztalt, körbeálltuk és mindannyian vettünk a pincértől pezsgőt, majd még egyszer koccintottunk Linda és Miki egészségére. Kis idő múlva Jenson is megtalált minket, így teljes lett a kis csapat. Nagyon hiányzott Kimi, de tudtam, hogy egy ártatlan mozdulat vagy pillantás is veszélyes lehet. És nem akartam semmibe belebonyolódni. Jenson épp a lánybúcsút mesélte, mikor hirtelen valaki hátba vágta Ramit.

-Rami, öreg cimbora, nem is tudtam, hogy te is itt vagy!- fogalmam sem volt, hogy ki lehetett a pasi, Marcsi viszont köhögőrohamot kapott. Gyorsan Marcsihoz hajoltam, de ő csak bólintani tudott, hogy minden ok.

-Toni, már vagy ezer éve nem láttalak. Hogy kerülsz ide? Jaj, de hülye vagyok. Hiszen Kimi legjobb barátja vagy, gondolhattam volna, hogy itt leszel. De furcsa, hogy nem láttalak a homeban. Mindegy, engedd meg, hogy bemutassam a barátaimat. Toni Vilander Kimi legjobb barátja, ők pedig: Linda, Miki, Lili, Marcsi és Jensont ismered.-ekkor esett le, hogy mi történt az én barátnőmmel. Figyeltem az arcát, vörös lett, mint a pipacs, mikor Toni megpuszilta. Nem hittem el, hogy ez bekövetkezhet, de teljes szívemből örültem neki. Amikor egymáshoz értek szikrázott körülöttük a levegő. Ámor nagyon aktív volt a hétvégén. Toni is zavarban volt, sokáig szorította magához Marcsit. Mikor Raminak leesett, visszaköpte a pezsgőt a pohárba. Oldalba vágtam, mire vigyorogva nézett rám. Most már tényleg úgy éreztem, hogy mázlista vagyok. Egy idő után egy idősebb úriember szót kért, és kihirdette a pályázat végeredményét. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nem jutottam az első háromba. Ráadásként még Hanna gúnyos pillantását is elkaptam.Hanna gyönyörű fehér estélyit viselt, ami többet mutatott, mint amennyit takart. Miki észrevette, és átölelt. Annyira elmerengtem, hogy csak arra figyeltem fel, hogy a barátaim lökdösnek a színpad felé. Akkor esett le, hogy volt még különdíj is, amit nekem ítéltek. Mosolyogva mentem a színpadra. Mint kiderült, belépőt nyertem a hátralévő futamokra, teljes ellátással, repülőjeggyel. Ugrálni tudtam volna a boldogsától. A tekintetemmel rögtön Kimit kerestem, aki a győzelem jelét mutatta. Rámosolyogtam és indultam vissza a többiekhez. Nem tudom pontosan mi történt, csak arra eszméltem, hogy mindenki körülöttem térdel és próbáltak magamhoz téríteni. Borzasztóan fájt a fejem, csillagokat láttam. Az jutott eszembe, hogy ennyire béna nem lehetek.

-Lili jól vagy?-Miki aggódva nézte a fejem és mondta, hogy kövessem a ujját a szememmel.

-Fáj a fejem. Amúgy mi történt?

-Jókorát estél, ugyanis a drága Hanna kirakta a lábát és megbotlottál. Szerencsétlenségedre beütötted a fejed az asztal sarkába. Lesz egy kis púp, de be kellene menned a kórházba megnézetni. Ill. nem kellene, hanem én magam gondoskodom róla, hogy elmenj.-Mikiből előbújt az orvos, és tudtam, hogy nem úszom meg. Semmi kedvem nem volt hozzá, de talán tényleg úgy volt a legjobb. Marcsi kezében egy poharat láttam, szegény annyira megrémült, hogy elfelejtette letenni.

-Marcsi, mi van a poharadban?

-Basszus, nem is vettem észre, hogy még mindig tartom. Épp kávét akartam inni, amikor...

-Elkérhetem?- láttam, hogy Miki tiltakozni akar, de nem engedtem szóhz jutni. Nehezen felálltam, kicsit szédültem is, de pontosan tudtam, hogy ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Kivettem Marcsi kezéből a poharat és elindultam Hanna felé. Gúnyos mosollyal nézett rám, elvégre ő győzött. Én viszont nem hagytam annyiban, és az arcába löttyintettem a hideg kávét, ami lecsöpögött a ruhájára. Felemelte a kezét, de én gyorsabb voltam és elkaptam.

-Eszedbe se jusson, te buta liba. Nagyon elegem van belőled, ne próbálj még egyszer a közelembe jönni, külünben feljelentelek testi sértésért. Megértetted? Ha már nincs eszed, legalább viselkedni megtanulhatnál. Nem foroghat minden körülötted, tanuld meg elviselni a vereséget, ahogy emberhez illik.

-És ez rám is vonatkozik. Soha többé nem akarlak látni. Végeztünk egymással!- fűzte hozzá Kimi. Majd elkapta Hanna karját, az ajtóhoz rángatta és kidobta. Szédelegve mentem vissza a barátaimhoz, Rami átkarolt és elindulunk a kórházba.

23. Fejezet

Már kezdtem aggódni a fiúk miatt, mert úgy éreztem, megvan az esélye, hogy nem lesznek a legjobb barátok. De amikor az ajtó felé néztem, azt láttam, hogy úgy lépnek be, mint a gyerekkori haverok. Tátva maradt a szám, de örültem, mert nem volt szükségem arra, hogy a potenciális barátom és a legjobb barátom utálják egymást. Miki leragadt beszélgetni valamelyik rokonnal, de Kimi mosollyal az arcán közelített felém. A szívem őrölt tempóban kezdett verni,  a szemem nem tudtam levenni az arcáról, vonzotta a tekintetem.

-Hiányoztál.- súgtam neki, amikor mellém ért.

-Csak Mikivel kint beszélgettünk és elszívtunk egy cigit. Vagyis én nem, csak ő, illetve...

-Mindegy, nem vagyok sem az anyja, sem a felesége. Nagyfiú már, tud magára vigyázni, pont úgy, ahogy te. - borzoltam össze a haját. Elkapta a kezem, belepuszilt a tenyerembe és a hüvelykujjával simogatni kezdte a csuklómat, érezhette, mennyire dobog a szívem. Felnyögtem és nagyon össze kellett szedni magam ahhoz, hogy meg tudjak szólalni. -Kimi, viselkedj, esküvőn vagyunk, és nem szeretnélek leteperni.

-Hm, jó tudni, hogy milyen hatást váltok ki belőled. Ne rontsd el a játékomat. Tudod, ez az a játék, amit a felnőttek játszanak villanyoltás után. Itt csak az a kérdés, hogy te nagy vagy-e már?

-Képzeld, már 2 éves korom óta nincs szükségem pelenkára, egyedül eszem, fel is tudom venni a ruhámat.. bár a vetkőzéshez néha szükségem van segítségre. Mit gondolsz, részt vehetek a játékban?-  kérdeztem évődve.

-Határeset, cicám, határeset. De bizonyos feltételekkel hajlandó vagyok engedélyezni.

-Hogy lehettem annyira naiv, hogy elhittem, most majd simán megy minden?-sóhajtottam fel színpadiasan.- Beszélnél esetleg bővebben is ezekről a bizonyos feltételekről? Ha ismerem a részleteket, talán megfontolom. És szerinted tetszeni fog ez nekem?

-Ó, bízz bennem, ígérem, hogy nem fogsz csalódni. A szabályokról majd később beszélünk, bár a legfontosabbat elmondom: mostantól ehhez- húzta meg a ruhám- és az összes többi levételéhez csak az én segítségemet kérheted, vagy egyedül oldod meg. Semmilyen kifogást nem fogadok el.

-Ok, mondjuk, hogy belemegyek. De mi lesz veled?  Ha jól tudom, kettőnk közül jelenleg te vagy az, aki nem egyedül fekszik le és vetkőzik. Nem gondolod, hogy nincs jogod ilyet kérni?- nem tudom, miért mondtam ezt, de sokszor nem tudtam lakatot tenni a számra. Főleg ha számomra fontos dologról volt szó.

Kiminek elkomorult az arca.

-Basszus Lili, te aztán tudod, hogyan kell megölni a bulit. Adj két percet, és ígérem mindent elmagyarázok.- ezzel odament Lindához, megpuszilta, megkereste Ramit, váltottak pár szót és intett Mikinek. Visszajött hozzám, megfogta a kezem és maga után húzott.-Gyere, beszélnünk kell.

-Kimi, nem hagyhatok itt csak úgy mindent, nem mehetek el szó nélkül.

-Nyugi, nem rabollak el. Csak a kertbe megyünk, mert ahhoz amit mondani akarok, nincs szükségem közönségre. -Pár percig csendben sétáltunk egymás mellett. A kert végében volt egy rózsalugas paddal, és mi arra vettük az irányt. Leültünk, de nem értünk egymáshoz. Éreztem, hogy Kimi keresi a szavakat, és nem voltam biztos abban, hogy hallani szeretném, amit mondani akar. Máskor élveztem volna az estét, felettünk ragyogtak a csillagok az égbolton, a fűben tücskök zenéltek, rózsaillat lengte be az éjszakát, a meleg levegő gyengéden simogatta a bőrömet. Olyan lehetett volna minden, mint az Ezeregyéjszaka meséiben, ha nem vártam volna annyira feszülten Kimi szavait. Felé fordultam és kerestem a tekintetét. Még mindig hallgatott és nem tudtam, ez mit jelenthet.

-Úgy érzem, mintha én lennék Hamupipőke. Véget ér a mese, lassan éjfélt üt az óra, leveszem a báli ruhámat és megpróbálom elfelejteni a szőke herceget...Tudtam én, hogy nem lesz csak úgy  pillangó a hernyóból . -szomorúan lehajottam a fejem.

-Mi van?- Kimi úgy nézett rám, mintha két fejem lenne

-Semmi, de te nem ismered ezt a mesét?-megrázta a fejét.-Mindegy, majd olvasd el és akkor megérted, miről beszéltem.

-Hát, majd elmondod. Lili, figyelj rám kicsit és ne gondolj semmi rosszra. Csak azért hallgattam ilyen sokáig, mert nem tudom, hogy mondjam el, amit szeretnék, de ne értsd félre. Soha nem ártanék Neked és ezért holnap úgy kell viselkednünk, mintha semmi nem lenne köztünk. -Ó, hát erről van szó.. Szégyell velem mutatkozni.. Szépen állunk. Már épp nyitottam a szám, mikor hirtelen a mutatóujját a számra tette.-Ne, ne mondj semmit, csak hallgass végig, kérlek. Nem az van, amire gondolsz. Csak féltelek és óvni szeretnélek. Hanna bármire képes, és nem engedhetem, hogy bármi bajod essen. Amióta megismertelek, talán egyszer voltam együtt Hannával. Nem bírok hozzá érni, és ezt ő is tudja, érzi. Valószínűleg rájött, hogy miattad van. Idáig megpróbált zsarolni. És ha csak rólam lenne szó, nem érdekelne, de már téged is belekevert. Most nem akarok ebbe mélyebben belemenni, csak arra kérlek, tedd, amit mondok. Nem akarom, hogy bármi is közénk álljon. Hétfőn, ha hazaérek, azonnal szakítok Hannával. De holnap még ki kell bírnom, és úgy kell tennem, mintha minden rendben lenne.-könyörgőn nézett rám a gyönyörű szemeivel.

-Rendben Kimi, legyen, ahogy akarod, bár kemény lesz..

-Nekem mondod? Kész őrület lesz, hogy nem érinthetlek meg, nem csókolhatlak. De nincs más megoldás. Épp elég lesz, ha majd a hiénák rád vetik magukat a szennylapoktól, nem kell még, hogy mi is nehezítsük az életünket. Tudod, azt akarom, hogy veled minden más legyen, mint eddig. Nem akarok semmit elsietni, ki akarom élvezni az időt, a perceket. Amióta ismerlek, csak te jársz az eszemben. A mosolyod olyan, mint az első napsugár a hideg, sötét éjszaka után. A vidámságod felolvasztja még a jégtömböt is. Ha veled vagyok, olyan, mintha elkezdenék élni, ébredeznék egy hosszú álmomból. Nem tudom milyen a szerelem, eddig még soha nem éltem át. És ezért nem tudom azt mondani, hogy szerelmes vagyok. De azt tudom, hogy vágyom rád, mint még soha senkire, nyugalmat érzek, ha veled vagyok, olyan jó érzés látni a csillogó szemed, ha rám nézel.

-Kimi, te valami igazságszérumot ittál ma este? És egyáltalán mióta beszélsz ennyi sokat? Azt gondoltam, csak én vagyok ennyire beszédes, de te még rajtam is túlteszel..-annyira zavarban voltam, hogy nem is tudom, miket hordtam össze. Fogalmam sem volt, mit válaszoljak, de persze az a vallomás jót tett a lelkemnek. -Kimi, figyelj.. Nem beszélhetnénk ezt meg máskor, nyugodtabb körülmények között? Sok ez így kicsit: idáig azt hittem, ki nem állhatsz, most meg megcsókolsz és azt állítod, hogy kedvelsz. Nem is tudom, hogy mit gondoljak. Annyira össze vagyok zavarodva, semmi értelmeset nem vagyok képes kinyögni. Két napja még annyira bunkó voltál velem, és bántottál, ma meg elvarázsoltál és olyan szépeket mondtál, mint még soha senki.  Melyik vagy te, melyik az igazi Kimi?

-Lili, mindkettő én vagyok. De nem foglak soha bántani, mert nekem is fájt. De kénytelen voltam megtenni...Miattad! Kérlek, higyj nekem, bízz bennem, engedd, hogy bebizonyítsam. Kérlek adj esélyt, ne dobj el magadtól, ne küldj el! Ne küzdj ellenem, engedd, hogy megtörténjen..! Könyörgök..-fájt látni, hogy mennyire szenved, de nem akartam megkönnyíteni a dolgát.Hinni akartam neki, de annyira féltem, hogy nem gondolja komolyan és összetöri a szívem.

-De.. Kimi, valamit tudnod kell. Én nem vagyok egy bólogató báb, nekem nem csak vákum van a fejemben, mint az eddigi barátnőidnek. Én kimondom, amit érzek és gondolok. Nem érdekel, hogy ez valakinek tetszik-e vagy sem. Szükségem van arra, hogy érezzem, jelentek Neked valamit. Ne gondolj nagy dolgokra, csak szeretem, ha akivel együtt vagyok, váratlan időpontban felhív, néha elvisz vacsorázni, vagy itt-ott meglep egy csokor virággal, vagy csokival. A legfontosabb viszont, hogy őszinte legyen és szeressen. Hát, talán ennyi. Azt hiszem, most mindkettőnknek van min gondolkodni. Most pedig szerintem menned kellene, hogy pihenj. Nem engedhetem, hogy holnap feltapadj a falra. És ha visszaérek Finnországba, mindent megbeszélünk. Bár az még odébb lesz, mert apa kitalálta, hogy szerdán elutazunk Egyiptomba nagy családi nyaralásra.-húztam a szám. -Elvileg úgy volt, hogy itt töltöm a nyarat, de szerdán Lindáék is elutaznak nászútra, így nincs sok értelme maradni. Szóval kb. 3 hét múlva újra Finnországban leszek. Ha még akkor is azt érzed, amit most, keress meg. Most pedig nyomás, holnap meg ügyes légy. -megsimogattam az arcát, mélyen a szemébe néztem, majd felálltam a padról és elindultam vissza a terembe. Pár lépés után Kimi utánam szólt.

-Nem felejtettél el valamit?- kérdőn néztem rá.- És mi lesz a jó éjt puszival, a búcsú - és szerencsecsókkal? -kacsintott.

-Te kis telhetetlen. Biztos, hogy megérdemled, jó kisfiú voltál?- húztam az agyát. Kimi nem mozdult, csak nézett rám és félodalas mosolyra húzódott a szája.- És most mire vársz?- két lépessel mellettem termett és viharosan csókolt. Amikor elváltak ajkaink, mindketten lihegtünk. Hűha, az volt ám a csók. Azt hiszem, életem végéig nem felejtem el. Azután rám vigyorgott és hanyag léptekkel elindult az autója felé.

22. Fejezet!

Miki szemszöge:

Amikor a csajok elmentek táncolni, elérkezettnek láttam az időt, hogy beszéljek Kimivel, mint férfi a férfival. Egyszerűen tudnom kellett, hogy mik a szándékai Lilivel. Bár tudtam, hogy megbántotta őt, mégis valamiért szimpatikus volt.  A hatodik érzékem az súgta, hogy itt van valami a háttérben. Csütörtök este Kimi nem volt őszinte, láttam a szemén. Mindegy mit mondott, a tekintete teljesen másról árulkodott. Mindannyian észrevettük, kivéve Lilit, de hát szegénykém szerelmes volt és így teljesen érthető, hogy megbántódott. Ezért is próbáltuk rábeszélni, hogy beszéljenek és adjon egy utolsó esélyt Kiminek. Viszont a másik oldalt is meg kellett hallgatnom, így éreztem igazságosnak. Találtam egy kifogást, igaz elég átlátszót, de Kimi mégis belement. Egyikünk sem szóltalt meg, miközben kimentünk a kertbe és távolabb kerültünk a zajos forgatagtól.

-Nincs nálad véletlenül cigi?- kérdeztem Kimit, bár nem fűztem hozzá nagy reményeket. Nem hittem, hogy egy profi sportoló dohányzik. Én magam ritkán dohányoztam, mert a lányok nem szerették, de akkor úgy éreztem, hogy szükségem van rá.

-De van, bár én ritkán szívok. Tessék!- vett elő a zsebéből egy csomaggal, és megkínált. Egy kis ideig még hallgattunk. Vártunk, hogy ki kezdi előbb. Az én türelmem ért hamarabb véget.

-Kimi, szerintem tudod, hogy miért kértelek, gyere ki velem.- ő bólintott.

-Gondolom, kíváncsi vagy, hogy mi a szándékom Lilivel.

-Nagyjából, igen. Ne érts félre, semmi közöm a dolgaidhoz, hogy mit csinálsz és kivel, de most a másik fél egy olyan ember, akit húgomként szeretek és ő...- itt haboztam, nem tudtam , mennyit oszthatok meg vele. Meglepődtem, hogy milyen hamar felismerte a helyzetet.

-Nyugi, Miki. Csak annyit mondj el, amennyi jólesik. De biztosíthatlak, hogy nem vagyok pletykás, és ami most elhangzik, közöttünk marad.

-Kösz, Kimi. Szóval, azt tudnod kell, hogy a szüleimmel nem volt mindig ilyen jó kapcsolatom. Én nem voltam tervezett gyerek és igazából ők nem tudtak egy gyerekkel mit kezdeni. Volt, hogy megfeledkeztek rólam, nem volt otthon kaja, vagy épp órákig vártam az ajtó előtt, mert anya elfelejtette hányra érek haza a suliból és randit beszélt meg akkorra a barátnőivel. Egyik nap egy új család költözött a szomszédba. Sokszor találkoztam velük, amíg vártam anyámra. Nagyon kedvesek voltak, és mivel a nő terhes volt, általában otthon tartózkodott. Egy idő után felfigyelt rám, behívott magukhoz és ezután egyre gyakrabban mentem hozzájuk a suliból. Mindig volt meleg étel és finom süti. Ezt soha nem fogom elfelejteni, néha még most is a számban érzem az ízét. Ne érts félre, szerettek a szüleim, csak fogalmuk sem volt arról, hogy mire van szüksége egy gyereknek. Szóval nemsokára megszületett Lili. Amikor hazahozták a kórházból, én rögtön ott voltam. Annyira édes volt. Szőke haja volt és hatalmas kék szemei. Emlékszem, egyszer rám nézett és megszorította az ujjamat. Már akkor megbabonázta az embereket és én abban a pillanatban beleszerettem. Megfogadtam, hogy mindig vigyázni fogok rá és megvédem minden csalódástól, fájdalomtól. Ezt egy ideig nem is volt nehéz betartani, mert olyan volt, mint az árnyék. Mindenhová követett, felnézett rám. Szigorúbb voltam, mint a saját apja, de kimondhatatlanul szerettem. Aztán minden megváltozott. Soha nem felejtem el azt az éjszakát. 14 éves volt, kamaszodott, lázadt minden és mindenki ellen. Feketére festette a körmeit, fekete cuccokban járt. Nem vettem komolyan, azt hittem, majd kinövi és túlesik rajta, ahogy mindenki más. Egyik este épp a vizsgáimra tanultam, Lili előtte azt mondta, hogy valami barátnőjéhez megy és ott is alszik. 9 körül csörgött a telefonom, ő hívott. Zokogott, nem értettem hogy pontosan mit mondott, csak könyörgött hogy azonnal menjek, mert nagy baj történt. Rohantam, ahogy tudtam. És akkor megláttam őt. Egy elhagyatott helyen, egy koszos, mocskos WC padlón térdelt. Mellette egy élettelen pici test. Megpróbálta újraéleszteni a csecsemőt, de esélye sem volt. A baba túl korán született, még a kórházban sem maradt volna életben. Mivel nem volt hülye, egy idő után feladta. Felugrott és rohant haza, nem lehetett megnyutatni. Otthon magára zárta az ajtót, nem kommunikált senkivel. Órákig ültem az ajtaja előtt, próbáltam hozzá beszélni. Sokára nyitott csak ajtót és csak engem engedett be. Nem szólt semmit, csak állt a szoba közepén. Én baromi pipa voltam, kirohantam a konyhába és magamhoz vettem egy szemeteszsákot. A szobában kinyitottam az összes szekrényt és ami fekete cuccot találtam beledobáltam. Lili még mindig nem szólt és ugyanúgy állt, mint előtte. Kidobtam az összes cuccot és mikor visszaértem, ő az ágy végében kuporgott és patakokban folytak a könnyei. Veszekedni akartam, de annyira keservesen nézett, hogy inkább melléültem. A szívem szakadt meg, hogy nem tudok rajta segíteni. Akkor éjjel ott aludtam vele. Másnapra minden megváltozott. Eltűnt az a gondtalan, vidám, cserfes kislány, akit annyira szerettem. Felnőtt, csak sajnos túl korán. Depressziós lett és sokáig tartott, amíg valamennyire örülni tudott az életnek. Mára már újra a régi, de tudom, hogy ezt soha nem fogja elfelejteni. Akkor mérges voltam, hogy nem tudtam őt megóvni. De ezt a hibát nem követem el még egyszer. Ugye érted, hogy ezzel mire célzok?-néztem keményen Kimire.

-Hú, ez de kemény. Soha nem hittem volna, hogy ilyet átélt. Mégis Miki, nem tudok biztosat mondani,, csak annyit, hogy nem áll szándékomban őt megbántani. De azt tudom, hogy vele akarok lenni, úgy vonz, mint virágot a napfény, vele akarok lenni minden percben, érezni akarom az érintését, nézni a szemét, a mosolyát. Egyre jobban kedvelem. De felnőttként te is tudod, hogy az életben semmire nincs garancia. Lehet, hogy a végén én fogok szenvedni.

-Értem mire gondolsz. Csak azt nem értem, mi volt az a megjegyzés csütörtökön.

-Hanna miatt volt, mert ők ketten ugye harcban állnak. Amikor megismertem Lilit, úgy éreztem, hogy megalázott. Hannával kieszeltünk egy tervet, hogy enyhe hashajtót teszünk az italába. Hanna viszont valami tudatmódosító szert kevert bele. Amikor ezt megtudtam, már késő volt, nem tehettem semmit. Lili felugrott táncolni az asztalra és eszméletlenül szexi volt. Olyan volt, mint egy csábító démon, amikor leemeltem az asztalról, a szeme ragyogott, azt is elfelejtettem, hogy ki vagyok.

-Ó, ezt ismerem, gyerekként is sokszor eljátszotta. Üdv a klubban, pajtás..!

- A mosolya viszont annyira gyermeki, ártatlan és édes volt. A vér a fejemből a lenti testrészembe vándorolt, és mivel nem volt mivel gondolkodnom, megcsókoltam. Ezt aztán Hanna enyhén szólva nem díjazta. És van még valami, amiről senki nem tud, csak Rami. Hanna készített egy házi videót az egyik szeretkezésünkről és zsarolni kezdett. Magyarul, ha szóba állok Lilivel, felteszi az internetre és elküldi a médiának. Mondjuk ezt leszarom, mert amíg rólam van szó ,nem érdekel, soha nem foglalkoztatott az emberek véleménye. Viszont azzal is fenyegetett, hogy tönkreteszi Lilit. Feljelenti droghasználatért, és úgy tudom, hogy a drogot ki lehet egy bizonyos ideig mutatni a szervezetben, bár ez inkább a te asztalod, mert te vagy az orvos. Szóval, ha kötelezik vérvizsgálatra és kiderül, kirúgják az egyetemről és eljárás is indulhat ellene.

-A szemét ribanc! - ritkán mondtam ilyet egy nőre, mert alapból tisztelem őket, de kinyílt a bicska a zsebemben.

-Teljesen igazad van. Szerintem ez a nő beteg. És ezért viselkedtem úgy Lilivel, ahogy, mert nem engedhettem, hogy tényleg beváltsa a fenyegetést. De ennek most már vége. A saját fegyverét fordítom ellene. Ma volt egy nagy vitánk, de még volt annyi eszem, felvettem mindent  telefonra, amit mondott. Szóval ha újra zsarolni kezd, képes vagyok elmenni a rendőrségre. És ezt meg is fogom neki mondani. Nem hagyom, hogy miatta elveszítsem a boldogságot. Bár még Lilivel is beszélnem kell, mert holnap még Hannával jelenek meg a záróbulin, ugyanis félek, hogy valami galibát okoz. És majd Finnországban szakítok vele. 

-Nyugi, biztos vagyok benne, hogy Lili megérti. Okos lány ő, nem buta.

- Te Miki, kérdezhetek valamit?

-Persze.- meglepődve néztem rá, mert fogalmam sem volt, hogy mire akar kilyukadni.

-Soha nem éreztél többet Lili iránt, mint barátságot?

-Mármint, a szerelemre gondolsz?- Kimi bólintott.- Nem, nem voltam szerelmes. De hát nyilván férfi vagyok, és nekem is feltűnt, hogy mennyire megváltozott. Gyönyörű, fiatal, vonzó nő lett belőle és..- vontam meg a vállam.

-Megfordult a fejedben, hogy lefekteted, mi?- fejezte be helyettem Kimi a mondatot.

-Bevallom, egyszer kétszer eszembe jutott, de aztán mégsem tettem meg. Azt nem tagadom, hogy egy-két csók elcsattant. Amikor már segédorvosként dolgoztam, volt, hogy fiatal csajok megvártak munka után és kaptam félreérthetetlen ajánlatokat. Egy ideig szórakoztatott a dolog, viszont azután már zavart, így megkértem Lilit, játsza el a barátnőmet, és én kihasználtam a helyzetet.  És nem állítom, hogy rossz volt..- nyaltam meg a szám szélét.

-Te mekkora állat vagy- vágott hátba Kimi.- Kicsit se zavarjon, hogy nemrég nősültél, ma van a nászéjszakád és épp azt ecseteled, mekkora élvezetet jelentett csókolózni a jövőbeni barátnőmmel, aki a feleséged unokatestvére. Az eszem megáll.

-Most mit panaszkodsz? Te akartad tudni az igazságot, csak őszinte voltam. És.. bakker- véletlenül ránéztem az órámra- fel kell vágni a tortát, ha nem sietünk minket kinyírnak. Gyere haver..- hívtam Kimit, ő rámnézett és röhögve indultunk vissza a terembe. Megnyugodva értem vissza, úgy éreztem leesett egy kő a szívemről, nem kell aggódnom Lili miatt, Kimi vigyázni fog rá.